Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-06-16 / 24. szám
Thursday, June 16, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 A nagytőke hangadója Kit akarnak a monopóliumok elnökjelöltnek, Nixont vagy Rockefellert? Terjed a tiltakozás Japánban az elnök látogatása miatt (Folytatás az első oldalról) A miniszterelnöknek, aki a régi imperialista politikai továbbvitelét tartja legfőbb feladatának, az volt a nyilvánvaló szándéka, hogy — kihasználva az ellene irányuló tüntetésektől megriadt uralkodó osztály félelmét — viseszatér a háború előtti és alatti módszerekhez. Tehát rendőrállammá szeretné visszavarázsolni az országot, ahol a könyörtelen rendőrterror minden népi ellenállást már csirájában elfojt. A közvélemény hatalma De a haladó tömegek élénk tiltakozása az ellen, hogy az országot atombombázók támaszpontjává süllyesztjék, csak szimpátiát váltott ki a közvéleményből. Már arról beszélnek, hogy a Kishi-kor- mány súlyos válságba jutott. Úgy látszik azonban, hogy ennek semmi hatása nincs, az elnök mögött megbúvó, háborús feszültség fokozását óhajtó csoportra. Keresztül akarják erőszakolni katasztrófát előidéző politikájukat, akár az egész nép ellenében. így már érthetővé válik, hogy miért ostromolta olyan elkeseredetten a tömeg azt az autót, amelyik Eisenhower elnök látogatását készítette elő. Bár óriási rendőri erőket vezényeltek ki kiszabadításukra — 1700 rendőr volt a helyszínen — a nép fogságába kerültek a benneülők. Ha a tüntetők nem vonulnak önként "hátrább és igy alkalmat adtak a helikopternek a leszállásra, úgy nem nehéz kitalálni mia mi lenne már a sorsa a látogatás előkészítőinek. Úgy látszik ezt a megmozdulást csak figyelmeztetőül szánták. Menekülése után Hagerty úgy nyilatkozott, hogy az ‘incidens’ a japán közvélemény ellenszenvét fogja kiváltani a baloldal ellen. Megsokszorozódik a tömeg A valóságban éppen az ellenkezője következett be a “jóslatoknak”. Másniap, tehát szombaton, egy eddig soha nem tapasztalt méretű, hatalmas demonstráció bontakozott ki Tokiónak, a fővárosnak utcáin. A kora délután elkezdődött felvonulás csaknem éjfélig tartott. Az Egyesült Államok követsége, a Diet (a parlament), valamint Kishi miniszterelnök hivatali helysége és magánlakása voltak a nép dühének fő célpontjai. Az óriási létszámú karhatalmi készültség sem volt képes megakadályozni a főleg diákokból álló tömeget, a gyűlölt miniszterelnök lakását körülvevő kerítés lerombolásában. Egy autóbuszt, amelyik 20 képviselőt szállított, akik a reakciós kormánypárthoz tartoztak, a Zegakuren nevű baloldali diákszervezet megállított. Kiszállították az utasokat és többet közülük botokkal megvertek. Kétséges az elnök személyének biztonsága A rendőrség és az uralkodó körök teljesen tanácstalanul állnak a nép egyre fokozódó elégedetlenségével szemben. Először arra gondoltak, hogy talán a baloldali vezetők letartóztatásával sikerül meggátolniok az elégedetlenség kitörését. Hamarosan belátták azonban, hogy a tömegek és a nép annyira egyet ért ebben a kérdésben, hogy még csak nagyobb lenne a tömeg felháborodása. Fokozza a helyzet súlyosságát, a jobboldali háborút óhajtó körök számára, az a tény, hogy a nemzet egységes akaratának láttára la rendőrség is elbátortalanodott és gyakran meghátrál a tömeg nyomása elől. Ez természetesen azt jelenti, hogy az elnök személyes biztonságát, mivel benne megszemélyesítve látják a támaszpont-politika végrehajtóját, súlyos veszély fenyegeti Japánban. Amerikai Magyar Sző Published every week by Hungarian Word, Ine. 13« East 16th Street, New York 3. N. Y. Telephone: AL 4-0397 WiWmWtWHWWWWWWWWWHWVW» SJ«fizetési árak: New York városában, as USA-baa to Kanadában egy évre f7.09 félévre $4.00. Minden Más külföldi országba egy évre $10.00, félévre $5.00. SserkeeetOeég és Kladéhlvatal: 1S« Kast 16tk Street, New York 3, fl. Y. Telefen: él 4-ttT! <49b»S4 . . Végre az amerikai választási kampány kezdi méltó helyét elfoglalni a napi események színterén. Ugyancsak kezd viharossá válni, amint a demagógia, a szemfényvesztés, a mellébeszélések tömkelegéből egy-egy céltudatosabb politikai irányzat felüti a fejét és válik felismertebbé. Ilyen volt e héten Nelson A. Rockefeller porondra lépése. Nyilatkozatot hozott nyilvánosságra, amelyben felsorolja a republikánus párt és vezetői által követendő kül- és belpolitikai álláspontokat. Ez a nyilatkozat részben megrovása a jelenlegi adminisztrációnak, amely nem követte elég erélyesen ezeket az álláspontokat, részben választási kihívás Nixon elnökjelöltsége ellen, aki még eddig tartózkodott leszögezni saját nézetét bármilyen fontos politikai kérdésben. Mindezek mögött ott tornyosul Wall Streetnek, az ipari és finánc monopóliumok kútfejének árnyéka, amely a legreakciósabb politikai irányzatot képviseli az országban és ezt a republikánus párton keresztül akarja az országra rákényszeríteni. Nelson Rockefeller saját és egész családja összeköttetésein keresztül szerves része a legnagyobb bankházaknak és ipari monopóliumoknak és mint ilyen a legmegbízhatóbb képviselője ezeknek az érdekeltségeknek. Rockefellert egyéni ambíciója is huzza az elnöki hivatal felé. Ugyanakkor szeretne a “nép ki választottja”-ként szerepelni és nem lép önként a jelöltek sorába, mint azt a többiek tették, hanem kijelentette, hogy “közkívánatra” hajlandó felvenni a versenyt. Amióta ezt a kijelentést megtette, minden alkalmat megragad arra, hogy a nyilvánosság előtt szerepeljen, a hivatalra való rátermettségét bebizonyítsa és a választás menetére a saját osztály szempontjából hatást gyakoroljon, még akkor is, ha elnöki ambíciója ez évben nem válna valóra. Rockefeller programja A newyorki kormányzó számtalan esetben bebizonyította már, hogy a háborúra készülők csoportjához tartozik, ő volt az, aki törvényhozással akarta kényszeríteni New York állam háztulajdonosait, hogy lakóhelyeiket beépített óvhelyek- kel szereljék fel. A közvélemény ellenállásán ez a javaslat megbukott. Legutóbbi ajánlata az volt, hogy a kormány egy évi élelmiszert raktározzon el azok részére, akik túlélik — a szerinte — bekövetkező atomháborút. Jelen programjában is a “védelem megerősítésére”, értsd: az öldöklő, támadó atomfegyverek szaporítására fektette a fősulyt. Vázolta a gazdasági megerősödés célszerűségét is, amit a munkáltatóknak nyújtott előnyökkel és a munkásság megszorításával kell és lehet elérni és demogóg módon beszélt a népművelésről és az idős polgárok egészségügyi ellátásáról. Rockefeller “becsületesen” néz szembe a tényekkel és megállapítja, hogy “jelen helyzetünk drámailag gyengébb, mint 15 évvel ezelőtt volt”. Amerika “fizikai veszedelemben” van és ezt “a nép tudomására kell hozni, amelynek szabadsága és élete forog veszélyben” (agymosást kell végezni.) Megállapítja továbbá, hogy: Távlövegeink számban és minőségben a szovjeté mögött vannak. Stratégiai bombázóink, bár elég számosak, csupán 50 bázison vannak elhelyezve és védtelenek a szovjet távlövegekkel szemben. A Polaris tengeralattjárókra való támaszkodásunk ellenére még egy sem működőképes 1961-ig. Korlátozott háborúra való felkészültségünk nem elég erős és nem elég mozgékony. Mindezt meg kell erősíteni. Ehhez még legalább 3 billió dollárt kell azonnal kiutalni és 500 millió dollárt polgári védelemre. (Földalatti kriptákra?) Hajlékonyabb katonai szervezet s szabályokat kell létesíteni, készen minden eshetőségre, beleértve a helyi agressziót is. A védelmi minisztériumot szorosabb szervezetté kell tenni. Katonai erőnkhöz viszonyítva kell emelnünk gazdasági erőnket is. A termelés évi növekedését 5—6 százalékkal kell emelni. Ehhez úgy az üzem- vezetőség, mint a munkásság hozzá kell, hogy járuljon. Az üzemvezetőségnek úgy, hogy azt adóelengedéssel uj befektetésekre kell ösztönözni. A munkásságnak úgy, hogy szüntesse meg a “featherbedding”-et és a gátló intézkedéseket (mint pi. a sztrájkot, vagy bérkövetelést). A kisfarmereket gazdaságunk többet termelő tagjaivá kell tenni. (A nagy farmereknek már úgyis sokmillió dollárt fizetünk azért, hogy ne termeljenek olyan sokat). 