Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-09-15 / 37. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, September 15, 1960 5 : Magyarország kiállítás ünnepélyes kinyitásán a politikai kulturális és társadalmi élet sok ismert személyisége jelent meg. Eljött a harminc éve lezajlott hatalmas megmozdulás sok részvevője, s az emlékezek soraiban ott voltak a tüntetés során rendőrgolyótól talált és sebeibe belehalt Darnyik János épi- tőmunkás hozzátartozói: felesége, gyermekei és testvérei. —Amikor a bérlő már otthonosan érezte magát, az őrgróf intézkedett, és kizavarták házából. Egyszerűen megjelentek az uradalom emberei, a háztetőt lehúzták, a falak tövét elvágták és a falakat ledöntötték. Dócon 1926-ban 40 házat vertek igy szét A falu ahol annak idején házakat rombolhattak le az őrgróf, Pallavicini Alfonz Károly emberei, mostanában sorokba igazodó házaival, a Tiszáig futó akácosokban megbúvó tanyáival hallgatagon nyújtózik az augusztusi napsütésben. Néma a bolt körüli kis térség is, pedig ha beszélni tudna, a legtöbbet mondhatná a 34 esztendővel ezelőtt történtekről. De majd az emberek. A tanácselnök tud a dologról. Hallomásból. — Hogyan történt? Emlékezni nem emlékszik, hiszen még fiatal ember Sata Mátyás. De tudja és másként tudja •egy javakorbeli férfi. — A házakat lebontották, ez igaz. De csak azért, hogy rá ne dűljön a zsellérekre. —Tehát nem bérlők, zsellérek laktak azokban a házakban ? — Nem — mondja egy idős bácsi. Bérlők voltak, dohánykertészek. Úgy adták el, bontották le a házakat a fejük felül. Miért? — Dohánykertész volt, valamikor azokban a házakban lakott az én apám is — jelenti ki a 77 éves Vedrédi János. De elment az őket szegöd- tető nagybérlő. Az uj meg nem termelt dohányt. Nem kellettek hát a kertészek se. Uj nagybérlők jöttek Mi lett velük? — Aki nem tudott elhúzódni, más helybe állni Sándorfalván, Sövényházán vagy Pusztaszeren, az maradt zsellérnek. De megint más nagybérlő jött. Bokor. Ez nem szívelhette a zselléreket, pusztulniuk kellett, lgv bizony nem maradt azokból Dócon talán egy se. Még ivadékuk is alig. — De miért verték szét a házakat ? — Azokat le kellett bontani, hogy a zsellérek eltisztuljanak. Meg azután tudja, volt itt akkoriban egy pap. Az szépeket beszélt arról, milyen jó lenne, ha község lenne Dóéból. Mei't akkor nem volt az. Össze is irta, ki akar házhelyet. íratott mindenki. Ki kapott? — Senki.. . — A papot elhelyezték. A községalapitásból se lett semmi. Palovics (már mi csak igy hivtuk az őrgrófot) nem hagyta, hogy itt valakinek telke vagy örökföldje legyen. Legfeljebb bérlete. De sokszor a bérlettel is pórul járt az ember. Hanem erről már Belovai Ádám tudna többet mondani. Rétségi kis tanyáján beszélgetünk Ádám bácsival. — Még az én gyerekkoromban — emlékezik vissza — csupa nád, sás volt itt minden. Erek, tocsogók és akkora vizek mindenfelé, hogy még a ló is megúszta. Jókora csiirhe volt szegény apám keze alatt, ő kezdte itt az életet. Fiai és a Mindszentről települt kishaszonbér- lők folytatták: jó földet teremtettek a disznó- járta rétségből. Ádám bácsi tizholdas bérlőként vonult hadba és. . . — Semmitlen cselédként jöttem haza 1919 telén. Kilöktek, hatévi katonáskodás, frontszolgálat, hadifogság után kidobtak a bérletemből. Azt mondta Marosi inspektor ur (hosszú beszélgetésünk alatt most emeli fel először a hangját és szavában régi dühe izzik), hogy én vagy visszajövök, vagy se. . . az asszonynak meg nem jár a bérlet. Az őrgróf válasza... Panaszra ment Pusztaszerre, az őrgrófhoz. Pallavicini nyájasan fogadta. Arra a kérdésre azonban, hogy visszakaphatná-e bérletét, az volt a válasza: nem! “Nem lehet — indokolta a nyájas ur —, hiszen mindenkinek nem lehet földje.” De Ádám bácsit szívesen fogadja cselédnek. Az első időben kis bérért. Az amúgy is kicsiny kommandó feléért. Cselédnek nem az őrgrófhoz, hanem az ányási nagybérlőhöz állt. Itt láttta hasznát, hogy annak idején apja akarata ellenére hét testvére közül egyedül: megtanult irni-olvasni. írástudó emberként a gőzeke mellé került. 12 évi cselédeskedés után visszakapaszkodott a kis- haszonbérlők sorába. A mindszenti határban vett később egy kis örökföldet is. A földreform a kisbérlők kezére adta az őrgróf földjét, 13 hold gazdájává tette Ádám bácsit. Ma — négy gyermekét szárnyára bocsátva, a Tiszavirág Termelőszövetkezet nyugdíj asaként éldegél. És dolgozik. Szőlőt nyir kapál és fahéjat húz le a szerfás építkezésnél. No de itt bosszúság érte. Erős fiatalember volt a társa. Ráadásul csak a szája járt, a keze nem. így nem jól van, hajtogatta, ilyen rossz, olyan rossz, hogy itt és igy kell dolgozni. — Nem ez a rossz — mondta neki Ádám bácsi —, nem ez a borzasztó, hanem, hogy én, öreg ember létemre a harmadik fáról huzom le a héját, te meg még mindig az elsővel piszmogsz. — Tessék elhinni — fordul most hozzám —, szeretnék minden darab földet úgy munkálni, minden munkát úgy végezni mint a sajátomban. Uj életet formálnak Ez most már fiaira, unokáira vár. —“Vékonyan” ment itt a munka a tavasszal — mondja a legkisebb Belovai fiú, Ádám. — De aratás óta, amikor mindenki a zsebén, zsákján érezte, hogyan dolgozott, megváltozott a hangulat. Ifjú Belovai Ádám szép munkát végzett aratás előtt is. Nemcsak szép számú — a kétszázhoz közeljáró — munkaegysége tanú erre, de az a törekvése is, hogy a közös gazdaságot mindenkivel megszerettesse. Ez unokaöccsei — Ádám bácsi unokái — Belovai Pali és Laci esetében tökéletesen sikerült. Laci az egyik legjobb munkása a szövetkezetnek. Oly jól dolgozott ez a jó kötésű, izmos fiú, hogy a szövetkezet Szentesre küldte, a mezőgazdasági szakiskolára tanulni. És Pali, aki csak nyáron dolgozik a tsz-ben, Szentesen tanul már — negyedik esztendeje. Tavasszal érettségizik a gimnáziumban. Utána Szegedre szeretne menni. Biológiaszakos tanárjelöltnek. Ahhoz azonban egy kicsit még igyekeznie kell: a közepesnél jobban tanulni. —Én se voltam hitvány legény—mondja a fiuk apja. — Minden leventeversenyről én hoztam el az első dijat futásban, úszásban, ugrásban. De tessék megnézni ezt a két vasgyurót. — mutat a fiaira. És miért nőhettek nagyobbra az apjuknál — kérdezi szinte csak magától. — Mert alhattak, mindig kialhatták magukat —felel is a kérdésre. No, bál után nem mindig, — ingerkedik Laci és már oda is az elmélázó, komoly hangulat, fiaival nevet az édesapa is. —Küzdeni kell az embernek, ha a fülére fekszik, nem viszi semmire. — Ezt vallotta világéletében, ezt vallja most, az élete alkonyán is a tevékeny, érdeklődő idős Belovai Ádám. Mi a kívánsága most, Ádám bácsi? — Megélhetésem megvan. Gyerekeimet szárnyukra engedtem. Azt szeretném még megérni, hogy unokáim megházasodjanak, hogy lássam, jó fészket raknak-e maguknak. “Aki a mát megadta, a holnapot nem Ígérte” — igy tartja a régi mondás. Tiszta szívből kívánjuk, hogy minden unokája lakodalmán táncoljon még Ádám bácsi. De, hogy mindét megéri-e — hiszen a legkisebb héthetes —, azt nem tudjuk. De abban bizonyosak vagyunk, hogy unokái jó fészket raknak, mert jó fészket rakhatnak maguknak. Borvendég Imre Kiállítás nyilt az 1930. szept. 1-i munkástüntetés emlékére A magyar munkásosztály dicsőséges harcainak egyik jelentős állomása az 1930. szeptember 1-i budapesti forradalmi megmozdulás emlékére, a Legujabbkori Történeti Muzeum kiállítást rendezett a Petőfi Irodalmi Muzeum termeiben. A Nagy részvéttel temették el Szőnyi István Kossuth-dljas festőművészt Utolsó bucsuzásra jöttek el szept 1-én délután a zebegényi temetőbe hozzátartozók, barátok, ismerősök, tanítványok tisztelők, alkotótársak, kulturális és a magyar társadalom ismert személyiségei. Itt helyezték örök nyugalomra nagy részvéttel Szőnyi István Kossuth-dijas festőművészt, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét, akinek halálával egyik kiemelkedő alakját vesztette el a huszadik századi magyar festészet. A temetésen részt vettek a Művelődési Minisztérium képviselői, a kulturális s képzőművészeti élet kiválóságai. Nagy számban jöttek el az elhunyt mester növendékei, a Képzőművészeti Főiskola tanárai, Zebegény község lakosai. A gyászszertartás után a Képzőművészeti .Főiskola nevében Domanovszky Endre főigazgató búcsúzott Szőnyi Istvántól. — Nagy egyéniségének évtizedek óta jelentős szerepe volt a közösségünk életében — mondotta a többi között, majd hangoztatta: Szőnyi István mindent elkövetett, hogy növendékeit ne csak látni tanítsa, hanem a művészet jelentőségének, a művészi hivatás nagyságának megértésére is. A Művelődésügyi Minisztérium, valamint a Magyar Képzőművészek Szövetsége tagjainak és elnökségének képviseletében Bencze Gyula, a szövetség főtitkára mondott búcsúbeszédet. — Szőnyi István tevékenysége mindenkor nagyszerű fejezete lesz a magyar képzőművészet történetének — mondotta. — Egész életműve bizonyítja, hogy az igazi nagy művészet emberközel- ségii művészet, hogy a festészet, a grafika nyelvén kimondható szépségek, igazságok a legegyszerűbb ember szivéhez is megtalálják az utat. Balogh András, a Csók István Alkotóközösség, Krepsz István, a Zebegényi Tanács VB-elnöke pedig a helyi lakosság képviseletében vett búcsút az elhunyttól. A beszédek után a koporsót a sírba helyezték, amelyet hamarosan elborítottak a kegyelet virágai. Magyar tudósok külföldi kongresszusokon Két magyar tudósküldöttség vesz részt tudományos kongresszusokon a Német Demokratikus Köztársaságban. A berlini Német Mezőgazdasági Tudományos Akadémia Dresden-Pillnitzben rendezett tudományos' tanácskozásán a magyar akadémiát Nyújtó Ferenc tudományos osztályvezető képviseli. Az NDK biológiai társaságának berlini nagygyűlésén az Akadémia megbízásából dr. Faludi Béla egyetemi tanár és dr. Horváth Imre egyetemi docens vesz részt. A Csehszlovák Tudományos Akadémia rendezésében megkezdődött Prágában a félvezetők fizikájával foglalkozó nemzetközi konferencia, amelynek munkájában Szigeti György akadémikus vezetésével az MTA nyolctagú küldöttsége is részt vesz. Nyolcvanezer külföldi látogató 1980 első felében A Központi Statisztikai Hivatal kimutatást készített arról, milyen külföldi vendégek keresték fel Magyarországot az év első felében, és melyik világrészről hányán látogatták az országot. Az adatokból kitűnik, hogy örvendetesen emel- kedik az idegenforgalom, s egyre több külföldi vendég ismerkedik meg Magyarország legszebb tájaival, történelmi nevezetességeivel a nép életével. Már az első félévben több mint 80,000 látogató volt a tavalyi 62,000-el szemben, és az idegenforgalom legnagyobb “szezonja” általában a harmadik negyedévben van, amikor a külföldi vendégek száma sokszor kétszerese is a második negyedévinek. A ROSSZ MÁR CSAK EMLÉK
