Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-02-11 / 6. szám
Thursday, February 11, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 12. Zalka Mi hl ős: n j^j p 2 g (11—17) — Én is ávós vagyok — dörmögte Leszenka. — Különben, úgyis mindegy... — mondta megadással. Sasvári hallotta, hogy kezét az ágyára ejtette. — Az orvos már felénk se bagózik. Mindegy, úgyis. . . Az én bajom akkora, hogy nem ér az eszemhez a másoké. . . Ez is hozzájön még. . . — sóhajtotta. — Csak legalább az egyik szememen látnék... — Látsz majd, Béla — vigasztalta Sasvári, de hangjából nem érzett meggyőződést. — Ühüm. A feketeséget. Aztán elurizálok az állam nyugdijából — visszaereszkedett párnájára —, ha még lesz állam. .. — Az még sokáig lesz. — Igen. Már van. aki hajlandó ölni a védőjét. Kár erről beszélni. A rádió se mond semmit. Biztosan idegeinket féltik, hogy kikapcsolták Tudom melyik lemez következik a sorban. Kedd óta folyvást ugyanazt játsszák. Elfog tőle a méreg, inkább alszom egyet, mint hallgassam. Ugyan mit mondhatna neki? Az orvos szavai jutottak eszébe. “Maguknak nyugalomra van szükségük. A legkisebb izgalom is árt. Nyugalom, akkor hamar meggyógyulnak...” Keserű lett a szája. Hol a nyugalom? Úgy érezte, valami jóvátehetetlen kezdődött huszonharmadikán, és tart azóta is. Legyen, mert kell változás az ország vezetőségében. A 45 és ötvenhárom közti évekre gondolt. Vágyott rá, hogy olyan hittel hihessen a pártnak és vezetőinek, mint akkor hitt. Olyan bizalommal és szenvedéllyel folytatódjék az építés, a munka, mint akkor, de földi és nem égi viszonyokra méretezetten. De most és igy?... “Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? Ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál meg?” Különben pedig hogy nyúlhat ilyen hosszúra egy zendülés leverése? Hát hányán vannak? Hogy szereztek fegyvert? Miért nem tudják helyreállítani a rendet? Nem világos. Egyáltalán, semmi sem világos. Megigazította fején a kötést, mert kellemetlenül csípte a bőrét, és erőteljesen nyomkodta hogy elmulassza a viszketést. Kinyitották az ajtót. Halk léptek. Hüs kéz simított a homlokába. — Tiszta pólyát ho»É*m — súgta Krisztin. — Bekötözlek, jó? De csak a felső kötést veszem -le. . . Az alsóhoz, amelyik a szemecskéden van, nem merek hozzányúlni. Sasvári engedelmesen felült az ágyán. Semmi sem világos... • Sötét volt. Gara előrenyujtott karral óvatoskodott a folyosón. Neki-nekiiitközve kerülgette a szobákból kirakott bútorokat, és káromkodott. Feje zúgott az álmosságtól. Aludni lenne jó. . . Nagyot sóhajtott. Félt az éjszakától. Tegnap, mindjárt a Marót tál folytatott beszélgetés után szerzett egy magnetofont. Az ezredes harmadik emeleti irodáját kinevezték stúdiónak, és munkába kezdtek. A rádiós-csoport — Lipták, Gara és az újságíró — azóta két és fél órás szöveges műsort küldött a rádiónak. Az újságíró ismerte Fodor Józsefet, a költőt, aki tiz éve nem jelentette meg verseit, és telefonon kérte, hogy nyilatkozzék. A költő szívesen tett eleget a kérésnek, hogy fegyverletételre szólítsa fel a még harcoló felkelőket. A magnetofon mikrofonját a telefon hallgatójához szorították, ugv rögzítették szalagra Fodor szavait. Azután Rózsavölgyi és Tábori nyilatkozott, majd Gara beszélt a Petőfi Akadémia parancsnokával. Megszólaltatták a harcok során fogságba esett fegyveresek egynémelyi- két. Gara rengeteget szaladgált. Híreket, szerzett a hadműveleti csoporttól, a felderitőktől, megbeszélte ötleteiket Maróttal, csinálta és szervezte a műsorkészítést. Most is a hadműveleti csoporthoz igyekezett. A lépcsőzésben kimelegedett. Szétgombolta köpenyét. Hideg légáramlat húzott a folyosón, s az valamelyest leh ütötte. . ,* Imént, Maróitól