Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-19 / 20. szám
Thursday, May 19, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 Ahogyarvén látom... írja: EHN Kövér ember - Sovány ember Érdeklődéssel és megértéssel olvastam “Anti” u.jamerikás munkástársunk írását, amely a Magyar Szó május 5-iki számában “Hogyan lettem én vegetáriánus” címmel jelent meg. írását azzal a helyes meglátással kezdte, hogy a lapban megjelent dicséretremél tó Írásokat az olvasók némán veszik tudomásul, “de bezzeg másként áll a helyzet, amikor kritizálnivalót találnak...” Megígéri, hogy írásában nekem fog “odamondogatni”, — de ahelyett inkább barátságos hangon kérdezi, hogy tudomásom szerint voltak-e olyanok, akik “csúcseredményeket értek el a sportban. . . és azt. . . annak köszönhették, hogy vegetáriánusok voltak ?” “Anti” fiatalkori táplálkozása olyan volt, mint sok ezer más fiatalé a “drága Horthy-rendszer- ben”, vagy akár a hasonlóan drága “ferencjózsefi aranykorban.” A szegény szülők számára húsfélék elérhetetlenül drága kincsek voltak, ezért gyermekeikkel együtt sovány levesekkel, kenyérrel, krumplival és tésztafélékkel kellett beérniök. “Anti” még szerencsés volt, hogy ezt az egyolda'- lu táplálkozást változatossá tudta tenni növényfélékkel és gyümölccsel. Véleményem szerint sok valószínűség van abban, hogy “a növényevésnek köszönheti, hogy beteg még sohasem volt és egészségi okokból soha sem hiányzott a munkahelyéről.” Viszont kevés a valószínűség abban, hogy “a salátáknak köszönheti, hogy most olyan sovány, amiért sokan gúnyt űznek belőle a háta mögött”. A fenti kérdésre az a válaszom, hogy soha nem gondoltam oly adatok gyűjtésére, amelyek bizonyították volna, hogy csúcseredményeket elért sportemberek vegetáriánusok voltak, őszintén szólva: más adatokat sem gyűjtöttem és megelégedtem azzal, hogy a vegetáriánizmus előnyeit élveztem. De érdekesnek találtam megőrizni egy ujságkivágást, melyet valaki nekem beküldött és amely a következő vegetáriánusokat sorolta fel: Aristoteles, Ovid, Plutarch, Diogenes, Michel Montaigne, John Evelyn, Alexander Pope, Rousseau, Wagner, Thoreau és Bernard Shaw. Ezeknek az embereknek szellemi erejét többre becsülöm sok atléta “csúcseredményénél.” Évekkel ezelőtt véletlenül ismeretségbe kerültem Londos-szal, aki hosszú éveken át a birkózás világbajnoka volt. Londos valóban csadálatos fizikumú ember volt. Vasárnaponkint a venice-i tengerparton jöttek össze a birkózók és egy alkalommal jelen voltam, amikor a 200-fontos Londos a vállaira kapta KÉT birkózó társát, akiknek együttes súlya 470 font volt és percekig ezzel a súllyal járkált a bokáig érő homokban. Londos ekkor 53 éves volt és — megrögzött vegetáriánus. Mostanában Írtak a lapok egy idős vegetáriánus nőről, aki a Csendes-óceán parjtairól New Yorkba gyalogol. Naponta 40—50 mérföldet tesz meg, — többet, mint az a két fiatalember, akik szintén vállalkoztak erre a nagy kitartást igénylő feladatra. Valakinek a háta mögött gúnyt űzni azért, mert sovány, éppen olyan Ízléstelen, mint gúnyt iizni, mert valaki kövér. De ha már ízléstelen és tapintatlan emberek belőlem gúnyt űznének, inkább tegyék ezt soványság, mint kövérség miatt. A nagy biztositó társaságok nem ok nélkül követelnek magasabb rátát a kövérektől, hanem azért mert azok biztosítása nagyobb kockázattal jár. Erre vonatkozólag hivatkozom az Antioch College tudósának, Stanley M. Garn-nak tanulmányára, amelyet a gyemekek és fiatalok 1960. évi konferenciája alkalmából készített a Fehér Ház számára. Garn a gyermekek káros tultáplálása és elhízása következtében azt kérdezi, hogy vajon “a bölcsőben indulunk-e el azon az utón, amelyen a temetőbe faljuk magunkat?” Garn szerint az amerikai fiatalság nagy része MAGBÓL LESZ A PALÁNTA Az igazság, a jó szándék és általában az embe- ries ideák és célkitűzések elültetett magjai rendszerint életerős, terebélyes koronát növesztenek még akkor is, ha a történelem mesterségesen önző és rosszindulatú bérelt kertészei