Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-21 / 29. szám

A TÖMEGGYILKOS Néhány nap óta egész Amerikát lázban tartja egy ször­nyű gyilkosság, illetve gyilkosság-sorozat. Minket magyaro­kat különösen mélyen érint az eset, mert a gyilkos, Fekecs Mihály “szabadságharcos” 1956-ban érkezett ide az Egyesült Államokba. Ennek az elvetemült embernek iá tette még a sza- dizmus és gyilkosságok híreihez hozzáedződött amerikai köz­véleményt is megdöbbentette. Egy félév leforgása alatt hat embert tett el láb alól. Főbelőtt két rendőrt, kiket a lakásá­ra csalt fel és egy januárban hasonló módon elkövetett né­gyes gyilkosság szálai vezetnek Fekecs Mihályhoz. Ez ami eddig kiderült róla, de ki tudja még mit hoz a holnap. . . Az újságok, a komoly nagy nemzetközi hírnévnek örven- dők, csak úgy, mint a bulevárd lapok, egyaránt megírták szenzációt nyújtó igénnyel, hogy a gyilkos “szabadsághar­cos” volt és szerepet játszott az 1956-os magyar események­ben. Sőt beszámoltak róla, hogy ő maga azt is állította, hogy összekötő volt az Egyesült Államok budapesti követsé­ge és a felkelők vezérkara között (N. Y. Times). Tény az, hogy lehetett összeköttetése, mert mig a többi magyar me­nekült, az e célra elnöki rendeletre kibocsátott, kiilöneges -bevándorlási vízumot kapott, addig ő rendes bevándorlási okmányokkal rendelkezett. Pártfogói úgy látszik megérkezé­se után sem feledkeztek meg róla, mert mint uj emigráns­nak a metucheni Westinghouse gyárban sikerült elhelyez­kednie, ahol pedig, úgy hírlik, csak amerikai állampolgáro­kat alkalmaznak. Mindezek az adatok elég világosan bizonyítják, hogy Fekecs azok közé a szélsőjobboldali elemek közé tartozik, akik 56-ban tevékenyen részt vettek az akkori magyar kor­mány megdöntésében és az utána következő vérengzésekben. Ezeket a szolgálatait egyes, kormányunkhoz közel álló kö­rök természetesen megbecsülték. Ez lenne legalább is a logi­kus következtetés. De nem igv gondolja egy new-brunswicki magyar újság. A Magyar Hírnök cimü lap úgy állítja be a korábban ismertetett tényeket, mintha ezek arra utalnának, hogy a gyilkos kapcsolatban volt az AVO-val vagy az oroszok kai. Sőt még azt a feltevést is megkockáztatja, hogy esetleg nem is volt magyar... Érdemes megvizsgálni a hátterét ennek a borzalmas esetnek. Idestova 4 éve. hogy újságjaink és adminisztrációnk hatalmas örömujjongással fogadta a magyarországi esemé­nyeket. Az újságok diadalmasan kürtölték világgá, hogy Magyarországon megdőlt a szocialista rendszer. Oldalakon keresztül áradoztak arról, hogyan fogott el a tömeg embere­ket és lincselték meg azokat. A Life magazin, abban az idő­ben rendkívüli kiadásban bocsátott ki fényképsorozatot az eseményekről. A fényképeknek legalább a fele olyan jelene­tet ábrázol, ahol katonákat lőnek agyon vagy vernek halálra felelőtlen suhancok. A kivégzés minden fázisát bemutatja a folyóirat. Látjuk amint emelik rájuk a fegyvert és a kivég- zendők szembe néznek a biztos halállal, ame'ly másodpercek múlva bekövetkezik. Pontos fényképeket közölnek arról, hogy a golyótól találtak arca eltorzul a fájdalomtól, már azon a mesgyén állva, mely az életet választja el a haláltól. Megdöbbentő, vérfagyasztó képek. . . A képek alá irt szö­vegek a “forradalom” igazságtevéséről beszélnek. . . A jelenetek, amelyeket a riporterek lencséjükön meg­örökítettek, nagyon ismerősnek tűnhetnek sok ember szá­mára. Mintha már láttunk volna hasonló eseményeket a közelmúltban. Nem kell nagyon messzire visszamennünk a naptárban, hogy az időt meghatározzuk: 1944. A cselek­mény színhelye is változatlan, Budapesten történt az is, mi­kor védtelen és fegyvertelen üldözöttek ezreit küldték a ha­lálba állig felfegyverzett gyilkosok. Ártatlan emberek ezreit (Folytatás a 12-ik oldalon) Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y. Vol. IX. No. 29. Thursday, July 21, 1960 *r- - ^ NEW YORK, N Y. ■ I ■ _____i'h_j.v __ _ Kuba panasza a UN elolt Kuba az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa elé vitte pa­naszát, hogy az Egyesült Álla­mok gazdasági agresszióval és más eljárással függetlensége és szabadsága ellen tör és arra kéri. hogy tegye meg a szüksé­ges lépéseket a veszélyes helyzet megszüntetésére. Az Egyesült Államok a kubai kormányhoz intézett jegyzékben iltakozott Kuba államosítási törvénye e len és “gazdasági ag­ressziónak” nevezte a törvény alapján amerikai tulajdont ké­pező üzemek és gyárak lefogla­lását. Az Egyesült Államok lépéseket tett arra, hogy Kuba panaszát a Biztonsági Tanácstól az Ame­rikai Országok szervezetéhez utalják át. Ha ez sikerül, akkor a következő eljárás indul majd meg Kuba ellen, D. A. Schmidt, N. Y. Times levelező leírása sze­rint (jul. 17.): Az Amerikai Országok Szer­vezetében a külügyminisztérek majd megbírálják Kuba pana­szait az Egyesült Államok ellen. Azután megvizsgálják a szovjet “beavatkozást” a nyugati öve­zetbe Kubán keresztül. “Ezzel egy hosszú és fontos diplomá­ciai művelet kezdődik el. A kül­ügyminiszterek először erkölcsi nyomást fognak gyakorolni. Utána, ha szükséges, politikai Üldözött négerek az elnökhöz fordultak sürgős segítségért A Tennessee állambeli Fa­yette. és Haywood megyékből az üldözött négerek elkeseredett hangú felhívással fordultak Ei­senhower elnökhöz. Ezekben a tartományokban lakó 40.000 né­ger ostromállapothoz hasonló helyzetben él, valóságos gazda­sági blokád alatt tartják őket. Még a létfenntartásukhoz szük­séges élelmet sem tudják a he­lyi fehér üzletekből megvásárol­ni, mert nem adnak el semmit a számukra. Kérték az elnököt, hogy terjessze ki a “szükségál­lapotot” erre a területre, hogy élelmet, ruházati cikkeket, gyógy szert és orvosi ellátást, vala­mint egyéb fontos nyersanyagot kaphassanak. Az itt lakó négerek üldözteté­sének oka, hogy állampolgári jogaikkal élve regisztráltatni merték magukat az őszi szava­zásra. Ez nem fehérek számára halálos bűnnek számit ebben a déli államban. A bojkottal a néger lakosság kiűzését szeret­nék kikényszeríteni. A néger lakosság alkotmány­ban biztosított jogainak érvé­nyesítéséért való harcában ma már nem áll egyedül. Az ország számos vidékéről érkezik támo­gatás és biztosítás. John Mc- Farren, az itteni Civic League elnöke kijelentette, hogy New Yorkból számos élelmiszer- és ruhacsomag érkezett, amelyek jelentős segítséget jelentenek a nélkülöző lakosságnak. A legna­gyobb küldemény a National Committee for Rural Schools- ! tói érkezett (112 E. 19 St.) és | innen még további küldeménye­ket helyeznek kilátásba. Az Amerikai Kommunista Párt | táviratot küldött a szövetségi kormány főügyészének, William P. Rogersnek, amelyben -követeli, hogy a főügyész indítson eljá­rást azok ellen a tisztviselők el­len, akik ilyen barbár és durva módon kísérlik meg, hogy elüs­sék a néger lakosságot szavazati jogától. A “fajvédőknek” ez az eljárása még arcátlanabbnak tűnik ha tekintetbe vesszük azt a tényt, hogy a négerek alkot­ják a lakosság többségét ezek­ben a tartományokban. határozatokat fogadnak el. Ha ez sem használ megszakítják a ; diplomáciai kapcsolatot Kubá­val. Ezután gazdasági szankciót (bojkot) fognak alkalmazni. Ku- í hát valóságos vesztegzár alá ve­hetik az amerikai államok. És i végül, utolsó lépésként jönne a I közös katonai akció Kuba ellen.” | Ugyanabban a cikkben Schmidt j ismerteti a délamerikai népek ellenszenvét az amerikai impe­rializmussal szemben. A Biztonsági Tanács előtt dr. Raul Roa, Kuba külügyminisz­tere felsorolta azokat az eljárá­sokat, amelyek amerikai részről károsan érintették Kubát. Kije­lentette, hogy az Egyesült Álla­mok magatartása váltotta ki Kruscsev figyelmeztetését, hogy katonai beavatkozás esetén Ku­ba védelmére kel. Fidel Castro, aki tüdőgyulla­dással 9 napig volt ágyban, új­ra televízión beszélt. Rávilágí­tott arra, hogy a külföldi tőke pénzzel akar megvásárolni egyes kormányokat az imperializmus támogatására. Havanában az előkelő negye­dek templomaiban két Castro- ellenes tüntetést rendeztek a hí­vők. Az egyikben a spanyol pol­gárháború 