Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-04 / 5. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 4, 1960 ^ ^ y -*r ■>■ *r 1 ^ '<r ** •*r ▼ «r ’r 1 ▼ '■■<»■■ tt t't y y sr | ^ Munkásmozgalom Országos sztrájk előtt a vasutak A vasúti munkások szakszervezetei hetek óta sorozatos tárgyalásokat folytatnak a különböző vasúttársaságokkal az esedékes uj munkaszerző­dés érdekében. Eeredményt azonban még nem ér­tek el. A vasúttársaságok széleskörű kampányt folytatnak azért, hogy a fennálló szakszerveze­ti ellenőrzést a vasúti munkások érdekeinek meg­védésére gyengítsék és megtörjék. Az eddigi mun kaszerződésekben elfogadott munkaszabályokat és beosztásokat meg akarják változtatni és ezzel a munkásokat meg akarják fosztani nehezen ki­vívott jogaiktól. A “featherbed” vádaskodás alap­ján sok munkást el akarnak bocsátani, mint fe­leslegest. A 45,000 taggal rendelkező Locomotive Fire­men and Énginemen szakszervezet vezetői már_ megszakitották a tárgyalást, mely október óta folyik, mert nem látják célravezetőnek. Ugyanezt tervezik a többi szakszervezetek is. Bizonyos for­mális eljárások szükségesek, mielőtt sztrájkot rendelhetnek el. Ezek az eljárások két-három hó­napot is igénybe vehetnek a sztrájk azonban el­kerülhetetlennek látszik és májusra várják. A rádió-teSevizlő igazgatók otthagyták az AFL-CIQ-t A “Radio & Television Directors Guild” meg­szakította összeköttetését az AFL-CIO-val és egyesült a “Screen Directors Guild Inc.” nevű szervezettel, mely önálló kaliforniai szervezet. , Az előbbi, az AFL-GIO kebelébe tartozó szer­vezet, 800 taggal rendelkezett és 1950-ben csatla­kozott az anyaszervez»thez. Fizetés jár az elbocsátott munkásoknak A Legfelsőbb Biróság döntése szerint a kerületi szövetségi biróság elrendelheti, hogy egy munkál­tató visszamenőleg fizesse ki munkásait, ha tör­vénytelenül elbocsátotta őket. A Legfelsőbb Biróság döntése 6:3 arányban felborította az alsó biróság azon döntését, amely a munkáltató javára szolgált. Három munkásról van szó, akiket Robert Demario Jewelry, Inc., Ft. Gaines, Ga. állambeli cég elbocsátott. Előzőleg a céget elitélték csalásért, mert rém fizette munká­sainak a törvény által előirt munkabért. A mun­kások bepanaszolták a céget és kérték a kor­mányt, hogy követelje részükre visszamenőleg a munkabér kifizetését. Erre a cég elbocsátotta a munkásokat. Egyik bíróságtól a másikra vitték- az ügyet mig végre a Legfelsőbb Biróság a munkások javára hozta meg a döntést. Persze az ügynek még nincs vége, mert az most visszamegy az 5-ik kerületi szövetségi bírósághoz további rendelkezésre. * A fontos azonban az, hogy végre olyan döntést hozott a Legfelsőbb Biróság (bár három, főbíró ellene volt), melyben a többség megállapította, hogy “a munkásnak joga van a tisztességes elő­irt bért megkövetelni és ha ezért a munkáltató elbocsátja, nem csupán - arra jogosult, hogy visz- szahelyezzék állásába, de jogosult a fizetésre arra az időre is, amig jogtalanul megfosztották ke­nyérkereseti lehetőségétől”. üt óhajtanak a Westinghouse munkásai? A villamossági ipar két óriása, a General Elec­tric és a Westinghouse munkásait megkérdezték, hogy mit tartanaik a legfontosabbnak a munkál­tatókkal való tárgyalások alkalmával. Átnézve 23,000 munkás szavazatát, megállapították, hogy valamennyi részére a legfontosabb kérdés: A MUNKABIZTONSÁG és MEGÉLHETÉSÜK BIZ­TONSÁGA. A szavazást a GE—Westinghouse alkalmazot­tak között tartották, akik az AFL-GIO szakszer­vezetbe tartoznak. A GE-munkások 60 százaléka és a Westinghouse-munkások 40 százaléka vett részt a szavazásban. Persze egyéb óhajuk is volt a. munkásoknak. Egyesek magasabb nyugdijat, jobb biztosítást és jóléti intézkedéseket kértek; a szakszervezet tel­jes elismerését, illetve zárt