Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-23 / 25. szám

10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Zalában, G-ellénháza, Nagylengyel dimbes-dom- bos vidékén, nem tud az ember 100 métert úgy megtenni, hogy újabb olajkút vagy fúrótorony ne kerülne a szeme elé. A méretekre jellemző, hogy tavaly a fúrási üzem 71 kutat mélyített, s az idei év első négy hónapjában újabb 26-ot készített el. Nemhiába hatolnak le ily gyakorta 2200—2300 méter mélységig. Termékeny itt a munka és gaz­dag a föld. A statisztikák szerint az olajat kuta­tó fúrásoknak kb. 12—15 százaléka produktiv. Itt viszont minden három kút közül kettő “célba talál”, a tavaly fúrt 71 kutból ma már 47 termel. Turbina 2 kilométer mélyen Nehéz és kemény munka az olajbányászás. A geológusok megjelölnek egy pontot a térképen, itt lesz mondjuk a 230-as fúrás. Azután hegyen át, völgyön át lánctalpas traktorok ekéje vág utat, nyomában lefektetik a vízvezetéket, a tele­font, majd viszik a fúráshoz szükséges sokféle be­rendezést. Most ennél a 230-as fúrásnál 2028 mé­ter mélységben éppen fúrót cserélnek. Nyolcán vannak a brigádban, s mindenkit foglalkoztat a szerszámcsere. Kb. 6 órát igényel ez a munka, s -addig nincs megállás. A már több mint két kilo­méter- hosszú és mintegy 70 tonna súlyú furóru- dat 25—30 méteres darabokra szétcsavarják, ré­szenként kiemelik, majd ismét visszarakják. Az uj fúró hét-tiz órát dolgozik, s utána ezt is ki le­het cserélni. Ez a furócsere tavasszal —, amikor a szabad 'ég alatt dolgozni szinte kellemes — sem könnyű munka. Hát még a hófuvásos téli éjszakákon! De hát a munka itt nincs tekintettel a napszakokra és az évszakokra. Szünet nélkül, vasárnap is há­rom műszakban dolgoznak. Most is csak műszak- váltáskor jut idő beszélgetésre. — Ha szerencsénk van, m jg négy-öt nap, és el­érjük az olajat — mondja Tóth Gyula furómes- ter, aki immár 17 éve tapossa gumicsizmájával a kutak menti olajos sarat. — Mennyi ideig fúrnak egy kutat? — Mikor, hogy. Kustánszegen, ahol a fúróto­ronyhoz szegődtem, még egy év is beleteltemig elkészült a kút, most, ha minden jól megy, elég egy hónap. Két kilométer mélységben kemény kőzetben is megcsináljuk a napi 50 métert turbi- nafurással... A turbinafurás még uj módszernek számit az olajmezőn. A legtöbb toronynál az úgynevezett Rotarv-eljárással dolgoznak. Ennek a szokásos módszernek a lényege, hogy fentről, a felszínről teljes hosszában forgatják a több száz méteres furórudat. Tóth Gyuláék uj módszerénél viszont a két kilométer hosszú furórud üzem közben mozdulatlanul áll, s a hajtómű, egy kis turbina a lyuk legmélyén, csupán a furószerszámot for­gatja.. A turbinát meg a fentről rázúduló öblitő- folyadék hajtja igen nagy sebességgel. Ilyen egy­szerű ennek a szovjet turbinafurásnak az elve, amelyek a 230-as fúrásnál a teljesítményt csak­nem megkétszerezték. Maradi ember-e Kollár János? Ma még kivételnek számit a turbinafurás. De holnap talán ez is általános módszerré válik. És általános lesz Tóth Gyuláék kétszeres teljesítmé­nye. Ma még mindenesetre Kollár János furómes- ter, a 238-as ponton a Rotary-eljárásra esküszik. — Ez a megbízható módszer, kérem — mond­ja magabiztosan. — Tudja, ezt mar ismerik, s nem érhet bennün­ket meglepetés. Nemrég Rotaryval is sikerült 25 óra alatt 790 métert filmünk. Kísérőmet, az egyik üzemi mérnököt, aki jól tudja, hogy a fúrási teljesítmény a különböző kő­zetekben és mélységben más és más, nem hatja mega tetszetős szám. A lényeget firtatja: — Mennyi az átlagteljesítményük 2000 méter mélységben ? — Napi 24 méter. — No, látja, a Tóth Gyuláék ekkor is megcsi­nálják az 50-et. De hát ők nem idegenkednek az uj technikától. — Miért, talán mi maradiak vagyunk? — rep- likázik a furómester, akit szemlátomást kellemet­lenül érintett a megjegyzés. — Nálunk van az ország egyetlen árbocos