Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-19 / 20. szám

Kruscsev a kémrepülések elítélését és jövőbeni betiltását követel­te az Egyesült Államoktól a csúcskonferencia megtartásának elő­feltételeként. Eisenhower visszautasította a feltételek teljesítését Lapzártakor a csúcskonfe­rencia megtartása a teljes ki- látástalanság helyzetében volt Párizsban a kormányfők első összejövetele alkalmával Krus csev szovjet miniszterelnök feltárta azt az összeegyez­tethetetlen helyzetet, amit az Egyesült Államoknak a Szov­jetunió területére irányított kémbehatolásai és a “U-2” leleplezését követően az Egye sült Államok kormányának hivatalos álláspontja terem­tett. “Ezek a tettek megbon­tották az államok közti béke­beli normális viszonyok fenn­tartásának lehetőségét, vala­mint azt a légkört, amely a nemzetközi feszültség enyhü­léséhez és a csúcskonferencia eredményes munkájához fel­tétlenül szükséges”, mondot­ta Kruscsev. A csúcskonfe­rencia hónanokra való elha­lasztását ajánlotta. Rámutatott arra, hogy Ei­senhower elnök személyesen megerősítette a kémbehatolá­si tevékenységet és annak to­vábbi folytatását a Szovjet­unió területe felett, mint az Egyesült Államok kormányá­nak hivatalos álláspontját. Hogy lehet ilyen körülmények között megegyezést várni a csúcskonferencián a feszült­ség enyhítését célzó kérdések­ben? Hogyan bocsátkozhat a Szovjetunió tárgyalásokba a szuverenitását fenyegető ily kijelentések árnyékában?, — tette fel a kérdést Kruscsev. Ahhoz, hogy a kormányfők őszintén és komolyan tárgyal­hassanak, az egymásközti bi­zalom helyreállítása szüksé­ges. A Szovjetunió nem tár­gyalhat az Egyesült Államok­kal, amíg a “hitszegésen” ala puló álláspontját nem változ­tatja meg. Ehhez az szüksé­ges, hogy az Egyesült Álla­mok Ítélje el az eddigi kém­behatolásokat, tegyen lépése­ket a bűnösök megbüntetésé­re és tegyen Ígéretet arra, hogy a jövőben nem fogja megsérteni a Szovjetunió or­szághatárait. Ha az Egyesült Államok je­lenlegi kormánya erre nem hajlandó, akkor a Szovjetunió vár, mig az ezt követő kor­mány, vagy az azutáni kor­mány belátja, hogy nincs más kiút, mint a békés egymás­mellet! élés. Elhalasztja Eisenhower látogatását “Sajnálatos, hogy az elle­nünk elkövetett támadás oly helyzetet teremtett, amely megfoszt bennünket attól a lehetőségtől, hogy az elnököt a tőlünk megszokott szívélyes séggel fogadhassuk. A szov­jet nép nem tud és nem akar kétszínű lenni. Ezért úgy vél­jük, hogy az Egyesült Álla­mok elnökének látogatását el kell halasztanunk egy olyan időpontra, amelyben a hely­zet megérlelődött arra, hogy a legmelegebben üdvözölhes- ük kör Linkben egy olyan íagyhatalom képviselőjét, a- mellyel őszinte békében és larátságban élhetünk”. Midőn annak a reményének adott kifejezést, hogy úgy Eisenhower, mint az ameri­kai nép helyesen értelmezi izavait, Kruscsev megerősi- etts a szovjet kormány kész­égét, hegy a fennálló prob- '°mák megoldásához hozzájá­ruljon. “Ebben a munkában a különböző társadalmi rend­szerben élő népek békés egy­más mellett élésén alapuló bé­ke megerősitésének célja fog bennünket vezetni”. Eisenhower válasza Eisenhower elnök válaszá­ban utalt a saját és Herter íllamtitkár előbbeni nyilatko­ztára, amelyben a kémtevé­kenység “kellemetlen szüksé­gességét” támogatták, az Egyesült Államok és más or­szágok megvédésére a “meg- lepetésszerü támadás” ellen. Tagadta, hogy az Egyesült Államok la kémrepülések folytatásával fenyegetőzött. Ellenben idézte azt a tényle­ges kijelentést, hogy ‘az Egye sült Államok nem huzza ki magát a meglepetésszerü tá­madásoktól való védelem fe­lelőssége alól.” Bejelentette, hogy a kém­repüléseket felfüggesztették és nem fogják őket folytatni. Kilátásba helyezte azt a ter­vét, amit az Egyesült Nemze­tek elé akar vinni, hogy az I Egyesült Nemzetek égisze | alatt minden országot légi megfigyelés alatt tartsanak. Kruscsev miniszterelnök fel­tételeit nem hajlandó teljesí­teni és a csúcskonferencia si­kertelenségéért