Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-16 / 24. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 16, 1960 TRIANON ÉS AMI MÖGÖTTE MEGHÚZÓDIK A Magyarság, a Detroiti Újság, valamint a Wisconsini Magyarság egyaránt megemlékeznek a Trianoni Békéről, amelyet 40 évvel ezelőtt írtak alá az ország akkori urai. Mindhárom újság első oldalon hívja fel olvasóit arra, hogy ez milyen szörnyű Katasztrófát zúdított Magyarországra. Nem győzik hangoztatni, hogy milyen más volt az ország, mikor még az 'ezeréves határok között élt, Természetesen nem elégednek meg pusztán romantiKus muitoamerengéssel, hanem nyíltan is uszítanak a békeszerződés ellen. Nem maradhat igy — mondják — az ország határa, sürgősen változtatni kell a jelenlegi helyzeten. Ez persze nyílt támadást tartalmaz a magyarság körül lakó népekkel, románokkal, jugoszlávokkal, csehszlo­vákokkal és osztrákokkal szemben. Ha igv olvas­gatja az ember ezeket a lapokat (őszintén szólva nagy türelmet igényelnek) úgy tűnik az izzó ha- zafiság érzése tükröződik vissza soraikból. De nézzük meg tüzetesebben, mi váltotta ki ezeket a cikkeket, illetve mi van mögöttük? Ez a három említett újság ismeretes erősen jobboldali beállítottságáról. Már első oldaluk is önti magából az u. n. antibolsevista propagandát, ami a második világháború alatti fasiszta magyar uralkodó rendszer szólamainak pontos ismételge­tése vagy továbbvitele. Ugyanúgy ismételgetik azt a régi szólamot, hogy a magyar nép Nyugat védőbástyájának szerepét töltötte be a múltban és ez a feladata a jelenben is. A Wisconsini Ma­gyarság még tovább megy társainál is, amikor a Yaltai Egyezményt úgy állítja be, hogy az a szlávok kezére játszotta Európa kétharmad ré­szét, igy szerinte a 200 millió szlávnak kétszer akkora terület jutott mint a 355 millió nem szláv­nak. Ez viszont, eltekintve adatainak helytelen­ségeitől, semmi más, mint Hitler által hangozta­tott “élettér” elmélet felújítása. Hitler és társai ezt .a* elméletet használták fel arra, hogy megtá­madják csaknem az egész világot, beleértve Ame­rikát ia. JJgy látszik egyes emberek abban biza­kodnak, hogy ha ezzel az elmélettel egyszer már sikeri'h lángra lobbantam a világot, miért ne si­kerülhetne másodszor? ő is csak nagyobb terüle­tet akart és a német nép minden baját a béke- szerződés igazságtalanságára fogta. Mit monda­nak elméletének magyar követői? A magyarság­nak nem szabad belenyugodni országa jelenlegi határaiba, hanem minden áron meg kell változtat­ni ezeket a határokat. Persze ez háború nélkül nem megy, hát akkor legyen ami lesz... A régi uralkodó osztály ide Amerikába mene­kült képviselői tehát minden eszközzel támadják úgy az első világháború utáni trianoni, mint a második világháború utáni párizsi békeszerződés rendszerét. Nézzük meg tehát kik is idézték elő ezeket a békéket, kik idézték elő azokat a körül­ményeket, amelyek ezekhez vezettek? Azt senki nem tagadhatja, hogy az első világháború alatti magyar kormány nem volt elég jobboldali kor­mány. Tisza István és pártja mindent megtett a nemzetiségek elnyomására. Tüzzel-vassal igyekez­tek ugyanekkor fenntartani a nagybirtok elma­radt rendszerét. Alávetették az ország érdekét a német uralkodóosztály világhódító törekvéseinek. És mi lett az eredmény? Az összeomlás, a teljes vereség. A, két háború között Horthy és klikkje állan­dóan azt hangoztatták, hogy az ország népének nyomorát kizárólag az igazságtalan béke okozza. Arról nem beszéltek, hogy a megkisebbedett or­szág földje sem a népé, hanem a néhány ezer nagybirtokosé. A 3 millió koldus problémájának megoldásáról, aminek megvolt a lehetősége, nem beszéltek, csak a trianoni békét hajtogatták szün­telenül. Nem okultak az első háború tanulságá­ból, ismét belevitték Magyarországot a veszélybe és pusztulásba. Miért ? Azt állították, hogy az or­szág határait bővítik általa. Horthyt “országgya- rapitó” névvel is felruházták, mert a németek ál­tal leigázott népektől területeket csatolt az or­szághoz. Az uj területek persze nem oldották meg a földnélküli parasztság millióinak a problémáját, mert a földbirtokrendszer akkori rendjét nem változtatták meg. Az uj területek csak a nagybir­tokok kiterjedését növelték, önző politikájuk mér hetetlen szenvedést és pusztulást vont maga után, az ország teljes kifosztását a németek által, majd a harcok szinterévé tették szülőföldünket. Ebből a tragédiából szerencsére már nem tudtak hasz­not huzni a nagybirtokosok. A történelem, mivel nem tanultak semmit az első bukásból, másodszor már nem adott lehetőséget ugyanannak áz elkö­vetésére. Ez a volt uralkodó osztály baja és ugyan akkor a nép szerencséje. A mai Magyarországon a népé a föld, azé, aki dolgozik rajta. Nincs többé földnélküli paraszt, mint volt az 1914 előtti sokkal nagyobb kiterjedésű országban. Ugyancsak jutott elegendő földterület a szomszédos országokban lakó magyarok számára. Amit saját uraik megtagadtak tőlük, azt a ba­ráti népek valóban demokratikus kormányai ön­ként megadták nekik. A művelődési lehetőség, amitől elütötték a széles néptömegeket a történel­mi Magyarországon, magyarokat és nemzetisége­ket egyaránt, nem álom többé senki számára. Az iskolák szélesre tárt kapukkal várják a nép gyerekeit, magyarokat és nem magyarokat egy­aránt, úgy az óhazában, mint a szomszédos or­szágokban. Erdélyben és a Felvidéken nem prob­léma többé a magyar nyelv megőrzése az ifjúság számára, mert a legmagasabb képzést is elsajátít­hatják anyanyelvükön a diákok. Rájöttek ma már a népek ott a Duna völgyé­ben, hogy csak egymás megbecsülésével és támo­gatásával tudnak eredményt elérni. “Dunának, Oltnak egy a hangja”, ahogy a költő mondta ak­Több pénz kell egészségügyi kutatásokra Minden egy dollár veszteséggel szemben, amit az ország betegség és abból származó munkakép­telenség következtében elveszít, a kormány csu­pán 2 centet költ betegség elhárításra. Az Orszá­gos Egészségügyi Bizottság jelentése szerint a megbetegedések és a munkaképtelenség évente 35 billió dollár kárt okoznak az országnak és a kormány csupán 400 millió dollárt költ egészség- ügyi kutatásokra. A Bizottság kimutatást készített az ország közegészségéről, a vele járó kiadásokról és a nem­zeti veszteségről. Sürgeti a kormányt, hogy több pénzt utaljon ki kutatásokra és óvintézkedésekre. A következőkben állapítja meg az országban a különböző betegségben szenvedők számát: Elme- és érzelmi zavarokban 17,000,000 Szívbaj, vérkeringési betegségben 15,800,000 Hallószerv gyengülésben 15,000,000 Arthritis- és reumatizmusban 11,000,000 Különféle idegbetegségben 4,250,000 Cukorbetegségben (diabetes) 2,000,000 Rákbetegségben (kezelés alatt) 700,000 Teljes vakságban 345,000 (Ezenkívül egy szemre vak 1,500,000 ember, 70 millióan viselnek szemüveget és 9 millió gyer­mek igényel szemkezelést.) Villanyerovel szabályozható autóutak jövője A múlt héten Princetonban a gyakorlatban is kipróbálták a villanyerővel működő automobilok és autóutak hasznosságát. A kísérlet, amelyet a General Motors of America és a Radio Corpora­tion of America együttesen mutattak be, nagy sikerrel kecsegtet a jövőre nézve. Az uj szerke­zet lehetővé teszi a kocsivezető teljes kikapcsolá­sát, az önműködően haladó kocsi pontos mechani­kai ellenőrzését. A jelzőkészülék egy vezetékekkel üzemben tartott mágnesmezőre épül, amely kb. 1 incs mélységben az útburkolatban helyezkedik el. A fő problémát az elektromos készülék pontos működésének a fenntartása képezi. A találmány, természetesen megdrágítja az autóutak építését. Ez egy mérföldes szakaszon 150,000 dollárra is felmehet, de semmiesetre sem lesz kevesebb 30,000 dollárnál. A szakértők sze­rint a műszerek csak az autókat ellenőrzik, tehát a fémmel ellátott készülékeket, de nem terjednek ki az emberekre. A hűség-eskü eltörlését kéri WASHINGTON. — Kenneth B. Keating (R. N. Y.) szenátor, a szenátus igazságügyi bizottsá­gának a tagja csatlakozott azokhoz, akik követe­lik, hogy szüntessék be a főiskolák diákjaira vo­natkozó hüség-eskiit. A “National Defense Edu­cation Law” értelmében ugyanis az a college, ill. egyetemi diák, aki a szövetségi alapból kölcsönt kér tanulmányainak folytatására, köteles hüség- eskiit tenni. Fzt a hüségesküt úgy a