Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-09-29 / 39. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sept. 29, 1960 Az AMA nem próbálja ki a gyógyszereket Egy közismert orvos elitéli az American Medical Association^ mert nem próbálja ki önállóan az újonnan piacra tett gyógyszereket. A Kefauver szenátusi vizsgáló bizottság előtt, dr. Maxwell Finland, a Harvard Egyetem orvosi fakultásának tagja tanúskodott, hogy a legtöbb antibiotikus gyógyszer, amelyet ma a gyógyszergyárosok a piacra dobnak, semmi hasznot nem szolgáltat, sőt néha egyenesen káros hatású. Azt ajánlotta a szenátusi bizottságnak, hogy becsületes, megbízható pártatlan bizottságot állítsanak fel minden egyes gyógyszer megvizsgálására, mielőtt árusításukat megengedik. Dr. Finland kijelentette, hogy valaha az AMA minden uj orvosságot kipróbált “gyógyszervizsgáló tanácsán” keresztül, de úgy látszik, vagy megijedt, vagy elpuhult és feladta a kipróbálást. Ma csupán nyilatkozatokat ir ez a csoport az orvosságokról, teljesen a gyáros információi alapján. A Kefauver-bizottság republikánus tagjai állandóan ellenvetéseket tettek a gyárosokkal együtt, a kihallgatás miatt. Everett McKinley Dirksen, illinoisi szenátor a többi republikánusokkal együtt követelte, hogy a gyógyszergyárosok tanúit ne kényszerithessék arra, hogy válaszolniuk kelljen áraik megállapítását illetőleg. Kefauver viszont, akit a demokrata többség támogatott, nem adta be derekát arra, hogy ők állapítsák meg azt, hogy milyen kérdéseket van joga feltenni a gyárosok embereihez. Az albizottság tagjai bebizonyították, hogy a négy, nagy gyáros árai ugyanazok maradtak az utolsó tiz év folyamán, Kefauver megjegyezte, hogy: “folyton csodálkozom azon, hogy négy különböző gyáros, akik különböző vidékeken négy különböző dolgot készítenek, hogyan jutnak ugyanarra az ár-megállapitásra”. Megkérdezte dr. Wilbur G. Malcolmot, az American Cyanimid Co. elnökét, hogy miképpen jött össze a négy cég az árak megállapítására. “Elnök ur, nem beszéltünk össze, ez törvény- ellenes!” mondta Malcolm. “Valóban önök nem találkoztak, de áraik igen!” vágta vissza Kefauver. Később a honvédelmi minisztérium gyógyszer- vásárló ügynökségének feje, William L. Knickerbocker tengernagy kijelentette, hogy az amerikai cégek összejátszása sokszor arra kényszeríti a kormányt, hogy külföldön vásárolja be gyógyszereit. A kormány több millió dollárt takarított meg e határozat alapján, mert rájöttek, hogy az amerikai cégek áraiban nem volt meg a versengés semmiféle jele, mondta Knickerbocker tengernagy. Ismét emeli árait a “Blue Gross” A New York állami biztosi tási bizottság 34.3 százalékos áremelést engedélyezett ismét a “Blue Cross” (kórházi bitzositás) részére. Ezzel megnehezíti azok helyzetét, akik az óriási kórházi költségek ellen biztosítani szeretnék családjaikat. A szakszervezetek általánosságban ellenzik ezt az áremelést, mert veszélybe dönti meglevő jóléti alapjaikat. A “Central Labor Council” kórházi és orvosi bizottsága 5 pontból álló programot ajánl, hogy a munkások éreztethessék hatásukat az egyre emelkedő orvosi költségekkel kapcsolatosan, miután jóléti alapjuk legtöbb esetben nem elégséges az uj költségek fedezésére. Véleményük szerint kénytelenek lesznek régi szerződéseket felbontani a munkáltatókkal és magasabb jóléti alapot követelni. A newyorki nép egészségügyi ellátása forog kockán és illő volna, ha bizottságokat létesítenének, akik megvizsgálnák az egyre emelkedő kórházi költségek jogosságát és terveket dolgoznának ki arra, hogy miképpen oldják meg a nép egészségügyi problémáit. Orvosokat és egészség- ügyi szakértőket szeretnének a bizottságba vonni, hogy mint tanácsadók működnének az egészség, kórházak és gyógyszerek kérdésében és a költségek korlátozásában. Legtöbb kulturállam egészségügyi biztosítással látja el polgárait. Itt