fúrótornya. Két lábon áll, mi csak úgy hívjuk, hogy Gulliver. Ilyen fúrótornyot tényleg nem lehet máshol látni. Közelebbről szemügyre vesszük. Nem szög­vasból készült és nem is négyzet alapú. Két egy­másnak támaszkodó acélcső. Mint Gulliver a tör­pék között, valóban olyan biztonságosan áll ez a torony két lábon. Noha ingatagnak látszik ez az építmény, teherbiróképessége 50 százalékkal na­gyobb a használatos szerkezetnél. Biztonsá gosabb is. A 20 méter magasban levő kapcsolóál­lás feljárata például zárt csőben van. A pótállás­hoz lift vezet fel. Tökéletes a munkahely fény­csővilági tása, éjszaka nincs a kút környékén egyetlen sötét pont sem. (Ezt a fénycsövilágitást egyébként minden kutnál különösebb beruházás nélkül is meghonosíthatnák.) — A > legnagyobb előny mégiscsak az, hogy könnyű a torony áttelepítése—mondja a brigád­vezető. — A régi szerkezet le- és felszerelése 5— 6 napig eltartott. A Gullivert most az első alka­lommal is már két nap alatt hoztuk ide és állítot­tuk fel. De ha minden jól megy, s két darusko­csit kapunk, végzünk 24 óra alatt. Bízunk mi, kérem, a technikában, mert nagy segítség az. . . Először szabadkozik, később büszkélkedik Úgy látszik, mégis csak. megvan a fogékonyság az uj technika iránt Kollár János brigádjában is. Legalábbis ezt az uj fúrótornyot őszintén kedve­lik, segítségnek tartják, büszkék is rá. — Ha valamiről bebizonyosodik, hogy jó, csak az ostoba ember makacskodik tovább — utal az előzményekre Kollár János. — Először én magam is azt mondtam, ne hozzák ide a Gullivert, elcsa­varodik, nem bírhatja a terhelést. Mégis idehoz­ták. Most már kezdünk megbarátkozni vele, már nem is adnánk oda a régiért. Ezek után veszem a bátorságot és visszaka­N egy ven uj magyar regényt bocsát útjára eb­ben az esztendőben a Szépirodalmi Könyvkiadó. A fejlődés számszerűleg is igen örvendetes, hiszen az elmúlt évben mindössze 19 hasonló mii látott napvilágot a kiadó gondozásában. Még kedvezőbb azonban az uj magyar regények témák szerinti megosztása: a negyven közül 28 irásmii meríti tárgyát a felszabadulás utáni évekből, nyolc re­gény játszódik a két világháború közötti időkben, s mindössze négy iró uj alkotása sorolható az úgynevezett történelmi regények közé. A közeli hetekben kerül az olvasók kezébe Do­bozi Imre “Tegnap és ma”, Jankovich Ferenc “Hidégetés”, Katkó István “Hátra arc”, F. Rácz Kálmán “Éjszakai vallomás”, Szabó Magda “Disz­nótor”, Tamási Áron “Szirom és boly”, Urbán Ernő “Aranyfüst”- és Veres Péter “A kelletlen lány” cimü uj regénye. Kiadásra készen áll a fentieken kívül Geren­csér Miklós, Keszi Imre, Passuth László, Rubin Szilárd, Sásdi Sándor, Szentiványi Kálmán és Takács Imre uj müve is. A Szépirodalmi Könyvkiadó számára ir uj re­gényt Bihari Klára, Boldizsár Iván, Darvas Jó­zsef, Csurka István, Dienes András, Fehér Klára, Fekete Gyula, Goda Gábor, Gergely Sándor, He­gedűs Géza, Hernádi Gyula, Koroda Miklós, Mes­terházi Lajos, Móricz Virág, Németh László, Pa­lotai Boris, Sándor Kálmán, Sántha Ferenc, Szabó István, Szabó Pál, Szász Imre, Tahi László, Tóth László és Várnai Zseni. Ezek a könyvek is min­den valószínűség szerint még ebben az évben el­készülnek. Elbeszélés kötetekkel jelentkezik Abódi Béla, Barta Lajos, Balázs Anna, Gergely Mihály, Héra Zoltán, Molnár Zoltán, Remenyik Zsigmond, Sü- kösd Mihály, Szántó Tibor, Tamási Áron, Tatai Sándor, Várkonyi Mihály és Vészi Endre. A Szépirodalmi Könyvkiadó ez évi 13 versköte­tének irói: Csanádi János, Darázs Endre, Fodor nyarodom a legelső témához. Megkérdem a bri­gádvezetőt, nem lenne-e itt is célszerű turbina- furással dolgozni, ő változatlanul kitérő választ ad. — Lehet, hogy Tóth Gyuláék, 2000 méter alatt is megcsinálják vele az 50 métert, nem tudom. Én amondó vagyok, nem rossz ez a Rotary-furás sem. Csak legyen jó görgős fúró hozzá. Kollár János, jóllehet