Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-09-29 / 39. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sept. 29, 1960 8 XewdeJt a swJasxtóköx . r «wwvwwwwwwwvw Az ebben a rovatban kifejtett neze- <; Olvasóink tek nem szükségszerűen azonosak | hozzászólnak a szerkesztőség álláspontjával $ a közügyekhez :! k*VV*V%WVWWWVW% twvwww\wwuwtu«vww>mwwwvwwww Küzdjük le a közömbösséget Tisztelt Szerkesztőség! Az előfizetési kampányról szólva, ami a lendületet, a harcos munkakedvet illeti, ez elég sokunkból hiányzik. Kényelemérzet, közömbösség, félelem, vagy mi tart vissza sokakat a munkától? A kampány alatt sok olyan munkásra is akadtam, akik jó ismerősök s igen barátságosak voltak, de az olvasásra kínált lapot nem fogadták el, vagy visszaadták azzal a megjegyzéssel, hogy magyarul nem tudnak olvasni, vagy pedig a Szabadságot, vagy angol lapokat olvasnak. S a végén egyetlen egy előfizető akadt, egy öreg harcos, de nem kell gondolni, hogy minden simán ment, mert az 5 dollár jelentette nála a nagy problémát. Tehát láthatjuk, hogy nem könnyű uj előfizetőt szerezni, de meg lehet, hogy akik eddig semmit sem próbáltak tenni, ha csak egy lépést is tennének, máris sikerülne nekik. Küzdjük le a közömbösséget, de a félelmet is. Lehet találkozni olvasókkal, akik- senkinek sem merik megmondani, hogy mit olvasnak. Ilyen be- gubózott állapotban hogyan is ajánlhatnák másoknak olvasásra, vagy megrendelésre a Magyar Szót? Az öi’eg harcosoknak az ujamerikások között is bátrabban kellene mozogni, hiszen a sok rossz között nagyon nehéz a jót megtalálni. E. Horváth Sajnáljuk a tévedést! Tisztelt Szerkesztőség! Megkaptam azt a lapszámot, melyben a konferenciáról szóló jelentés megjelent és sajnálattal látam, hogy az. én hozzászólásomnál tévedés törtéit - W.-.2, hogy én ezt mondtam: Nem szereti a kincses kaiéi láriumot. Kérem, hogy ezt javítsák ki, mert ez súlyos félreértésre ad okot úgy itt, mint az óhazában. Én ugyanis nem használtam ezt a kifejezést, sőt ellenkezőleg, a kincses kalendáriumot értékes és felvilágosító könyvnek tartom, mert különben nem adtam volna el belőle tiz példányt. Azoknak a véleményét tolmácsoltam a konferencián, akik sokallták az egy dollárt érte, tekintve az eredeti árát, ami a kalendáriumon fel van tüntetve. Igazán bántó az én nevemre és öntudatomra az ilyen félreértés, s sajnálom, hogy megtörtént, neijj is tudom, hogy kinek a hibája. F. Szánd Visszaemlékezés Gerébre Tisztelt Szerkesztőség! Most, hogy a Geréb József könyvét olvasom, visszaemlékszem arra, hogyan ismertem meg őt igazán. Egy Előre pikniken voltunk s egy hordó sör mellett kellemesen töltöttük az időt. Ott volt Fodor Viktor, Molnár János, Balog Mihály és családjaink is, valamint egy Singer és egy Bolla nevű ember, akiknek teljes nevét már elfelejtettem, s természetesen Geréb József. Vele többször találkoztam, amikor még New Yorkban laktam, de azután, hogy kijöttem New Jerseybe, vagy tiz évig nem láttam. Amikor ismét találkoztunk éppen akkor vettem egy tehenet mégpedig olyan feltétellel, hogy ha nem jó, visszaveszi a kereskedő. Geréb munkástárs éppen aznap jött hozzánk látogatóba, s a Mrs. Bollát elhozta magával, aki csirkét vett nálunk vasárnapra levesnek. Mr. Geréb akkoriban Mrs. Bollánál volt “board”-on, s amikor haza akartak menni, ő megnézte a tehenet, s azt mondta nekem, hogy vitessem el minél előbb. El is vitettem olyan feltétellel, hogy másnap hoznak egy másikat, de az soha nem jött meg, sőt a kereskedő azt mondta, hogy én hagytam, hogy ellopják és ő nem ad másikat. Az ügyet átadtam egy