24. évfordulójáért imádkoztak. Akkor került Fran­co uralomra. MIUTÁN 80,000,000 dollárt költöttek a Corvus re­pülőgépről irányított távlöveg fejlesztésére, a tengerészet el­határozta, hogy abbahagyja a programot. Úgy találták, hogy e fegyver használhatósága na­gyon korlátolt. FRANCIS G. POWERS, a Szovjetunióban elfogott U-2 kémrepülőgép pilótájának bíró­sági tárgyalása augusztus 17-én veszi kezdetét, jelentik Moszk­vából. KONGÓ KORMÁNYA SÜRGŐS SEGÍTSÉGET KÉR AZ EGYESÜLT NEMZETEKTŐL Erre a belga intervenció késztette a kormányt Afrikának fiatal állama, Kongó, segítségért fordult az Egyesült Nemzetek szervezetéhez. A segélykérelem, amit a köztársasági elnök és a miniszterelnök irt alá, hangsúlyozza, hogy a kor­mányt erre a lépésre az ország függetlenségéért és népe szabadságáért való aggodalom készteti. A belgák ugyanis megszegték az ez év j unius 29-én aláirt barátsági egyezményt, amelyet a felszaba- ■— dúlt kongói néppel kötöttek és csapatokkal száll­ták meg az ország fontos pontjait. Kongó kormánya az Egyesült Nemzetekhez szóló üzenetében rámutat arra, hogy a belga kor­mány tudatosan, előre elkészítette Katanga ki­válását a kongói államból, hogy zavart és harcot keltve ürügyet teremtsen a beavatkozásra. Ka­tanga elszakitásának megkísérlése nem népének kívánságára történt, hanem csak egy kis csoport katangai vezető titkos összeesküvése volt ez a belga imperialistákkal. Az igy eh adézett zavart a régi gyarmatosítók most megpróbálják uralmuk restaurálására fordítani. A kongói kormány felhívását kihasználva, egyes imperialista csoportok a Németországban állomásozó amerikai katonai egységek felhasz­nálásával szerették volna befolyásukat kiterjesz­teni erre a nyersanyagokban oly gazdag afrikai országra. Erre vallott az az intézkedés, hogy a 24. amerikai gyaloghadosztályt, amelyik Német­országban tartózkodik, riadókészültségbe helyez­ték. Továbbá az Egyesült Államok Európában állomásozó légihaderejének főhadiszállásán. Wies- badenben közölték, hogy a Rajna-Majna-i légi- támaszponton riadókészültségbe helyezték a csa­patszállító repülőgépeket. Ezekre az intézkedésekre és hírekre válaszul Kongó kormánya újabb felhívással fordult az Egyesült Nemzetek szervezetéhez. Ebben a felhí­vásban határozottan leszögezi a köztársasági el­nök és miniszterelnök, hogy csak semleges orszá­gok csapatainak küldését kéri, mert az országnak éppen az imperialista beavatkozás miatt van szük­sége segítségre. Hozzáfűzték még az üzenethez, hogy ha az Egyesült Nemzetek nem küldenek meg felelő segítséget, úgy Kongó kormánya kénytelen lenne a Bandungi Szövetség hatalmaihoz fordulni. (A Bandungi Szövetségbe tartozik a Kínai Nép- köztársaság is.) Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa egyhangúlag megszavazta az azonnali segítséget. A múlt hét végén és e hét elején már érkeztek UN csapatok Kongóba. Legnagyobb részük afri­kai országok seregei: Abesszíniából, Ghánából, Marokkóból és Tuniszból. Más nemzetek is fognak még csapatokat küldeni. A belgák azonban még semmi jelét nem mu­tatták annak, hogy készek a kivonulásra, sőt a fő­városban. Leopoldville-ben szöges drótsövényt ál­lítottak fel az általuk megszállt területeken. Lumumba miniszterelnök azt kérte a UN-től, hogy 3 napon belül távolítsa el a belga csapato­kat az országból, ellenkező esetben kilátásba he­lyezte. hogy a Szovjetunióhoz fordul segítségért. A szenátus a szovjet segítséget egyelőre szükség­telennek nyilvánította, de az alsóházzal együtt a belga csapatok azonnali kivonását sürgette. A Szovjetunió kérésére a UN Biztonsági Taná­csa napirendre vette a Kongó helyzetének meg­tárgyalását. Kilenc afrikai állam közös felhívásban követel­te a, belga csapatok azonnali kivonulását Kongó­ból. Ugyanakkor ellenezték Katanga területének kiválását, amely az ország szerves része volt, amikor junius 30-án felszabadult. “A csoport el­ítéli a külföldi kísérletet Kongó területi épségé­nek megsértésére”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom