Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-11 / 32. szám

KIVÉTELES ALKALOM A Kongresszus mindkét háza folytatja a 86-ik üléssza­kot, ott ahol elhagyták a jelölő konferenciák előtt. A szená­tus aug. 8-án, a képviselőház aug. 15-én ül ismét össze, hogy Labor Day-ig elintézzék'a sürgős ügyeket. De helytelen volna,’ ha ott folytatnák, ahol abbahagyták. Azóta mindkét politikai párt programtervezetet állított ösz- sze, amelyben Ígéreteket tettek az amerikai népnek. Az Ígé­retek nagyrészét beválthatják az ülésszak hátralévő idejé­ben, legfeljebb kitolják egy kicsit Labor Day utánra, ha kell. Ilyesmi már máskor is megtörtént. Egyes intézkedések azon­ban halaszthatatlanok, mint az a kérdés, hogy lesz-e alkal­ma a néger népnek szabadon szavazni az idei választáson, aztán az idős polgárok egészségügyi ellátása, megfelelő mi­nimális munkabér megszavazása, a béke kérdése, stb. A liberális program Ígéretek a szokásos választási szem­fényvesztés mellett visszatükrözték az amerikai nép egyes rétegeinek céltudatos fellépését. Ezrek tüntettek a konven­ciók alatt a polgárjogokért és szabadságért, a háború ellen. Ennek a tömegerőnek további ébersége szükséges ahhoz, hogy a pártok jelöltjeit a következő hetekben az Ígéretek teljesítésére serkentse. Az AFL-CIO vezetősége gyűlést hi­vott össze Chicagóba az egyik jelölt indorszálására. A mun­kásokat fenyegető gazdasági helyzetben a szakszervezetek vezetői tömegakcióval kell, hogy a kongresszust meggyőzzék a rövidebb munkahét, a megfelelő munkabér, a társadalmi biztosítás kiterjesztése és más fontos törvényhozás szük­ségességéről, mielőtt bármely politikai párt jelöltjének oda­ígérik a munkástömegek támogatását. Az amerikai népnek most kitűnő alkalma nyilik szaván fogni a választási Ígéretekben bővelkedő politikusokat és minden rendelkezésére álló eszközzel hatni rájuk, hogy ko­molyan és hatásosan foglalkozzanak a nép és az ország ér­dekeit képező fontos kérdésekkel. A POLITIZÁLÓ EGYHÁZ A kubai Római Katolikus Egyház kifejezte aggodalmát, hogy a kommunizmus befolyása növekszik az országban. A pásztorlevelet, amiben ezt kifejtették, a bíborossal az élén | az érsekek mind aláírták. Felületes szemlélő előtt úgy tűn-; hét, hogy komoly elméleti és lelkiismereti kérdések és prob­lémák izgatták fel az Egyház vezetőit, hogy az ország tel­jes papi hierarchiája felvonul az eszme megvédésére. Az új­ságolvasók azonban értesülhettek róla, hogy Castro nem kommunista kormánya, népe érdekét tartva szem előtt, meg- torlásul monopoltőkésektől befolyásolt adminisztrációnk cu­korpolitikájára, kisajátította a U. S. kézen lévő kubai vagyon nagy részét. így már világosabbnak látszik az összefüggés az aggódó egyház és a politikai-gazdasági események között. Más sza­vakkal kifejezve, a magas papi méltóságok nem nézik jó szemmel, hogy az eddig külföldi kezekben lévő hatalmas va­gyonok most az ország és katolikus vallásu népének tulajdo­nába mennek át. Talán a tulajdon szentsége az, ami ilyen nagy lelki emóciót váltott ki ezekből az egyházi vezetőkből, hogy ennyire felemelik a szavukat az uj intézkedés ellen? De hisz a miniszterelnök kijelentette, hogy hajlandó kárta­lanítani a volt tőkéseket. Különben is a Katolikus Egyház­nak soha nem volt lelkiismeretfurdalása mikor koronás ki­rályok fegyverrel űztek el földjükről protestáns főurakat és földjüket nem egy esetben az egyháznak juttatták. Vagy felemelték szavukat bíborosok, érsekek és püspökök amiatt, hogy a katolikus egyházhoz tai'tozó spanyol és portugál hó­dítók, milyen brutalitással ölték halomra a bennszülötteket éppen itt Közép- és Dél-Amerikában, hogy vagyonukat elra­bolják és földjüket meghódítsák? Persze ezekből a javakból jutott az Egyháznak is jócskán. Ha ebből a szempontból nézzük az eseményeket, akkor láthatjuk az összefüggést a kubai pásztorlevél támadó hang­ja és a müncheni Eucharisztikus Kongresszus agresszív szelleme között. Gyakran “célozgattak” az egyházatyák fél­reérthetetlen nyíltsággal arra, hogy mennyire szivükön vi­selik azoknak a sorsát, akik “kommunista zsarnokság” alatt kénytelenek élni. Különösen élenjárt ebben a “szeretet hadjá­ratban” Spellman newyorki bíboros, aki dühös szent beszéd­ben