Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-12-22 / 51. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, December 22, 1960 £ NÁCI HÁBORÚS BŰNÖSÖK MENHELYE Schleswig-Holstein, Nyugat-Németország egy kis északi állama és annak fővárosa, Kiel, a náci háborús bűnösöknek különleges védelmet és bánásmódot nyújt, Írja a N. Y. Herald Tribune tudósítója, Gaston Coblentz, Bonnból. Ugyanazon lapszám (dec. 12) más oldalán egy rövid jelentés beszámol dr. Harry Gideonse, a Brooklyn Egyetem elnökének egy televízió adáson npndott kijelentéséről. Gideonse, múlt hónap ban érkezett vissza Bonn-ból, ahol az Adenauer kormány vendége volt. A televízió hallgatóival azt próbálta elhitetni, hogy Nyugat-Németor- szágban az uj-nácizmus és az antiszemitizmus majdnem teljesen eltűnt. “Több antiszemitizmust látok az Egyesült Államokban mint Nyugat Németországban”, erősködött Mr. Gideonse. Coblentz cikke megcáfolja a való helyzetet takargató professzort. Közismert tény, hogy a nácizmus büntetlenül burjánzik Nyugat-Németországban, de Schles- wig-Holstein-ban ennek bizonyítására annyi adat áll rendelkezésre, hogy országos botránnyá fejlődhet. Ezt még az Adenauer-kormány tagjai is beismerik, mégsem tesznek semmit ellene, bár ők kontrollálják a helyi adminisztrációt. Sőt, az adminisztráció osztályai felelősek azért, hogy 1) ismert háborús bűnösök magas nyugdijat élveznek, 2) elfojtják a nácik elleni kritikát, 3) iskolákban és egyetemeken nácik tanítanak, 4) felelős munkakörbe kapnak beosztást. Nyugdíj a Hitler-szolgálatért Franz Schlegelberger igazságügyminiszter volt Hitler idejében. Hivatalosan ő hagyta jóvá az orvosi kezelés alatt álló betegek és a náci fajtiszti- tás áldozatainak tömeges kiirtását. A háborús bűnösök nürnbergi tárgyalásán a nemzetközi bíróság életfogytiglani börtönre ítélte, de négy évvel később az amerikai megszálló hatóságok kiszabadították a landesbergi börtönből. Ezután családjával Flensburg, Schleswig-Holsteinban telepedett le, ahol volt magasrangu kormányhivatala fejében havi 700 dollár nyugdíjban részesítették. Ezen felbátorodva könyvet irt jogi véleményeiről, ami éles kritikát váltott ki a sajtóban. Ennek alapján csökkentették a nyugdiját. Egy kiéli bíróság e hónap elején úgy döntött az ügyben, hogy Schlegelberger a Hitler érában nem volt annak tudatában, hogy bűnt követ el és ezért nemcsak fenntartotta a vádlott nyugdijához való jogát, hanem elrendelte, hogy azt visszamenőleg is ki kell fizetni neki. Ernst Lautz a nürembergi tárgyaláson 10 évi börtönbüntetést kapott, azon vád alapján, hogy mint hitleri államügyész legalább 393 halálos Ítéletért volt felelős és sok esetben ő maga szabta meg a halálos Ítélet végrehajtásának formáját. Az amerikaiak jóvoltából ő is csak 3 évet töltött börtönben és a kiéli pénzügyminisztérium havi 400 dollár nyugdijat utalt ki számára. Miután az eset sokat szerepelt a nyilvánosság előtt, a nyugdijat előbb havi 300, majd 150 dollárra csökkentették. így is 25,000 dollárra becsülik azt az összeget, amit Lautz eddig a közpénztárból kapott. Kísérlet történt felújítani a bűnvádi eljárást ellene, de az állami jogi gépezet ezt mindeddig meg tudta akadályozni. Tiltakozni nem szabad Heinz Reinefarth az SS hírhedt náci terroralakulat generálisaként szolgálta Hitlert. Az a kísérlet, hogy a varsói gettó felkelése alkalmával elkövetett brutális bűncselekményeiért bűnvádi eljárást indítsanak ellene, a Schleswig-Holstein bíróságoknál kudarcot vallott. Betetőzésül az egyik kerületben megválasztották képviselőnek az állami parlamentbe. Egyes állami hivatalnokok tiltakoztak ez ellen és a demokrácia megcsúfolásának nyilvánították az eljárást. Az állami kormány erre erős hangú köriratban kijelentette, hogy az alkotmányos szólásszabadság nem ad az állami alkalmazottaknak korlátlan jogot arra, hogy mindenféle véleményüket nyilváníthassák. Az egyik tiltakozó államhivatalnok határozott utasítást kapott, hogy tartózkodjon a Reinfahrt ügy bírálatától. Tanítók, orvosok Kiéiben, Flensburgban és az állam más városaiban, ismert nevű tanintézményekben alkalmaznak olyan tanítókat, akik náci tanokkal szimpatizálnak, akiknek lázitó antiszemita beszédei és írásai nyilvánosan megjelentek. Ezek