Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-29 / 39. szám

Kiújult a harc Laoszban Laoszból jelentik, hogy ismét kiújult a harc a Pathet-Lao és pártiitö Nosavan miniszter seregei között. A harc Sam- neuatól két és fél mérföldnyire folyik és a hirek szerint a Pathet Lao seregei erősen nyomulnak előre. Kham Kong ezredes, a nyugat barátja segítséget kér, de nem fogadja el a törvényes kormánytól, amelynek feje Sou- vanna Phouma herceg, miniszterelnök Vientianeban. Kijelen­tette, hogy csak kommunista-ellenes forrásból kér segítsé­get, Boun Oum harcegtől, vagy Phoumi Nosovan generális­tól. A N. Y. Times szerint Kham Kong ezredes még a kor­mány fővárosából Vientianeből jövő repülőgépet sem engedi leszállni, mert csupán a törvényes kormány ellen lázadók ve­zéreit ismeri el maga felett. A törvényes kormány miniszterelnöke, Souvanna Phouma nem hiszi, hogy a Pathet Loa komolyan támad az északi város Phongsaly ellen, mert bizik a Pathet Lao vezetők Ígé­retében és csupán helyi tévedésnek minősiti a támadást, va­lamelyik gerilla csoport részéről. Közben a kormány seregei Ouane Rathikone tábornok vezetése alatt elverték Nosovan seregét Paksannál, de Nosovan most újból csoportosítja erőit a kormány ellen, amely neki miniszteri tárcát nyújtott előzőleg. Souvanna Phouma miniszterelnök kijelentette, hogy a kor­mány ura a helyzetnek és egy rossz hirt kapott csupán, “fel­robbantották a hidat a Nam Lo folyón egyetlen ágyulövéssel, amely Thailandból a Mekong folyó túloldaláról jött.” Még mindig várják a bocsánat kérést A newyorki rabbik egyesülete elfogadta Robert Wagner polgármester bocsánatkérését, azonban nem találja kielégí­tőnek Stephen S. Kennedy rendőrfőnök magyarázkodását, sértőnek találja Kennedy megjegyzését a zsidó rendőrök val­lásosságára vonatkozólag. Még mindig hisznek abban, hogy a rendőrfőnök “sajnálatának ad kifejezést”. Az egyik rabbi abban reménykedik, hogy legalább a zsidók legnagyobb ün­nepét “Yom Kippur”-t megünnepelhetik a zsidó rendőrök. A nézeteltérés ott kezdődött, hogy Kennedy rendőrfőnök azt a megjegyzést tette a zsidó rendőrökkel kapcsolatban, hogy “csak újévkor vallásosak, amikor a városnak az ENSZ láto­gatói miatt rendkívüli szükségük van reájuk”, majd kijelen­tette, hogy egy rendőrnek sem adnak szabad időt, amig a szükséghelyzet tart. New Yorkban a 24,000 városi rendőr közül 1,300 zsidó. A polgármester kijelentette, hogy teljes bizalommal van Ken­nedy jóindulatával szemben és biztosra vette, hogy Kennedy bocsánatot kér a rabbiktól. Kennedy azonban nem tette ezt. bár mondott olyasmit a TV-n, hogy nem antiszemita és sen­kit sem akart megsérteni. Tanítók a szSrájklilalom ellen New York város középiskolai tanítói a bírósághoz fordul­tak, hogy helyezze hatályon kívül a Condon-Wadlin-törvényt. E törvényt alkotmányellenesnek tartják, amennyiben meg­tiltja a városi alkalmazottak sztrájkhoz való jogát. Ez az első eset, amikor próbára teszik e törvény alkotmányosságát, illetve a bíróság döntését kérik a kérdésben, bár 1947 óta jogtalannak tartják, amióta a sztrájkoló buffalói tanítók el­len megszavazták. A tanítók, rendőrök, tűzoltók, közlekedési munkások egyaránt elítélik a törvényt, amely megfosztja őket azon jogtól, amellyel más dolgozók, szakszervezetükön keresztül élhetnek, ha azt szükségesnek tartják. Harold G. Israelson, a tanítók szövetségének ügyvédje sze­rint e törvény értelmében bárkit elbocsáthatnak a várostól, aki azt megsérti. A jelenlegi bírósági keresettel kapcsolatosan az a legfon­tosabb, hogy végzést kaphatnak a törvényt illetőleg anélkül, hogy bárkire lesújtson. New Yorkban ezideig még senki ellen nem használták, a Condon-Wadlin törvényt, de John J. Theobald