Kruscsevet teszi felelőssé. Ezzel a fejleménnyel a csúcskonferencia megtartása függőben maradt. DeGaulle és Macmillan egyeztetési igye kezet-e nem sikerült, miután Eisenhower nem hajlandó a Szovjetuniót ért sérelemért bocsánatot kérni és ilyen kö­rülmények között Kruscsev nem látott lehetőséget arra, hogy bármilyen kérdésben is 'ipvegyezésre lehessen jutni. Lapzártakor a kor many 10 Párizs környékének látogatá­sával töltötték szabad idejü­ket és a helyzet nem nyújtott semmi biztató kilátást arra, hogy a nehezen várt csúcs­konferenciát meg fogják tar­tani. Az amerikai diplomácia a saját maga téves politikája által előidézett útvesztőben találta magát e héten. A tet- tenért kémrepülés igazolásá­ra felhozott magyarázatokkal még jobban megrémítette úgy a szövetségeseinket, mint az amerikai közélet számot­tevő vezetőit, mert leleplezte azt a helyzetet, hogy a kor­mány külpolitikáját még a néhai Dudásénál is veszélye­sebb hidegháborús meredek­tánc irányítja. A röpködő el­lentmondások még jobban kö­dösítették a washingtoni za­varos légkört. Herter államtitkár és Allan Dulles a Central Intelligence Agency titkára mindkét po­litikai párt kongresszusi ve­zetőivel tárgyalt. Meggyőz­ték őket arról, hogy nem le­het vizsgálatot folytatni az eseménnyel kapcsolatban, hi­szen “az 1947 óta fennálló Nemzeti Biztonsági Törvény értelmében, Eisenhower elnö­ki hivatalába lépése kezdeté­től utasítást adott a minden lehető módon való informá­ciószerzésre az Egyesült Álla­mok és a szabad világ meg­védése érdekében, a meglepe­tésszerü támadásra való fel­készülésre”. Másnap, Lyndon B. John­son szenátor és Clarence Can­non képviselő, a demokrata ellenzék vezetői ilyen értelem­ben támogatták a republiká- | nus adminisztráció álláspont- (ját. A State Department ki­jelentette, hogy azok az or­szágok, amelyekben támasz­pontjaink vannak, nem fele­lősek a U-2 behatolásáért a Szovjetunióba, de “készek va­gyunk megvédeni őket a Szovjetunió támadásaitól”. A “U-2” tervezője, C. L. Johnson, még hétfőn azt mon dótta, hogy a Moszkvában közölt fénykép nem a “U-2”-t tükrözi vissza. Szerdán azon­ban már jobban felismerte a moszkvai Gorki Parkban ki­állított roncsokról felvett kép­ben a “U-2”-őt. Az amerikai kormány, mig kezdetben tagadta, hogy kém­repülésről van szó, de a bebi­zonyított tények alapján be kellett vallania, hogy 4 éve A KUDARC ELŐKÉSZÍTŐI A Párizsból érkező hírek a világ népeinek súlyos csa­lódását fogják kiváltani. A második oldalon a vezércikkünk még annak az általános reménynek adott kifejezést, hogy a nagyhatalmak kormányvezetői a világ békereményeitől át­hatva készülnek a fontos találkozóra. A felelősség komoly és őszinte értékeléséhez hozzátartozik az is, hogy elkövetett hibákért és ballépésekért vállaljuk a következményeket és a kötelességet, hogy azok ismétlését megszüntessük. A Szovjetuniót súlyos sérelem érte, amit az Egyesült Államok felelős kormánya követett el, hogy a nemzetközi törvények megsértésével behatolt a területére. A Szovjet­unió jogos alapon áll, amikor ezért elégtételt kér és biztosí­tékot arra, hogy ez többet nem fog előfordulni. Eisenhower elnök jóvátehette volna kormányügynökségeink sorozatos baklövéseit, ha Kruscsev errevonatkozó kérését teljesiti. Ehelett azonban továbbra is támadó álláspontra helyezke­dett és a csúcskonferencia sikertelenségéért Kruscsevet okolja. A fennforgó tények meghazudtolják ezt az álláspontot. Mindenki előtt ismeretes az, hogy amikor a “U-2”-t elfogták, Kruscsev alkalmat nyújtott Eisenhower elnöknek arra, hogy a kellemetlen helyzetből diplomáciai kiutat találjon. Krus­csev mindjárt kijelentette, miszerint nem hiszi, hogy Eisen­hower felelős a kémrepülésre kiadott parancsért. Vajon miért tette ezt Kruscsev? Első gondolata az volt, hogyan lehetne az incidens messzemenő hatását csökkenteni. Ezt Eisenhower megtehette volna egy kis diplomáciai jó- szándékkal és a Szovjetunió napirendre térhetett volna az eset felett. Ehelyett