között, a róluk megjelent lista szerint, vannak magas tanári pozíciókban levő emberek is. Lothar Stielau, a Német Reich Uj-náci Párt egyik tisztviselője zavartalanul tovább tanít egy Schleswig-Holstein állami középiskolában annak ellenére, hogy eljárás indult meg ellene amiért nyilvánosan kigunyolta “Anna Frank Naplójá”-t. Nincs olyan elvetemedett náci bűnös, aki védelemre, kényelmes életmódra és munkabeosztásra ne számíthatna ebben a haladás szellemével dacoló társaságban. Sőt, ugylátszik, hogy minél nagyobb a bűne, annál jobban gondoskodnak róla. Egy évvel ezelőtt tartóztatták le a kis állam határain kívül dr. Werner Heyde-t, aki kulcspozíciót töltött be a Hitler fajselejtező, emberirtó programjának kivitelezésében. Letartóztatása óta kisült, hogy Schleswig-Holstein számos magasrangu tisztviselője be volt avatva abba az összeesküvésbe, amely a titoktartás leple alatt lehetővé tette, hogy a tömeggyilkos orvos dr. Fritz Sawade álnév alatt működhessen körükben. Egy másik orvos, dr. Hertha Oberhenser, Niirn bergben 20 éves börtönbüntetést kapott, mert a ravensbrücki koncentrációs táborban fogoly lengyel leányokon végzett megnyomorító és öldöklő kísérleteket, ő sem ült sokáig börtönben, hanem évekig jól jövedelmező gyermekorvosi prakszist folytatott Stocksee-ben, Kiel közelében. Csak nemrégen vonták meg tőle az engedélyt. Gyermek-tömeggyilkos volt Werner Catel professzor, aki a kicsinyek között végezte a faj tisztítás hitleri ördögmunkáját. Hamburgban német bíróság felmentette a vád alól azzal, hogy ez Hitler alatt törvényes foglalkozásnak számított. A “professzort” a Kiel Egyetem alkalmazta a gyermekbetegségek tanítására. Ám múlt év őszén el kellett hagynia jólfizetett állását, mert a hamburgi államügyész uj bűnvádi eljárást indított ellene. A Schleswig-Holstein-kormány kultur osztályának megbízottja Catel professzor védelmére kelt és nyilatkozatában azt mondta, hogy “ a szülők minden aggodalom nélkül rábízhatják gyermekeiket”. Mi történhetik? Legfeljebb kis nácikat nevel belőlük. Egy néhánnyal több vagy kevesebb mit- sem jelent Schleswig-Holsteinban. NŐSÜL A KIRÁLY Ami a nagy felhajtással behirdetett esküvő mögött van Raudouin, belga király esküvőjének előkészületeiről már hetek óta Írnak az újságok. A nagy és komoly világlapok csakúgy mint a szenzációt kergető pietykaujságok. Már számtalanszor megírták, hogy a spanyol menyasszony neve Dona Fabiola de Mora y Aragon, soha nem hagytak még el egy betűt sem ebből a hosszú idegen névből. Viszont számtalan olyan dolgot meg sem említettek, ami pedig sokkal nagyobb jelentőségű, ligy a belga, mint a világ többi népeinek szempontjából... De menjünk csak sorjában. Nézzük meg először azt, amiről Írnak a riporterek. Brüsszel forgalmas útját, a Rue Neuve-t illatszerrel hintették be, adták tudtunkra. A menyasszony esküvői ruháját Madridban készítették és minden alkalommal változtatásokat eszközöltek rajta. A sajtó minden esetben mint izgalmas hirt közölte, ami erről ki- szivárgott, mert hivatalosan a ruhát titok kellett, hogy fedje, egészen az esküvőig. 24 órával a nagy esemény ideje előtt, a szertartásnak ez az elmaradhatatlan kelléke, még nem volt Brüsszelben. A királyné koronájáról valóságos költeményeket írtak össze a fizetett tollnokok, hogy az milyen drága smaragd és gyöngyberakásokat tartalmazott. Ezt a mesébe illő ékszert Franco generalisszimusz felesége ajándékozta a királynőnek, Donna Carmennek, a “spanyol nép nevében”. Egy szóval folyt a dáridó a királyi udvarban. A sok étel- és italkülönlegességet nem győzték felsorolni. Ugyanígy hossza és vége sem volt a sok trónkövetelő felsorolásának, akik mint elűzött királyok vagy ezek leszármazottai, szintén jogcímet nyertek az ünnepségen való részvételre. Franco is csak azért nem jött el, mert nyilván félt a belga munkásság heves tiltakozásától. De ha maga a diktátor félt is eljönni, elküldte maga helyett vejét és leányát, Marques és Marquesa de Villa- verdet. Ajándékokban sem volt hiány. Csak úgy ömlőitek be a drágábbnál drágább ékszerek és szőnyegek, kristályok és antik tárgyak. Érdemes lenne kiszámítani az értékét mindezen ajándéknak, amelyek ebből az alkalomból, a belga királyi ház tulajdonába kerültek. Hány ember