Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-09-15 / 37. szám
Thursday, September 15,1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Még többet akarnak SEOUL, Korea. — A Koreai Köztársaság (Dél- Korea) építésügyi minisztériuma nyilatkozatot adott ki, amelyben tudatja a koreai néppel, hogy az Egyesült Államoktól 4,300,000 dollár évi bérletet követelnek azokért a területekért, amelyeken az Egyesült Államok haderejét elhelyezték, A koreai háború kitörése idején nagy területeket és sok épületet foglaltak le az amerikai haderők, amelyek a délkoreai kormány segítségére jöttek, azért azokért külön bérletet nem fizettek, de úgy értelmezték, hogy az évenkénti többszáz millió dollár segítség azt is fedezi. Az uj délkoreai kormány azonban rájött, hogy bérlet címén még lehetne külön is évenként négy és egy negyed millió dollárt szerezni az Egyesült Államoktól. Protestáns lelkészek szervezete az elnökválasztásról Százötven protestáns lelkész és világi férfi gyűlt össze a National Conference of Citizens for Religious Freedom (a Vallási szabadságot akaró polgárok nemzeti konferenciája) elnevezésű szervezetben Washingtonban, hogy állást foglaljon az elnöki jelöltek személyével kapcsolatban. A csoport elnöke Rév. dr. Norman Vincent Peale nyílt támogatója Nixon alelnöknek, aki a Republikánus Párt jelöltje. Az ő elnöklése alatt a tagság megszavazott egy olyan nyilatkozatot, hogy egy római katholikus elnök temploma hierarchiájának különlegesen erős nyomása alatt állna, hogy az Egyesült Államok külpolitikáját összeegyeztesse a Vatikánéval. A konferencián nem utaltak arra, hogy a vezetők tudnak-e Eisenhower elnök korábbi sajtó- értekezletéről, ahol kinyilvánította, hogy elitéli a vallási kérdés belekeverését az elnökválasztási küzdelembe. Korábban a Protestants and Other Americans United for Separation of Church and State (a Protestáns és más amerikaiak egyesülése az egyház és az állam különválasztására) szervezete “nyugodt analízisre és józan beszédre” szólította fel a közvéleményt a vallási kérdéssel kapcsolatban. Ez a csoport megdicsérte Kennedy szenátort, hogy ellenezte a kormány támogatását a parochiális iskolák számára és helytelenítette, hogy az Egyesült Államok követet nevezzen ki a Vatikánhoz. A Peale elnöklete alatt összeült csoportban résztvevők közül érdemes megemlíteni dr. L. Nelson Bell nevét, aki a Christianity Today szerkesztője és az evangélista dr. Billy Graham apósa. Grahamról köztudomású, hogy élesen állást foglalt a katholikus vallásu Kennedy elnöksége ellen, éppen a vallási “kérdés” miatt. A sajtóértekezleten megkérdezték dr. Peale-t, hogy olyan liberális theológusok mint dr. Rein- hold Niebuhr, a Union Theological Seminary al- elnöke, miért nincs jelen a konferencián. Mire ő igy válaszolt: “ha (Niebuhr) itt lett volna soha nem intéztünk volna semmit.” Dr. Peale csoportja hangsúlyozta, hogy a “vallási kérdés” ami Kennedy elnökjelölt hite következtében állt elő, jelentős tényező az elnökválasztási kampányban. Különösen az egyház és az állam különállásának kérdése az ami döntően esik a latba szerintük. Elismerik, hogy jelenleg Kennedy is támogatja ennek fenntartását, de ugyanakkor rámutatnak, hogy. mint a Képviselőház tagja 12 évvel ezelőtt megszavazott egy olyan javaslatot amely állami segítséget akart nyújtani a parochiális iskoláknak. Egy kérdésre válaszolva, dr. Peale kijelentette, hogy irt az alelnöknek (Nixon), hogy imádkozik azért, hogy térdsérüléséből minél előbb felgyógyuljon, de az alelnök nem tudott a gyűlésükről és “talán helytelenítette volna ha megtudja.” A DONNÁNAK nevezett orkán, amely végigsepert Porto Ricon, Floridán, New Yorkon, Long Is- landon, Connecticut államban és a Jersey-i partokon is végigszáguldott. Amerre járt villamos huzalokat tört le, áradásokat okozott és megszakította a közlekedést, még a légi forgalmat is. A 90 mérföldes szél fákat tépett ki tövestől, házak tetejét vitte el, mindenfelé iszonyú károkat okozva. • MOSZKVA — Szovjet tudósok jelentik, hogy elkészítették a Hold Túlsó, — a Földről nem látható oldalának a térképét. Arról az oldalról ugyanis a Holdat megkerülő “Lunik in.” műhold