minden rendelkezésükre álló eszközzel irtják is ezeket a palántákat fakadó korukban.. A dudva és gaz ellen vívott harcában egy-egy gondolat-palánta idővel annyira megerősödik, hogy már többé gyilkos szándékkal sem mernek hozzányúlni gonosz kezek, mert az idővel megnemesedett, környezete is már segítségére siet és védő pajzsot von köré.! e. Emberekkel való társalgásaink során gyakran kapunk képtelennek tiinő, lemondó válaszokat olyan kérdésekre és feltevésekre, amelyeknek gyakorlati alkalmazása senki mást jobban nem érintene, nem segítene, mint éppen ezt az illetőt, aki korlátolt látókörének az áldozata, s hanyag kézlegyintéssel intézi el a mindannyiunk számára igen fontos népjóléti ügyek orvoslását, a háború és béke kérdését. Még azt sem szégyelli kishitűségében megjegyezni, “hogy erről hiába beszélünk, ezt vagy azt ugv sem adják meg a ‘nagy kutyák’ Washingtonban, mert ez szocializmust jelent, a béke pedig csak a kommunistáknak hozhat hasznot.” Erről beszélgettünk a napokban egy értelmes ismerősömmel, aki egyébként igen csalódottan panaszolta, hogy lépten-nyomon, régi barátainak körében is ezzel a magatartással találkozik és bármilyen szemszögből próbálja is analizálni az emberek borúlátó, letargikus magatartását — ő maga sem tud kiutat találni a kétségek közötti vergődés útvesztőjéből. Kézzelfogható dolgoknál sem adnak neki igazat, mint például a közelmúltban történt egy szaktársa esetében, akit legalább egy féltucatszor operáltak, — a kórház és az orvos már eddig elvitte nyolcezer dollárját, megtakarított pénzének már csak töredéke maradt meg és ennek dacára ez az illető nyögve is tiltakozott a társadalmasitott orvosi és kórház-szolgálat bevezetése ellen, mert szerinte ez homlokegyenest ellenkezik az “amerikai szellemmel”, s ezt is csak a felforgatok óhajtják politikájuk megerősítésére. . . Az emberi magatartás efajta megnyilvánulását természetesen csak akkor értjük meg, ha tisztában vagyunk azzal, hogy az emberi agy szellemi működésének világát tudatosan igyekeznek eltávolítani fizikai életünk világától, — annak dacára, hogy a halál beálltánál, az elmúlás pillanatában mind a kettő egyet jelent. Egyszerű példa rá, ha egy erődítmény falát bizonyos ideig ágyutüz alatt tartjuk, akkor ez a fal rövidesen porrá zúzódik. Azonban a tudomány még nem talált fel olyan lövedéket, amellyel az emberi agyban született jó és életképes ideát szét tudják rombolni, vagy megsemmisiteni. Történelmünk során rengeteg példa bizonyítja ezt nemcsupán vallási téren, hanem a nyomor, tudatlanság és az irtó elnyomás frontjain megvívott áldozatos küzdelmek ezer példája is, mert ez utóbbiak megszüntetését célzó eszmék magjaiból kelt palánta sokszor évszázadokig bujt meg a talajban, mire megfoganhatott és erős gyökeret ereszthetett. Olvasóim közül bizonyára többen látták már, amint a sziklából előbujt fa gyökere növés közben megrepesztette a követ. Városokban is gyakran láthatjuk, amint a járda széléhez közel ültetett fa gyökere feltörte az aszfaltot, mert a növés erejének még ez sem tudott ellent- állni. Múlt és jelen korunk kisebb-nagyobb mozzanatai és az őstermészet igen sok példát szolgáltat számunkra, melyekre alapozva nem szabad reményt veszíteni, ha hétköznapi életünkben a fentebb említett ember-tipusokkal egy-egy vitát vesztünk. Elvégre is, ezen emberek teljes tisztánlátásának talaját állandóan javítani kell, s ez csak az értékes és hasznos eszmék magjának átültetésével lehetséges. Mert pillantsunk csak a körülöttünk zajló események folyására. Az utóbbi években milyen hatalmassá nőtt az elhintett eszme-magokból a béke tábora; a politikai tisztesség és erkölcsösség törvényeihez ragaszkodóké; a szó cialista országokkal való barátságos együttélés lehetőségének fája terebélvesedik, sőt szemmel láthatóan megállapodik az emberek agyában az a gondo’.it, hogy teremtsünk magunknak itt a földön biztonságot, hogy boldogan élhessünk az emberi kor legvégső határjáig és ha már ez megvalósul, akkor esetleg nagyobb