rohant ki a szocialista országok rendszere ellen. Ilyen esetekben mindig az emberi szabadságról és méltóságról van szó. Ugv látszik a vagyon és az emberi szabadság nagyon szoros kapcsolatban vannak egymással. Erre lehet következ­tetni ugyanis abból a tényből, hogy az említett egyházi ve­zetők egyáltalán nem voltak felháborodva akkor, mikor Ba­tista diktátor és zsarnok nagy számban végeztette ki a sze­gény, de katolikus vallásu kubaiakat, mert nem akartak be­lenyugodni népellenes, külföldi tőkéseket pártoló uralmába. Franco diktátor népnyomoritó rendszere sem hívja ki maga ellen a legfelső egyházi hatóságok haragját, sőt tudjuk, hogy a katolikus papság leghübb támasza hatalmának. Akadtak ugyan alacsonyabb rangú papok, 'akik látva a nép szörnyű helyzetét felemelték szavukat a zsarnokság ellen, de a ma­gas papi méltóságok “jobb belátásra” bírták őket. Ilyen ese­tekben nem esik szó az emberi méltóságról.. . Felmerül bennünk a kérdés, nem volna-e helyesebb úgy a hívők érdeke , mint az Egyház tekintélye szempontjából, ha távol tartaná magát a politikától? Elmúltak a középkor legsötétebb századai már, mikor a pápák uralták az egész világot és politikai befolyásuk alatt tartották a királyokat és császárokat is. Inkvizíciójuktól rettegett az egész emberi­Vol. IX. No. 32. Thursday, August 11, 1960 NEW YORK, N. Y. 1 1 Kuba tovább államosít Érvényesítette előbbi figyelmeztetését, hogy az amerikai gazdasági megtorlások amerikai magánvállalatok elkobzásához vezetnek. Kubában, a kormány rendele­té alapján, e hét elején állami tulajdonba vettek számos ame­rikai magánvállalatot. Ezek kö­zött volt a villany és telefon­monopólium, a Standard és Sin­clair olajtársulatok és 36 cukor- feldolgozó üzem. A lefoglalt magántulajdon értéke, amerikai becslés szerint kb. 715 millió dollár. Állítólag még 400 millió dollár értékű bank, kereskedel­mi-, ipari-, mezőgazdasági- és bányavállalat van Kubában amerikaiak tulajdonában. A rendeletet Fidel Castro ol­vasta fel a Latin-Amerikai If­júsági Kongresszus záróülésén Havannában, ahol este 10:30- tól hajnali 3 óráig beszélt a lel­kes ifjúság kb. 50,000-es tömegé­hez. Közben a még gyengélkedő miniszterelnök 10 percre átad­ta a szót fivérének, Raul-nak, de miután kipihente magát, to­vább folytatta beszédét. Castro kijelentette, hogy erre a lépés­re az Egyesült Államok “gazda­sági agressziója” kényszeritette. “Elhatározásunkat igazolja an­nak a szüksége, hogy országun­kat kárpótoljuk a gazdaságát ért károsodás miatt és biztosít­suk gazdasági függetlenségét.” Az elkobzott amerikai magán- tulajdont a kubai kormány 50 éves lejáratú, 2 százalékot jö­vedelmező kormánykötvényekkel egyenlíti ki abból a pénzösszeg­ből, ami az Egyesült Államok által 3 millió tonnán felül vásá­rolt cukor árából befolyik. A rendeletét azonnal életbe léptették. A lefoglalt vállalatok kubai munkásai győzelmi felvo­nulásokban adtak kifejezést megelégedésüknek a kormány- eljárása felett. A State Department utasítot­ta Havannában levő követsé­günket, hogy formális tiltako­zást nyújtson be a kubai kor­mányhoz az államosítás miatt. Közben a State Department vádiratot nyújtott be Kuba el­len az augusztus 16-án Costa Rica-ban gyülésezö Amerikai Országok Szervezetéhez “a Szov­jetunióval való nyílt szövetke­zése” miatt. Carlos Lechuga kö­vet fogja Kubát képviselni a gyűlésen, ahol az Egyesült Álla­mokat Kuba függetlenségének és gazdasági életének megfoj­tását célzó intézkedések megté­telével fogja vádolni. A U N. HATÁROZOTT: A BELGÁK VONULJANAK KI Eisenhower üzenete A Kongresszushoz intézett üze­netében Eisenhower felszólitja a törvényhozókat, hogy intézzék el a még májusban benyújtott 27 kormányjavaslat elintézetlen 21 pontját! (Mindezt három hét alatt.) Legfontosabb kérdésként a “kommunista veszedelmet” ál­lította be és ezért a legnagyobb súlyt a “védelemre” helyezte. Erre mindig készen áll nagyobb i kiutalást kérni. Ebben a pont- j ban Kennedy és Nixon is egyet- | értenek, legalább 3 billió dollár- ' ral akarják az évi kiadást emel­ni a fegyverkezésre. Az Egyesült Nemzetek Bizton­sági Tanácsa 9 szavazattal fel­hatalmazta Hammerskjold fő­titkárt, hogy hajtsa végre hatá­rozatát. Ez a határozat utasítja j a