Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-28 / 4. szám
Thursday, January 28, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 2 60-ik évfordulónk felé Lapunkat csak úgy fejleszthetjük, ha a kampányunk mindkét feladatát teljesítjük: Előteremtjük a deficitre szükséges összeget, s szerzünk uj olvasókat. — Dél-Kalifornia is csatlakozik a lap építéséhez. Az alábbi beszédet Rosner Sándor, lapunk ügyvezetője mondta el a január 24-iki new- yorki diszebéden. Kedves Munkástársak, Kedves Vendégek! Újra összeültünk, elfogyasztottuk ezt a jó ebédet és talán illő lenne nekem is először a bronxi asszonyoknak és munkástársaknak köszönetét mondani meleg vendégszeretetükért. Ugyanakkor már most illene—előre—köszönetét mondani az- zért a munkáért, amit lapunk kampánya érdekében is ki fognak fejteni ugyanezek a munkástársnők és munkástársak, mert úgy érzem, hogy akik ilyen ünnepélyes keretek között indítják meg a newyorki lapkampányt, azok abban most is aktiv részt fognak venni, akárcsak a múltban tették. Sohasem voltunk elfogultak és nem hiszem, hogy valamikor is túlságosan elégedettek lettünk volna munkánk eredményével. Rövidesen történelmünk 60-ik évébe lépünk és Iha azt megérjük, akkor az a bronxi munkástársiaknak, valamint az egész ország haladó magyar munkásságának lesz az érdeme. Nehéz évek voltak ezek. Itt is és az országban mindenfelé sok olyan munkástársunk van, aki lapunk mellett szorgoskodott már akkor is, amikor még “kiskorúak” voltunk. Ez igazán dicséretre- méltó dolog. De ennél még sokkal jobb lenne, ha azzal dicsekedhetnénk, hogy a deres fejek helyett ma már a fiatalok viszik előre a zászlót, amit mi adtunk a kezükbe. Az élet törvényeit nem lehet megváltoztatni. A mi fiataljaink nincsenek köztünk, de büszkén mondhatjuk, hogy sokan közülük kiveszik a részüket a mi munkánkból, ha talán nem is a Magyar Ház keretein belül, de mindenesetre a szabadságjogok megvédésében. Egy évvel ezelőtt nagy tüntetések voltak New Yorkban az atomrobbantások beszüntetése érdekében. Én is kimentem a UN palotája elé, hogy résztvegyek egy ilyen felvonulásban. Akkor is az volt az érzésem, hogy milyen jó lenne, ha az én gyermekem is résztvenne abban! S ahogy jártam a piketvonalat, egyszerre egy vékony hangra lettem figyelmes, amint megszólított: “Dad, what are you doing here?” összecsókoltam ott az utcán kis arcát, majd együtt jártuk a piketvonalat. Azóta, csak a. napokban, ott volt a német konzulátus előtti demonstráción, a többi fiatalokkal együtt. Talán érdekelni fogja önöket az is, hogy a legfiatalabb, mikor otthon tárgyaltuk az eseményeket, kijelentette, hogy most már ő is elérte azt a kort, amikor elmehet egy ilyen tüntetésre. S ez nemcsak az én családi életemre vonatkozik, vannak itt sokan, akik hasonló tapasztalatokkal büszkélkedhetnek. Chicagótól Los Angelesig, New Yorktól Chicagóig százával vannak fiataljaink, akik felvették harcos tradícióinkat és azt tovább folytatják. Van egy olasz dal, amely valahogyan igy hangzik : “És ti ott veszitek fel a zászlóinkat, ahol azok a mi kezünkből kiestek.” A mi zászlónk még messze áll attól, hogy kiessen a kezünkből és nem is szabad kiesnie. Sőt mind magasabbra kell azt tartanunk. A mi Magyar Szónk ez a zászló és habár ellensége még van bőven, itt-ott a jelek arra mutatnak, hogy ezek az ellenségek egyik erődítmény ükét a másik után vesztik el. Nézzük csak meg, hogy hol is tartunk? — Az elméleti és politikai válságból már kilábaltunk, s még azok is, akik egy időben nem értettek velünk egyet, ma már melegen támogatják lapunkat. S mi is tanultunk. A merev, meg nem értő, szektás nézetek változnak és a jelek szerint barátaink azon törik a fejüket, hogyan lehetne letörni az elszigetelő falakat. Hiszen ezek a falak ma már omladozóban vannak. Nézzünk csak körül. Majdnem ezer magyaraj- ku, régi