üzemet, béremelést és több vakációt. De az első kettő mindegyik részé­re a legfontosabbnak bizonyult. Terjed a sztrájk a Bethlehem Steel-nél A Bethlehem Steel Corporation 10,000 hajó­építő munkása hagyta abba a munkát január 22- én a Hoboken, N. J. és Quincy, Mass, üzemekben, mert a társulat már több, mint hat hónapja huz- za-halogatja az uj munkaszerződés feletti meg­egyezést. Négy nappal később a New York, Balti­more és East Boston üzemek 7,000 munkása is sztrájkba lépett. A régi szerződés tavaly júliusban lejárt. Az Industrial Union of Marine and Shipbuilding Workers keleti partvidéki egyeztető bizottsága azóta tárgyal a társulat megbizottaival, akik nem akarnak megegyezésre jutni a bérskála, a mun­kaszabályok és az osztályozás kérdésében. A szakszervezet a munkaszerződés nélkül dolgozó tagjait ezért sztrájkba vitte. Elégedetlenek az acé'munkások Az acélmunkások ellen hozott Taft-Hartley- sztrájktilalom idejének lejártával egyidőben, ja­nuár 27-én két társulat munkásai újra sztrájkba léptek, mivel a társulatok nem Írták még alá az uj munkaszerződést. . . A McLouth Steel Corp. három detroiti üzemé­ben 4,000 munkás hagyta abba a munkát a szak- szervezeti vezetők utasítása ellenére, akik azt akarták, hogy csak folytassák a munkát, amig ők a társulattal végkép megegyeznek a szerződés vitás pontjai felett. A szakszervezeti gyűlésen a munkások lehurrogták vezetőiket. Az üzemeket piket étik. A “rank-and-file” bizottság röplapokban ismertette azokat a pontokat —- mint a biztonság az üzemben, a munkabeosztás és más követelé­sek —, amelyek még megegyezésre várnak. Az Acme Steel Co., Riverdale, Ill.-i üzemének 2,500 munkása sztrájkolt azért, hogy a szerződés egyik pontja jogosítsa fel a szakszervezet vezető­it arra, hogy ellenőrizhesse a társulatnak a mun­kabeosztásra vonatkozó intézkedéseit. Bár az acél főszerződés nem tartalmazza ezt a pontot, 16 órai sztrájk után a munkások követelése bekerült az Acme szerződésbe és a munkások visszamen­tek dolgozni. A Colorado Fuel & Iron Co. Pueblo, Col.-i üze­mének technikusai és iroda alkalmazottai, akik a Hét gyermek szvetter nélkül fagvoskodik Jet-repiilőgépek, luxusvonatok viszik az ele- xgáns telelőket a napsugaras Floridába. A léghii- tött szállodák pazar berendezéssel, minden ké­nyelemmel ellátva várják a vendégeket. Ha egy- egv fagyos nap jön a pálmák világába, villany- kályhák teszik kényelmessé a nedves hideg szobá­kat. Ki hinné, hogy alig néhány mérföldnyire a gaz­dagok játszóhelyétől, mennyi nyomorúság a nincs telenek osztályrésze. Az alábbit nem valami ra­dikális újság hasábjain olvastuk, hanem Miami legnagyobb napilapjában a “Miami Herald”-ban látott napvilágot. Hozzánk egyik olvasónk, Ku- rovsky munkástársunk küldte be, hogy bemu­tassa a floridai ragyogó kép másik oldalát is. De beszéljen a cikk helyettünk: “Kilencen húzódtak össze egy ütött-kopott au­tomobilban Dade County déli részén, (Miami kör­nyéke) az egyik csatorna mellett. A hét gyermek könnyű nyári kartonruhában. Az autó volt egyetlen otthonuk, abban laktak. Se fűtés, se élelem, se takaró nem volt. Nem volt egyetlen szvetterük, amit a kilenc ember meg­oszthatott volna. Vándormunkás család, akiknek szerencséje az idő kénye kedvétől függ. A váratlanul beállt hi­deg idő szörnyű helyzetbe hozta őket. Ismét a vándormunkások ezrei állnak munka nélkül Dade Countyban. Ha a termés-fagyasztó hideg tovább tart, helyzetük csak rosszabbra for­dulhat, a szép Miami környékén. Norris Clay, a munkaelhelyező floridai irodájá­nak ügyvezetője Princetönban 6,500-ra becsüli a jelenleg ott tanyázó vándormunkások számát. Több munkatáborban laknak, amely- közül legtöbb Hitetlen. Steel-Workers Union 3267 sz. lokáljához tartoz­nak, sztrájkot kezdtek azért, hogy órabér helyett