tanfelügyelő 1959 és 1960 tavaszán megfenyegette vele a tanítókat, ha sztrájkolni merészelnek. Mind a két alkalommal lefújták a sztrájkot. Baráti tüntetés a szovjet küldöttség épületénél Rank and File szakszerve­zeti tagok, akik szeretnék, ha a hidegháború véget érne és a nyugat—kelet között ren­des kereskedelmi kapcsolatok jönnének létre, baráti tünte­tésre hívják New York mun­kásságát hétfőn, okt. 3-án d. u. 5 órára, a Szovjetunió UN- követsége elé. (68-ik utca és Park Avenue.) Meg akarják győzni Kurs- csev miniszterelnököt arról, hogy a lefegyverzésre és a gyarmatok felszabadítására irányuló javaslatát helyeslik. Úgy vélik, ez olyan kérdés az egész világ számára, hogy megérdemli, hogy barátságos légkörben tárgyalják. Sajnálják, hogy szakszer­vezetük vezetője, George Mea ! ny elfeledkezett a munkásság | érdekeiről és a hidegháborús uszitókhoz csatlakozott. Be Amerika munkássága békét és barátságot óhajt a világ népei között. Hussein király is jön Ammanból jelentik, Hussein, Jordánia királya is eljön az Egyesült Nemzetek nagygyűlésé­re. Beszélni is fog október első hetében. Huszonöt bányász elpusztult Dél-Afrika kormánya jelentet­te, hogy 25 bányász pusztult el Boksburgban, az East Rand-i aranybányában. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y, Vil. IX. No. 39. Thursday, September 29, 1960 NEW YORK, N. Y. Az ENSZ közgyűlése megkezdte tanácskozását Eisenhower, Tito, Nkrumah, Kruscsev és Castro nagy beszédeinek rövid összefoglalása Az Egyesült Nemzetek 15 közgyűlését e hó 20-án d. u 3:22 órakor nyitották meg. A megnyitón az országok kül­döttei között számos államfő és kormányfő foglalt helyet. A közgyűlés elnökévé Fri- derick H. Bolandot Írország küldöttét választották meg. Mindjárt a megnyitó után került sor az uj tagok felvé­telére. 13 afrikai ország és Cyprus felvételét egyhangúan megszavazták, igy korábbi 82 ország helyett 96-ra emelke­dett a tagok száma­Nagy érdeklődés vette kö­rül a New Yorkba érkezett ilam- és kormányfőket. A szállásuk körül hatalmas tö­meg verődött össze tiszte­letükre, bár az elmaradha­tatlan kis csoport ellenzék is megjelent. Kruscsev a Szov­jetunió miniszterelnöke saj­tókonferenciát is tai'tott a szovjet UN küldöttség szék­házának erkélyéről. Itt a szór /ánvosan előforduló ellen- iintetésekkel kapcsolatban kijelentette, hogy úgy látja íz igazi amerikaiak tömegei barátságosak az ide, Ameri­ka földjére érkezett delegá­tusokkal szemben. Eisenhower beszéde Szeptember 22-én került sor Eisenhower elnök beszé­dére. Az elnök beszédének lé­nyege négy javaslatban fog­lalható össze. Az e'ső javaslat egy olyan programot ajánl amely 5 pontot foglal magában: 1.) Minden állam tartsa tisz teleiben az afrikai népek jo­gát, hogy maguk választhas­sák meg azt az utat amin járni akarnak és maguk dönthessék el milyen rend­szerben akarnak élni. Ide tartozik, hogy a UN tagjai tartózkodjanak a felforgató tevékenységtől és propagan­dától. Ugyancsak tartózkod­janak attól, hogy vitákat és nézeteltéréseket s z i t sanak ezen a területen vagy felbá­torítsák az afrikai népeket, hogy fegyverkezési verseny­be kezdjenek. Tartózkodja­nak még attól is, hogy ki­használják a jelenlegi rende­zetlen kérdések problémáját azáltal, hogy fegyvert vagy csapatokat küldjenek erre a területre. 2.) Az Egyesült Nemze­teknek fel kell készülnie arra. hogy az afrikai népek belső biztonságát fenntartsa anél­kül, hogy ezek nagy fegyver­kezést indítsanak. A UN. szakértői képezzék ki a belső biztonsági csapatokat a Kon­góban. Az elnök itt utalt a’ ra, hogy az Egyesült Álla mok szívesen részt vállal ezeknek a feladatoknak lebo­nyolításában. — Reméli — mondta az el­nök, -— hogy az afrikai álla­mok létre fognak hozni egy olyan politikai szervezetet amely megakadályozza, nog fegyverkezési verseny fej lödjön ki ezen a teiCileten. 