volna az ideje, hogy a mi kormányunk is adja me gézt a népnek. Törvényhozóink azonban nemrégen elvetették az erre vonatkozó javaslatot. Letariéztatták Lumumba 2 miniszterét Ä nyugati hírügynökségek jelentése szerint Mobutu ezredes hivatalosan bejelentette, hogy utasítására letartóztatták a Lumumba-kormány két miniszterét, Gizenga miniszterelnökhelyettest és Mpolo tábornokot. Jelentések szerint a Csombéval cinkosságot vállaló Kalondzsi csapatai kihasználták Lumumba fegyveres erőinek az ENSZ által elrendelt tétlenségét, és igy elfoglalták Bakvanga városát, A Pan ciníü! jobboldali belga hetilap újabb cikkét ismerteti. A cikk adatokat közöl, amelyekből kiderül: Mobutu a belga gyarmati uralom idején a belga titkosrendőrség ügynöke volt. 1958-ban a belgák küldték a brüsszeli világkiállításra. Mobutu Belgiumban is a titkosrendőrség ügynökeként tevékenykedett — Írja a lap. Újabb hírek szerint a két minisztert szabadon engedték. ICé! üzemet megszerveztek NEW YORK. — Az Amalgamated 259-es lokálja, amely garázsokat szervez, két üzemet nyert a Newark, N. J. üzemi választások alatt. A lokál elnöke, Sam Meyers szerint a Whitman Chevrolet és Hagin & Koplin munkásai a szak- szervezethez való csatlakozásra szavaztak a munkaügyi bizottság előtt. ■■ ■ ■ ■ ITTfl ■ ■ 1T1TT “Bármennyire nem tetszik nekünk, hogy ide jönnek mindenféle hívatlan kommunista vendégek, mint Kruscsev, Gomulka, Kádár, Tito, stb., nem szólhatunk ellene semmit, mert pontosan mi akartuk azt, hogy az ENSZ székháza Genf vagy más semleges terület helyett mindenáron nálunk legyen”, írja a befolyásod newyorki napilap, a Wall Street Journal. “Manapság már nem is olyan fontos a kommunisták jelenléte, mint gondolnánk, hanem ott van például C. Isseagva, egy magas, sötétbőrü ur Nigériából 13 társával, az uj ENSZ tagokkal együtt, akik élő szimbólumai a ‘nemzetek robbanékonyságának’. Ezek fogják megtölteni az ENSZ-t. Mit jelent ez Amerika részére”, kérdi a WSJ; majd igy felel: “A U.S. hatalma nem lehet már hosszantartó az ENSZ felett, el kell engednie éppen abban a történelmi pillanatban, amikor a nemzetközi szervezet működése kiszélesedik és eddig nem ismert hatalommal rendelkezik. “Hozzá kell szoknunk, hogy szavazatokat veszítünk”, mondja keserűen e lap szerint az egyik amerikai diplomata. “Fel kell adnunk tradiciós politikánkat és kompromisszumokat kell kötnünk, ha fontos kérdésekben nyerni akarunk. Kedveskednünk kell az afrikaiaknak, ázsiaiaknak, a nyug talankodó délamerikaiaknak, mert ezek mindjobban felismerik hatalmukat és leszavazhatják a nyugati szövetségeseket is, meg a kommunista blokkot is. Kénytelenek leszünk billió dolláros segítséget adni anélkül, hogy beleszólhatnánk, hogyan költhetik azt el. “Az amerikai politika irányítóit sarokba szorítják és engedményekre kényszerítik a semleges gondolkodásúak olyan kérdésekben, mint például a lefegyverzés. Veszedelemben leszünk, ha engedünk ; ha pedig nem engedünk, olyan propaganda vereséget szenvedünk, ami szintén veszélyes lehet ránk nézve. “Diplomáciánk hatalmas pofonokat kap a hideg háborúban. Lehet, hogy vörös Kina bekerül az Egyesült Nemzetekbe, de ez még nem is a legrosszabb. Néhány év múlva, ha Hammarskjöld mandátuma lejár, olyanok kezébe mehet át az ENSZ központi vezetése, akik ellenségesek velünk szemben.” Majd egy angol diplomatát idéz a WSJ, aki az ENSZ-épület csarnokában a következőket mondta: “Az Egyesült Nemzetek eddig teljesen az Egyesült Államok fennhatósága alatt lehetett, de ma már ennek vége van.” Tény az, hogy 15 évvel ezelőtt, amikor az E;NSZ-t megalakították, 51 nemzetet képviselt, ma 82 tagot számlál, de mire a mostani ülésszaknak vége lesz, a tagok száma megduplázódik. Minden jel arra mutat, hogy legalább 30 uj afrikai nemzet kerül az ENSZ kebelébe, de lehet, hogy még több is, mert hiszen Afrika mozgásban van