hétszámra fizessék őket, amint azt a cég más üzemeiben bevezették már. A sztrájk az üzem termelését leállította. Az lacélunió 2102 sz. lokál vezetősége, ahová a termelőmunkások tartoznak, felszólította a munkásokat, hogy térjenek vissza az. üzembe. A floridai kiszolgáló segédek is szervezkednek A Gulf-áramlat partján, Floridában is érzik, hogy it az ideje a kiszolgáltatottság s alacsony munkabérek megszüntetésének. A “Food Fair” hatalmas élelmiszer “Super- Market” kiszolgálói 14 üzemben szervezkedtek. Ez megtörtént annak ellenére, hogy az ország­szerte fennálló fióküzletek sorozatának vezetősé­ge keserűen harcolt ellene és felhasználta az unió­ellenes kampány minden ismert trükkjét. A “National Labor Relations Board” égisze alatt történt meg a szavazás és a “Food Fair” al­kalmazottai hét városban nagy többséggel sza­vaztak uniójuk elismertetésére St. Petersburgban 3, Tampában 3, Clearwater és Sarasotában 2—2, Bradenton, Ft. Myers és Largoban 1—1 üzlet csatlakozott a szakszervezethez. Az RCIA (Retail Clerks Int. Ass.) két tisztvi­selőjét, Peter Hall alelnököt és Harry L. Cartert letartóztatták' a szavazások idején az üzletvezető­ség vádja alapján. “Nincs olyan trükk a könyvekben, amit ne használtak volna ellenünk, sőt újakat is találtak” — mondta W. J. Hollinger Jr., aki a szervezke­dési kampányt vezette. „Két évvel ezelőtt is próbálták megszervezni az ü- leteket, de akkor nem sikerült. Először Jackson- villeben szervezték meg az egyik fióküzletet és a munkások munkaidejét heti 48 óráról 40-re szál­lították, az órabéreket pedig 61 centtel emelték, még a legalacsonyabb fizetésüek részére is. Javí­tást kaptak azonkívül a vakációkban és a jóléti alapokban is. E győzelem megindította a szervezést egész Florida területén az élelmiszerüzemek segédei kö­zött. A LITOGRÁFUSOK MUNKÁBA ÁLLTAK SAN FRANCISCO. — Tiz hétig tartó sztrájk után a litográfusok ismét munkába álltak. A “Amalgamated Litographers of America” tagjai megegyeztek a munkáltatókkal. Két évi szerző­dést kötöttek és többek között 4 százalékos fize­tés emelést nyertek. Az említett kilenctagú család vagy két héttel ezelőtt érkezett ide. Százak jöttek, mert Dade County munkásokat keresett. Dade megye farmi­jain a tavalyi őszi eső és árvizek után nem ma­radt -elég munkaerő. Mint a kilenctagú -család kenyérkeresője, az újonnan érkezett munkások többsége csupán né­hány napot dolgozott, mikor beállt az idény leg­rosszabb hideghulláma. A munkanélküli vándormunkás családjával együtt rendkívüli segélyt kért Homesteaden, 47 S. Flagler Street alatt. Nem volt egyedül. Már az első napon 75 család folyamodott segélyért, az éhes vándormunkások első csoportja. Mrs. B. A. Tibbitts, a segélymunkálatok igaz­gatója azonnal felhívást tett közzé lakarókért, meleg ruhákért, élelemért és segítségért az éhes, hontalan munkástömeg és gyermekeik részére. Egy középkorú házaspár, akik részben gyalog jöttek ide Omahából (Nebraska állam közel két­ezer mérföld) szintén a segélykérők soraiban állt. Csomag nélkül érkeztek, a könnyű nyári ruhában ami rajtuk volt. Évről-évre követik a termést és abból, illetve a farmmunkából tengődnek. Ami velük történt két héttel ezelőtt, nem volt újdonság részükre. Dade megyében is többször megismétlődött. így volt 1958-ban és 1956-ban is... meg visszamenőleg a többi évek folyamán sem volt másképpen. Adtak valami ruhát és élel­met részükre. A segélytkérő 75 család nagyrésze újonnan ér­kezett. . . Mind azért jött, hogy dolgozzon. Alig pár nappal érkezésük előtt igen nagy szükség volt dolgos kezeikre. Az idő megváltozott. Most fpl-eslegesekké vál­tak, mint- a munkanélküliek többi serege, az.ipari központokban.” - - : r , ' ; : — * »«ÜB9IB9HKÁS9K FLORIDÁJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom