Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-09-01 / 35. szám
Thursday, September 1, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ a AHoGrAN ÉW LAtOm írja: ehn így kezdődik Az alanti sorokat Indianapolisban Írom, amiből az olvasó arra a helyes következtetésre juthat, hogy ideiglenesen elhagytam Los Angelest, amely várost 32 évvel ezelőtt lakóhelyül választottam. Csupán napok kérdése, hogy Indianapolisból elinduljak New York felé, ahonnan szeptember 16-án induló hajóval folytatom utamat Európa irányában. Az alábbiakban azonban nem az én utazásomról lesz szó, hanem arról, hogy ebben a középnyugati városban kétségbevonhatatlan bizonyítékát találtam nemcsak annak, hogy az elnökválasztási kampány megkezdődött, hanem félre nem ismerhető jelét annak is, hogy ez a kampány milyen Ízléstelen, milyen kíméletlen lesz. Indianapolisban az egyik gyártelep tulajdonosa barátságos ebédre hivta össze fehérgalléros alkalmazottait. A jó ebéd elfogyasztása után csemege volt a gyártulajdonos felszólalása a közelgő választásokról. A beszédet én nem hallottam és ezért arról Írni nem tartom magamat hivatottnak. Ellenben olvastam a kezemhez került sokszorosított gépírásos propaganda iratot, melynek magyar fordítását ezennel az olvasó elbírálása alá bocsátom. Az irat cime: “John Kennedy szenátornak, elnökké választása esetén a következő kabinettet ajánljuk” és tartalma itt következik: Külügyminiszternek: Chester Bowles. Mint FDR (Roosevelt) tanácsadójának, nagy gyakorlata van abban, hogy miként kell a kommunisták kedvében járni — mint például a diplomáciai elismerés, Yalta, a mandzsuriai és kínai árulás, stb. Pénzügyminiszternek: G. Mennen Williams, aki bebizonyította, hogy tud pénzt költeni és egyike volt Kennedy korai pártolóinak. Egy időben az elnöki és alelnöki jelölésre is voltak reményei. Védelmi miniszternek: Stuart Symington, aki Truman alatt nagy előrelátás bizonyítékát adta, amikor a rakéta fejlesztés programját késleltette abban az időben, amelyet von Braun kritikus éveknek nevez. Földművelésügyi miniszternek: Hubert Humphrey, aki a Közép-Nyugat egyik mezőgazdasági államából származik, amelyről Kruscsev hízelgőén nyilatkozott és aki elég “liberális” ahhoz, hogy Kennedyhez illő legyen. Belügyminiszternek: Walter Reuther, aki bizonyítékát adta annak, hogy “el tud bánni” az üzletemberekkel és azzal kérkedett, hogy mily sokat tanult az Oroszországban eltöltött két év alatt, amikor ott a kommunista technikát tanulmányozta. Munkaügyi miniszternek: George Meanv, aki ismeri a módját annak, hogy a munkás vezéreket miként kell kezelni. Egészségügyi miniszternek: James Roosevelt, aki képességeit a képviselőház Un-American bizottsága ellen megtartott lázitó beszédeivel mutatta ki és amely beszédek nagyban segítették a kommunisták által rendezett diáktüntetéseket San Franciscóban. Igazságügy miniszternek. Averell Harriman, az egyik fontos állam baloldali “liberálisa”. Postaügyi miniszternek: Bobby Kennedy, mint kampány manager megtanulta, hogy politikai szempontból hogyan kell jólfizetett állásokat elosztogatni. És végül: Az Egyesült Nemzetek amerikai képviselőjének Adlai Stevenson. Mint Kruscsev kimondott kedvence, biztosan nagy segítséget nyújtana annak az elhatározásához, hogy mit kell megint a kommunistáknak ajándékozni. Már is Vörös Kina elismerését javasolja. Jim Farley hir szerint ezt mondta róla: “Adlait Nikitával való tárgyalásra kiszemelni olyan lenne, mint káposztát kecskére bízni”. A propaganda irat ezzel a megjegyzéssel végződik: “Ámbár a fentieket humoros szatírának szántuk, mégis