és csak idő kérdése, hogy a Mali szövetség két ŐSSZEL Sárguló levelek, hullnak, hullnak Megritkult lombon átpillant a nap. Barnuló rétek dérbe borulnak S úsznak a légben a vándormadarak. Hogy szállnék én is, ha szárnyam volna, Tengeren túli messzi kis falumba. Deresedő fejem arcra borulna És betekintenék árvult ablakunkba . . . Nádtetős kis házunk, hej besüppedt, Vén eperfánkat megrázta a kor . . . A ház gyermekeit szerte üldözte Háború, gonoszság, éhség, nyomor. Kint a végen, a vén temetőben Rásirnám anyám sírjára, Hogy élt fia angol néperdőben És nem talált uj szülőhazára . . . Gyermekként űzött messze a nyomor S félszázad terhe nyomja vállam . . . így madárszálláskor, lombhulláskor, Távolt idéz az igéző álom . . . Sárguló levelek szállnak, hullnak, Gyérülő hajam szürkébb minden nap . . . Révült szemeim könnybe borulnak, Ha szállnak őszkor a vándormadarak . . . in »Mimii.................■ ■■■»minium, limfd állama külön-külön és a többi, függetlenségért harcoló kis, vagy nagyobb terület is bebocsátást kérjen a nemzetközi szervezetbe. Valamennyinek egy szavazata van és ebben áll a kis országok erős sége. Kezdő, nincstelen államok ezek, s habár diplomatáik is kezdők, de tudják, hogy mit akarnak, mire van szüksége népüknek. Egyik sem engedi, hogy nyomást gyakoroljanak rájuk, mint azt jelenleg Latin-Amerikával teszik. Latin-Amerika képviselői is ügylátszik tudják, hogy mire megy a játék, mert az egyik chilei delegátus megjegyezte, hogy: “jó lesz, ha az USA jól megkeni a latin-amerikaiak mellett az uj afrikaiakat is”. Senki sem mondhatja, hogy a Wall St. Journal nem látja tisztán a helyzetet. A bogotai konferencia, amely az elmúlt hetekben ment végbe, pontosan ilyen “megkenés” volt Latin-Amerika részére. 500,000,000 dollárt Ígért Dillon helyettes külügyminiszter “népjóléti” alapokra. “Segitenünl kell, hogy földhöz jussanak a parasztok, hog> kunyhók helyett házakban lakhassanak és élvezhessék munkájuk gyümölcsét.” Castroék kivételével alá is Írták a szépen hangzó egyezményt a latin-amerikai országok képviselői. (Trujillo kegy vesztett lett, igy ő sem irta alá.) Mi is aláírnánk Dillon szép nyilatkozatát, de tapasztalataink arra mutatnak, hogy ígéret marad az csupán. A szép frázisok nem változtathatnak az ottani nép helyzetén. Iparuk kicsi. 10—15 féle nyersanyag exportálásából áll teljes jövedelmük. E nyersanyagok ára leesett a világpiacon, tehát csökkentette jövedelmüket, mig az ipari államokból behozott iparcikkekért magasabb árakat kénytelenek fizetni. így kormányaik a föld- és adóreform Ígéretekből nem sokat válthatnak be, holott ígéreteket már eddig is tettek eleget. És minden marad a régiben, hacsak nem hoznak olyan gyökeres változásokat, mint Kubában. A földbirtokosok, Wall Street befektetői nem engednek semmit profitjukból. Mi sem mutatja ezt jobban, mint Betancourt, Venezuela elnökének ama rendelete, mely szerint nem adnak több olaj- koncessziót idegeneknek és a bérleti árakat 25 százalékkal redukálják. Nagy tiltakozás követte ezt és a tőkét azonnal kivitték az országból. Enrique Serrano Avila és Regino Boti, Kuba delegátusai azonnal rámutattak Dillon ajánlatának ürességére. Még a felajánlott összeget sem adja a Wall Street bizonyos megszorítások nélkül, és tulajdonképpen azt a célt szolgálja, hogy Kubát megbüntesse vele. Megtiltja a latin-amerikai országoknak, hogy támogassák Castrót, vagyis szeretné kiközösíteni azt az államot, amely valóban a nép érdekében cselekszik. Ha Castro nem kapna támogatást a Szovjetuniótól, akkor az ő kormánya is arra a sorsra jutna, mint Arbenz kormánya Guatemalában. A Wall Street Journal, látja az írást a falon, nem csoda, ha kesereg az uj ENSZ-tagok miatt. MIT VÁRHATUNK AZ EGYESÜLT NEMZETEKNÉL? A Wall Streét Journal a jelenlegi politikai helyzetet mérlegelve érdekes megállapításokra jut Nagy Jenő