gondot fordithaszámára ma könnyen elérhetők a csábitó és hízást okozó táplálékok. Ezzel szemben egyre kisebb a lehetőség oly fizikai munkára, amely módot nyújtana ezeknek a dús ételeknek a ledolgozására, mielőtt bajok okozói lennének. Valamikor a gyermekek gyalog mentek iskolába, még a farm-vidékeken is, ahol naponta egy, két, sőt gyakran 4—5 mérföldet gyalogoltak a “kis vörös épületig”. Ma már autóbuszok szállítják az iskolás gyermekeket és sok ezrével vannak olyan nagyobb gyermekek, akik a saját autójukon, vagy a családi autón“ járnak” iskolába. Az elhízott gyeimekek 80 százaléka elhízott felnőtt lesz, akiket éppen az elhájasodás sziv-at- takkal fenyeget. Garn tudós szerint az amerikai gyermekek tápláléka nagyban hasonlít ahhoz a diétához, amelyre orvosi kutatók a kísérleti patkányokat lógják és a7c! at azzal — halálra etetik. “A zsíros hamburgerek” — mondotta Garn — “a szalonna-mavonnaise szendvicsek és utána fagylalt vagy ‘milk-shake’, jó lehet egy nehezen dolgozó farmernek, jó lehet a temetkezési vállalatoknak; de rossz az amerikai népnek”. “Anti” beleesik abba a hibába, amelyet a legtöbb húsevő elkövet: a vegetáriánus diétát “salátával” azonosítja. Az igazság az, hogy a vegetáriánusok diétája nagyon változatos, sokkal változatosabb, mint hús és krumpli, vagy pörkölt no- kedlival. A vegetáriánus diéta nem hizlaló, de nem is fogyasztó, mert hozzá tartozik az avocado, a banán, a sok dió-féle, napraforgómag, a méz, sajtok és persze a főzelékek és gyümölcsök sok fajtája. Kiváncsi vagyok, hogy a “sovány Anti” milyen mennyiségben fogyasztja a felsorolt ínyencségeket ? És végül: “Anti” Írásai arra mutatnak, hogy helyes meglátásu, osztálytudatos, intelligens, gondolkodásra hajlandó és képes ember. Nem gondolja, hogy előbb-utóbb majd szóba állnak vele a nők, akik a férfiben szellemi képességet és jellemet keresnek és nem olyan ideált, akiben megtalálták az “őserőt”, — a fenti tulajdonságok helyett?! tunk a másvilág kutatására. Elvégre is az élet- körülményeinket, fizikai szenvedéseinket itt ezen a földön kell gyógyítani amig élünk, hogy ezáltal egészséges lakást biztosítsunk a léleknek.. . A nagy gondolkodó, Goethe szerint: “semmi sem erősebb a, meggyőződés hatalmánál különösen akkor, ha a valóraváltás ideje elérkezett”. Lehet, hogy a mi elképzelésünk és meggyőződésünk ideje sem érkezett még el és talán ezért nem vagyunk képesek az egységes gondolkodásra, még- kevésbé cselekvésre. De ha a jövőben az Időnek mdlenniumán elérkezik, akkor ezt az tette lehetővé, hogy voltak emberek, akik életük során elviseltek szenvedést, megaláztatást, de ideáikat nem Iték fel, semmi árért nem voltak hajlandók áruba bocsájtani meggyőződésüket, a tudásukból fakadó hűséggel kitartottak igazuk mellett. Az igaznak vélt ügyért csatát veszíthet a hadakozó, a mi korunkban nemzeteket pusztíthat el az igaztaVm ármánykodás és mindezek dacára az igazságban élő hit csirája már oda van ültetve az ellenkező szivek talajába a jövő számára, melyet onnan már serki ki nem irthat. Ezért nem kell elkeseredni, borúlátónak lenni, ha igazunk harcterén (gutát veszítünk, mivel a háború megnyerése a fontos. Ezt pedig biztosan mi nyerjük meg, mert az emberiességért folyó viták során is magot plántálunk ellenfelünk szivébe, amely ott érik tovább és idővel gyümölcsöt is hoz. Magvetésnél azonban okvetlenül válogassuk ki a kristályosán csillogó szemeket az ocsutól. Erre vigyázzunk. Mert a nemes magból fakadó palánta nemes gyümölcsöt terem, ami nem csak a iógaz- dát dicséri, hanem vevőt is könnyebb rá találni. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3. N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy most májusban lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $...............................-t Név: .......................................................................... Cim: .......................................................................... f.P’TSE A MAGYAR SZÓI * SZEREZZEN EGY VJ OLVASÓTl