jövet a stúdióban járt, de valósággal kimenekült onnan. Gyomra remegett idegességében, halántéka ismét lükt'etni kezdett, ahogy a stúdióra gondolt. — Van anyag? Marót sürgeti. . . — állított be Liptákhoz és az újságíróhoz. Lipták éppen levette a szalagot a magnetofon tetejéről: — Három készült erre.. Kerestem egy kiskato- nát. A Bem-iskolán kezdett harcolni huszonharmadika éjjelén és azóta, egyhuzamban, csetepatéból csetepatéba. Golyószórós. Karakán legény, kétszer akkora, mint*én. . . Vele csinálunk riportot. Az is mindjárt kész. Már megbeszéltük vele, csak szalagra kell venni. — Hanem, komám... — szólt közbe Gara — nyilatkozatot kell kérni az ellenkormánytól. — Mit? — Jól hallod. Meg kell szólaltatni őket. Ezért hívott le Marót. Sokan ismerik őket a felkelőknél. Persze alaposan meg kell beszélni velük, hogy mit mondjanak. Ha hajlandók fegyverletételre szólítani a fiatalokat. . . Az újságíró fölkelt a székről, járkálni kezdett a szobában fel és alá: — Nem lesz ennek az egésznek egy kis kényszerize? — Elöljáróban meg kell mondani. . . — Ugyan! — heveskedett közbe Lipták. — Amikor elfogták és behozták őket, beszéltem a kihallgatást vezető elvtárssal. Már megmondták nekik, hogy még ma lógni fognak. Mi az ördögöt akarunk tőlük a haláluk előtt?! Émelyítő! Gara nem zavartatta magát az alezredes ellenvetésétől : — ... Meg kell mondani nekik, hogy ki fognak szabadulni. . . Lipták felegyenesedett a készülék mellől, szem- befordult Garával: — Elengedik őket?! — Nyugalom, alezredes elvtársam. A Központi Vezetőség amnesztiát hirdetett. Más kérdés, hogy egyetértek-e vele, és megint más. . . — nagyot ásított, s azután folytatta —, hogy végrehajtom-e. Nem értek egyet, mert még egyetlen ellenforradalom sem ért véget azzal, hogy az ellenforradalmárok megelégedtek annyival, amennyit kicsikartak, s ne akartak volna még több engedményt. Végrehajtani viszont kétszeresen is kénytelen vagyok: egyrészt mint a magyar néphadsereg századosa, másrészt mint párttag. Ezeket a határozat szerint ki fogják engedni. Kérdés, hogy tudunk-e profitálni valamit belőlük, mielőtt kimennek. Jó lenne. . . —Megőrülök... Vérszemet kapnak... Oda- kíinn.. . — Történész vagy. Tudod, hogy a magyarországi forradalmak bukásának okai között mindig ott szerepelt a belső bitangok elleni gyengeség. Persze most még nem lehet bukásról beszélni. Ha ez a határozat az utolsó engedmény volt, és a fegyveresek maradékát irgalmatlanul szétlőjük, akkor másként fest a dolog... Beszéld mag az elháritókkal. Meg itt van egy költő, Eörsi... Talán vele is lehet csinálni valamit. — Jó — hagyta rá tompa hangon az alezredes. A fűtőtestről nyitott konzervdobozt vett le, és bicskával húst kapart ki belőle. —Éhes vagyok — jelentette ki közönyösen. — Ha hazamegyek, gulyást főzetek vacsorára. Bevágok egy fazékkal. Az újságíró az ajtóhoz támaszkodott. Sápadt volt. Gara gyors pillantást vetett rá és Liptákhoz lépett: — Az öreg tud a dologról, már jelentettük neki. . .' — súgta. Lipták csak a szemöldökét rántotta fel: — Tud róla... Nem érdekel, hogy tud-e róla. Sokat érünk azzal, hogy mindenki tudja. Csinál- e valamit? Tud-e csinálni valamit? — suttogó hangja megforrósodott, izgalommal telítődött: — R 'szvétnyilvámtásokból nem kérek, a jó szándék hangoztatása pedig nem elégít ki.. , — A hadsereg a párt kezén van, csak parancsra várunk. Te is tudod. V. ? , ' I.ipták az ablakhoz fordult. A mirpéztérium betonozott udvarán tisztek sorakoztak. Csizmájuk dobogó zaja sokszorosan visszhangzott. Az alezredes az üveghez hajolt, azután visszakapta fejét. — Megint éjszaka kezdődik. . . A párt kinek a kezén van? Legyintett. Hátrafordult, felvette a konzervdobozt és belenézett. Húscafatok