HALÁLOS KOMOLYSÁGGAL kell mérlegelnünk arra való tekintettel, hogy az ajánlott egyének valami formában nagyon közeli barátságban állnak Kennedyvel. Valamennyi régi hive a nagyméretű kormánynak és nagyméretű költekezésnek, a kommunisták enyhe kezelésének és bizonyos esetekben vezető szerepet töltenek be a “földalatti“ Szocialista Pártban vagy a szocialista ADA-ban.” A gyáros ur ebédjére meghívottak ebből a jel- lemtelenségre valló propaganda iratból több példányt kaptak, nyilvánvalóan terjesztési célzatttal és lapunk olvasói igy részesülnek abban a kétes szerencsében, hogy annak magyar fordítását olvashatják. Ez a nyomtatvány magán viseli a “Tricky 2 X 2=4 +1234:1234 + 212349870+7904321 X 123455=12347 A SZÁMOK BESZÉLNEK írja Eörsi Béla 2x2=4 + 1234:1234 + 212349870=7904321x123455=123471 Gyorsabb gazdasági ütem kérdése Külföldön és az Egyesült Államokban gyakran halljuk azt a megjegyzést, hogy a két amerikai párt között nincs nagy különbség. Ennek az állításnak az az alapja, hogy a két párt programjában egyforma demagóg kifejezések és ígéretek TOnnak, amelyek betartását a jelöltek nem tekintik becsületbeli ügynek. Még Franklin D. Roose- velt-tel is megtörtént, hogy 1932-ben Pittsburgh- ban megígérte, hogy adóemelés nem lesz és amikor mégis kényszerült adóemelésre, lelkiismeret- furdalásai voltak. Megkérte az egyik hü munkatársát, mit csináljon, amire azt a tanácsot kapta, hogy tagadja le még azt is, hogy valaha Pitts- burghban volt. Pedig a két párt között (nem Nixon és Kennedy között) van, ha nem is jelentős különbség. A repulikánus párt a Nagy üzlet (Big Business) akaratának közvetlen végrehajtója, a demokratikus párt pedig az úgynevezett kis üzlet (közép tőkések) érdekeit is meghallgatja. Vannak tényezők, amelyekkel mindkét pártnak számolnia kell, ebben tehát nincs különbség köztük. Elsősorban számolni kell azzal, hogy nálunk óriási koncentrált monopolisztikus ipar és bank hatalom van és azok súlyát semmiféle választás (bármennyire is demokratikus volna) egyelőre nem fogja kisebbíteni. Hogy mennyire hatalmas, koncentrált és nem is titkos erő ez, a legkönnyebben az évi jövedelemből láthatjuk: Mondjuk, hogy adva van 1,000 részvénytársaság. Ezek között egy van, amely hatalmával kiválik, az övé az összjövedelem csaknem fele (46.5 százalék) és 999 részvénytársaságé együttvéve a másik fele. Nem lehet pontosan megállapítani az ilyen nagy társaságok számát, de kb. 700-ról tudunk. De ez a szám is látszólagos, mert egyes hatalmas részvénytársaságok különböző néven egy érdekcsoportba tartoznak. Pl. a DuPont családé a General Motors részvényeinek legnagyobb része. így ezek az óriási gazdasági tényezők ösz- szeházasodnak a gazdasági téren. Ennek a 700 részvénytársaságnak az ereje oly nagy, hogy ez külön -test a nemzeten belül és őket alig érinti az, hogy a 60 millió ember kire fog szavazni novemberben. A második erő: A katonai hatalom, amely a hadiiparral házasodott össze. Ez az összevont erő a hadikiadások emelését követeli, aminek mindkét párt alávetette magát. Ezt szolgálják az amerikai újságok, amelyek 80 százaléka republikánus kézben van, és szítják a szovjet és a népi köztársaságok elleni gyűlöletet. Eltekintve a Truman kormánya által (és utána Eisenhower adminisztráció idején is) hirdetett hivatalos politikától, a “hidegháborútól”, a lapok, a mozik, a könyvek tömege, a TV mérgezik az amerikai polgárt és évek óta nevelik a hidegháború eszméjét. Bármilyen párt nyerne, ezt a beteg lelkiállapotot a katonai klikk és a halálkereskedők ki fogják használni. Ezért lett Lodge alelnökjelölt, hogy az