azonban Eisenhower és kormányunk többi vezetői tudatosan élezték a helyzetet és az ilyen céltu­datos sérelmeket egyetlen nemzet énörzete sem tűrheti meg. A kémrepüléseket, és azt követő kijelentéseket felelős kormánytagok részéről és a csúcskonferenciát megelőző szá­mos 'szovjetellenes megnyilvánulást analizálva arra a meggyőződésre jutunk, hogy a párizsi kormányfői találko­zás kudarcáért a felelősség az amerikai hidegháborús érde­keltségek és azok kiszolgálóinak lelkiismeretét terheli. Az amerikai nép lesz az, mely ezért őket felélősségre fog­ja vonni. Az amerikai nép a folyamatban levő választási elő­készületeket is azzal a felismeréssel kell értékelje, hogy tisz­tába jöjjön a jelöltek békés szándékai felől és nyomatékosan tegye feladatukká a TARTÓS BÉKE MEGTEREMTÉSÉ­NEK SZÜKSÉGESSÉGÉT. Az általános leszerelés, az atom­fegyver kísérletek beszüntetése és a nemzetek békés és ba­rátságos viszonya azok a feltételek, amelyeket a nemzetek békés élete megkíván. Abba kell hagyni a háborúra való ké­szülődést. A béke megteremtésének célja legyen a politiku­sok célkitűzése, mert enélkül az emberek élete veszélyeztet­ve van. Az emberek nem hajlandók tovább életüket áldozni egy kis érdekcsoport hatalmi vágyának. wvwwwwwvwwvwvwwvwvwwvwvwwwvwvwwvwwwww folytat kémfeideritő beható- zása céljából. !ást a szovjet területre, to-1 Kruscsev miniszterelnök vább tagadta, hogy erről a Moszkvában azt mondta az repülésről a kormánynak tu- újságíróknak, hogy az ese- lomása lett volna. A szövet- mények megváltoztatták Ei- séges országok fővárosaiban senhowerről alkotott vélemé- rémülten tekintették a kém- nyét és hogy a tervbevett lá- repülést, a kormány hazudó- togatását a Szovjetunióba zásait és azt a beállítást, majd Párizsban megbeszéli hogy az elnök mitsem tud a I vele. Kijelentette, hogy to- dologról. vábbi kémbehatolás a Szov­Sajtókonferenciáján Eisen- j jetunió légi területére hábo- hower teljes elnöki súlyával! rura vezethet. támogatta Herter külügvmi-. ... , ,. . . , , , , , Washington magatartasa nisztert es a kemrepulesek . , . . ... c . , ., i(,., helvtelen jogosságát a Szovjetunió tit­kolózásával” igazolta. Vállal- A washingtoni kormány és ta a felelősséget az eddigi az elnök eljárásait a rea- kémtevékenvségért. (A saj- lisztikus kül- és belföldi dip- tókonferencián az egyik kér- lomaták, valamint a kül- és désre az elnök kijelentette, belföldi sajtó sokoldalú kri- hogy kevés figyelmet fordít tikája érte. Helytelenítő véle- a napi sajtóra, csupán a va- Smény hangzott el a kémrepü- sárnapi összefoglaló cikkeket lések ellen, az időpont meg­tartja fontosnak.) Az elnök gondolatlan alkalmazása el- megerősitette pár nappal az- len, a hazug kifogások és azt előtt tett kijelentését is, hogy követő cinikus, agressziós. az Egyesült Államok újból magatartás ellen. Kiemelték megindítja földalatti atom- a vezetők ostobaságát, diplo- robbantásait, de csupán a fel- máciai hozzánemértését, hogy deritési lehetőségek kidolgo- (Folytatás a 2-ik oldalon) SZOVJET “ŰRHAJÓ” A FÖLD KÖRÜL Vasárnap, május 25-én reggel a Szovjetunió egy 10,000 fontot nyomó “űrhajót” helyezett földkörüli pályába. A Tass szovjet hír­ügynökség jelentése szerint az űrhajó kabinjában a különböző műszereken kivül egy emberformáju bábot helyeztek el “egy jövő­beli emberi utazáshoz szükséges összes felszerelésekkel”. “Az űrhajó felbocsátásával tökéletesíteni és ellenőrizni akar­ják a gépezet szerkezetét, pályájának és műszereinek biztos mű­ködését, a földre való visszajuthatását és egy személyzet bizton­ságát biztositó feltételeket.” A jelentés szerint azonban ez eset­ben nem tesznek kísérletet arra, hogy az elválható kabint vissza­hozzák a földre. Az űrhajó pályája kb. 200 mérföld távolságban van a földtől. Minden egyes keringés 91 percet vesz igénybe. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y VÄTlY Mr, 90 Thnrcrlov Mov 1Ű 10fiO NEW YORK, N. Y. S \ -----­■ ) ^ / // • találkozás

Next

/
Oldalképek
Tartalom