3.) Minden ország támo­gassa azon szükségletek elő teremtését amelyek a kongó rendkívüli helyzetben felme ültek- Amerika hajlandó — mondta az elnök, — hogy lé­nyegesen hozzájáruljon más nemzetekkel egyetemben a 100 millió dollárnak előte­remtéséhez amit a UN főtit­kára javasolt. 4Ü Az Egyesült Nemző feknek segítenie kell az ír fejlődő afrikai országokat hogy "keresztül tudják vinri hosszúlejáratú korszerűsítő si programjukat. A UN Kü lönleges alapját és a kitér jedt technikai megsegítés'" programot úgy kell növelni hogy elérjék a 100 millió- eredményt. így lehetőséé lesz azoknak az országoknak a megsegítésére akik fejlesz­teni akarják gazdaságukat. 5.) A UN együttes erőfe­szítésére van szükség az af- ikai országok művelődési vi­szonyainak emelésénél. Ar Egyesült Államok — tette hozzá az elnök — hajlandó, hogy a UN keretében olyan mértékben járuljon hozzá ^zen törekvéshez ahogy azt ? főtitkár és az afrikai népek maguk is jónak látják. A második javaslatban Ei senhower elnök kinyilváni- totta az USA szándéké1 hogy folytatni akarja a töb bi nukleáris hatalommal ? tárgyalást, a fegyverekhez szükséges anyagok gyártá­sának beszüntetéséről. Az Egyesült Államok pártolja a 10 nemzet közötti lefegyver­zési tárgyalást, amelyet az Egyesült Nemzeteken kívül állították fel tavaly. A harmadik javaslat az Egyesült Nemzetek számára csapatok kijelölését ajánlja Ezek a csapatok készenlét­ben lennének a jövőbeni szükséghelyzet esetében. A US mint nagyhatalom nem iárulna hozzá ennek a had­seregnek a létrehozásához csapatokkal, de légi és ten­geri szállítási eszközöket haj­landó biztosítani a számukra. A negyedik javaslat lénye­ge a UN “élelem a békéért” programját érintette. Az Egyesült Államok és más or­szágok amelyek élelmiszerfe­lesleggel rendelkeznek ellát­nának másokat élelemmel a “Food and Agricultural Or­ganization” tanácsára s segí­tésére támaszkodva. Tito beszéde Ugyanezen a napon emel­kedett szólásra Jugoszlávia elnöke is. A NY Times tu­dósítója kiemeli, hogy Tito, Eisenhower elnök beszéde előtt tapssal köszöntötte a belépő elnököt, de a beszéd után egyáltalán nem tapsolt. A jugoszláv államfő beszédé­nek lényeges elemei a német kérdés és a gyarmati problé­mák valamint a lefegyverzés, voltak. A német Bundeswehr (had­sereg) feV jf9( vetélése nükL/e n>u kel jelentősen ^ *1 megegyezés és béke kibo., kozását Európában és az egész világon- “Nem táplá­lunk gyűlöletet a német nép iránt — mondta Tito, — de mélyen érint bennünket a militarizmus felélesztése a Német Szövetségi Köztársa­ságban.” \z UN kibővítéséről — Reméljük — mondotta a gyarmati kérdést érintve— hogy az UN a közeljövőben valóban univerzálissá válik annak eredményeként, hogy a most még gyarmati uralom alatt levő népek elnyerik füg­getlenségüket, és a Kínai Népköztársaság jogát is el­ismerik az UN-ben való kép­viseletre. Tito hangsúlyozta, hogy sok gyarmatosító hatalom nem akar megbékélni az Af­rikában tapasztalható törté­nelmi fejlődéssel, és politikai gazdasági és katonai intézke­désekkel igyekszik megállí­tani ezt a folyamatot. — Kongó — folytatta a jugoszláv küldöttség vezető­je — legtipikusabb megnyil­vánulása a negativ gyarma­tosító politikának, a kívülről való beavatkozásnak, a gyar­matosító erők és körök sziik érdekeinek védelmére. A leszerelésről Ezután a leszerelés prob­lémájáról beszélt részletesen Tito. — Helytelen az a véle­mény, — mondotta, — hogy lehet egyidőben sikeresen tárgyalni és megsérteni a tárgyalásokon részt vevő fe­(Folytatás a 2-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom