Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-21 / 29. szám
Thursday, July 21, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 Készüljünk a Magyar Szó sajtókonferenciájára Szeptember 3-án és 4-én Detroitban együtt lesznek a Magyar Szó olvasótáborának képviselői, hogy a szokásos évi Országos Lapkonferencia keretén belül megvitassák lapunk helyzetét, feladatait és azt a munkatervet, amely az olvasótáborunk közreműködésével biztosítani fogja a Magyar Szó fennállását és zavartalan működését. A Magyar Szó jövője A haladószellemii amerikai magyar sajtó működését közel 60 évi fennállása alatt megnehezítették azok a sajátságos viszonyok, amelyekkel egy kapitalista társadalomban állandóan meg kell küzdeni. Ilyenek: jövedelmi forrásaink mesterséges korlátozása, politikai támadások, osztályárulók működése, politikai ellenfelek bírósági perei, stb. Ezekkel a nehézségekkel szemben sajtónk egyetlen tántoríthatatlan támasza mindig és állandóan olvasótáborunk szeretete, önfeláldozó anyagi támogatása és másiránvu segítsége volt, amely olvasóinknak abból a meggyőződéséből származott, hogy a munkássajtó társadalmi és politikai életünk elmaradhatatlan kelléke és a mi sajtónk hosszú évtizedeken keresztül jó munkát végzett olvasóink felvilágosítása és útmutatása terén. Sajtónk mindig tevékenyen járult hozzá fogadott hazánk demokratikus irányú fejlődésének befolyásolásához és az időnként feltörekvő reakció visszaveréséhez. A mai nagyjelentőségű történelmi idők vitathatatlanná teszik azt, hogy a haladó szellemű sajtóra ma nagyobb szükség van, mint valaha. A nemzetközi események gyors pergésében a Magyar Szóban találhatók meg a legtárgyilagosabb hírmagyarázatok, az események az Egyesült Államok, valamint minden ország népének jövőjére kiható jelentőségének ismertetése. Helytelen külpolitikánk eredményei A nemzetközi események egymásrahatása az elmúlt esztendőben olyan uj helyzeteket hozott létre, amelyek váratlanul érték a politikai bonyodalmak útvesztőjében jártas diplomatákat is. Egy évvel ezelőtt KruscseV amerikai látogatása a nemzetközi feszültség enyhülésének lehetőségét helyezte kilátásba a békét oly nagyon óhajtó emberiség előtt. A Párizsban tavaszra tervezett csúcstalálkozótól egyes vitás kérdések megoldását és a tartós békéhez való közeledést várták. Közben Genfben folyt a leszerelési konferencia és az atomfegvverkisérletek beszüntetését célzó konferencia. Minden sikerbe vetett reményt derékban kettétört egy háborús provokációs esemény. Még élénken emlékünkben van a U-2 kémrepülő története és az azt követő drámai események. A kémrepülés kérdésében kormányunk által elfoglalt álláspont még jobban ráterelte a világ figyelmét az Egyesült Államok katonai és hidegháborús köreinek békét veszélyeztető működésére. Nemcsak Kruscsev, hanem hazánk vezetői közül is sokan a washingtoni kormányt okolták a csúcs találkozó kudarcáért. Az ezáltal országunk vezetőségében megingott külföldi bizalom legjobban az ázsiai országokban nyilvánult meg Eisenhower körútja alkalmával. Japánban olyan nagymérvű háboruellenes és amerika-ellenes tüntetések voltak, hogy a japán kormány kénytelen volt visz- szavonni Eisenhower elnöknek szóló meghívását. Előzőleg Kruscsev is megvalósithatatlannak nyilvánította Eisenhower tervezett szovjet látogatását. A délkoreai Singman Rhee, a török Menderes és a japán Kishi reakciós diktátoroknak népük kívánságára történt eltávolítása az amerikai háborús és csatlós politika visszautasítása volt az illető népek részéről. A Rhee, a Menderes, a Kishi csatlóskormányok, alávetve magukat a háborús politikának, fegyverkezésre költötték költségvetésük nagy részét, s ezzel országuk gazdaságát, népük megélhetését rontották, katonai támaszpontok engedélyezésével országuk és népük épségét és a világbékét veszélyeztették. Az atomfegyverkezés fokozása, Nyugat-Német- országnak atomfegyverekkel való ellátása, a nemzetközi feszültség élezését előmozdító amerikai külpolitika a NATO szövetségeseink országaiban is éles