diákok, mint a taná­rok olyan ellenszenvesnek találják, hogy eddig már 25 főiskola mondott le arról, hogy azt diák­jai igénybe vegyék. A tulzóhazafiak kívánságára hozott hüségesküt ellenszenvessé teszi az, hogy kor, amikor a magyar uralkodóosztály még a né­pek egymásra uszításával próbálta fenntartani saját hatalmát. A költő sokkal messzebb látott a politikusoknál és merészen hirdette, hogy “ma­gyar, szláv bánat mindigre egy bánat marad.” A magyar birtokosok nem hallgattak Adyra, egy­formán elnyomták népüket és a nemzetiségeket. így már sokkal érthetőbb miért kívánják visz- sza a régi rendszer megsiratói a Trianon előtti or­szághatárokat, még háború árán is. Nem a régi területek elvesztéséről, hanem a nagybirtokok visszaállitásáról van itt szó. Persze ha nyíltan eiTŐl beszélnének, senki nem hallgatna rájuk, igy hogy elködösitik a valót, remélik sikerül híveket szerezniük. Mi bízunk benne, hogy a józanul gondolkodó amerikai magyarság ugyanúgy keresztül lát raj­tuk, ahogy a Horthy uralmát nyögő munkásosz­tály is leleplezte valódi szándékukat mikor ezt énekelte egyik népszerű mozgalmi dalában: “A régi hazáért üvölt jelszavuk S mellette nékünk kenyérre se jut.” S. D. most minden diákban és tanítóban hűtlen ( dis­loyal) egyént látnak és igy aki kölcsönt akar, an­nak a speciális hűség-eskü letételével kell bizo­nyítania, hogy nem áruló, hanem hűséges hazafi. Annak ellenére, hogy az ilyen törvények erősen sértik az összes amerikai polgárokat, Keating szenátornak nem volt elég bátorsága azt igy megmondani a rádió beszédében, hanem jókora csürés-csavarással azt mondotta, hogy el kell tö­rülni a hüségesküt, mert “másképpen nem tu­dunk elegendő tudóst nevelni úgy, hogv AZ ORO­SZOKKAL FEL TUDJUK VENNI A VER­SENYT”. Szóval szenátor Keating is csatlakozott ahhoz a nagyhangú, de felületes erkölcsű csoporthoz, amelyik jelenleg mindenféle emberi akciót csak abból a szempontból néz és bírál, hogy az milyen hatással van az oroszokra. A figyelmes Eisenhower Még a kisgyerekek dolgaival is sokat törődik az elnök WASHINGTON. — Igen sokat Írtak és beszél­tek már arról, hogy Eisenhower csak rész-időben elnök és a golfozáson kívül mással nem törődik, nem is tudja, hogy mi megy végbe a külföldi po­litikában és a belföldi eseményekről is csak any- nyit tud, amit a titkárai eléje tesznek. De most ennek éppen az ellenkezőjéről hoz hirt az ameri­kai sajtó. E hirecske szerint nemcsak a nagy vi­lágeseményekről van pontos tudomása, hanem még a gyerekek apró panaszait is szivén viseli és vigasztaló tanácsokat küld nekik. íme la, hirecske : SEATTLE, Wash. — President Eisenhower nagy örömet szerzett Priscilla Martin 9 éves iskolás lánynak, aki levelet irt az elnöknek, amelyben kérte, hogy az iskola-órákat rövidít­se meg és ugyanakkor rendelje el, hogy a nyári vakáció legalább egy hónappal hosszabb le­gyen. Az elnök a titkára utján, igy válaszolt Priscilla levelére: “Kedves Prissy: — Az elnök megértéssel olvasta a leveledet, amelyben a tanulási idő megrövidítését kéred. Visszaemlékezett a gye­rekkorára, amikor neki is nehezére esett — kü­lönösen igy tavasz táján — az iskolában kivár­ni a tanóra végét. Aztán a nyár is olyan gyor­san elszalad, hogy a vakáció nagyon kevésnek tetszik”. “De igazán mondom, Prissy, hogy valami­kor nagyon fogsz örülni annak a tudásnak, amit most az iskolában szerzel. Az elnök remé­li, hogy a nyarat kellemesen fogod eltölteni, amelyhez a legjobb kívánságait küldi”. Ezek után ki meri még azt mondani, hogy Ei­senhower elnök nem törődik az amerikai polgárok dolgaival ?! Végeiért a szinészsztrájk Ismét kigyultak e hó 13-án a színházak lámpái 12 napi elsötités után. Asztrájk, ami 700 szí­nészt és 4,000 velük rokon szakszervezetekbe tartozó tagot foglalt magába, valamint napi 100, 000 dolllár kárt okozott a jegypénztáraknak, a szinészszövetség követelése csaknem minden pontjának teljesítésével ért véget. A két szem­benálló fél között a kőzvetitő szerepet a City La­bor megbízott Harold A. Felix töltötte be. A fe­lek 4 éves szerződésben egyeztek meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom