Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-26 / 21. szám
HAZÁNK TEKINTÉLYE ÉS A BÉKE Hideg ébredés volt az amerikai nép számára az a fel- j fedezés, hogy a politikusok, akiket az ország vezetésével meg 1 bízott, csúnyán visszaéltek ezzel a bizalommal. A diplomácia történetében ritkán fordult elő a tehetetlenségnek, a kapkodásnak, a közérdek fitvmálásának, a félrevezetésnek és ha- zudozásnak ilyen klasszikus példája, mint ami a kormányügynökségeink részéről megnyilvánult az utóbbi hetekben a külpolitikával kapcsolatban. A “U-2” kémrepülő lefogása a Szovjetunió által, a leleplezések egész láncolatát indította meg, amelyeknek kapcsán a különféle ügynökségek hidegháborús működései kiderültek, bár csak részletekben. Mindig tudatában voltunk annak, hogy a Pentagon militaristái és bizonyos üzletkörök sohasem támogatták a csúcskonferencia gondolatát, ahol a nagyhatalmak kormányfői komolyan tárgyalhatnak a világbéke és a barátságos egymás mellett élés problémájáról. De Eisenhowernek eddig sikerült elhitetni népünkkel és más országok népeivel, hogy ő a békés kiegyezés barátja. Annál nagyobb csalódást okozott azzal, ami már a párizsi találkozás előtt is megmutatkozott, hogy teljesen a meredek politika követőinek hatása alá került és hogy Párizsban megfeledkezett az amerikai népnek és világkörüli utazásai alatt ia többi népeknek tett ígéreteiről. Ennek az elpártolásnak az ő tekintélyén esett csorbán kívül más komoly áldozatai is vannak. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. oí N. Y., N. Y. Vol. IX. No. 21. Thursday, May 26, 1960 NEW YORK, N, Y. Az Egyesült Nemzetek előtt a kém repülés Mivel elnökünk országunkat és népünket képviseli, az Egyesült Államok tekintélye és hirneve is megtépázottan került ki Párizsból. A tartós béke megoldásának kérdése a párizsi kudarc következtében beláthatatlan időre eltolódott. Ez két olyan komoly veszteség, amit az amerikai nép nem vehet közömbösen. A béke megteremtése éppúgy létérdeke, mint minden más népnek és ez alól a Szovjetunió népe sem kivétel. Azt sem nézheti fájdalom nélkül, hogy vezetőink hidegháborús politikája elidegeniti tőlünk más népek értékes és kívánatos barátságát. A csúcskonferencia meg nem tartásáért a felelősség az Egyesült Államok kormányát terheli. Ezt a tényt a?ok sem tagadhatják le, akik Kruscsev szókimondásában keresnek hibát. Ugvan mit várhattak azok, akik a kormányfői találkozás előestéjén ellenséges szándékkal kémrepülőt küldtek a barátságot és megegyezést kereső Szovjetunió légi területére és azután cinikus makacssággal nem voltak hajlandók beismerni, hogy hibát követtek el s megígérni, hogy a jövőben meggátollak ennek megismétlését? Ha Kruscsevnek ezt a logikus kielégítést és biztosítékot nem voltak hajlandók megadni, hiába mondja Eisenhower és Herter, hogy de azért metr kellett volna tartani a csúcskonferenciát. Kruscsev és a világ népei eredményt vártak a kormányfői találkozástól, ezt a lehetőséget pedig Eisenhower és Herter magatartása már az első lépésnél az elérhetetlenség homályába száműzte. A világbékét siettető megegyezés elmaradása olvan helyzetet teremtett meg, amely csak még jobban kidomborítja, hogy az atomkatasztrófa elkerülése céljából elmaradhatatlan a nemzetközi feszültség enyhítése. Ne tévedjünk. Vannak, akik örülnek az uj feszültségnek. A Kongresszusban a háborús erők uj eréllyel követelik a fegyverkezés emelését. Az embervásár hiénái az uj helyzetben látják megoldhatónak a mutatkozó újabb ipari válságot a maguk előnyére. Háborús veszélyről beszélnek, amire iparilag' is fel kell készülni, persze háborús alapon, a munkásság hátrányára. Az amerikai népnek minden oka megvan arra, hogy éber figyelemmel kisérie a háborús profithaihászók minden lépését. Tiltakoznia kell a háborús feszültség élezése ellen, a politikusok megfélemlítő kijelentései ellen, amelyek a Szovjetunióval nehéz erőfeszítések által felépített baráti kapcsolatok szétzúzását célozzák. Figyelemreméltó a szovjet nép józan gondolkodása, hogy az ott vendégszereplő amerikai művészeket a szokott barátságos szeretettel fogadták és ünnepelték, egyáltalán nem éreztették velük az amerikai agresszorokkal szemben érzett felháborodásukat. A nemzetek barátsága a világbéke legerősebb biztosítéka, féltő szeretettel kell őrizni a gyülölethintők mérgező propagandája ellen. Miután kormányunk tagjai nem jártak el a nép béke- kivánalmainak beteljesülése érdekében, annál kitörőbb erővel kell ezeknek a békekivánalmakniak nyilvánosságra jut- niok. Eisenhower elnök is sokat tehetne még ezen a téren ez év végéig, ha szembeszállna a hidegháború követelőivel. De nagy súlyt kell fektetnünk az uj kormányvezetői állásra pályázók személyeire. Most fejtik ki álláspontjukat, amivel a szavazatok millióit akarják maguknak megszerezni. Most itt az ideje, hogy az amerikai nép különféle szervezetein át tudomásukra adja: mi az, amit tőlük elvárunk, mint esetleges állami hivatalnokoktól. Az álláspont tisztázása a világ- fontosságú kérdésekben, vonatkozik a kis helyi politikusra éppúgy, mint a kongresszusi és az elnöki állásra pályázókra. Az idők legnagyobb követelménye a BÉKE MEGTEREMTÉSE. De nem csak hangzatos szavakkal tett Ígéretekre van szükségünk, abból eleget kaptunk eddig. Biztosítékot várunk arra, hogy a következő kormány hivatalos álláspontja a békés megegyezés legyen. Eredményekre vezető tervek kidolgozásának van itt az ideje. Ezt követeljük azoktól, akik szavazatainkra várnak novemberben. Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa hétfőn délután a Szovjetunió kérésére megkezdte New Yorkban a “U-2” kémrepülő és a vele kapcsolatos problémáknak — u. m. az agresszív támadás, független országok határ- és ! területsértése, valamint az általános békének veszélyeztetése — tárgyalását. Andrei A. Gromyko, a | Szovjetunió külügyminiszte- [ re határozati javaslatot nyújtott be a Biztonsági Tanács- ’ hoz, amely elitéli és támadó I cselekménynek minősiti az I Egyesült Államok légierejének más országokha való betörését és felkéri az Egyesült j Államok kormányát, hogy in- j tézkedjen ezen teyékenvség | beszüntetésére és jövőbeni megakadályozására. Plgy másik határozati javaslat, amelyet Argentina, Ceylon, Equador és Tunisz megbizottai nyújtottak be azt ajánlja, hogy az országok igyekezzenek nemzetközi prob lémákat tárgyalások utján megoldani, tartózkodjanak a feszültség kimélyitésétől, foly tassák a leszerelésre, az atom- I fegyverkísérletek beszüntetésére és a meglepetésszerü tá- ! elleni módszerek kidolgozására megkezdett igyekezetüket. Gromyko hosszú és részletes felszólalásban vázolta azt a nemzetközi veszélyt, amit “az Egyesült Államok támadása, arroganciája és az államok egymásközti viszonyát szabályozó legelemibb törvénynek megvetése” létrehoz. Rámutatott a számos határsértésre, amiket amerikai bar j ci repülők elkövettek és hogy ! ez a tevékenység — Herter átirata szerint is — a kormány “hivatalos politikáját” alkotja. Részletezte a “U-2” kémrepülést és az azt követő fejvesztettséget, amely Eisen hower elnököt Párizsban arra késztette, hogy az Egyesült Nemzeteket tegye a Pentagon kémtevékenységének eszközé | vé. Tisztázta azt a feltevést, hogy a Szovjetunió túlzott ! súlyt fektet az elfogott “U-2” ; működésére. Felszólította a jelenlevő országokat, hogy képzeljék magukat a Szovjetunió helyzetébe. “Képzeliék el, hogy olyan országból jött | a repülő, amelynek vezetői számtalanszor kijelentették, hogy minden hadifelkésziilt- ! ségüket az országuk elleni háborúra koncentrálják... És képzeljék el. hogy amerikai repülő helyett, amit a Szovjetunióban fogtak el, szovjet repülőt szállítottak volna le az Egyesült Államokban?.. . El- i fogadta volna az Egyesült Államok azt a kifogást, hogy a szükséges információk megszerzése volt a célunk ?” i Gromyko többek között rámutatott arra a kegyetlen erkölcsi felfogásra, amely szem rehánvással illeti Powers-t, a “U-2” pilótáját, amiért nem követett el öngyilkosságot, hogy ne kerüljön a szovjet nép kezébe. Mr. Lodge válaszol “Az Egyesült Államok nem követett el agresszív cselekedetet a Szovjetunió vagy más | ország ellen, sem a Légierő, sem más kormányügynökség által”, vezette be felszólalását Henry Cabot Lodge, amerikai delegátus. Ennek bizonyítására idézett Eisenhowernek Párizsban elmondott beszédéből, amely a kémrepüléseket nem tartotta támadónak s amelyben az elnök bejelentette, hogy felfüggesztette a további kémrepüléseket. Lodge azt a vádat emelte, hogy a Szovjetunió minden országot eláraszt kémeivel és megemlített néhány kiutasított követségi alkalmazottat és disszidált szovjet árulókat, valamint kémkedéssel vádolt és elitéit neveket. “A nyílt egek” ajánlatot továbbra is a legjobb megol- j dásnak tartja a kémrepülések elkerülésére. Lodge azonban 1 nem tette meg a tervezett : ajánlatot, hogy az Egyesült Nemzetek vegye át az orszá- í gok légi ellenőrzését. Ezirá- nyu érdeklődése azt eredmé- i nyezte, hogy nem kapna erre elegendő támogatást. Mindkét felszólaló országának készségét nyilvánította a fontos nemzetközi problémáknak tárgyalás utján való meg oldására. A nagy csalódás Mi vezetett a csúcskonferencia elmaradásához? — A provokációk sorozata. — Kel kell vizsgálni a washingtoni titkos diplomácia működését. — A választási kampány uj fordulatai , A párizsi csúcskonferenciát nem tartották meg. Kruscsev szovjet miniszterelnök kijelentette, hogy amig országa területén és népe önérzetén i esett sérelemért nem kap I elégtételt, addig nem ülhet le tárgyalni annak az országnak a vezetőjével, amely ezt a sérelmet elkövette. Eisenhower elnök nem volt hajlandó elégtételt adni. Ahelyett, hogy elismerte volna, hogy a kémrepülők határbetörése és területbehatolása a Szovjetunió, függetlenségét, szuveré- nitását és a nemzetközi törvényeket megsértette, a “gyanú” és “bizalmatlanság” alap ján próbálta igazolni a kormány kémrepülő felderítő programját. Ezzel mindjárt elejét vette a második követelés teljesítésének, megálla- pitani azt, hogy ki felelős az elfogott “U-2” kiküldetéséért A harmadik feltételre adott ígérete, hogy a Szovjetunió feletti kémrepüléseket felfüggesztették és nem fogják folytatni, nem bizonyult kielégítőnek. Úgy anakkor Eisenhower Kruscsevet vádolta meg, hogy azzal a céllal jött Párizsba, hogy a csúcskonferenciát felrobbantsa. Eisenhower többet nem is szólalt fel, megmaradt a merev álláspontja mellett és ezzel a csúcskonferencia sorsa meg volt pecsételve. Kruscsev bejelentette, hogy ilyen körülmények között jobb, ha Eisenhower nem látogat el a Szovjetunióba. Azóta förgetegszerüen működik a propaganda gépezet az Egyesült Államokban, hogy a világ békereményeinek kudiarcbafullasztásáért a teljes felelősséget Kruscsev vállaira helyezze. Egy kis hazugságért, az események elferdítéséért, szovjet vezetők megrágalmazásáért sem mennek a szomszédba. Olyan vad erővel dühöng az uralkodó gépezet megkent kerekeinek dübörgése, hogy majdnem elnyomja az elég szépszámú jó- zanhangu kritikát. De a tények ereje olyan átütő, hogy ennek ellenére is — egyesek bátran kijönnek vele. Hallgatni arany A nyugati propagandaáradat Kruscsev személyét tette célpontjává. Az ő lejáratásával akarják először a lényegről elterelni a nép figyelmét, másodszor Eisenhower tehetetlenségét takargatni — aki miután elmondotta elkészített mondókáját, elhallgatott mint a dinnye a fűben. Az elnöki tekintély a párizsi ütközetben további csorbulást szenvedett. Erre nézve jellemző Joseph Barry, a N. Y. Post Párizs(Folytatás a 2-ik oldalon)