ellenzésre talált. Óriási kizökkenés történt a közép- és délamerikai államok és az amerikai imperializmus között fennállott viszonyban. A kubai forradalom és a kis ország fokozódó intézkedései, melyek által igyekszik megszabadulni gyarmati láncaitól, az amerikai monopóliumok bosszúhadjáratát idézte elő. Gazdasági megtorlásokkal Kuba ipari fejlődését akarják meggátolni, politikai lépésekkel a többi latinamerikai országot akarják ellene felsorakoztatni. Mindkét igyekezet a sikertelenség jegyét viseli magán. A latinamerikai országok részéről baráti megnyilatkozások hangzottak el Kuba iránt, gazdasági téren a Szovjetunió és más baráti ország nyújt segítő kezet. Jóllehet, hogy az amerikai imperializmus gyarmatosító politikájának napja leszállóban van a sokáig kizsákmányolt országokban, amelyeknek népei Kuba, a felszabadult ázsiai és afrikai országok példáját fogják követni. Belső problémák Ilyen súlyos problémák közepette folyik az elnökválasztási kampány az Egyesült Államokban. A külföldi visszaeséseket súlyosbítja a belső gazdasági helyzet bizonytalansága. Az országos termelés nem emelkedik az ország lakossága emelkedésének arányában. Az 1957—58-as depresszió óta egy állandó 4 és fél milliós munkanélküli létszám van az országban, és ez e hónapban, az iskola befejeztével, egymillióval emelkedett. Az ifjúság nem tud elhelyezkedni, ami egyénileg és társadalmilag is súlyos következményekkel jár. Az ország egyes vidékein a munkanélküliség katasztrofális, az acéltermelés az utolsó két hónapban a képesség felére esett. A drágaság hónapok óta — ha nem is rohamosan de — állandóan emelkedik. A demokrata pártkonvenció John F. Kennedy dúsgazdag szenátort fogadta el elnökjelöltnek. A konvención előterjesztett pártprogram azt mutatja, hogy a pártpolitikusok tisztán látják a fennforgó problémákat. A megoldásukra tettek is ígéreteket, de ezek jellegzetessége az, hogy főleg az ország hanyatló hatalmának visszaállítására és a Szovjetunió befolyásának és mindenirányu fejlődésének tulhaladására irányulnak. A pártprogram a fokozatos fegyverkezést terjeszti elő főeszközként a célok elérésére. Ezt nem lehet békeprogramként tekinteni. Még ennél is kevesebb várható a republikánus pártkonvenciótól, ahol a nem népszerű Nixont esetleg a még háborusabb irányzatú Rockefeller váltaná fel. A munkásság helyzete Mint ezelőtt, most is fennáll az a sajnálatos helyzet, hogy az amerikai — csak részben — szervezett munkásság vezetői a munkásság érdekeit elárulják és alávetik a monopóliumok és hidegháborús érdekek céljainak. Tartózkodnak önálló politikai mozgalmat létrehozni, amely a munkásság jogaiért küzdene. Ehelyett megosztják támogatásukat a két nagy párt politikusai között, amiért nem is kapnak érdemleges ellenszolgáltatást. így nem hoznak létre változást a nagy munkanélküliségben, amit a növekvő automáció, még több munkásnak a munkából való kizárásával, növelni fog. Nem tesznek komoly lépéseket a munkahét lecsökkentésére, a nagyszámú nagyon alacsony bérért dolgozó munkás jobb fizetésére, az idős munkások egészségügyi és más szükségleteinek ellátására, a néger munkások polgárjogainak gyors helyreállítására a szakszervezetekben, a rengeteg szervezetlen munkás megszervezésére. A szakszervezeti vezetők legnagyobb bűne az, hogy magukévá teszik a monopóliumok háborús szovjetellenes politikáját. Ezzel gátolják a népek barátságának kifejlődését, ami pedig a legna- gvob garancia volna a nemzetközi békés megközelítésre és egyezkedésre. A szervezett munkásság köreiben ellenállás fejlődött ki e téren a vezetők álláspontjával szemben, szakszervezeti tagok és csoportok egyre nagyobb számban mennek a Szovjetunióba és a többi népi demokráciákba körülnézni, de a hivatalos “tilalom” ezt a folyamatot sajnálatosan lelassítja. Az amerikai nép múlt évi történetének legfényesebb szakaszát a nép legjobban elnyomott és kizsákmányolt rétege szolgáltatta. A néger polgárok bátor harca, amit egyenlő jogainak szabad gyakorlásáért folytatott és folytat, biztosíték