tapadtak a doboz aljához. Szórakozottan visszahajlitotta elgörbült bádogfedelét. A doboz koppant az asztalon. Gara kirohant a szobából. Torka kiszáradt. Lihegett. Nekirohant egy szekrény oldalának, alaposan beverte a fejét.'Káromkodott. Fejét dörzsölve tovább óvatoskodott a sötétben, s karjával ide-oda kaszált. Szájában kesernyés iz kporodott. Nagyokat nyelt. Végre célhoz ért. A lefüggönyözött szobában vakitófényü lámpa égett. Világában szürke felhőként gomolygott a dohányfüst. A szoba közepén a vezérkar főnöke állt. Mellette szikár, magas homloka ezredes, görnyedt az összetolt Íróasztalokra terített hatalmas térkép fölé. Vonalzója erőteljes mozdulatokkal körözött Budapest utcáin. — Ez. . . és ez. . . — mondta. Fölegyenesedett, várakozó tekintetét a vezérkari főnök arcára emelte. A tábornok iratcsomót szorongatott a markában, és a levegőbe suhintott vele. — Mi van azzal az ezreddel, amelyiket mondtam ? Az ezredes homlokán cseppekbe gyöngyözött a veríték, szájaszélét félrehúzta: — Vezérőrnagy elvtárs, jelentem, az az ezred . . . A tábornok tigrisszemeket meresztett rá: — Maga is azzal jön, hogy nincs? Mondtam, keressék meg! Nem vagyok (hülye! Az az ezred nem tűnhetett el! — Káromkodva csapta hóna alá paksamétáját, dühösen végigmérte az ezredest, és elrohant. Kísérője lámpával követte. Az ezredes vállat vont. A térképhez fordult, vonalzóját élével a tenyeréhez ütögette. Gara hozzálépett: — Mi újság? — Milyen újságot akarsz? — Jót. Mikorra fejezitek be? — Az ördög tudja. —.Egy pillanatra behunyt« szemét. — Ekkora fejetlenségben a saját fejem sem találom. — Dehát mégis? — Nem tudom. Nem tu-dom. — Hosszúkás ujjával beleszántott ritkás hajába. — Olvasd el a jelentéseket. Belebolondul az ember. Mindenki beleszól, minden pillanatban más döntés... Van, erőm és még sincs. Szétaprózzák, szétforgácsolják. Ide ötven szuronyt, oda százat — aztán tes- ped valami épületben, ahelyett, hogy manővereznénk vele. Gara átnézte a jelentéseket. Az ezredes szótlanul figyelte. Amikor a százados visszanyujtotta neki az iratcsomót, papírlapot emelt föl a térképről: — Tudsz erről ? — tartotta Gara elé. Kitöltetlen megbízólevél volt. A százados tagadólag rázta a fejét, és végigolvasta: “Az ellenforradalmi csoportok szervezett ellenállásának letörése után most a főváros területének átfésülése következik. Az átfésülés körzetenként, a kijelölt körzetparancsnok terve és parancsa szerint történik. Kinevezem önt a..........sz. körzet parancsnokává. A körzet határa:...................................... Rendelkezésére álló erők: ...................... A feladat vérehajtását úgy készítse elő, hogy a körzet átfésülését és a rendfenntartást 1956. 10. 27. 15.00-kor megkezdhesse, és azt a továbbiakban folyamatosan végezze. Tervét — a helyi viszonyoknak megfelelően —• az alábbiak szerint dolgozza ki: 1. A rendelkezésére álló erőkből képezzen megfelelő tartalékokat. Az épületet biztositó csoportok létszámát a feltétlenül szükséges erőre csökkentse. A személyi állcmány fennmaradó részéből szervezze meg a járőrszolgálatot. 15.00-kor a járőrök, már az utcán legyenek. Minden járőrt tiszt vezessen. A járőrök gépkocsin vagy gyalog közlekedjenek. Biztosítsa a kirendelt járőrök fegyelmezett, katonás magatartását, rendes öltözetét, fegyverzetét és felszerelését. A körzetében működő szovjet csapatok pk-ával vegye fel az összeköttetést (összekötő tiszttel), a kapott; feladatokról őt tájékoztassa, és az együtt működést vele szervezze meg. 2. Körzetét ossza fel háztömbökre. Egy-egy ház tömböt úgy kell lezárni, hogy az teljesen átfésülhető legyen. A házakten tartózkodó személyeket a lakónév- iegyzók alapján kell ellenőrizni. Elfogadható ok