élhetne meg belőle gondtalanul. De ez még mind nem volt elég, mert a király még az esküvőjén is jól keresett. Más egyszerű halandónak, az esküvő rengeteg pénzét emészti fel, de nem igy a királynak. A belga állam úgy látszik azt tartja, hogy ott kell megtakarítani és azt kell segíteni, akinek úgyis sok van. Már évekkel ezelőtt megegyezett Baudouin király az állammal, hogy házassága után, a rendes 720,000 belga frank évjáradékához, még 6,000,000 frank (120,000 dollár) kiegészítést fog kapni. Most, hogy az esküvőt még ezen év december 15-én megtartották, az egész kiegészítési összeget, ami a teljes 1960-as évre járt volna a számára, meg fogja kapni, ha már meg nem kapta eddig. Hogy milyen igazságtalanságot rejt magában a királynak juttatott hatalmas pénzmennyiség, akkor látjuk csak teljes egészében, ha megnézzük az ország munkanélkülijeinek statisztikáját. A többszázezer munkással szemben, aki ebben az országban nem tudja megkeresni kenyerét koránt sem olyan bőkezű ez a gazdag állam. De a dolgozóival, akiknek van munkájuk, sem sokkal nagyobb gavallér a király által szentesített kormány. A munkások átlagkeresete 60,000 frank egy évben, tehát pontosan századrésze annak, amit a király nősülése után, fizetése kiegészítéséül kap. Más szóval kifejezve, csak a király családi pótléka egyedül százszor annyi, mint amit egy átlag dolgozó kap munkájáért. Nem beszélve arról, hogy nekik nem ad ilyen hatalmas ajándékot az állam, hogy az egész évi fizetésüket folyósítsa, ha 2 hetet dolgoztak csak érte... Érthető Franco diktátor meleg érdeklődése és gazdag ajándéka a királyi pár számára. A spanyol nép kegyetlen zsarnoka, úgy látja, jó helyre kerül a spanyol hercegnő. Uj férjének hazájában is értenek a dolgozók kizsákmányolásához. Ha nem is alkalmaznak az anyaox*szágban olyan drasztikus eszközöket, amilyeneket ő alkalmaz a Pireneusifélszigeten. Viszont a gyarmatokon tanú jel ét adták, hogy értenek a kegyetlenkedéshez is, ha a helyzet úgy kívánja. . . Persze arról sem Írtak semmit a nagy lapok tudósítói, hogy mi volt az alapja ezen kis ország tőkései és főleg a királyi ház, aránytalan módon való meggazdagodásának. A történet nem illik bele a fényes csillárokkal megvilágított terembe, sem a kristályokkal - és arannyal, ezüsttel díszített asztalok pompájába. Emberi vér és verejték szaga töltené be a termet, ha bemutatnák azt, hogy a most nősülő fiatal és esetlen király déd- nagyapja hogyan teremtette elő az aranyat hozó ásványi kincseket a bennszülöttek millióinak — köztük rengeteg nő és gyermeknek — halálra dolgoztatásával. Természetes, hogy megzavarta volna az ünnepséget annak kimutatása, hogy mennyi vér és könny tapad azokhoz az aranyakhoz, amiből az esküvői banketten esetleg a vörös bort vagy a pezsgőt itták. De a kongói nép nem felejtette el 8 millió halottját, amit Baudouin király ősének, II. Lipótnak köszönhet. Hiába hívták meg az ünnepségekre Tshombet, katangai bábjukat, csak érezhették, hogy az elnyomó gyarmati uralom és a kizsákmányolás sem tart örökké, és kicsúszik lábuk alól a föld, előbb a gyarmatokon, de később az “anyaországban” is... Igy emelik a gabona árát A kapitalista nagyfarmerek, akik a'kormánytól hatalmas összegeket kapnak kárpótlásul azért, hogy gabonatermelésüket csökkentsék, fondorlatos módot eszeltek ki arra, hogy ebből dupla profitot szerezzenek maguknak. A nekik járó összegre kölcsönt vettek fel és ennek fedezetéül nagy- menyiségíi gabonát adtak át a kormánynak mindjárt betakarítás után, holott a kölcsön visszafizetése csak 1961 január 21-én esedékes. Ezzel a farmerek elérték először azt, hogy nem kell raktárról gondoskodni a gabona részére, ezt a felelősséget a kormányra hárították, továbbá a 365 millió bunshel gabona, amit igy átadtak, hiányt támasztott a gabonapiacon amitől aztán felment a gabona ára. Az egyik gabonafajta ára $1.83-ról $2-ra szökött bushelenként. A belföldi és az export gabonapiac 1961. évi követelményét egybillió háromszázezer millió bushelre becsülik. A nagyfarmerek jelentős extra profitot zsebelnek majd be, amiből kényelmesen kifizetik a kölcsönt és marad mit tejbe aprítsanak is belőle. A fogyasztóközönség megfizetheti a drágább gabonából készült kenyér felemelt árát.