arra a mélyen gyökerező népi erőre, amely az amerikai demokratikus tradíciókra támaszkodva meg állítja a szélsőségekbe lendülő reakciós erőket és amely kényszeríteni fogja a háború súlyos veszélyével játszó érdekeltségeket és azok kiszolgálóit, hogy az elkerülhetetlen béke felé vezessék aa ország népét. Amerikai-magyar barátság Finnek a népi erőnek egyik képviselője az amerikai magyarnyelvű haladószellemü sajtó. Működését mindig az emberiség előrehaladásának ügye irányította. Ma, a rettenetes nukleáris fegyverkezés időszakában mindennél fontosabbnak tartjuk tartós világbéke megteremtését, a népek egymás- közti baráti kapcsolatának fejlesztését. A Magyar Szó az olvasótáborának forró vágyát tükrözi visz- sza azzal, hogy különös gondot fordít az Ameri- kai-Magyar Barátság fejlesztésére. Az Egyesült Államokba szakadt magyarok szerető figyelemmel kisérik szülőföldjük fejlődését, honfitársaik életének fokozatos javulását. Szülőföldünk iránti szeretetünk egyenlő helyet foglal el mindnyájunk szivében fogadott hazánk iránti szeretetünkkel, pá rosulva azzal a kívánsággal, hogy a két ország népe között minél erősebb baráti kapcsolat fejlődjön ki. Ezt nagyban előmozdítják a sorozatos látogatások és reméljük, hogy az onnan hozott megnyugtató hírek hatással lesznek az amerikaimagyar kulturális, kereskedelmi, valamint békés politikai kapcsolatok kiszélesítésére. Bármilyen tevékenységet fejtünk ki e nemes cél érdekében, a két nép közös célkitűzésének, a világbékének teszünk vele fontos szolgálatot. A magyarnyelvű haladó szellemű sajtó feladatköre tisztán rámutat arra, hogy mindaddig szükség van rá, amig magyarnyelvű olvasó él az Egyesült Államokban. Az olvasók 'azért rendezik meg a hagyományos évi sajtókonferenciákat, hogy ott a lap előállításával megbizott munkástársakkal együtt megbeszéljék a lap munkatervét, terjesztését, fennakadás nélküli megjelenését; tervet dolgozzanak ki a hiányzó pénzösszeg megszerzésére. Az évi financiális kimutatás még nem készült el, de megkockáztatjuk annak megállapítását, hogy a helyzet tavaly óta nem változott és hogy egyelőre a tavalyi költségvetést tekinthetjük irányadóul. Az a költségvetés a Magyar Szó rendes üzleti bevételein felül évi 20,000 dollár deficitet mutat ki, amelynek előteremtéséről kell az év folyamán gondoskodni. Az előteremtés módozatait a konferencia határozza meg, egy gyűjtési kampány és más, jövedelmet biztositó akciók kitervezésével. Felhívás az olvasókhoz Itt rátérünk a folyamatban levő előfizetési kampányra, amit az 1959-es lapkonferencia tervezett. A kampány a sajtókonferenciával zárul és addig 5 hét van még hátra. A kitűzött 500 uj előfizetőtől még nagyon messze vagyunk, a jelenlegi eredmény 126 uj előfizető. Sajnos, olvasóink többsége nem vett részt a kampányban. Erre sok esetben elfogadható okok vannak (a betegek, öregek, elszigetelten lakók, stb.), de meg vagyunk győződve hogy sokat a kényelemszeretet tartott vissza ettől a nagyon fontos — és elismerjük — nehéz munkától. Azonban nagyon komolyan és nagyon súlyosan szeretnénk kedves olvasóink figyelmébe vésni azt, hogy uj előfizetők nélkül a haladó szellemű magyarnyelvű sajtó nem létezhet sokáig! Ezzel a komoly, gondolkodásra késztető figyelmeztetéssel indítjuk meg a sajtókonferenciát előkészítő vitát, amelyhez kérjük olvasóink hozzászólásait. Ismételjük, még 5 hetünk van hátra, amely idő alatt mindenki szerezhet még egy olvasót a Magyar Szónak. Ez lenne a legjobb bizonyítéka annak, hogy olvasóink megértik lapunk munkájának fontosságát és ez lenne a legnagyobb segítség, amivel minden plvasónk hozzájárulhatna a lap fennmaradásának és működésének biztosításához. Kérjük olvasóinkat: Küldjék be hozzászólásaikat és ajánlataikat a felvetett és még felmerülő problémákhoz. Válasszanak delegátusokat a konferenciára. Készüljenek egyénileg eljönni a konferenciára. Szerezzenek uj előfizetőket a konferenciára. Erősítsük a Magyar Szót, a béke, a haladás, g jobb jövő magyarnyelvű szószólóját. A MAGYAR SZÓ ÜGYVEZETŐSÉGE j