Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-06-02 / 22. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Az ébredő Afrika Bauxitbánya, gyémántmező Conarkyval, az ország fővárosával szemben, dombos szigetsor húzódik a tengerben: a Los- szigetek. Valamikor festői szépségű, kerek dom- boK emelkedtek itt, a láthatáron. Ma már ezek a dombok kisebbek, s mintha néhol hatalmas étvágyú óriás mart volna beléjük. A dombok földjét, nyersen, úgy ahogy vannak, hajóra rakják és szállítják ki, Kanadába vagy máshová. A nagyhatalmú Bauxites de Midi, francia—kanadai vegyssvállalat “termeli ki” ezeket a dombokat és szállítja a tengeren túlra. Guineának jóformán nincs is egyéb “haszna” belőle, mint bányászainak nyomora, mivel e kincset érő “földet” odaát, az óceán túlsó partján dolgozzák fel. S ha Guinea alumíniumra szorul, drága pénzen vásárolhatja vissza a saját bauxitjából készült fémet. De nemcsak az alumíniummal van igy. Vasat, acélt is csak külföldön vehet, pedig páratlanul gazdag vastartalmú földje van. Szinte az egész országban vérvörösek az utak, vörös a por: vas és bauxit mindenütt. A páratlanul gazdag vastartalmú földet hatalmas exkavátorok ömlesz- tik dönperekbe, s a telt dömperek hajókba zúdítják, hogy elvigyék messze Svédországba, Angliába, Nyugat-Németországba. De igy van ez nemcsak a bauxitnál vagy a vasnál. A guineai paraszt ezer és ezer tonnaszám termeli például a földimogyorót, amiből valahol a tengeren túl olaj készül. Ám ha olajat akar venni, saját terméséből nyolc kiló földimogyorót kell eladnia, hogy egyetlen liter olajat vehessen az árából. Pedig egy kiló földimogyoróból 60—70 dekányi olaj készíthető. Guinea egyelőre nem nyúlt a már megkötött nemzetközi szerződésekhez. De van még bauxit ja, vasa, gyémántja bőven. Szinte csak le kell hajolnia érte: a föld felszíne ontja a kincseket. Csupán meg kell szervezni a saját kitermelést. Igaz, ehhez Kok pénz kell, és gyárak, gépek. Elvégre nem tehetik mindenütt ugyanazt, amit a' kuankani gyémántbányákban vagy Kéruané környékén, ahol 40 ezer gyémántkereső fut a szerencséje után: s hol utolérik a szerencséjüket, hol nem. Ott is van még, egyelőre, a közelben külföldi kitermelő vállalat. Az angol—francia Soginex modern eszközökkel dolgozik. Munkásai is szigorú törvények szerint élnek. Motozás és szakadatlan felügyelet mellett, csekély bérért kaparják a földet. Mit sem változtat jövedelmükön, hogy a világ legnagyobb gyémántjára bukkantak-e, vagy csak gombostünyi, csillogó kavicsokra. Két esztendeje még az egész hatalmas, megyé- nyi területre csak az a fekete tehette be a lábát, aki a nagyhatalmú külföldi cégek egyikének alkalmazottja volt. Mindenki más számára — ha fekete volt a bőre, ha guineai volt — ez a terület tilos volt. Saját hazájában meredt tilalomfa az ország népe elé. Ma már a Soginex szomszédságában ellepik a földet a saját számlájukra dolgozó fekete gyémánt keresők. Bárki, ha guineai, engedélyt kaphat a kutatásra, és amit lel, az övé. Eladhatja a kanadai gyémántbörzén (ahol, igaz, francia, görög, angol, belga és egyéb felvásárlók vannak csak, de hazai még egy sincs) — vagy eladhatja másutt. Akad vevő, bőven. Csupán az amerikai (Winston cég, felvásárlói utján, hetente 50 millió nyugat-afrikai frank értékben vásárol össze gyémántot a guineai piacon. Mezítláb, térdig, nemegyszer majdnem combig sárban dolgoznak a gyémántkeresők. Valóságos tenger húzódhat itt a föld felszíne alatt: két ásó- nyomnyi mélyen már előtör a talajból a viz; az elhagyott gödrök, amelyeket lázas sietséggel ástak, hogy lejussanak a gyémántos rétegig, mind Bzinültig vannak a szürke vízzel. A kuankani mező adja a legtisztább, legértékesebb, s egyben a legkevesebb gyémántot a környéken. Kitartó és türelmes gyémántkeresők, azok. akik éppen ide jönnek. Naphosszat ássák, ássák, vízben állva, szélesfejü ásójukkal a földet. Lehatolnak egy méter vagy éppen három-négy méter mélyre, attól függően, hol húzódik a kincset őrző réteg — é« közben vödörszám merítik ki a gödrökből a feltüremlő vizet. A kiásott iszapos földet azután vödrönként sebesen jobbra-bal- ra forgatják; töméntelen pici lyukon áramlik ki a vizes finom homok s csak a kavicsok maradnak a