amerikás ment látogatóba a múlt évben az óhazába, amikor még nehézségekbe került az odautazási engedély megszerzése. A polgári egyesületek itt-ott csökkenteni kívánják a szélső jobboldal befolyását. Lelkészek, polgári elemek társas- utazásokat szerveznek Magyarországra. A rágalmak, amelyeket a reakció szülőföldünkre szór, mind kevesebb talajra találnak a magyar berkekben. Már a William Penn is bátrabban fejtegeti azt a gondolatot, hogy a magyarság vágya mégis csak iaz, hogy mint a darumadár, hazafelé szálldogáljon. Az amerikai polgári magyar sajtó is több elő- vigyázattal hazudozik a régi hazáról. Csak hogy egy példára mutassak rá, azt mondogatják, hogy ha Magyarországon iaz ellenforradalom óta tényleg javult a helyzet, akkor az csak annak tulaj doni tható, hogy a kormány kénytelen a népnek egy kis darab csontot odadobni, vagy hogy Kádár fél a tömegektől, stb. — Szóval köntörfalazva bár, de mégis kibújik a szög a zsákból, a magyar nép sorsa javul. Azt persze nem mondják, hogy a magyar tömegek most az egyszer megértették, hogy milyen veszedelmes utón járnának, ha az ő ajánlataikat vennék Útmutatóul. — Ha már ezt is elértük, mit fog még az idő magával hozni? El tudjuk mi azt képzelni, hogy eljöhet az idő, amikor a mi Magyar Szónk és az Amerikai Magyar Népszava között megszűnik a különbség? Talán elérjük ezt az időt és úgy hiszem, hogy a mi haladó magyarjaink nem fogják sajnálni, ha lapunk akkor beszünteti hosszú, harcos működését. Vagy talán a Népszava fog beolvadni a Magyar Szóba? De addig is, amig ez az idő eljön, lapunknak nagy szerepet kell betöltenie az amerikai magyarság életében és ott kell lennie mindenütt, hogy agitáljon az igazság és béke érdekében. — Ez pedig.nehéz feladat, még pedig azért, mert olvasótáborunk természeti okokból szükül és minden perc, amit lapunk terjesztése érdekében elmulasztunk, veszélyezteti a lap fennmaradását. De ami még tragikusabb ennél, az az, hogy lapunk terjesztésére meg vannak a lehetőségek és vannak Amerikában olyan magyarok, akik szívesen olvasnák lapunkat, a haladó szellemű magyar sajtót, ha tudnának róla, ha kezükbe adnánk azt. — Itt van egy példa: egy uj olvasó levelét, amit a napokban kaptunk, olvasom fel önöknek (lásd levelek a szerkesztőhöz). • — A következő hónapokra, tervet dolgoztunk ki lapunk terjesztésére. Nem lesz nehéz annak keresztülvitele, ha mindenki résztvesz benne. A tervünk az, hogy 500 uj olvasót szerezzünk, ami munkát és áldozatot jelent minden olvasónk részére. A szocialista építésben is felhasználják azt a régi módszert, hogy úgy anyagi, mint erkölcsi kitüntetést adnak a kiváló munkásoknak. Ezt a bevált módszert mi is alkalmazni fogjuk, hogy olvasóinkat uj előfizetők szerzésére ösztökéljük, még pedig úgy, hogy minden olvasó, aki csak két előfizetőt szerez, már értékes ajándékot kaphat a lap konferenciáján (szeptemberben). A dij szerencsés nyertes elmegy Magyarországra, rokonlátogatásra, mint lapunk küldöttje. Még egyet! Ugyanakkor minden uj előfizetőnek is alkalma lesz résztvenni egy másik díjazásban és ha szerencséje lesz, ő is elutazhat, mint a Magyar Szó küldöttje szülőföldjére. — Ha minden olvasó csak egy kis megerőltetéssel dolgozik, úgy megduplázhatjuk olvasótáborunk létszámát. De ha csak egy kis részét olvasótáborunknak meg tudjuk mozdítani ebben a kampányban, akkor is lehetséges 500 uj olvasó megszerzése. Ezt a nyilvánvalóan költséges kampányt csak úgy tudjuk kivitelezni, ha az előirányzott 50,000 dollárt ebben az évben is előteremtjük. Ez esetben az uj előfizetők általi jövedelemből finanszírozni tudjuk a kampányban kitűzött dijakat. Hogy könnyebb legyen lapunkat uj olvasók kezébe adni, a dijakon kívül a kampány ideje alatt 85-re szállítjuk le az uj olvasók részére a lap előfizetési árát, hogy ezzel is elősegítsük a kampányt. Tehát látják, kedves