UN csapatait, hogy Katanga tartományba vonuljanak be, mig a belga erők hagyják el hala­déktalanul az országot. Két ál­lam — Olaszország és Francia- ország — tartózkodott a sza­vazástól. A Biztonsági Tanács a dön­tést 9-én, reggel 4 órakor hozta meg, miután Hammerskjold fő­titkár hangsúlyozta, hogy a bé­ke vagy háború kérdése forog kockán Kongóban. A határoza­tot Ceylon és Tunisz nyújtotta be szavazásra és az összes afri­kai államok támogatták azt. Az uj felhatalmazás, amit Ham­merskjold kapott, nagyobb jog­körrel ruházza fel őt arra, hogy a Kongóba visszatérve végre­hajthassa az Egyesült Nemze­tek rendelkezését, ezért sikerült megszereznie a volt gyarmati népek támogatását is. A Szovjetunió megbízottja, Kuznetsov helyettes külügymi­niszter is a többséggel szavazott. Lumumba miniszterelnök visz- szatérve amerikai útjáról, nyi­latkozott a sajtó képviselőinek Leopoldville-ben. Kijelentette, hogy hadseregé készen áll arra, hogy más afrikai nemzetek se­gítségével felszabadítsa Katan­ga tartományt a belgák uralma alól. Mi — szögezte le a minisz­terelnök — együttműködést és jótékonyságot várunk a UN-tői. Kongót a kongóiaknak kell kor­mányoznia, nem az Egyesült Nemzetek tisztviselőinek. Lumumba határozott fellépé­se és az afrikai nemzetek impe­rialista-ellenes kiállása, vala­mint a Szovjetunió támogatása, jelentősen hozzájárultak a Ta­nács erélyes döntéséhez. Kefauver szenátor nagy előnnyel győzött a ten- nessee-i előválasztáson ellenfe­le, a kimondott reakciós, faj­gyűlölő Andrew T. Taylor biró Telett. Ez a demokrata szenátor harmadszori megválasztását biz­tosítja számára. TÖMEGTÜNTETÉS HIROSIMA ÉVFORDULÓJÁN Az üzleti negyed szivében, a 42-ik utca és 6-ik Avenue-nál levő Bryant Park a szokottnál jóval forgalmasabb volt szomba­ton, augusztus 6-án Hirosima napján. Az atombomba rózsa­színűre festett plakát felhője köré gyülekezett a sokezer bé,- ketüntető. Szervezett csoportok érkeztek a város különböző irá­nyából. Az egyik a Washington Square-től a Fifth Avenuen ke­resztül, egy másik a 116-ik ut­cától a Broadwayn gyalogolt a Bryant Parkig. Bronxból egy kisebb autó- és bicikli-karaván hajtott végig a városon, plaká­tokon hirdetve utazásuk célját. Princeton, N. J.-ben, a Sane Nuclear Policy és a Women’s- Inti. League for Peace and" Free­dom tagjai aug. 3-án megjelen­tek néhai dr. Albert Einstein tudós háza előtt, ahol leánya Margo él jelenleg, adózva a nagy tudós békeszerető emlékének. Onnan indultak el gyalog a Bryant Parkba, számos new- jerseyi városon haladva keresz­tül, három nap alatt. A gyüle­kezők plakátjai szerint képvi­selve volt Queens, Brooklyn, Greenwich Village, az East Side, a West Side békeszerető lakos­sága, Pete Seeger viláhirü nép­dalénekes szórakoztatta a gyü­lekezőket. Amikor a menet megindult az Egyesült Nemzetek épülete felé a járdákról is sokan beálltak a menetelők közé. A tömeg telje­sen megtöltötte az Egyesült Nemzetek épülete előtti térsé­get. Számos szónok adott ér­telmet a tüntetők feliratainak. Ismertették az atomkisugárzas veszélyeit,- a jövő nemzedékek­re' kiható testet és szellemet el- nyomoritó következményeit, kö­vetelték a próbarobbantások to­vábbi szünetelését, a békés ki­egyezést, a leszerelést. Sokezer aláírással ellátott pe­tíciót vittek be az Egyesült Nem zetek titkárságához. Az épület- ban három pap tartott istentisz­teletet Hirosima emlékének. A Nonviolent Action szervezet vezetésével másnap reggel egy tüntető tömieg indult el a 130 mile-ra levő New London, Conn - ba, ahol a távlöveg-hordó ten­geralattjárók építése ellen fog­nak tüntetni. ség abban a korszakban. Szörnyű idők voltak, ezt ma már maguk a pápák sem tagadhatják. így nézett ki tehát mikor a politikai hatalom egyházi kezekben volt, amire ma már csak lidérces álmában gondol az emberiség. A felvilágosultság ereje megtörte az Egyház korlátlan ha­talmát. De sokan, az érdekeltek közül nem akarnak ebbe be­lenyugodni és szeretnék vallási érdeknek feltüntetni hatalmi vágyaikat. A hívőknek és magának a vallásnak az érdekei is azt követelik, hogy az Egyház maradjon a templomok fa­lain belül és ne akarjon a politika sikamlós talaján érvénye­sülni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom