Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-28 / 4. szám

Thursday, January 28, 1960

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

5

”V á dőlünk!”

— Vagy miért van antiszemitizmus Nyugat-Németországban?

A Németország egyesítésén dolgozó bizottság könyvet adott ki, amelyben fotókópiákkal ellátott dokumentumokkal bizonyítja, hogy iaz agyondicsért Adenauer-kormány olyan ezer polgári és katonai bírót ültetett az itélőszékbe, akik közül mindegyik bűnös a náci atrocitásokban. E bírák szivvel-lélekkel kiszolgálták a Hitler-uralmat. Halálbüntetések százait osztogatták ártatlan embereknek. Részt vettek a hitlerista tervek szomszédaik elleni háborúra való kidolgozásában. Rengeteg embert küldtek a bitófára a szomszédos országok polgáraiból. Más szóval, leírhatatlan bűnöket követtek el mindazok ellen, akik bármiképpen is ellenezték a Hitler-hordákat, a háborút, a fasizmust. E német birók a büntettek ezreit követték el nők, gyermekek, férfiak és az egész emberiség ellen.

1945-ben a Potsdami Egyezmény értelmében, október 30-án, a szövetségi kontrol bizottság 4-ik törvénycikke kimondta, hogy ezek a bírák terroristák voltak és nem a törvények keretein belül működő egyének, tehát rendeletet adott ki eltávolításukra. Azaz kimondta, hogy: “minden olyan birót, aki a náci párt tagja volt, vagy azt bármiképpen is támogatta, el kell távolítani helyéről, mert csak úgy tisztíthatják meg a német törvénykezési rendszert”.

1958 október 19-én, dr. Max Guede, nyugatnémet szövetségi főügyész beismerte, hogy biráik és ügyészeik legnagyobb része 1933—1945 között is hasonló állásban működött. Dr. Guede elismerte azt is, hogy e birák a törvényesség eszközei, a terror végrehajtói voltak. “Bűnösök voltak, mert Hitler alatt a törvény uralma megszűnt, elpusztult, de ők élve maradtak”, mondta. A helyzet orvoslására azonban semmiféle ajánlatot sem tett.

A fent említett könyv ABC sorrendben lajstromozza a náci birók neveit és dán, lengyel, norvég, cseh, s magában Németországban megszerzett fotókópiákkal ellátott dokumentumokkal bizonyítja elkövetett bűntényeiket. Egyes magas- rangú birák tömeges kivégeztetésekért felelősek, mert az ő Ítéleteikre hajtották végre azokat.

Az Adenauer-kormány militarista bástyáját fenntartó nácik elhelyezéséről a következőket Írja többek között a könyv:

11 a minisztériumokban dolgozik;

17 a szövetségi legfelsőbb biróságnál működik;

181 mint ügyész dolgozik, 55 mint főügyész szerepel;

109 a vidéki bíróságok fejeiként működik, 27 mint törvényszéki elnök;

222 a kerületi bíróságok kebelében dolgozik, 121 mint a törvényhozó testület elnöke és igazgatója;

213 a vidéki bíróságok kebelében dolgozik;

40 áz ország különböző részeiben, szétszórtan

működik;

7 a bíróság kebelében, különböző állásokban nyert alkalmazást.

A fenti megállapítás mind nyílt titok, de esze ágában sincs Adenauer kormányának, hogy ezeket elbocsássa állásukból, sőt, a nyugatnémet kormány védi ezeket a náci bírókat. Egyeseket, akik koruknál fogva meghaladták a nyugalombavonu- lás idejét, hatalmas nyugdíj folyósításával biztosítanak a megélhetésről. Ugyanakkor áldozataik, v. azok hozzátartozói hiába várnak arra, hogy elismerjék őket, mint a fasiszták áldozatait, hogy legalább igy megkapják a részükre formálisan előirányzott nyugdijat.

Naponta megtörténik, hogy ezek a náci vérbi- rák ma is Ítélkeznek azok felett, akik a fasizmus ellen dolgoznak. Börtönbe küldik azokat, akik röpiratokat osztogatnak a háború ellen, bebörtön- zik a munkásság vezetőit. Véres köpenyegeiket- védően borítják az antiszemitákra, a háborús bűnösökre, a tömeggyilkosokra, akik ma ismét uralomra kerültek Nyugat-Németországban. Mi sem ad jobb bizonyítékot erre, mint a hamburgi antiszemita, Nieland felmentése, vagy Simon SS-ge- nerális felmentése annak ellenére, hogy tudott dolog, hogy Ansbergben 208 orosz rabszolga munkást meggyilkolt. A hírhedt gyilkosok, akik a zsidók ezreit gyilkolták meg, Brautigan és Globke ma is állami szolgálatban vannak.

A nyugatnémet kormány maga elrejti bírái szörnyű bűntényeit, melyeket a német nép, de főképpen a leigázott európai népek ellen elkövettek. Adenauer kormánya azzal leplezi piszkos munkáját, hogy központi irodát állít fel a “náci bűnözők megbüntetésére”. De sem a nyuganémet kormány, sem politikusai még csak nem is gondolnak arra, hogy a német bírókat elmozdítsák állásaikból. Ezt a központi irodát csak azért állították fel, hogy leszereljék az újabb antiszemita kilengések miatti felháborodást, úgy az angolok, mint más nemzetiségűek részéről. Más szóval port hintenek az egész világ szemébe.

A nyugatnémet kormány látszólag elitéli az antiszemitizmust, de ugyanakkor 1,000 vezető nácit és azok ügynökeit vezető állásokban tartja... A fasiszta zsarnokság fenntartói, Hitler volt tábornokai az SS-tisztek állnak a Wehrmacht (hadseCharles Lindbergh a repülés terén szerzett magának nemzetközi hírnevet 1927-ben azzal, hogy ő volt az első, aki egyedül átrepülte az Atlantióceánt New Yorktól Párizsig. Az amerikai fiatalság hősi példaképe azonban nagyon lejáratta magát amikor a történelem során náci-barátnak bizonyult és 1938-ban elfogadta Hermann Gőring német táborszernagy, Hitler legjobb barátja kitüntetését, a náci nagykeresztet.

Lindbergh hőstette után számos kitüntetésben részesült az Egyesült Államokban. Ezredesi rangot viselt és a repülés szakértőjeként tisztelték. Mint ilyen gyakran járt Németországban Hitler uralomraj utása után, állítólag az Army Intelligence Division (katonai kémszervezet) megbi- zásából.

Ugyanennek az intézménynek megbízásából irta meg emlékiratát Truman Smith, nyugalomba- vonult ezredes, aki 1935—1939 között amerikai katonai megbízott volt Berlinben. Ebben kitér Linbergh kiküldetéseire és ugyanakkor próbálja fehérre mosni Lindbergh náci-barát viselkedését.

A nagykereszt története

Nem kisebb szereppel ruházza fel Lindberghet azon emlékezetes összejövetel alkalmából, amely 1938 október 18-án folyt le Berliniben az amerikai követségi épületben, minthogy Lindbergh ott a német zsidók megmentése érdekében működött.

Valójában azonban Lindbergh egy repülési kongresszuson vett részt Németországban a németek meghívása alapján. Az emlékirat szerint Hugh Wilson amerikai nagykövet elgondolása volt az, hogy Lindberghet csalétkül használva, meghívja Gőringet egy vacsorára, “hogy kikérje segítségét egy olyan intézkedéshez, amely a State Departmentnek nagyon kívánatos volt, t. i. hogy könnyítsenek azon nagyszámú zsidók pénzügyi helyzetén, akiket pénzüktől megfosztva kénysze- ritettek az ország elhagyására.”

Akkor történt, hogy Gőring meglepte Lindbergh ezredest és sajátkezüleg akasztotta nyakába a Német Sas Szolgálati Keresztet, “a repülés érdekében 1927-ben tett szolgálataiért”.

Az emlékirat nem foglalkozik azzal, hogy mi történt az Egyesült Államoknak egy csoport zsidó érdekében megtett ajánlatával. Ellenben megemlíti, hogy miután Münchenben a szövetségesek Csehszlovákiát Hitler kezébe juttatták 1938 nov.

9-én, tehát alig három héttel Lindbergh kitüntetése után, a világot megrázta a Németországban kitört zsidóellenes támadások sorozata.

Egy kis hamis színezés

(Smith ezredes azt Írja emlékiratában: “Lindbergh bizalmatlan volt a német náci kormány iránt és irtóztatónak tartotta antiszemita álláspontját”.

Semmi olyan megjegyzéséről nem tudunk, amelyben Lindbergh tiltakozott volna a német pogromok ellen, bár hosszú ideig tartózkodott Németországban. Smith ezredes szerint 1939 áprilisában jött haza. Akkor aztán megkezdte emlékezetes kampányát az irányban, hogy az Egyesült Államok ne vegyen részt a 2-ik világháborúban. Egyik alapi tója volt az “America First” fasiszta irányú szervezetnek. És mialatt dicsérettel halmozta el a német hadi felkészültséget, nagyon lesújtó véleménye volt a szovjet katonaságról, különösen a Szovjetunió légi erejéről.