munkástársak, hogy dupla erőfeszítést kell kifejtenünk, hogy lapunkat életben tartsuk! — Az ügyvezető bizottságban tárgyaltuk, hogy ki legyen a kollektáló ezen a diszebéden. Ott az az ajánlat hangzott el, hogy én végezzem el ezt a feladatot. Beismerem, hogy bőven vannak nálam sokkal tehetségesebb szónokok is, de ez esetben nem az egyén szónoki tehetségén múlik a dolog, hanem azon, hogy olvasóink miként értékelik lapunkat. — Akár vezetünk előfizetési kampányt, akár nem, akár megszerezzük a kitűzött 500 uj olvasót, akár nem, lapunknak szüksége van arra az összegre, amit üzleti bevételeinken kívül elő kell teremteni ahhoz, hogy a lap a mai formájában megjelenhessen. Az évi deficitünk több, mint 20 ezer dollár, s ebből 12,000 dollárt ezen a télen és kora tavasszal kell előteremtenünk. — Azt hiszem, hogy kedves veidégeink meg-- értettek és támogatni fognak munkámban. Remélem, hogy felhívásomra a legmesszebbmenőleg reagálnak és megmutatják az egész országnak, hogy megértették a kampány célját és ezt azzal fejezik ki, hogy mindenki a legjobb tudása, szerint adakozik most és később lelkesen hozzáfog a lap építéséhez. Olyan mértékben járuljanak hozzá a gyűjtéshez, amily mértékben tehetségük megengedi és érzik lapunk fontosságát. Dél-kaliforniai lapkonferencia A Magyar Szó olvasói kerületi lapkonferenciát tartottak vasárnap, január 10-én a los-angelesi Magyar Munkás Otthonban. Élénk érdeklődéssel vettek részt a lap terjesztésének és pénzbeli támogatásának kérdéseiben és az ügyvezető bizottság üzenetét részleteiben megtárgyalták. Irányvonalként szerepelt az amerikai-magyar barátság kiépítésének szorgalmazása.. Az elsinorei delegátusok jelentették, hogy Geréb József ez évben ünnepli 50 éves újságírói tevékenységét. Lapkezelő jelentésében kiemelte, hogy a múlt évben Dél-Kaliforniából a Magyar Szó támogatására beküldött $3,400-nak egyharmad részéhez Elsi- nore-Perris járult hozzá. Nagyon élénk vita fejlődött ki Weinstock Lajos meghívása körül a kampány megnyitásának idejére. A korosodó delegátusok egyöntetűen nagy lelkesedéssel a javaslat mellett szavaztak. Az előfizetési kampány sikere érdekében értékes dijak kitűzését ajánlják, amely serkentésül szolgálna eredmények elérésére. Eddig 18-an jelentkeztek a kampányban való részvételre. A konferencia elfogadta az eddig is érvényben lévő 2000 dolláros évi kvótát Dél-Kalifornia kerületre. Magyarországi társasutazás kérdése visszhangra talált és máris többen jelentkeztek, de ez hosz- szabb szervező munkát igényel. Mindezen kérdések megvitatása után a konferencia azzal a határozattal zárult, hogy legelső lépésként febr. 21-re meghívjuk Weinstock Lajost, mely alkalommal beszámol európai utjának tapasztalatairól. Ezzel megindul majd az előfizetési kampány. Tudósitó Krupp ismét halasztást kap Bonn, Ny.-Németországból jelentik, hogy Alfred Krupp ismét egy egész évi halasztást kapott szén és acéltelepeinek eladására. Egy 9 tagból álló bizottság 1961 januárig adott határidőt az iparmágnásnak aki már kétszer finánszirozta a német militarizmus háborúskodását és aki billiókat gyűjtött ismét a zsidó és más rabszolgák munkájából. Mint háborús bűnös 4 évig volt börtönben, de már ismét olyan nagy ur, mint valaha. MOST KAPHATÓ KORLÁTOLT MENNYISÉGBEN “ANNA FRANK NAPLÓJA” c. hires könyv, melyből színdarabot és filmet is készítettek. 332 old. rajzokkal illusztrálva Ára kötve $1.75 és 25 cent porto- és csomagolásért Rendelje meg még mia a Magyar Szó Kiadóhivatalában 130 East 16th Street New York 3, N. Y. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy most januárban lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $.............................-t Név: ...................................................................... Cim: ..............................................................