ügyvédnek, s itt volt szükségem a jó tanúra, mert az ügyvéd azt követelte. Elmentem tehát Geréb József munkástárshoz, aki el is jött velem, s amikor az ügyet megnyertük, kérdeztem tőle, hogy mivel tai’tozom. ö azt mondta, hogy semmivel; én megtöltettem az ő kocsiját gazolinnal, de ő ezt sem szerette. Azt mondta, hogy szeret a bíróságra járni, mert olyankor mindig tanul valamit. Még most is köszönöm a jóságát a kedves Geréb munkástársnak és kívánom, hogy éljen sokáig, hogy még sokszor olvashassam a Magyar Szóban a cikkeit. Frank Süli Verses üdvözlet Geréb Józsefnek Most ünnepelünk egy iró embert, ki életének nagyobb részét velünk élte, Aki minden megbecsülést a munkásnéptől már rég kiérdemelte. Tisztelet és hála illeti meg őt a kitartó munkáért, ötven éves önzetlen, becsületes szolgálatáért. Miként sebzett katona a harcban csaták tüzében. Mindig tudja hova kell szúrni tolla hegyével. A nép szivéhez ir ő, hogy jobban lüktessen, verjen, Hogy szavát meghallják s az egekig érjen. Hogy múlhatatlan munkáját, tettét, hirdessék, Hogy örökké éljen az építő dicsőség. A nép ereje az, ami buzdítja további munkára. Hogy soha ne fulljon a feledés hamvába. Kötelességszerüen végzi munkáját s nagy szenvedéllyel, írógépét billenteti fürge, csontos kezével. Úgy hordja a vállán 73 évét, Ott ül Íróasztalánál, csupa erő zordon elevenség. Vajon meddig mozog benne még az élet? Meddig kopogtatja azt a kivénhedt Írógépet? De hát nem kell elszomorodni emiatt, A munka, az elv, a meggyőződés, ami lelket ad. A jövő reménye szfve'nélU vfrágzo Tája, Szívből kívánjuk, hogy ne jöjjön szélvihar vagy jeges eső utána. Fiatalon kezdte meg újságírói pályáját, nem volt több, mint 23, Háborús felhők keringtek az egész világon. A Bérmunkás hasábjain hirdette, hogy mi vagyunk a napfény, Amely, mig mások alszanak, világit, sötétség éjjelén. Mert ha a napfényünk nem ragyogna sok évszakon át, Talán azt hinnék sokan, hogy elenyészett a világ. Most ötven éve esküdött tollának örök hűséget, ötven éve hirdet munkásösszetartást, testvériséget. Mert tudja, hogy jön egy idő, mert jönnie kell, Amikor a múltat a jövőre építjük fel. Schubert József ..Elsinore, 1960 szeptember 20. Uj olvasókat akar szerezni Tisztelt Szerkesztőség! A lapunk szept. 15-iki számában olvastam a lapkonferencia határozatairól. Én is bátorkodom bejelenteni, hogy részt kivánok venni a lapfenntartásban és az uj olvasók szerzésében is. Mindent el fogok itt követni a lap érdekében, s kérem, hogy küldjenek lapszámokat, melyeket kioszthatok az itteni magyarság körében. Egyébként itt küldök 5 dollárt a lap támogatására. Sz. I. Arizona Sokáig kívánják olvasni Geréb Írásait Tisztelt Szerkesztőség! Geréb munkástárs könyvét megkaptam, mindenegyes sorát kiolvastam. Ajánlom, hogy aki még nem olvasta, az rendelje meg, mert kitűnő. Egyben gratulálok Geréb munkástársnak, hogy ilyen sok szép hosszú éven át irt és nevelt az ő nagyszerű Írásával. Kívánom, hogy még nagyon sok éven át Írjon. Tisztelt Szerkesztőség! Köszönöm, hogy hozzám is eljuttatták Geréb munkástárs könyvét. Szivemből kívánom, hogy írásait a többivel együtt sokáig olvashassa az amerikai magyarság a Magyar Szón keresztül. A lap nagyon jó, bárcsak minden magyar ezt olvasná. - Régi olvasó AZ ELEMEK BOSSZÚJA Tragikus és nehéz napokat élt át Miami azon trópusi vihar alatt, amely Portorikó irányából jött és ahol rengeteg, szinte felbecsülhetetlen kárt okozott úgy emberéletben, mint anyagiakban. Portorikóban óránként 150—160 mérföldes sebességgel haladt az orkán, pusztulást hozva a sziget lakóira, különösen a szegények által lakott területekre. Innen tovább haladt az Atlanti-óceánon, a Bahama-szigeteken át, Key West, Florida felé, s kiszámithatatlan utján elérte Miamit. Miami már napokkal a hurrikán megérkezése előtt felkészült a viharra. A lakosság, a város vezetői megtették az óvintézkedéseket. A lakóházak és üzletek ablakait védőkkel látták el. A TV, a rádió szakadatlanul jelentéseket adott a vihar állásáról'. A segélybizottságokat körzetenként felállították, az iskolák nyitva voltak a biztonságot keresők részére. Majdnem egy hétig voltunk a vihar közvetlen hatása alatt. Azt tanácsolták, hogy mindenki maradjon otthonában. A vihar szakadó esővel párosult, szinte ugylátszott, mintha a tenger valamilyen helyváltozás folytán a fejünk fölé került volna. A kedvezőtlen fekvésű helyek kisebb tengerré váltak. Majdnem három napos, önkéntes börtönlakók lettünk. Több helyen nem volt villanyvilágítás; azt a lámpa, vagy gyertya helyettesitette. Volt időnk elmélkedni a múltban elkövetett cselekedeteinken, úgy a jókon, mint a rosszakon. Érdemes boncolgatni az ilyen vészek alkalmával megnyilvánuló lelkiállapotot. Az értelmes ember fel tudja mérni a veszély okát, a bigott ember isteni tényeknek tulajdonítja a veszedelmet és fohászkodik az istenhez. De mindennek vége szakad egyszer, még a kegyetlen trópusi viharnak is. Továbbáll, hogy máshol folytassa romboló munkáját. Szóval kimerész- kúdiüfík- í£?-ítí-ÁTV. -ffbgy mennyiMníz, mennyi- érték ment tönkre a külvárosokban, érről hivatalos jelentést adtak. Inkább a környezetünkben látottakat próbálom ecsetelni. A saját portánk, a S. W.-en siralmas képet nyújtott. Kettétört fák, nehéz faágak hevertek mindenfelé. Az előjött emberek megkezdték a törmelékek eltakarítását. A város belterületén és a házakban nem volt sok károsodás, de számtalan fa kidőlt tövestől, a gyümölcs lehullott a fákról, s a gyümölcsgazdaságokban bizonyára nagy károsodás történt. A TV-n fájdalmas kép tárult elénk: Key West tragédiája. Ez Florida kisebb-nagyobb szigetekből álló legdélibb része, mérföldes hidak kötik össze a szigeteket egymással, illetve csak kötötték volna, mert a legtöbb helyen a hid, az ut feltörve és a derékvastagsáku vizvezetékcsöveket a hullámok elmosták. S a lakossággal mi történt? Erről csak annyit, hogy azok, akik életben maradtak, alsóruhában várták megmentésüket. A megmaradt házaknak a tetőzete, vagy az oldala hiányzik. Feleségemmel együtt egy kocsirakomány törmeléket hordtunk össze az utcára, majd elindultunk a környék szemléletére. Mindenek előtt az ismerősöket látogattuk meg. Szlovenszky barátunk házában nem lakik senki, de rendben találtuk, tekintve, hogy a környéken nincsenek fák. Minden épkézláb ember lázasan takarította a romokat, még a járni tudó gyermekek is dolgoztak. Nekik ez igen tetszetős szerep volt, az iskola is szünetelt. Néhol a tőből kitörött fák zárták el a közlekedést. Pompás pálmák, ananász-bokrok semmisültek meg, kókuszdiófák dőltek ki. Hírek jöttek a Coral Gable-i pusztításról. Ez a városrész hajdanában a spanyol előkelőség lakónegyede volt. A romboló vihar itt sem volt kíméletes. Évszázados fák hevertek a porban, talán olyanok is, amelyekre a spanyol kéjurak felköt- tették alattvalóikat. Az egyik pompás palota előtt, melynek homlokzatát Maya-korabeli csempék díszítik, évszázados fák dőltek ki. Hasonló kép tárult elénk mindenütt- A hurrikán amely a “Donna” nevet kapta, innen továbbszá- guldott Georgia, Carolina felé, ahol a hatóságok mindent elkövettek, hogy a lakosságot és az értékeket megvédjék. Vass K. Tittelbach Mary