vödörben. Ezek között kell megtalálni — ha van — a gyémántot: apró pálcákkal böködik, válogatják a kavicsokat, mint az asszonyok a lencsét. Megesik, hogy egyszerre féltucat kis, ragyogó kő kerül a kezükbe! A szerencse pillanatai ezek! De meglehet, hogy hónapokig vagy egy évig kutatnak és nem akad egy darab sem. Akkor azután a kis, összeverődött csapat, ha nincs több kitartása, visszamegy a falujába, s újra túrja a rögöt, ezúttal azért, hogy rizst termeljen; lemondtak álmaikról. De ami megtehető a feketének immár megnyílt gyémántmezőkön, az nem ismételhető meg a vassal vagy a bauxittal. Ezek kitermelése, bár mindenütt felszíni termelés folyik, valóban csak nagy üzemi lehet, alkalmazott munkásokkal. Még akkor is, ha ez a “nagyüzemi” mód úgy is fest — elvégre olcsó a munkaerő — mint egy Beyla megyei vasbányában: hegyi ösvényeken viszik, kosarakban, a fejükön, a teherhordók a kibányászott vasércet a 15—16 kilométerre levő országúiig, hogy onnan szállítsa tovább a terhet a milliomos idegen részvénytársaság teherautója. Az ország egyetlen modern nagyüzeme most készült el. Uj ipari város nőtt ki két esztendő alatt a földből. Fria: hatalmas bauxitkitermelő mü és timföldgyár. Nem, arról egyelőre szó sincs, hogy még alumíniummá is változtassák a föld bő kincsét, a bauxitot. Ahhoz hatalmas vizierőmü, töméntelen energia kellene. Nemzetközi kapitalista egyesülés jött létre 48 és fél százalék amerikai, 26 és fél százalék francia tőkével; a fennmaradó 25 százalék angol, svájci és nyugatnémet cégek tőkerészesedése. Az egyezséget a vállalatok természetesen még a francia kormánnyal kötötték, amely annál inkább hozzájárulását adta az üzlethez, miután a szerződés értelmében a vállalat vezetésében a nagyobb amerikai tőkerészesedés ellenére is 55 százalékos a francia szavazatok aránya az igazgatótanácsban, a vezetés tehát a francia tőke kezében van... Hatalmas, modern üzem ez. Az ember szájaize csak akkor keseredik el, amikor megtudja, hogy ennek az imponáló, óriási üzemnek nincs egyetlen sarokvasa, egyetlen téglája, de még egyetlen gerendája Sem, amely guineai anyagból lenne: a szó legszorosabb értelmében az utolsó szegig Európából, Amerikából hozták ide hajók a gyárat. Százötven kilométer hosszú vasútvonalat építettek a conakryi kikötőtől idáig. A vasút és speciális autók szállították a hegyek közé, a kimbói lapályra az óriási üzemet. Ez a vasút kezdte szállítani idén március hónapban az első kész bauxitot 'Friából a conakryi kikötőbe, hogy onnan ömöljön évente 480 ezer tonna timföld Kanadába, Norvégiába, az Egyesült Államokba és egy kameruni francia aluminiumüzembe. Hatalmas mennyiségű timföld ez: Fria a világ harmadik legnagyobb timföldgyára. Páratlan gyorsasággal épült: két esztendő alatt. Csak éppen Guineának, a nyersanyagot adó, bauxittól gazdag országnak alig van belőle több haszna, minthogy kenyeret ad vagy ezer munkásnak. Az előrelátó francia kormány természetesen igen olcsón adta a koncessziót — önmagának. A hatalmas üzemben külön központ van a nagyszámú látogatók fogadására. Idegenvezetők, szak értő magyarázók állnak rendelkezésére annak, aki meg akarja tekinteni a nemzetközi imperializmusnak ezt a nagylelkű “ajándékát” az elmaradott Guinea “megsegítésére”. Véletlen folytán hozzájutok itt még a vállalat által készitett sok- szinnyomásu, díszes angol nyelvű prospektushoz is — és csak később derül ki, hogy ez — tiltott anyag. Még a függetlenség előtt készült és ma már —■ hiába, változnak az idők — kissé kellemetlen lenne a benne álló szöveg. Ez ugyanis igy sorolja fel az üzem lakótelepének házait : “Európaiaknak 3 sokemeletes épület. 