Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-09 / 23. szám

Thursday, June 9, 1960 AMERIKAI MAGYAJl SZÓ 9 Ahogyan én látom.. írja: EHN NEMZETÜNK ÁTKA Pár hét előtt jóképű amerikai fiú kopogtatott az ajtónkon. Érdeklődésemre elmondotta, hogy tanulmányai folytatására előfizetéseket gyűjt magazinok számára. A válaszom ez volt: tekin­tettel arra, hogy több magazin állandó előfizetője vagyok, szívesen megrendelem ugyanazokat a magazinokat nála, ha azzal segítem őt tanulmá­nyai folytatásában. Feltéve persze, ha kezeli azo­kat a magazinokat, amelyekre én évek óta előfi­zetek. A fiú örömmel mondotta, hogy ő MINDEN ma­gazinra elfogad előfizetést, csak soroljam fel azo­kat, amelyeket én olvasok. Elkezdtem a sorolást: National Guardian. (Soha a hírét sem hallotta.) The Nation. (Nem tudta, hogy ilyen is van.) The New Republic. (Erről sem hallott soha.) Monthly Review, The Reporter, New World Review. (Egy- től-egyig előtte ismeretlen kiadványok.) “Azt hittem, hogy MINDEN magazint képvi­selsz” — mondottam csodálkozást színlelve —, de úgy látom, hogy mind a ketten tévedtünk, mert az én kedvenc magazinjaimat még csak nem is ismered.” Ezen a fiú is csodálkozott és miután nem tu­dott üzletet csinálni, csalódottan és sajnálkozás­sal távozott. .. Néhány nap előtt az egyik közeli üzletben a pénztárnál vártam, hogy sorra kerüljek. Előttem egy fiatalember NÉGY DOLLÁR 55 CENTET fizetett ki magazinokért. Volt közte néhány de­tektív sztorikat tartalmazó magazin, egy “Seven­teen” cimü, egy másik, amelynek “Playboy” volt a cime é§ a “Real Men” és “Time” cimü magazi­nok. A többit nem láttam, de elképzelem, hogy hasonló nivóju nyomtatványok voltak. Itt állt hát előttem egy 19—20 évesnek látszó fiatalember, aki négy dollár 55 centet szurkolt ki olvasnivalóért. Arra következtettem, hogy az ille­tőnek nincsenek megélhetési gondjai, mert ellen­kező esetben nem költött volna ilyen összeget magazinokért. Következtettem továbbá arra, hogy az illető ismereteit igyekszik bővíteni és tá­jékozott próbál lenni, mert erre mutat, hogy egy­szerre négy és fél dollárt fizet ki “szellemi” táp­lálékért. Az igyekvő iskolásfiut, aki az általam említett magazinokról soha nem hallott és a költekező fiatalembert, aki a felsorolt magazinokból próbál “művelődni”, őszintén sajnáltam. És egyben meg­állapítottam, hogy nemzetünk átka — és egyben veszélye, — abban rejlik, amit az amerikai nép olvas és — nem olvas. Nemzetünk veszélye és legnagyobb átka, hogy a Time, Playboy, Real Men és a detektív sztorikkal és szekszuális történetek­kel teletömött magazinokat az amerikai nép mil­liói olvassák, amig az értékes és tanulságos maga­zinok csak egy maroknyi ember kezébe jutnak. És el ne felejtsük, hogy ezekkel a magazinokkal egy nívóra süllyedtek, de talán még azoknál is nagyobb veszedelmet rejtenek azok a nagy napi­lapok, amelyek gyilkossági és válási szenzációk­kal bóditják és a hidegháború folytatására uszít­ják olvasóik millióit. Nemzetünk átka és veszélye, hogy az amerikai fiatalságot ilyen nyomtatványok olvasására, el­tartására nevelik; ilyen “szellemi” táplálék kiséri a lakosság nagy százalékát “érett” korba, hogy azután a jövő nemzedékek a szülők példáján, “okulva” maguk is pártolói és áldozatai legyenek a maszlagokkal, a. méreggel, az uszításokkal meg­tömött újságoknak, magazinoknak. A “U. S. News & World Report” március 21-iki száma “Segítség a kubai népnek” cimü vezércik­kében jelentek meg a következő sorok: “Kuba szolgák nemzete. . . Hogyan juthat a kubai nép az igazsághoz, (amikor) az újságok, a rádió, a TV nem szabad... A kubai nép nem látja az őt fenyegető veszedelmeket. Az