Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-28 / 4. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, January 28, 1960 MWWWMWWWWWWWWWWWWWWHVW AHoGrAM én latom írja: ehn Maszlag az életünk Az amerikai újságok és magazinok, a rádió és TV hírmagyarázók, heteken és hónapokon át a maszlagról és csalásokról Írtak és beszéltek, melyeket a rádión és főként a TV-programokon keresztül adtak be a tisztelt hallgató közönségnek. A hirdetőket és az állomások tulajdonosait száz percentes, felhígítás nélküli svindlerekként mutatták be a nagyvilág előtt és ezért a “jó” hírnév helyreállítása céljából tenni kellett valamit. Az első, amit tettek: beszüntették a programokat, amelyek folyamán 64, 100 és több ezer dollárokat osztogattak szét szenzációs tehetségűnek feltüntetett gyermekek és felnőttek között. A második, amit tettek: Ígéret arra, hogy ilyesmi a jövőben nem fog előfordulni és ezekután mindent úgy tárnak a hallgatóság elé, ahogyan tényleg megtörténik. Csalásról, maszlagról, — ami eddig az életük volt, — többé nem lesz szó. Egy-két olyan program kivételével, amelyek folyamán “csak” tízezer dollár készpénzt, vagy legfeljebb “csak” 50—60 ezer dollár értékű ajándéktárgyat nyerhetnek az erre kiválasztott egyének, a 64, a 100 és több dolláros csalásokat valóban beszüntették. A hallgató és néző közönség maszlagolásának oly módon véltek véget vetni, hogy bizonyos programok elején vagy végén bejelentik: “ez a program előző felvétel megismétlése”. Mi történt ezen kívül ? A csalások egyik “áldozatát”, aki — ha jól emlékszem, — 128 ezer dollárt “nyert” és aki a nagy társaságokkal való kooperáció fejében évi 50 ezer dolláros állást kapott, a nagy esküdtszék (Grand Jury), az ügyész és kongresszusi vizsgálók elé állították. Ezt a bűnbakként kiszemelt egyént addig faggatták, amig kénytelen volt beismerni nemcsak azt, hogy a tekintélyes összeget valóban csalással “nyerte”, hanem azt is, hogy az ügyész és az esküdtszék előtt hamis vallomást tett. Hamis vallomásért rendszerint börtön jár, főként akkor, ha az illető nem a republikánus és nem a demokrata párt, hanem valami ügyészeknek nem tetsző párt tagja. Az itt szóban forgó illetőt nem tették börtönbe, mert a kis hamis előkelő család sarja és mint megtért bűnös ígéretet tett arra, hogy a jövőben nem fog sem csalni, sem hazudni. Ha igen, legfeljebb úgy, hogy rajta ne kapják. Történt-e még valami ? Szerény véleményem az, hogy nem történt. Minden maradt a régiben. És ahogyan én látom, a leleplezett svindli programok beszüntetésén és a jövőre vonatkozó üres ígéreten kívül egy fikarcnyit sem változott a helyzet. Merem állítani, hogy a csalást és a maszlagolást zavartalanul és arcpirulás nélkül folytatják az újságok, a magazinok hasábjain, a rádión és TV-állomásokon keresztül. Mert kérdem a nyájas olvasót: mi más, ha nem csalás az, amit a programok megszakítása közben a hirdetők csinálnak? Mi más, ha nem maszlag az, amit az újságok és magazinok valóság álköpenyébe burkoltan az olvasóknak beadnak? Tessék meghallgatni a hirdetéseket: a csodaszereket, amelyeket négy orvos közül három oly melegen ajánl. A fogkrémeket, amelyeknek használata után nem lesz odvas fog, csak mohón csókoló vőlegény. A cigarettákat, melyek közül legalább öt vagy hat a “legalacsonyabb” kátrány- tartalmú és ezért a “legkevésbé” ártalmas. Az Ízléstelen tyúkszem és hónalj hirdetéseket, amelyek ha egyebet nem csinálnak, f elf ordítják az ember gyomrát. A borotva-krémet, amellyel ha szakállt nem is, de smirgli-papírt sikerrel lehet borotválni. A szappanokat, amelyek használatától “úrnő” és “úriember” lesz az. áldozat. A söröket és borokat, amelyek “keleti áron nyugati iz” boldogságát árasztják és a bankokat, amelyek “udvariasak” és igy a betevőnek nem kell megpofo- zástól tartani, amikor beviszi a pénzét. Ugyebár igazat állítok, amikor azt mondom, hogy a helyzet nem változott, a csalások, a maszlagolások vig bokázással folynak tovább. Ez szomorú, de még szomorúbb, hogy az illetékes körök a helyzet javítására semmi törekvést, semmi szán dékot nem mutatnak. A helyzet nem javul, mert a hirdetők jó üzletnek találják a közönség maszlagolását és a jó üzletről nem mondanak le. Voltak hangok arról, hogy a kormány kötelessége lenne a hirdetések ellenőrzése, de erre vagy nem fog sor kerülni, vagy, ha bekövetkezik, ez sem fog a helyzet javulására vezetni. Állítom ezt, mert szilárd meggyőződésem, hogy az újságok, a magazinok, a TV-n és a rádión át elkövetett csalások, maszlagolások összhangban állnak a kormány éveken át folytatott politikájával. A hirdetők, a Madison avenuei “véleményszakértők” segítségével az amerikai nép körében olyan közönséget neveltek, amely lenyel minden maszlagot és csalásokat verőfényes nappali világításban sem ismer fel. Az már magában nagyon, sz omoru, hogy ILYEN közönséggel meg lehet vásároltatni a fogkrémet, a cigarettát, a sört, az altató pirulákat, a borotva krémet, a szappant, a tyukszemirtót és hónalj-gömböket, amelyeknek főtulajdonsága, hogy a gyártók és terjesztők bankbetétjeit növelik. Ez magában szomorú, de ennél sokkal szomorúbb, sőt határozottan veszélyes, hogy ILYEN közönséggel úgyszólván MINDENT el lehet hitetni. Például azt, hogy Trujillótól Francoig és Chiang Kai-shektől Syngman Rhee-ig minden diktátor a “szabad világ” hü támasza. ILYEN közönség azt is elhiszi, hogy Nyugat-Németország ma már beállt a “demokratikus” országok sorába, ahol antiszemita tüntetésekre többé soha nem kerül sor. Veszélyes állapot, hogy az ILYEN közönség szemrebbenés nélkül vásárolja azokat az autókat, amelyekről a Pentagon azt állapította meg, hogy 50 százalékkal több balesetet okoznak, mint a másfajta automobil és nem követeli, hogy a gyilkos autók gyártóját hatóságaink nevezzék meg. És veszélyes, hogy a maszlagolásra szoktatott közönség elhiszi, hogy elnökünknek a haza érdekében tiszteletét kellett tenni Franco generálisnál, aki a szövetséges hatalmak élet-halál harcában a fasiszta hatalmak lelkes támogatója volt. A kormány politikájának szempontjából hasznos és kívánatos a maszlagolás folytatása, mert ILYEN közönség nem követeli képviselőinktől, hogy vessenek véget a tengerek partok közelében való mérgezésétől s az atomhulladékok tárolását végezzék olymódon, hogy azzal ne veszélyeztessék a jelen és jövő nemzedékek egészségét. Az ILYEN közönséggel el lehet hitetni, hogy a tibeti hűbérik tulajdonosai és a velük szövetkező csuhás- rendek a szabadság és demokrácia védelmére szervezték az ellenforradalmat. És el lehet hitetni, — ha átmenetileg is —, hogy a magyar kormány azért nevelt fel 150 ellenforradalmi bűntettekben részes ifjút, hogy érett korukban kivégez- tesse őket. Mondom, az ILYEN maszlaggal etetett közönséggel úgyszólván mindent el lehet hitetni. Ezzel a közönséggel hitették el, hogy a Szovjetunió az Egyesült Államok megtámadására és elfoglalására készül és ezen a címen kell 54 országban amerikai repülőállomásokat és katonáink százezreit tartani. Ezért kell hatalmas flottáinkat idegen vizeken felvonultatni és évente több mint 40 billió dollárt hadiszergyártásra költeni. Valószínűleg nem állok egyedül abban a hitben, hogy a csalások és maszlagolások tovább folynak és az igy nevelt közönséggel úgyszólván mindent el lehet hitetni. Veszélyes állapot ez és ha a feladat néha reménytelennek is látszik, nem lehet, nem szabad lemondani arról, hogy ezt a jobb sorsra érdemes népet tisztánlátásra, józanságra neveljék azok, akik maguk is józanok és tisztán- látók, akik gondolkodásra képesek és akiket nem tudtak elvakitani a csalások és maszlagolások terjesztői. Ma még sok tekintetben maszlag az életünk, de bátran és elégtétellel állíthatjuk: az egész világon — Amerikában is — szaporodik a tisztán látók, a józanok tábora, fogynak a háborús uszítok és szaporodnak a BÉKE hívei. Ezt a folyamatot sem csodaszerekkel, sem krémekkel, sem altató pirulákkal: SEMMI MASZLAGGAL nem lehet többé megállítani. Érvénytelen a Kuomintang útlevél A Reuters hírszolgálat jelenti New Delhiből, hogy India kormánya tudomására hozta a volt Kuomintang-kormány (Chiang Kai-shek) útlevelével ott élő kínaiaknak, hogy útlevelük érvényességét nem ismeri el és hogy ezentúl “hontalan egyéneknek” tekinti őket. : APRÓSÁGOK : ► # * ► Kovács Erzsi rovata < ► A. A. A A A A A A A A A A A A A A, A ^ Árok, árok, de mély árokka estem... Nem tudom, más hogy van vele, de én, mielőtt megtanultam volna angolul, elfelejtettem magyarul. így aztán úgy beszélek magyarul, hogy a fele angol, a másik fele meg kificamodott magyar. Én bátran mixolom a lengvicset, cséncsolom a májndomat, a sztritkónerra járok sappolni, a bjutipálába járok, és már nörvösz vagyok, ha a beszt trendem nem ringolja a belemet két napig. Szóval nem tudok már jól magyarul és most megakadtam, mert nem tudok lefordítani valamit, amit a N. Y. Times magazinban olvastam. Képek is voltak hozzá, ha azt meg tudnám mutatni, akkor talán megértenék, de igy nehezen tudom elmondani, hogy mit is olvastam ott. Már nem is voltam olyan nagyon meglepve, mert vagy két , hónappal ezelőtt egy fenci magazinban láttam először a “CONVERSATION PIT”- et. Nem értettem volna én akkor se meg, ha nem lett volna ott is egy pár kép róla. Nem tudom a legjobb akarattal sem lefordítani a Conversation Pit-et magyarra. Beszélgetési lyuk? Diskuráló medence? Vagy mi? De előbb megmagyarázom, hogy mi az és akkor talán valaki segítségemre lesz, ennek a világra szóló uj találmánynak a magyar nevét megtalálni. Ez a Conversation Pit a living room közepén van. Lehet a szélén is. Körülbelül 8 vagy 10 láb széltiben is, hosszában is. Ez egy kiásott nagy gödör, amibe pár lépcsőn kell lemenni. Az alja matraccal van kibélelve és szőnyeggel letakarva, és tele van dobálva diványpárnákkal. Ide ülnek a népek diskurálni. Ez a beszélgetési gödör a N. Y. Times szerint már egy elfogadott valami, ami nélkül egy rendes amerikai ház ezentúl már meg se lehet. Enél- kül már uj úri házakat nem is építenek. Eddig a fáj ér plész, vagyis a kandalló volt a központja a szobának, de ezentúl a gödör lesz az. Gondolom, hogy sokan csóválják a fejüket, hogy az Erzsi már megint kitalált valami szamárságot, de most az egyszer tévednek. Nekem meg vannak a képek és bizonyítani tudom, hogy ezt nem én találtam ki. Ami a legborzasztóbb volt, az a House and Garden magazin cikkírójának a szemérmetlensége, aki nemcsak magyarázatot adott a “Conversation Pit”-hez, de tanácsot is, hogy miről is lehet diskurálni benne. Öt vagy hat aktuális témát sorolt fel. Legelőször a cseléd-mizéria. Ez — szerinte — egy állandóan aktuális téma. Természetesen lehet az időről beszélni, mert ,az változatos sőt könyvekről is, de lehetőleg olyanokról, amiket olvasott az illető. Mivel a mi házunk már elég régi és már nagyon régen akarjuk modernizálni, hát gondoltam, ez lesz a legjobb alkalom. Fogtam a képeket, meg a cikkeket és kérdeztem a férjemet, hogy no, fiam, hova ássuk a gödröt a living roomba, a közepibe, vagy a szélire. A férjem, aki éppen a futballmeccsről olvasott, nem igen figyelt rám, mint rendesen és nem értette jól meg amit mondtam, mert azt felelte, hogy most nem ás gödröt, mert még csak jaunár van és a föld keményre van fagyva és különben is, aki másnak vermet ás, maga esik bele, hát neki hagyjak békét, ő nem ás semmiféle gödröt. De mikor harmadszor is elmondtam, hogy a living roomba akarom a gödröt és ott nincs befagyva, akkor meg azt hitte, hogy valami bajom van és szép csendesen megmagyarázta, hogy a szélire ássuk, akkor alatta ott a mosógép, ha meg a közepibe, akkor éppen ott van a bojler, hát hagyjam abba, vagy elvisz az orvoshoz. Akkor aztán az orra alá dugtam a képeket, hogy nem én vagyok bolond, hanem az egész világ körülöttünk. Erre aztán igazán elcsudálkozott. Kezdte aztán magyarázni a kátyúba esett rendszert, amelyik most a saját sirját ássa, de ez engem nem érdekel. Engem az érdekel, hogy a szélire ássuk-e vagy a közepibe és ha kész lesz, mit beszélgessünk benne, mert cseléd-mizéria nálunk nincs és egy ilyen elegáns kipárnázott gödörben nem illik arról beszélni, hogy már megint 15 cent egy zöldpaprika és már káposztát se lehet főzni, olyan drága. De leginkább az érdekel, hogy ha már meg is volna, hogyan tiszteljük meg ezt a gödröt? Hogyan fordítsuk le magyarra a “Conversation Pit”-et? Nagyon hálás lennék, ha valaki kisegítene-