fényképező készüléke 30 felvételt készített. Ezeket most feldolgozták és az igy nyert eredmények lehetővé-tették a Hold mindkét oldalát bemutató térkép elkészítését. " 11 A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGÉRŐL SZÁMOL BE EGY CLEVELANDI NAPILAP Igen érdekes és tárgyilagos cikk jelent meg a “Cleveland News”-ban a Magyarok Világszövetségével kapcsolatban: “Régi magyar csoport megtartja szerepét a külföldi magyarok segítésében” címen. A cikket Theodore Andrica irta, aki sorozatos cikkekben számol be a fenti lapban magyarországi tapasztalatairól. Érdemesnek tartjuk a cikk ismertetését, mert lapunk szerkesztőjének is volt alkalma megismerkedni személyesen Beöthy Ottóval, és tapasztalni a Magyarok Világszövetségének szolgálatra készségét. Andrica megírja, hogy7 a Magyarok Világszövetsége már régen fennálló intézmény, melynek célja “fenntartani az összeköttetést” a világ minden részében élő magyarsággal. Hosszan beszélgetett az újságíró Beöthy vei. Leírja, hogy Beöthy irodája telistele van Magyarországról szóló könyvekkel, a magyar népművészet remekeivel. Nem csak magyar cigarettával, de magyar whiskey-vel is megkínálta Beöthy az amerikai vendéget. Arra a kérdésre, hogy mi a Szövetség célja, Beöthy kifejtette, hogy a Magyarok Világszövetsége nem hivatalos ügynöksége a magyar kormánynak, nem politikai propaganda gépezet, hanem központja mindén olyan külföldön élő magyarnak, akit a magyarországi helyzet és fejlődés érdekel. Nem is utazási iroda a Szövetség, habár segítenek mindenkinek, aki Magyarországra megy látogatóba, hogy ott jól érezze magát. Egy esettel illusztrálta Beöthy, hogy milyen segítséget kaphatnak a külföldi magyarok, ha hozzájuk fordulnak. Elmondta, hogy egy Ausztráliában élő magyar honfitárs szüleinek sírját kívánta gondoztatni, amely kérésének ők szívesen eleget tettek, sőt még fényképet is küldtek neki, hogy láthassa a gondozott sírokat. Habár az újságíró nem nevezi meg ugylátszik Beöthy elmondta kedves Fischer Laci munkástársunk szomorú esetét is, aki óhazai látogatása közben hirtelen elhunyt. A Magyarok Világszövetsége gondoskodott a temetésről és magnószalagra felvette az egész szertartást, amit azután eljuttatott a Kaliforniában élő gyászoló családnak. Többek között Beöthy azt is megjegyezte a clevelandi újságírónak, hogy Cleveland ma már nem dicsekedhet azzal, hogy Budapest után a második, vagy harmadik legnagyobb magyar város, mert hiszen az uj iparok ezrével vonzzák az embereket a nagy magyar központokba és ma már Debrecen, Szeged, Miskolc, Pécs sokkal nagyobb magyarlakta városok, mint Cleveland. Ismertette Beöthy a Szövetésg által kiadott szép, illusztrált hetilapot is az újságíróval, aki megállapította, hogy abban semmilyen politikai propaganda nincsen, csupán a Magyarország különböző vidékein megnyilvánuló fejlődésről ad ismertetést képekben és cikkekben. Megnyugtatta Beöthy az amerikai újságírót arról is, hogy a Szövetség irodája bál-melyik amerikai magyarnak szívesen segítségére van, még elveszett rokonok felkutatásában is. Arra a kérdésére, hogy milyen a sorsia az 1956-ban kiszökött és később visszatért magyaroknak, Beöthy biztosította az újságírót, hogy ezek mind dolgoznak és megelégedettek. Beöthy azon kérését, hogy a “Cleveland News’* közölje a Szövetség címét, az újságíró teljesítette is. Azon olvasóink részére, akiket érdekel a Magyarok Világszövetségének címét itt közöljük mi is: Budapest 62. POB 292 Hungary. A NÉPEK KÖZÖTTI BARÁTSÁG FEJLESZTÉSÉRE A demokrácia követelményei közé tartozik az utazás szabadsága is, a szólás- gyülekezés és véleménynyilvánítás szabadsága mellett. Nem tudunk példát az amerikai történelemben független állammá válásunk óta egész a II. világháború utáni korszakig, hogy ez a jog kérdéses lett volna. A technika hatalmás fejlődése a múlt század második felében, közel hozta egymáshoz a különböző földrészeket és kiküszöbölte a korábbi utazási nehézségeket.. Azóta nagy tömegű amerikai polgár szokta meg azt, hogy ellátogat Európába, Ázsiába vagy a világ egyéb részébe, ugyanúgy ahogy a világ mind a négy tájáról jönnek ide látogatóba Amerikába. A hidegháború kiéleződése az elmúlt világháború után felszínre hozta az utazás korlátozásának bevezetését. Mig tehát állandóan fejlődött az egyik oldalon és néhány órára csökkentette a valamikor hetek sőt hónapokig tartó távolságokat, ugyanakkor az adminisztráció és a bürokraták minden törekvése arra irányult, hogy egyes emberek számára most már teljesen lehetetlenné tegye ennek a rövid ideig tárta útnak a megtételét. Érdekes megfigyelni, hogy legtöbbnyire azokat érte ez az uj rendelkezés akik a népek közötti barátság szorosabbra fűzésén fáradoztak és mindent latba vetettek, hogy a nemzeteket ne válasszák el egymástól a távolságok. Szerencsére ez a korszak nem tartott örökké, és a bizalmatlanság légköre enyhülni látszott az utóbbi években nálunk. Az olvadás szelleme még adminisztrációnk fagyos légkörét is feloldotta és áttört a fővárosi bürokraták mesterséges jégpáncélján.ök sem térhették ki az élet követelményei elől és számtalan korlátozást feloldottak. így feloldották a Magyarországba való utazás tilalmát, és oda útlevelét minden további akadály nélkül kiadják, ma már. Persze nem minden körben nézték ezt egyformán jó szemmel. A visszatérők nagy része, akik hazalátogattak szülőföldjükre Magyarországra, vagy a szomszédos államokba, általában nagy elismeréssel beszéltek az ott tapasztaltakról. Nem győzték dicsérni azt a hatalmas építést és gazdasági fejlődést amit utazásuk alkalmával tapasztaltak. Az ipar és a mező- gazdaság hatalmas mértékben haladt előre azóta, hogy utoljára látták szülőföldjüket és ennék nagyon sokan őszintén hangot is adtak. De nem csak a fejlődés ragadta meg a látogatókat, hanem az az őszinte baráti szeretet amivel ezen országok népei visel- . tettek a távoli világrészbe elvetődött volt honfitársuk és az egész amerikai nép iránt. Ezek az utazások tehát a népek közötti őszinte barátságot segítették elő és egyúttal öregbítették uj, fogadott hazánk hírnevét és becsületét. Különösen ez az utóbbi eredmény, a népek közötti barátság kiépülése, kelthette fel egyes politikusok bizal matlanságát és félelmét. Mi lesz a hidegháborúval ha a népek kezdenek megbarátkozni egymással? Úgy látszik elhatározták itt tenni kell valamit, mert még komoly következményei lehetnek ennek a mostani enyhébb politikának. így került sor arra a memorandumra amit Kenpeth B. Keating New Ycrk-i republikánus szenátor s Thomas J. Dodd Connecticut-i demokrata szenátor kérésére állítottak össze. Ebben a memorandumban egy dr. Halperin esetére utalnak, aki legális amerikai útlevéllel utazott 1953-ban a Szovjetunióba és azóta is ott tartózkodik. Ezt az esetet felhasználva a két szenátor egy olyan törvénytervezet megszavazását javasolja, amely ismét felhatalmazná a State Depart- mentet, hogy bizonyos személyektől megtagadja az útlevelet és ezzel őket megfossza az utazás lehetőségétől. Ez a javaslat a legsúlyosabb támadás az amerikai polgárok, az amerikai alkotmány ellen. Az utazás lehetősége újra a bürokraták, avagy a State Department tisztviselőinek akaratától függne! A múltban ugyanis “csak” azoktól tagadták meg az útleveleket akiket azzal gyanúsítottak, hogy kommunisták. De a napokban voltunk tanúi annak, hogy a nemzet legbizalmasabb és legmegbízhatóbb szervezetének, a National Security Agency-nek két titkos ügynöke távozott a Szovjetunióba. Ezeket igazán senki nem gyanúsította azzal, hogy akár csak szimpatizálnak is a kommunista párttal. (Itt meg kell jegyezni a alkotmány nem tesz különbséget kommunista vagy ném kommunista polgárban.) Egy ilyen eset lehetőséget adna az állam szerveinek, hogy olyan emberek utazását is megtagadják akik soha nem politizáltak és soha semilyen párthoz nem tartoztak. A reakció éppen ezt akarja elérni, hogy megszakadjon a népek között az érintkezés, ami az amerikai polgárok jelentős részét különösen súlyosan érintené^ hisz a lakosság jelentős része bevándorló és nagyon sok szál köti szülőföldjéhez. De éppen azért mert nagyon sok embert érintene, és pontosan azokat akik a legártatlanabbak, (hisz a bűnös szándékunk megtalálják a módját a törvények kijátszásának» jól nézzük meg hogy kire adjuk le szavazatainkat az országos választások alkalmával. ,