'Szigorú fegyelmet kell gyakorolni a befurako- dók ellen, akik védelmünket és gazdaságunkat akarják gyengíteni és megzavarni (Kölcsöngon- dolat McCarthy elméletéből.) Az elnöknek legyen joga a nemzet érdekeit sértő sztrájk esetén kényszerdöntést alkalmazni, amellyel elkerülheti a tavalyi hosszúra engedélyezett acélsztrájkhoz hasonló inflációt. Ezt egyelőre a választás miatt eltolták, de az évente felhasznált acél árát egybillió dollárral fogja emelni. “Persze ezt a nép fogja megfizetni”, tette hozzá teljes megértéssel Rockefeller. Megkritizálta a kormányt, hogy nem ad megfelelő segélyt az iskoláknak. “Ezt megtehetjük, anélkül, hogy beleavatkoznánk az iskolák helyi vezetésének jogaiba”, mondotta, szentesítve az iskolákban, különösen délen gyakorolt diszkriminációt. Ugyanabban a szakaszban a Legfelsőbb Bíróság szegregálás elleni döntését is jogszerűnek ismerte el. Az idős polgárok egészségügyi szolgálatának a kormány általi támogatását pénzügyi okokból ellenzi Mr. Rockefeller. “A társadalmi biztosítást már régen a hozzájárulási módszer alapjára fektettük. Foglaljuk ezt is abba a keretbe”. (Legyen ez felvilágosítás azoknak, akik abban a hitben viannak, hogy a munkanélküli segélyt, vagy az öregségi nyugdijat a kormány jóvoltából élvezik. Ddhogyis. ők maguk járulnak ehhez centjeikkel egész életükön keresztül, heti hozzájárulásokkal.) A monopóliumok pártja Ha az ország népe figyelemmel kiséri Rockefeller választási programját, megláthatja, hogy abban semmi sincs, ami az ő érdekeit, munkabiztonságát, jobb jövőjét, békés életét, terheinek könnyítését, gyermekeinek gondnélküli oktatását, viagy saját gondtalan öregkorát biztosítaná. Ha megfigyeli, hogy Nixon eddigi tétovázását majd úgy változtatja meg, hogy túl tesz Rockefelleren a reakciós álláspontjának kifejtésében, vagy ha megmarad az Eisenhower adminisztráció által követett vonalon, akkor tisztán áll majd a nép előtt az, hogy a republikánus párt választási programja népellenes, háborús szándékú és minden vonalon 1 célkitűzést követ. Ez pedig az, hogy a nagy és dúsgazdag monopóliumok, az ország gazdaságát kezében tartó finánctőke és a háborús érdekeltségek, a fegyvergyárosok érdekeit képviselje és az ő politikájukat léptesse életbe. Az amerikai nép szempontjából sem Rockefeller, sem Nixon nem megfelelő elnökjelölt. A demokrata párt összetétele Ismételten állítottuk azt, hogy a két polgári párt között nincs lényeges különbség. Ez a feltevés igaz és megfelel a tényeknek. A demokrata pártvezetőség éppúgy a monopol-finánctőke kiszolgálója akárcsak a republikánus' párt vezetősége. Tömegösszetételében azonban több olyan liberálisabb tényező van, mint szakszervezetek vezetői és társadalmi vezetők, akiknek sikerül néha felszínre törni és befolyásukat éreztetni. Ez történt e héten a newyorki demokrata előválaszt táson. A városi demokrata gépezet, Carmen De Sa- pio önkényuralma alatt vereséget szenvedett. Az általa kiválasztott jelöltek egyrószét úgynevezett reform jelöltek legyőzték New York egyes kerületeiben. Mrs. Roosevelt és Lehman volt kormányzó, New Deal demokraták támogatták ezeket a “lázadó” jelölteket, akik választási Ígéreteikben jobban megközelítették a népi követeléseket. Harlemben és Brooklyn néger negyedében is gépezet-ellenes jelöltek kerültek a választási listára. Az előválasztást megelőző népi megmozdulások a választók részéről meghozták az eredményt és Útmutatóul szolgálnak azoknak a liberális elemeknek a demokrata párton belül, akik Stevenson elnökjelöltségéért dolgoznak. A nyugatnémet hazafiak ellen folyó dortmun- di per ügyében tiltakozó nyilatkozatot adott ki Franciaország, Nyugat-Németország, Belgium s Luxemburg ifjúsági szervezeteinek 120 képviselője. A per három vádlottja — mint ismeretes— sikraszállt a világ fiataljainak barátságáért.
