Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-19 / 20. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ jQ/KÍeJc a swvltesxbóköx Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükség szerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez WWWWWWWWWiWHWWWi mwWMWWWWWHWMWWMVMWWWWWWHW Detroiti Anyák Napja Tisztelt Szerkesztőség! A detroiti Anyák Napja ünnepélyen Tatár lunkástársunk gyönyörű beszédben tisztelte meg z anyákat és nagyanyákat. Mrs. Barak pedig uüvésziesen szavalta el Zalka Máté (Lukács tá- ornok) édesanyjához irt verset (nem tudom, ki z Írója), amely megrendítő szavakkal inti szeletre a világ népeit és arra, hogy harcoljanak békéért, nehogy ismét anyák könnye folyjon esett katonai fiaikért. Nagyon lelkesitőleg ha- >tt ez la vers mindenkire, mert minden ember dve a békét óhajtja. Anyák napján szentül fogadjuk, hogy harco- ink a békéért mindaddig, amig el nem érjük, ogy soha többet ne lehessen háború. Mi, anyák z éleire neveltük gyermekeinket, s nem arra, ogy háborúban lemészárolják őket a profitért. Mi, anyák kenyeret és munkát kérünk a népek a gyilkos fegyverek helyett; iskolákat, egyetmeket, hogy munkásgyermekek is tanulhassa- ák, oivosok, tanárok lehessenek, ha tehetségük legengedi. Nyugdijat kérünk az özvegyeknek, árváknak, iképző iskolákat a nyomorékoknak, akikből ez- ível vannak, akiknek semmi alkalmuk nincs a eny érkeresetre. Az anyáknak az egész világon egyesülniük kell, egy együtt harcoljanak a békéért és szabadságit. Pavloff Rose A természet és a szegény farmer Tisztelt Szerkesztőség! Elérkeztünk a szép május havához., a hó is már iák a domboldalakon látszik. Csépeljük a múlt rí terményeket. A veszteség bizony nagy. Amely uza az ősszel hármas lett volna, az mast 6-os rámu és az ára 8 centtel kevesebb bushelenként. A tél folyamán a Vadak jelentős kárt tettek a örményekben, helyenként csak üres szalmát »gytak. Csak a reménység maradt meg a sze- ény farmerek részére. Pedig lehet még ennél ísszabb is. Ezért azután bízva a jövőben, szőr- alommal vetünk újra, a többit pedig a nagy ter- tészetre, az időjárásra bízzuk. Vagy sikerül, így nem. Kozma Dénes kanadai farmer Aki! nem csábit a “szabad világ” Lapunk egy barátja Amerikába szerette volna rzatni feleségének Lengyelországban lakó uno- ihugát. E szándékukat akkor közölték svájci »kotláikkal, amikor a leány néhány hónapi látomásra Svájcba utazott. Azt képzelték, hogy térikről szabadabban Írhatnak Svájcba s a leány szabad lesz onnan egyenesen Amerikába jönni, lelyett hogy visszautazna Lengyelországba, évéiben közölt ajánlatukra a következő választ ipták.: “Erzsébet itt van és szorgalmasan tanul franciául. Tudnotok kell, hogy a varsói egyetemen végzett és az orosz nyelvből is diplomája van. Három hónapon belül franciául is folyékonyan fog beszélni. . “Ami Amerikába való költözését illeti, erről szó sem lehet. Erzsébet hajlandó lenne néhány hónap' látogatásra elmenni, esetleg az ünnepek idejére, de határozottan vissza akar menni Lengyelországba, Azt vallja, hogy Lengyelország az ő hazája, Lengyelország a világ egyedüli országa, ahol OTTHON érzi magát, ahol szabadon és természetesen kifejezheti magát. Erzsébet szereti a lengyel népet és azt a saját népének vallja... Azt mondja, hogy Lengyel- országban minden rendben van. Az embereknek van televíziójuk és minden más, amit egyebütt, más országban megtalálnak így semmi oka nincsen arra, hogy elhagyja a saját országát, “Ha visszatér Varsóba a hivatalos utazási irodában fog tolmács és fordítói állást kapni. Azt mondja, hogy ez az állás jól fizetett és nagyon érdekes is. “Ha azt akarjátok, hogy pár hónapra ellátogasson Los Angelesbe, megszerzem az amerikai látogatási vizumát, de hangsúlyozom ismét, hogy állandó amerikai tartózkodásáról szó sem lehet. ..” így ir az egyetemet végzett leányról a svájci rokon. így vélekedik a leány azoknak az országoknak