Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-07 / 27. szám
MILYEN“SZABAD” A VÁLASZTÁS? Harry S. Truman önkéntelenül is arra hívta fel a világ figyelmét, hogy az amerikai választások mégsem olyan “szabadok”, mint ahogy azt szeretnék mindenkivel elhitetni. Valóban az amerikai nép már a választási kampány megindításakor meg van fosztva attól a szabadságtól, hogy hozzászólhasson a leendő elnökjelöltek kiválasztásához. Ezt elvégzi helyette mindkét politikai pártban a pártgépezet. A jó demokratáknak meg a jó republikánusoknak csak az a hazafias kötelességük marad, hogy november hónap első keddjén elmenjenek a szavazóhelyiségekbe és meghúzzák a gombot a párt jelöltjének neve alatt. Megtörténik, hogy a párton belüli érdekcsoportok nem tudnak egy jelöltben megegyezni. Ilyenkor előválasztáson próbálják egyiknek vagy másiknak népszerűségét megállapítani, de ez egyáltalán nem irányadó arra, hogy a pártkonvenciókon végre melyikben állapodnak meg az üzleti érdekeltségek megbízottai. Truman volt elnök, a középnyugati érdekcsoport nevében, drámai beállításban szólt hozzá e héten a demokrata párt elnökjelölti versenyfutáshoz, amelynek a julius 11-én Los Angelesben kezdődő demokrata konvención lesz a döntője. Truman saját állama, Missouri szenátorát, Stuart Sy- mingtont szeretné a konvencióval elfogadtatni. De látva, hogy az esélyek erre nem kedvezőek, nagyszabású sajtókonferenciát rendezett Independence, Mo.-ban és mindenki előtt ünnepélyesen kijelentette, hogy ő, Harry S. Truman delegátus, nem vesz részt a los-angelesi konvención, “mert nem hajlandó részese lenni egy olyan folyamatnak, amely egy előre megrendezett esemény jellegével bir.” Ezt mondta Truman, akinek politikai karrierjét egy korruptságárol hírhedt középnyugati börtönviselt banda irányította: a Pendergast-klikk, amelynek tagjait uralomra jutása után viszonzásul kiszabadította. Truman, aki az Atombomba pusztító rémét szabadította rá az emberiségre, s aki a kongresszus megkérdezése nélkül megindította a koreai háborút. nagyfokú politikai bölcsességet tulajdonit sajátmagának és feltételezi, hogy ha ő John Kennedy-t országvezetésre képtelennek nyilvánítja, akkor a pártvezetőség meghajlik véleménye előtt. Egyelőre azonban rámutatott arra a “jómódú” klikkre, amely Kennedy elnökjelöltségét pénzzel támogatja és amely a konvenciós delegátusok többségét “nyomással” Kennedy mögé állította. (Ennyit az előválasztások (primary) demokratikus, “szabad” voltáról.) Ezt a módját az elnökjelölt-kinevezésnek semmiesetre sem lehet “szabad választásnak” nevezni, az bizonyos. De ugyancsak nem lehet annak nevezni Truman revolverezését sem. És hogy a republikánus pártban hasonló módszereket használnak, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy eddig a pártgépezet Nixont támogatja, Nelson Rockefeller kivételével, aki maga szeretné a jelöltséget megkaparintani s ezért a párthiiséget sutba dobva kegyetlenül támadja az Eisenhower-Nixon politikát és Nixon elnöki hivatottságát. Bár egészen más szempontból, megegyezünk abban, hogy sem Kennedy, sem Nixon, de Rockefeller vagy Truman pártfogolja sem ütik meg az elnöki hivatottság mérlegét. Részben tagjai, részben kiszolgálói a milliomos, imperialista monopóliumoknak, programjukban a hidegháborúra, a még erőteljesebb fegyverkezésre és kiadásaira fektetik a fősulyt. Truman kilenc politikust említett, kiknek bármelyikét Kennedy fölé helyezné. De egy szóval sem említette Adlai Stevensont, aki eddig valamennyi között a kül- és belpolitika terén az amerikai nép érdekeit legjobban megközelítő programot nyújtotta. Bár ő is a fegyverkezés mellett emelt szót, ugyanakkor Stevenson a Szovjetunióval való megegyezést és a lefegyverzés, valamint az atomfegyverkisérletek megszüntetését is célul tűzte ki. Az amerikai szervezett munkásság áruló vezetőinek teljesen megalkuvó álláspontjával szemben, amellyel a két nagy párt programjának alávetik magukat és az általuk félrevezetett munkásosztályt, ki kell emelni a néger nép vezetőinek határozott, mondhatni