igazsá­got közölni kell vele azonnal”. Scott Nearing, aki tavaly október óta 15,000 mérföldet utazott hazánk területén, 180 gyűlésen vett részt és vagy tízezer emberrel beszélt, — he­lyesen jegyezte meg a Monthly- Review májusi számában: “Amerika a szolgák nemzete. . . Hogyan jut­hat az amerikai nép az igazsághoz, (amikor) az újságok, a rádió, a TV nem szabad... Az. amerikai nép nem látja az őt fenyegető vesze­delmeket. Az igazságot közölni kell vele azon­nal”. Az amerikai nép magyarul olvasó tábora tus angol nyelven megjelenő férc-nyomtatványokkal egyenlő, vagy még alacsonyabb nívón álló újsá­gokból meríti “szellemi” táplálékát. “Az igazságot közölni kell azonnal” olyan honfitársainkkal, akik: nem ismerik a munkás-sajtót, nem tudják, hogy van az ő érdekeikért küzdő, becsületes újság. A Magyar Szó most folyó előfizetési kampánya módot nyújt minden olvasónak arra, hogy barát­ja, ismerőse, szomszédja, földije kezébe adja ezt az újságot és azzal örök hálára kötelezze azokat, akik hasábjairól megismerkednek az igazsággal. Kampányunk hírei SZÓLJON EZ OLVASÓINK LELKIISMERETÉHEZ Tisztelt Szerkesztőség! Megint jelentkezem egy uj előfizetővel, úgy hiszem, hogy még ez sem lesz az utolsó. Nagyon nehéz pedig uj olvasót szerezni, de ha az ember nagyon akar, azért lehet­Csak az a baj, hogy fiatalt nem igen tudok szerezni, mind már öreg korban vannak, egy kivételével. Úgy hiszem, hogy ez már a hetedik uj olva­sóm a kampányban, haladok lassan a kitűzött célom felé. Egyben küldöm egy olvasó adományát is a lapra. így azután már érdemes volt a válasz­borítékot felhasználni. Ignác Kovács, Kanada • Tisztelt Szerkesztőség! örülök, hogy van szerencsém megint egy uj előfizetőt beküldeni. Sohár István, Cleveland • Rövid de velős, igazi célhoz vezető levelek. A kiadóhivatalnak, az előfizetési kampány vezető­jének jókedvre derítő, reggeli-pósta üdvözlője. Leközöltük őket, hadd örüljenek olvasóink is. De főleg okuljanak rajtuk az öröm mellett. És szá­mítunk arra, hogy megmozdul lapjuk iránti sze­retettel és hűséggel telt lelkiismeretük. Velünk együtt elismeréssel adóznak Kovács és Sohár munkástársainknak, amit megérdemelnek a töb­bi munkástrásainkkal együtt, akik igyekeze­tükkel hozzájárultak az eddigi 112 uj előfizető megszerzéséhez. Kdeves olvasóink, mi már sokat irtunk arról az odaadó szeretetről, amivel a Magyar Szó ol­vasói viseltetnek lapjuk iránt. De ez természetes, mert nincs magyar-Amerikában még egy ehhez hasonló újság. Eddig még keveset irtunk arról az odaadásról, amellyel lapunk munkatársai dol­goznak, hogy a Magyar Szó minden nehézséggel megküzdve elkészüljön és az olvasók kezébe ke­rüljön. Most sincs szándékunkban erről bőven irni, csupán emlékeztetni olvasóinkat arra, ami­vel úgyis tisztában vaenak, hogy kicsiny lét­számmal, megfeszített munka minden lapszám kiadása. Munkatársaink és olvasóink közös igye­kezete szükséges a lap előteremtéséhez. Hét uj előfizető egyes olvasók részéről, a ki­tűnőnél is szebb eredmény. Több erőt azoknak, akik még ezt is tetézni kívánják és tudják. Mert ilyenek nem sokan vannak. De sokan vannak ol­vasótáborunkban, akik legalább egy. ismételjük EGY UJ ELŐFIZETŐT tudnának szerezni. Erről meg vagyunk győződve. De arról szeretnénk meggyőzni őket, hogy akarjanak is. Mert ahol akarat van, ott okvetlenül eredmény is mutatko­zik. Lehetséges volna az, hogy bármely Magyar Szó olvasónak ismerősei között nincs valaki, aki még nem olvassa lapunkat? Tessék beküldeni hozzánk a címét, ha nem tudja személyesen meggyőzni. Az uj előfizetők nagyobbik fele olyanokból ke­rült ki, akik mutatványszámokon keresztül is­merték meg