éles, támadó politikát megtarthassák. E két tényezőn kívül az uralkodó körök a hiDicky” Nixon által ismételten használt Ízléstelen és kíméletlen rágalmazási módszer bélyegét. így kezdődik az 1960. évi elnökválasztási kampány és nagyon valószínűnek tartjuk, hogy a hang, a mód, a rágalmazás oly mértékben fog eldurvulni, amilyen mértékben közeledünk a novemberi választások napjához. degháboru egyik legnagyobb fegyverének, a gazdasági fejlődés ütemét tekintik. Ezt a republikánus párt (a nagy üzlet érdekében) sem tudta kifejleszteni. Ezt a problémát a demokraták akarják megoldani olyan tanácsadóik segítségével, akik elméleti alapot adnak Kennedy szólamainak. Miért van szükség a gazdasági fejlődés gyorsítására? Az Egyesült Államok az Eisenhower-adminisz- tráció alatt (8 év) 25 százalékkal fejlődött, ami valamivel több, mint 3 százalék egy évben. Vagyis ugyanannyi, amennyire az amerikai megfigyelők, a Szovjetunió gazdaságának évi fejlődését becsülik. De a különbség abban van, hogy amig az orosz fejlődés eredményének legnagyobb részét a gazdasági eredmények továbbfejlesztésére használják, addig az amerikai felesleget második autóra, újabb frigidaire-re, eldugott (Safe Deposit) tökébe fektetik, amely menekül az adózástól és nem tud eredményesen elhelyezkedni a gazdasági életben. Miért nem tudja a nagytőke a gazdaság gyorsabb fejlődését létrehozni? Ezt elsősorban a kapitalista rendszer sajátos ellentétei akadályozzák. Fél a gazdasági válságtól, amely egy hirtelen fellendülést a tőkés társadalomban mindenkor követ. Ez a tőkés gazdálkodás vastörvénye: fellendülés, válság, újból fellendülés és válság. A nagytőke a gazdasági visszaesés idejét szeretné ritkábbá és rövidebb tartamúvá tenni. Másodsorban fél a munkáskérdéstől. Hirtelen fellendülés idején a szakmunkás munkanélkülisége megszűnik és ilyenkor a bérért való sztrájk inkább valószínű. Harmadszor: A fellendülés idején a munkásság teljes foglalkoztatása révén többet vásárol. Autót, konyhagépeket vesz, házakat épit és az ilyen erős kereslet inflációt idézhet elő, amely megrendíti a dollár értékét. Természetesen ehhez járul a gond, hogy a felesleges tőkével mit csináljanak? Ha sok a pénz, a kamatláb lemegy — ezt pedig a mi uzsoratőkénk nem szereti. A munkásság érdeke meggyorsítani a stagnáló (egyhelyben álló) amerikai gazdaság fejlődési ütemét. Ez lenne még a hidegháborút hirdető urak érdeke is. A felesleges tőkével fel lehetne építeni az elmaradt ázsiai, afrikai és délamerikai gazdaságokat, hogy az ottélő, éhező tömeg életmódja emelkedjen. Hogy ezt a feladatot miképpen fogja megoldani az ifjabb politikai gárda, azt a legközelebbi esztendők fogják megmutatni. Emelkedett a “moonshine” \ [ fogyasztás MONTGOMERY, Ala. — Alabama egyike az Egyesült Államok legszegényebb államainak. De még ebben az államban is Bibb megye a legelmaradottabb területek közé tartozik. Mégis ott igen jó üzletet csinálnak az otthon főzött, tehát tiltott pálinkával, amit általában “moonshine” néven említenek. Harold Dailey, Bibb county sheriff je azt állítja, hogy a szegény, de tudatlan emberek hajlandók még 2 dollárt is fizetni egy pint moonshine-ért. NÓGRÁD MEGYE ötéves tervjavaslatáról tárgyalt Salgótarjánban a megyei tanács. 1961—65 között mintegy 700 milliót költenek majd a megye fejlesztésére. LEGYÜNK OTT MINDANNYIAN az I960, szeptember hó 25-én, vasárnap egész nap tartandó Szüreti Mulatságon az INTERNATIONAL PARKBAN, 814 East 225. St., Bronx, N. Y. Jó ENNI ÉS INNIVALÓK. — ZENE. — SZÓRAKOZÁS. — BAZÁRSÁTOR.—DOOR PRIZE BELÉPŐDÍJ ELŐREVÁLTVA 60 CENTj A PÉNZTÁRNÁL 75 CENT ADÓVAL