forradalmi álláspontját. Ugv a demokrata, mint a Chicagóban megtartandó republikánus konvenció előtt tüntető felvonulással szándékoznak ráterelni a figyelmet követeléseikre, hogy a pártkonvenciók és az elnökjelöltek nyilatkozzanak, mit szándékoznak tenni az egyenlő polgárjogok, az iskolák beolvadása, a szavazati jog gyakorlása biztosítására. Mert a kongresszus ezideig csak csalétekként játszott az ígéretekkel, de semmi hatásos intézkedést nem tett. A néger néppel együtt Amerika egész lakosságának követelőén kell fellépnie a magas politikai hivatalokért halászó jelöltekkel szemben és kötelezni őket olyan program kidolgozására és folytatására, amely a demokrácia és a béke elismerésével az egész nép érdekeit fogja szolgálni. Ne abban versenyezzenek, hogy melyik fog többet költeni a hadigépezetre, hanem ki fog több iskolát építeni, ami égető probléma ma az országnak; milyen lépéseket ajánlanak az atomháborútól való félelem megszüntetésére; hogyan akarják a világbéke megteremtését biztosítani és az emberiséget a békés termelés útjára vezetni. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y. Vol. IX. No. 27. Thursday, July 7, 1960 NEW YORK, N. Y. A kongresszus megsemmisítette as elnöki vétót Körülbelül l.í A kongresszus julius 1-én megsemmisítette az elnök vétóját a szövetségi kormány 1.5 millió alkalmazottjára kiterjedő fizetésemelést illetően. A kongresszus és a szenátus által első alkalommal megszavazott törvényt az elnök erélyesen megvétózta. Az eddigi 169 elnöki tiltakozás közül ez volt a leghatározottabb. Eisenhower, midőn elutasította a fizetésemelésre vonatkozó törvényt, 2.1 százalékos emelést ajánlott csak fel az alkalmazottaknak. Szerinte csak ennyivel emelkedett a fogyasztási javak árának indexe a legutóbbi 10 százalékos 1958-as fizetés- emelés óta. A törvény újabb kongresz- szusi és szenátusi tárgyalását jelentős előkészület előzte meg. Kék egyenruhájukba öltözött postai alkalmazottak járták a Capitol Hill folyosóit és karzatait, hogy a törvény- hozás két házának tagjait meggyőzzék a törvény szükségességéről. Más csoportok > millió embert érint c nem egyenruhába öltözött kép viselői is azzal töltötték az egész napot, hogy agitáltak igazságuk mellett a képviselőknél, miközben miniatűr zászlót viseltek kabátjuk hajtókáján. Tekintve, hogy a pos tai alkalmazottak álltak ki leginkább a fizetésemelésre I vonatkozó törvény mellett, a | Fehér Ház szóvivője őket tá- ! madta leginkább nyiliatkoza- I iában. Az agitációnak és meggyőzésnek szorgalmas és kitartó munkája sikerrel járt. A törvényhozás mindkét házának tagjai megértették, hogy a fizetésrendezés elodázhatatlan probléma aminek elhalasz tása veszélyeket rejt magában. Ilyen előzmények után a képviselőház-' 345 ^szavazattal 60 ellenében, a szenátus pedig 74 szavazattal 24 ellenében megsemmisítette az elnöki tiltakozást és a két ház által korábban megszavazott törvényt jogerőre emelte. Ez a 1.5 millió alkalmazott száfizetésemelés mára 764,000,000 dollár többletet jelent. A fizetésemelés a szövetségi kormány alkalmazottai szá mára azonnal érvénybe lépett. Az egyéneket érintő többlet évi 225 dollártól 1,200 dollárig terjed. 550 ezer postai dolgozó fogja élvezni az uj törvény előnyeit és kb. 1 millió azoknak a “fehérgallérosoknak”, vagy is irodai alkalmazottaknak a száma, akikre a Civil Service munkakör területén kiterjed a rendelkezés. A törvény fizetésemelést és állami nyugdijat fog nyújtani még a Mezőgazdásági Minisztérium nagyobbszámu dől gozójának is, akiket pedig nem tekintenek a szövetségi kormány besorolt alkalmazottainak. A besorolt dolgozók általában 7 és fél százalékos fize- tésjavitást kapnak a rendelkezés alapján, mig a postai munkások fizetése több mint 8 százalékkal lesz több. GAZDASÁGI AGRESSZIÓ KUBA ELLEN Az amerikai ipari monopóliumok, amelyek Kubát évtizedek óta gyarmatukként kezelték, elérkezettnek látták az időt olyan lépések megtételére, amelyekkel útját vélik állni a kubai forradalom eredményes előrehaladásának. Az elmúlt héten