nem keresi magának a bajt, az uj eljárás megismerésével és elsajátítá­sával járó nehézségeket, egy kicsit talán bizal­matlan is, a reá bízott munkát azonban minden­kor lelkiismeretesen elvégzi. Ha kap megfelelő berendezést és utasítást, a turbinafurásban is hasonló eredményeket ér el majd, mint Tóth Gyuláék. A turbinafurás és az árbocos torony csupán újdonság, kuriózum az olajbányászat gyorsan fejlődő technikájában. Nehéz lenne pontosan ki­mutatni, mit fejlődött egészében véve ez a fontos iparág a legutóbbi négy-öt évben. Jól emlékszem rá, 1955-ben még mindenütt elavult gőzgépek pö­fögtek és korszerűtlen szerszámokkal dolgoztak. Ma valamennyi fúrásnál dieselmotorral és a kor­szerű követelményeknek megfelelő görgős fúrók­kal ostromolják a mélységet. A lyukbefejező be­rendezés korszerű tehergépkocsira szerelt könnyű kis építmény. A számok — ha nem is a legkézenfekvőbb mó­don — mutatják a termelékenység alakulását, a technika fejlődését. Elöljáróban tudni kell azt, hogy minél mélyebb olajkutakat fúrnak, annál több a műszaki probléma és annál kisebb a telje- ‘sitménv. Négy év alatt, a Dunántúli Kőolajfurási Üzemnél 1955 és 1959 között, noha a kutak átlag­mélysége 442 méterrel növekedett, egy-egy beren­dezés havi fúrási teljesítménye mégsem csökkent, sőt, 7526 méterről 11,300 méterre növekedett. Ezt a hihetetlen gyors iramú fejlődést igazán csak az olajbányász-szakemberek tudják érzé­kelni. Számokban kifejezve több és mélyebb kutat jelent a dieselmotor, a görgős fúró, a turbina — az uj technika, — a hozzáértő emberek. A Kol­lár iánosok, a Tóth Gyulák, akik olykor-olykor óvatosak és túlzottan megfontoltak, máskor meg kezdeményezőek, bátrak és vakmerőek, ők lehel­nek életet a technikába, ők csinálnak az árbocos toronyból Gullivert, óriást a töipék között. Kovács József Thursday June 23, I960, József, G ereblyés László, Hidas Antal, Hajnal Anna, Hollós Korvin Lajos, Jankovich Ferenc, Juhász Ferenc, Nagy László, Pál József, Várko­nyi Nagy Béla és Várnai Zseni. Kiadják Hatvány Lajos irodalmi tanulmányait és Lengyel József “Három hidépitő” cimü történelmi esszéjét, vala­mint Nádass József önéletrajzát. A Mikszáth- évfordulóra ismét megjelenik Király István Mik­száth “Ars poetica” cimü müve. Napvilágot lát­nak Darvas Józsefnek az 1930-as években irt ri­portjai “Országúton — várostáján” címmel. Ismét megjelenik Darvas József “Város az in- govánvon”, Illés Béla “Fegyvert s vitézt éneklek”, Molnár Géza “Hullámverés”, Fehér Klára “A ten­ger”, Kovái Lőrinc “Fáklyatánc”, Kossá István “A Dunától a Donig”, valamint Gergely Sándor “Dózsa-trilógiája,” Tamási Áron Ábel trilógiá­ja és Tatai Sándor “A Simeon-család” cimü mü­ve. A magyar klasszikusok közül folytatódik a Magyar Parnasszus-, a Magyar Klasszikus- és a Magyar Századok-sorozat. Uj kötetek jelennek meg a Gábor Andor, Tömörkény István és Jókai- sorozatban is. 30—30 ezer példányban adják ki ismét Móricz Zsigmond “Erdély” és Boldog em­ber”, valamint Mikszáth Kálmán “A Noszty fiú esete Tóth Marival” cimü regényét. Sorozaton kivid jelennek meg — a többi között — Ady ösz- szegyüjtött novellái, Kuncz Aladár “Fekete ko­lostor”, Heltai Jenő “Néma levente”, Balázs Bé­la “Isten tenyerén” és Zalka Máté “Mii'e a boly­gók visszatérnek” cimü regénye. Folytatódik a Szépirodalmi Könyvkiadó népszerű Arany Könyv tár. Olcsó Könyvtár, Kincses Könyvek és Diák Könyvtár sorozata is. Említésre méltó még. hogy a kiadásra kerülő müvek — 190 regény, elbeszélés, verseskötet és irodalmi tanulmány, összesen mintegy négymillió példányban — az elmúlt évi 19,000-rel szemben 21,000-es átlagpéldányszámban kerül forgalomba. (g. t.) 190 MAGYAR KÖNYV - NÉGYMILLIÓ PÉLDÁNYBAN A magyar irók nem imák — mondják a magyar nép ellenségei. Hát az alanti könyveket kik írták? : Magyarország : GULLIVER AZ OLAJMEZŐN

Next

/
Oldalképek
Tartalom