Roosevelt elnök 1941 áprilisában “Copper- head”-nek nevezte Lindberghet. (Rézszinfejü mérges kigyó, igy nevezték az amerikai polgárháreg) élén és készítik a háborút, az atombombás német militarizmus újabb dicsőségére. A régi náci diplomaták töltik meg a nyugatnémet külügyminisztériumot. ők állnak a német diplomácia szolgálatában. Nyugat-Németország ipara, kereskedelme, földmüvelődésügye, pénzügye, azaz bankrendszere, teljesen a régi ipari és kereskedelmi vezetők kezében van.

A nyugatnémet kormány tudatosan és rendszeresen felrúgott minden nemzetközi egyezményt az ország demokratizálására vonatkozólag. Mindenütt a bosszúért lihegő antiszemita nácik vannak uralmon, akik minden demokratikus törekvésű szervezetet betiltanak. Nem csoda, ha azok. akik tisztán látják a német helyzetet ijedten nézik, hogy ott a fasizmus van uralmon, mely újabb háborús veszedelmet készít elő.

Ha az emberiség nem lesz résen, a németek a harmadik világháború talaját is egykettőre megalapozzák.

ború alatt azokat az északiakat, akik a déliekkel szimpatizáltak, vagyis árulói voltak a nemzeti ügynek.) Előzőleg Harold L. Ickes belügyminiszter támadta Lindberghet a Gőringtől elfogadott kitüntetés miatt.

Lindbergh a 2-ik világháborúban mint egy repülőgép társulat megbízottja hat hónapot töltött a Csendes-óceán körüli fronton. Eisenhower elnök a légierőben tartalék vezérőrnagyi rangra emelte. Jelenleg a Pan-American World Airways szakértője.

A hü barát

Smith ezredes emlékirata már több mint 2 éve hogy megjelent, de csak most hozták nyilvánosság ra. Hogy Lindbergh politikai álláspontja nem változott, az kitűnik abból a levélből, amit aránylag nem is régen, 1955 májusában irt Smith ezredeshez. Ebben azt Írja, hogy “Gőring kitüntetése sem akkor este, sem azóta nem okozott nekem gondot. Inkább kényelmes célpontja volt politikai ellenfeleinknek. (Nyilván Rooseveltre és Ickesre céloz. — Szerk.)..-. Ha jól emlékszem, úgy a francia követ, mint Henry Ford hasonló kitüntetést kapott ugyanabban az időben.”

Most legalább tisztábban látjuk, hogy hova sorozhatjuk Lindbergh ny. vezérőrnagyot, kinek anyja egyszerű tanítónő volt.

Állást kapott a fekete listára tett iró

Végre megtört a jég Hollywoodban. Az egyik mozifilm igazgató és rendező Otto Preminger, szembeszállt a fekete listával és alkalmazta Dalton Trumbó irót. Trumbo egyike volt a hires Hollywood Tíznek, akiket 1947-ben elitéltek, mert nem voltak hajlandók a kommunisták ellen a besúgó szerepére vállalkozni.

Trumbo irta az “Exodus” (Leon Uris könyve) filmszcenáriumát. Mi*. Preminger úgy nyilatkozott, hogy “természetesen megkapja a jól megérdemelt bejelentést a filmen. Praktikus, realisztikus okokból szerződtette Trumbot és ennek semmi köze a politikához.”

“Kötelességemnek tartom, hogy a legjobb darabokat vigyem a filmre”, mondta. Mihelyt elolvasta Uris könyvét azonnal érintkezésbe lépett Trumboval és már julius óta együtt dolgozik vele, mert nincs nála egyetlen képesebb iró Hollywoodban.

Senki sem bizonyította ugyan be, hogy fekete lista van Hollywoodban, a politikailag nem kívánatos irók, színészek, rendezők stb. ellen, de mindenki tudja, hogy egy csoport már évek óta nem birt munkához jutni.

Az igazgató-rendező kijelentette, hogy megadja mindazt ami Trumbónak jár, mert nem hajlandó semmiféle csalásban és félrevezetésben résztvenni. Mindenki tudja Hollywoodon, hogy a legjobb írókat arra kényszeritették, hogy álnevek alatt Írják darabjaikat. így állt be az a nevetséges helyzet, hogy a kitüntetett (Oscart nyert) da rabok Íróinak nevét senki sem ismerte. Preminger eddig nem hozta nyilvánosságra Trumbo alkalmazását, mert nem volt semmi értelme, senkit sem érdekelt. Most azonban az újságírók megkérdezték, tehát Mr. Preminger minden további nélkül megmondta.

Trumbo eddig is rendszeresen dolgozott féltucat különböző név alatt. A filmmágnások ezt tudták, de szükségük volt rendkívüli tehetségére.

LINDBERGH - A NÁCI KITÜNTETÉS NYERTESE