180 lakással, 100 családi ház (bungalow) és szálloda az agglegények részére. Afrikaiaknak: 700 ház”. Tartozom az igazságnak azzal, hogy ez a 700 ház is, az afrikai lakáskörülményekhez képest, csinos, tetszetős. S tartozom az igazságnak azzal is, hogy elmondjam: francia idegenvezetőm külön elvitt a “fehér” villanegyedbe és megállította az autót egy kis társasház előtt, hogy megmutassa : ennek a háznak egyik lakásában egy fekete család lakik. Erre való hivatkozással azután nagyon megkért, hogyha már kezembe került a letiltott prospektus, legalább húzzam ki belőle azt a “sajtóhibát”, amely szerint más házakat építettek a feketéknek, mást a fehéreknek. Kérésének eleget tettem és a “téves” szöveThursday, June 2, I960 get kihúztam a díszes kiállítású prospektusból. Kérdés, hogy ettől megváltoztak-e a tények? K. I. A LAPPOK FÖLDJÉN JÁRTAM Skandinávia északi, a sarkkörön túl fekvő svéd és norvég területein, mintegy harmincezer lapp él, ma is nyomorúságos körülmények közt. A múlt nyáron alkalmam volt közvetlen közelről megismerni a lappok életét, A kirunai vasérctelepet látogattam meg, majd pedig tovább utaztam északabbra, a lappok településeire. Meédöbbentő tapasztalatokkal “gazdagodtam”. Norvég területen kb. húszezer, Svédország északi részén pedig mintegy tízezer lapp él. Néhány százan Finnország északi vidékeit járják rénszarvas csordáikkal. A hegyvidéken élő lappok legnagyobb része még ma is nomád. Rénszarvas csordáikkal sűrűn változtatják lakóhelyüket. Az északi föld ugyanis olyan kopár és kietlen, hogyha a rénszarvasok lelegelték a füvet és az egyéb szegényes növényzetet, hónapokig, néha évekig is eltart, amig ismét kinő valanf nyomorúságos kis harapnivaló az állatok számára. A lappoknak úgyszólván kizárólag a rénszarvasok nyújtanak megélhetési lehetőséget. Táplálékuk: a rénszarvas teje és húsa. Ruházatukat is nagyrészt rénszarvasbőrből készítik. A lappok egy kis része már letelepedett. Ezeken a lapp telepeken már megtalálhatók a földművelés és a halászat kezdetleges eszközei. De nagyrészt itt is földvájátokban laknak az emberek. Ezekben teljes sötétség uralkodik. Csupán egyetlen kerek nyílást vágnak a tető közepére, ez pedig csupán azt szolgálja, hogy rajta keresztül távozzék el a ház közepén álló szabad tűzhely füstje. A délebbre fekvő lapp telepeken már fakunyhókat is találtam, sőt egy-két olyan házat is, amelyben külön helyiségben volt a konyha és más helyiséget rendeztek be emberi szállásra. Ezek a faházak azonban általában azt a benyomást keltik, mintha csupán múzeumként tartanák, a déli lakosok és idegen turisták számára. Mert a faházak mellett ma is ott találhatók az ősi földvája- tok —- ezekben élnek a lappok. Persze, a lappok között is van néhány család — Svédországban és Norvégiában, a családtagokkal együtt összesen százra tehető a számuk — amelyeknek élete egészen más, teljesen különbözik a fajtájukbéliek életétől. Jólétben, gazdagságban élnek, felvásárlással foglalkoznak, nagy rénszarvas nyájak tulajdonosai. Van köztük olyan is, akinek százezer rénszarvasa van. Ezek még a tájára sem mennek az északi hegyeknek és erdőknek. Kirunban és Narvikban modern, emeletes városi házakban laknak — autójuk és sofőrjük is van. Ezek a svéd és a norvég kormány megbízottai. Nagyon jól megélnek abból, hogy kormányuk megbízásából “kereskedelmi ügyleteket” kötnek — alügynökeik révén — a nomád lappokkal. Ezek már tudnak Írni, olvasni, maguk és családjuk tagjait regisztrálják az anyakönyvben, sőt még választójogot is kaptak. A nomád lappok, akikből ezek meggazdagodtak, még hii'ét sem hallották, hogy ilyesmi létezik. De ezek a városiak egy dologban azonosak törzstársaikkal: ugyanolyan kékre és pirosra festett bőr- nadrágot, bőrzekét és kucsmát viselnek. Ez is hozzátartozik a szemfényvesztéshez, annak leleplezéséhez, hogy a lappok túlnyomó többsége milyen kulturálatlanságban és nyomorban él. Bánáti Lajos A himlő és az idegenforgalom Az Egészségügyi Világszervezet által közzétett adatok arról tanúskodnak, hogy a nemzetközi egészségügyi szabályok megszegése veszélyes fertőző betegségek elterjedéséhez vezet. Ilyen mulasztások következtében az utasok 1958. jujius 1-től 1959. junius 30-ig 11 országba himlőt hurcoltak be. Ezen idő alatt a nemzetközi járatokat lebonyolító tizenegy gőzhajó és két repülőgép fedélzetén találtak himlőben szenvedő betegeket. 1958-ban az egész világon 247,000 esetben állapítottak meg himlőmegbetegedést; és ezek 88 százaléka Indiában és Pakisztánban fordult elő. Az Egészségügyi Világszervezet vesztegzár- bizottsága nyilatkozatban sürgette, hogy az idegenforgalomban is szigorúan követeljék meg az egészségügyi szabályok pontos betartását. V^-WWW V vw% vwwvww vvw* Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető!