lapunkat. Szívesen küldünk mutat­ványszámot minden hozzánk beküldött címre! Ne felejtsük el azt a sajnálatos jelenséget, hogy nem minden magyar-amerikai tud a Ma­gyar Szó létezéséről. Azt akarjuk, hogy minél többen ismerkedjenek meg vele és azért ajánljuk fel mutatványszámainkat. Kik azok az amerikai magyarok, akik százával látogattak el szülőföldünkre a közelmúltban? Ezek uj világot láttak és bizonyára uj ítélőké­pességgel nézik a világeseményeket. Ezek részé­re a Magyar Szó uj meglátások kapuit tartja nyitva, amit valószínűleg nagyon értékelnének, ha — ha megkapnák lapunkat és olvashatnák tartalmát. Gondolkozzunk, ismerünk-e ilyen ma­gyarokat ? Tegyék lehetővé, hogy mutatványszá­mokat küldjünk részükre. Tessék beküldeni hoz­zánk címüket! NAGY A PANASZUNK Eddig alig több, mint két tucat olvasó vette komolyan az előfizetési kampányt. Munkájuk an­nál dicséretremél tcbb, tekintve az eredményt. De hol vannak a többiek ? Vegyük pl. Miami városát. Az évente odaza­rándokoló vendégseregen kívül, a városnak szép­számú magyar lakossága van. Többségük mun- káseredetü, jóhiszemű ember. Biztosan sokan közülük a haladószellemü sajtó olvasói voltak valamikor. Az árusnál nem kapható a Magyar Szó és ha senki fel nem ajánlja nekik azt, akkor leszoknak róla, mint ahogy más szükségletről is leszokik a munkásember, ha nem juthat hozzá. A Magyar Szó olvasói sokai szebb eredményt mutathatnának fel, ha komolyan foglalkoznának ezzel a kérdéssel. Feltesszük a következő ajánla­tot : Rendeljenek az olvasók egy vagy két extra példányt (amelyeket ingyen kézbesítünk) és jut­tassák el ismerőseiknek mutatványszámként. Miaminak szóló ajánlatunkat megismételjük bármely olvasónk részére. A nyári piknikek, ösz- szejövetelek szintén alkalmat adnak arra, hogy régen nem látott ismerőseinkkel beszélgethes­sünk lapunkról. Az ügyvezető bizottság tagjai már megfogadták, hogy minden magyar pikniket felkeresnek és bizonyára eredménnyel is fog jár­ni szorgalmas igyekezetük. Montgomery meghívta Gsou-t Angliába Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság minisz­terelnöke máj. 26-án fogadást adott a Kínában, tartózkodó Montgomery tábornagy tiszteletére. A miniszterelnök a fogadáson beszédet mondott s kijelentette, hogy Montgomery baráti látogatás­ra érkezett Kínába és hasznos eszmecserét foly­tatott annak vezetőivel- Úgy vélem — hangoz­tatta Csou En-laj — hogy a tábornagy látogatá­sa hozzájárul a kínai és az angol nép barátságá­nak fejlesztéséhez és a két ország kapcsolatai­nak megjavításához. Ezután Montgomery tábornagy emelkedett szólásra. Felkérte a Kínai Népköztársaság mi­niszterelnökét, hogy magánvendégként látogas­son el Nagy-Britanniába. Remélem, hogy Csou En-laj elfogadja meghí­vásomat — mondotta. A tábornagy hangoztatta, Angliába viszatér- ve felhasználja majd az alkalmat, hogy eloszlas­sa a Kínai Népköztársaságról kialakított téves elképzeléseket. Tcbb mint húszezren települtek át a Ném *t Demokratikus Köztársaságba az év kezdete óta. Nyugat-Németországból. Az áttelepültek 80 sza­zaiéba katonaköteles korban levő fiatal. AMERIKAI MAGYAR SZÓ * :*0 East 1 fit h Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Megértettem felhívásukat és kérem, küldjé­tek mutatványszámokat az alanti címekre: " - ..............................................ű * ' ............................................................•*............... Név: ................................................................. Cim: ...................................................... V-á™>2. ál'am: ...................................................... — -- _____

Next

/
Oldalképek
Tartalom