egyikéről, amelyeket a “hidegháború” hívei állandóan a legsötétebb színben tüntetik fel és amelyeket a “Radio Free Europe” adakozásaiból szeretnének “felszabadítani.” Ilyen levelek azt sejttetik, hogy Spanyolország, Törökország, Dél- Korea és Dél-Afrika elnyomott népei azok, amelyek “felszabadításukat” várják, hogy a mi déli államaink fekete polgárairól ne is beszéljünk! Válasz egy levélre Tisztelt Szerkesztőség! E. Horváth levelét olvastam az április 28-iki lapszámban, melyre szeretnék néhány megjegyzést tenni. ír ez a honfitárs a magyar polgárjogi kérdésekről. Úgy tudom, hogy a magyar törvények alapján visszatelepülésre csak polgárokat fogad el a magyar kormány, ami alatt azt értik, hogy amikor a külképviselet megadta a hazatelepülésre az engedélyt, a polgárjogok teljes élvezetével ruházta fel az illetőt, akár ujamerikásról, akár régi-amerikásról van szó. Akik csak látogatóba mennek, azoknak saját kormányuk ad útlevelet és ezeket mint turistákat tisztelik Magyarországon. Ha tehát egy 1956 után érkezett disszidens kíván visszatérni hazájába, a magyar külképviselethez kell folyamodnia és a visszatéréshez szükséges útlevél birtokában a magyar határon, mint magyar állampolgárt fogadják, a munkajogositványi igazolványt kiállítják, s azután az illető tetszése szerint vállalhat munkát s a magyar állampolgár minden jogát élvezheti. A hazatértek nyilatkozatai megjelennek a Magyar Hírekben, amit a Magyarok Világszövetsége ad ki és küld el azoknak, akik azt kérik. Címük: Magyarok Világszövetsége, P. O. B. 292. Budapest 62. Hungary. Ezen a címen lehet rendelni más olvasmányokat is, mint újságok, magazinok, stb. A rendelőknek a külkereskedelmi vállalat utján megküldik a rendelt újságot, stb. K. D., Kanada LOS ANGELESI EPIZÓD Zavart mosollyal ment ki az ajtón, egyenruhájának balkarjára varrt emblémával érintve a fát... ugyanis az állam szolgálatában állott, postás volt. De hadd kezdjem az elején. Április végén egy munkanap után vagyunk Los Angelesben. Nyüzsgő embertömeg, végeláthatatlan autókaravánok az utcákon. A Hill és Fourth Street sarkán várok a “bus”-ra. Száraz, smog-gal telitett a levegő. Ejnye, már tiz perce hiába lesek, megint késik a bus... Na, de itt e kis restaurant, felhörpintek egy jó hideg italt, mindjárt felfrissít! Már be is mentem és a divatos Coca-Colát választottam. Valóban kellemes az ize és főleg... mint a jég... Lassan szívtam a pohárból a pa- pir“szalma”szálon, hogy tovább tartson... Talán felénél voltam, amikor egy mosolygó arcú néger fiatalember jelent meg. Szürkéskék egyenruhája szépen feküdt erőteljes termetén. A levélhordók táskáját láttam a vállára akasztva. Jobb tenyerében aprópénzt rázott, ez hívta fel reá a figyelmemet. \ ' A pulthoz érve “coc”-ot kért és körülpillantva várt. A kiszolgáló nem mozdult, csak két kezére támaszkodva kissé előrehajolt, majd előbb a falra pillantott, ahol egy levélpapirnagyságu felirat volt kiszögezve, azután szólásra nyitotta a száját: “I’m sorry, but”... stb. Vagyis kiszolgálás helyett a feliratra mutatott, amely azt bizonyította, hogy ha valakinek úgy tetszik, minden szabadság és egyenlőségről lefektetett jogot sárba- tiporhat és büntetlenül cselekedhet, még hozzá Thursday, May 19, 1960 a szabadságra hivatkozva. Mert a felirat ezt mondta: “Fenntartjuk a jogot, hogy bárkinek megtagadjuk a kiszolgálást”. Természetesen ez a “bárki” ma egy négerre értendő, még hozzá olyanra, aki Los Angeles város egyenruháját viseli és az egésznapi megerőltető szaladgálás után egy pohár italt kíván. Holnap más esetleg egy néger katonatisztre lesz értendő, akitől ugyanennek a restaurantnak a tulajdonosa elvárná, hogy alkalomadtán az életét áldozza az ö nyugalmáért, életéért és restaurantjáért. Hogy is lehetne őt kiszolgálni ugyanazon a helyen, ahol egy részeg, rendetlenkedő, borotválat- lanarcu, de fehérbőrű férfi ül, egyik lábával rugdosva a mellette lévő széket, miközben szünet nélkül ocsmányságokat mond és hadonászik? Valóban megszégyenítő lenne — méghozzá az egyen ruhás postásra nézve. Másodpercek alatt ezer és ezer gondolat cikkázott át agyamon. Már hallottam ilyesmiről, de szemtanúja csak most voltam először e megszégyenítő megkülönböztetésnek. Szörnyű érzés kerített hatalmába'; nagyon szé- gyeltem magam ahelyett aki plénpofával mondja el naponta néhányszor mondókáját, amikor betéved egy néger piszkos boltjába. Elmúlt a szom- jam, s habár poharam még félig sem ürítettem ki, otthagytam. Fizettem; a részeg röhögött. A néger fiatalember zavart mosollyal kiment az ajtón, s én utána. Egyenruhájának balkarjára varrt emblémájával érintette a fát. A megalázás nemcsak őt érte, mert állami szolgálatban állott, postás, volt... .. F. 0., los-angelesi ujamerikás A floridai magyarok nemcsak beszélnek, de cselekednek is A Miami-i Amerikai Magyar Kultur Klub tagságának többsége nyugalombavonult egyénekből áll, akik többnyire a társadalombiztosításból élnek. Ezek az emberek tudatában állnak annak, hogy a Forand-bill amely orvost, kórházat s orvosságot nyújtana a Social Security-n élőknek, nagy segítség lenne az éltesebb embereknek. A lapok Írtak arról, hogy a kongresszus “Ways and Means” bizottságának többsége nem engedte tárgyalásra a Forand-javaslatot. Az autómunkások szakszervezetének elnöke, 'Walter Reuther szerint Sam Rayburn, texasi demokrata, aki a képviselőház “Speaker”-je, valamint John W. Mc Cormack, (Mass. Dem.), aki a képviselőház többségi vezetője, kijelentették, hogy próbálnak módot találni arra, hogy a javaslat tárgyalásra kerüljön. Ugyanis ha a kongresszus tagságának többsége kérelmezi, akkor tárgyalásra kerülhet a javaslat. ígéretet tett a szenátus liberális tagja, McNamara (Dem. Mich.) is, aki a szenátusi albizottság elnöke és a kihallgatásokat vezeti az idős emberek problémáinak javítása érdekében, hogy még ebben az évben törvényerőre emelik a javaslatot. De hogy ez megtörténhessen, levelek, vagy levelezőlapok ezreinek kell a kongresszus tagjaihoz eljutniok. Itt Floridában nyolc képviselő van, akiknek nevét és címét megszereztük. Csináltattunk 750 postakártyát, ezeket megcímeztük nyolcas csoportokban, 92 nyugdíjas aláirta és elküldte azokat a kongresszus tagjaihoz. Ugyanezt kellene tennie minden klubnak és egyesületnek is, mert az emberek többsége még a nevét sem tudja a képviselőnek és azt sem, hogy mit írjon nékik és hová küldje el levelét. Minden nagyobb könyvtárban meg lehet találni minden állam képviselőinek és szenátorainak nevét és cimét, a levelezőlapokat sokszorosítani lehet, ugyancsak a címzést is és nyugdíjas barátaink szívesen aláírják az elkészített lapokat. Ezt a módszert és tanácsot minden liberális lapnak közölni kellene, mert ez az egyedüli módja annak, hogy a nép millióit elérhessük. A nyelvi haladó szellemű lapoknak is kötelessége ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ezen a nyáron az “AMA (orvosok egyesülete)) Miami Beaehen tart konvenciót, ahová 40 ezer orvost várnak. Az orvosok egyesülete ellene van a Forand-javaslatnak. Mi azonban felkeressük az uniókat és megkérjük, hogy legyenek segítségünkre a piketelés megszervezésében. Az Amerikai Magyar Kultur Klubnak évi gyűlése lesz júniusban és nagyon helyénvaló lenne, ha minden lapolvasó tagjává válna a klubnak és a tagok megjelennének ezen az évi gyűlésen. A klubot haladó szellemű egyének alapították, azzal a céllal, hogy a haladó eszméket, a kultúrát ápolják és terjesszék. Józsa Mihály 2 kell Szi' A kür séb má beh nen az mái énk mei zés< esel F nuh fog: Ián elöl kük c. k két or ti Né kön; ir L it di ei m te M ngyj mag az e ti or át R: fö Ner ja I könj a ke szók det, szabi hétté ról b re, n re, a ta fe tette varts Mí a cái sz< rnl vei röe Ah vál mi< Ai Íven ban c bánás Mind; követ mely! nál v letre dalról ti mit de! nü sző £_