két lépést tettek céljuk megközelítésére. Az egyiket politikai téren, a másikat gazdasági téren. Mind kettőt kormányszerveken keresztül. A State Department, az Amerikai Országok Szervezete egyik alszervezetének, az Amerikaközi Békebizottságnak átiratot küldött, amelyben bepanaszolta Kubát, hogy az Egyesült Államok kormánya és népe ellen folytatott rág alomhadjárattal veszélyezteti a Karibiai-tenge- ren a békét. A kongresszus hosszas huzavona és vita után egyhangúlag elfogadott egy javaslatot, mely felruházza az elnököt azzal a joggal, hogy tetszése szerint szabályozza a kubai cukorbehozatalt. Az amerikai imperializmus kezdettől fogva sanda szemmel figyelte a kubai forradalom kialakulását. Fidel Castro és kormánya első intézkedéseiből láthatta, hogy itt nem olyan forradalomról van szó, milyenek a délamerikai országokban az ő ellenőrzése mellett tucatjával fordultak elő a múltban, anélkül, hogy az illető országok népeinek életviszonyát megváltoztatták volna. Kubában viszont a kormány intézkedései olyan mélyenszántóak voltak, amelyek azonnal lényegesen megjavították a kubai munkások és parasztok körülményeit és megvetették alapját a jobb jövőjüknék i A kubai forradalmi kormányt számos tettleges és propaganda ( támadás érte, amelyek az Egye- i sült Államokból eredtek. Castro ezekre vonatkozó tiltakozásait,: felszólalásait és hivatalos lépéseit itt egy Jelző alatt csoportosították : “gyűlöld Amerikát” kampánynak nevezték el. Ezzé? akartak Kuba elleni érzést kelteni az amerikai népben. A kubai földréferm, az iparosítás megindítása és a közellá- I tás, szükségessé tette, a nagy j magántulajdonok fokozatos államosítását. Ez az imperialisták részére elfogadhatatlan helyze- j tét teremtett. Azonnal a kommunizmus vádját terjesztették Castro ellen. De kezük meg van kötve bizonyos mértékben. Nem i csak a különböző egyezmények- j kel, amelyek kizárják az “államok belső ügyeibe való beavatkozást”. Ezen egyezmények létezését Ted Lewis, a Daily News ! rovatvezetője “a roosevelti New Deal, jószomszédi politika sajnálatos örökségeként” tünteti fel mint amelyek “egyes diplomatá inkát egyáltalán nem teszik boldoggá . , mert szívesebben működnének a régi módszer szerint . . amely időszakban ez a nemzet egyszerűen a tengeré- szettel tapostatta el a neki nem tetsző kormányokat Nicaraguában, Haitiban és másutt”! Bár ha elgondoljuk, Guatemala esetében — amely már az egyezmények általi megkötöttség időszakára esik — diplomatáink találtak más megfelelő módszert a liberális “nemtetsző” kor mány megdöntésére. Tehát, amint mondtuk, Kubával szemben nemcsak ez köti kezüket, hanem nagyrészben az a rokonszenv, ami a délamerikai országok népei között Kuba forradalmával szemben megnyílván; !. Amellett, hogy gátolja a Kubával szembeni szabad fellépését, ez a rokonszenv más veszélyeket is tartogat az amerikai imperializmus részére. Köny- nyen megtörténhetik, hogy a nyomorban élő népek követhető példát látnak a kubai forradalomban és ez újabb javak és kizsákmányolási lehetőségek elvesztését jelentheti az idegen tőkének. Ebben a számukra kétségbeejtő helyzetben olyan lépésekre szánták el magukat az imperialisták, amelyekről egyáltalán nincsenek meggyőződve, hogy eredménnyel járnak, sőt egyesek szerint maguk alatt vágják a fát a monopóliumok. A cukorbehozatal korlátozása ilyen lépés. A Mezőgazdasági Bizottság négy napig zárt ajtók mögött tárgyalta a javaslatot. Itt Herter és más politikusok is tanúskodtak. Herter amel lett volt, hogy adják meg az elnöknek a jogot a cukorkvóta csökkentésére. A demokraták ellene voltak, . beleértve Harcid Cooley képviselőt, a bizottság elnökét, aki ezt az eljárást “nyilvánvaló gazdasági agresz- sziónak” nevezte. Nem tudható, hogy az adminisztráció a titkos kihallgatáson mivel győzte meg őket, amellett, hogy a repufcli(Folytatás a 16-ik oldalon) BOTRÁNYBA FULLADT A NÁCI PÁRT WASHINGTONI GYŰLÉSE Rockwellt, az amerikai nácik jelöltjét t i z ennyolcadmagáva 1 együtt a rendőrség letartóztatta egy verekedésbe fulladt gyűlésen.
