Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-12 / 19. szám

2 AMERIKA! MAGYAR RZó “Vursday, May 12, 1960 VILÁGRASZÓLÓ BOTRÁNY VESZÉLYEZTETI I BÉKÉT! (Folytatás az első oldalról) aláássák a csúcskonferenciát vagy hogy megaka­dályozzák az egyezség létrejöttét. “Felmerül a kérdés: Ki irányítja a repülőgé­peket a szovjet határon át? Talán az amerikai haderők főnöke, aki az ország elnöke is? Vagy a Pentagon militaristái a támadó lépés elkövetői? Ezen utóbbi lehetőség a világ közvéleményének érdeklődésére tarhat számot. Vagy talán a Fran- coval létesített baráti kapcsolat van hatással az eseményekre ? “Az a hatás alakul ki, hogy az Egyesült Álla­mok támadását a Szovjetunió ellen a csúcskonfe­rencia előjelének szánták. Talán katonai hatal­mukkal akarnak reánk ijeszteni, hogy gyengítsék elhatározásunkat a feszültség enyhítése, a hideg- ború és fegyverkezési verseny felszámolása érde­kében? Hogy megakadályozzák a vitás kérdések megoldását? Azt nem mondhatjuk, hogy ez a re­pülő a béke hírnöke volt, hogy jóakaratai küldeté­se volt. Nem, inkább azt, hogy gonosz küldeti s- ben, támadó szándékkal jött. Megmondhatjuk az uraknak, akik a repülőt küldték, hogy ne gondolják azt, hogy ilyen nyo­mással célt érnek el. Sem térdünk, sem hátunk mm hajlik meg. Minden eszközünk megvan, hogy v oszautasitsuk azokat, akik támadással kívánják eV mi a számukra előnyös céljaikat. “A szovjet nép és kormánya mindenkor békés és barátságos szándékot fejezett ki az Egyesült Államok iránt és feleletül ezt a sötét hálátlansá­got kapjuk. “Érthető, hogy ez az amerikai militaristákkal szemben jogos felháborodást váltott ki. De ural­kodnunk kel' ezen érzésünk felett és nem az érze­lem, hanem az értelem vezessen bennünket. “Kormányvezetőknek a béke érdekében józa­nul kell mérlegelni, hogy az ilyesmi hova vezet­het. Hitler repülői is behatoltak területünkre a háború előtt. Hitler sem vette figyelembe tiltako­zásainkat. És mi lett a vége? “Bármi a szándék, a szovjet kormány azt hiszi, hogy nincs okunk hasonló következtetést levonni. És pedig azért, mert most létezik egy másik ha­talom a világon, amelyben a népek akarata a bé­kéért nagy szerepet játszik. Ezért nem fog sike­rülni a hidegháború légkörét fenntartani, hogy az imperialisták könnyebben folytathassák a né­pek gúzsbakötését a nehéz adókkal, a fegyverke­zési versennyel és az állandó háborús megfélem- 1 i:éssel, 'azért, hogy saját akaratukat végrehajt­hassák. “A Szovjetuniónak nincsenek támadó szándé­kai, mi nem akarjuk a hidegháborút, mi leszere­lést akarunk, mint ahogyan az Egyesült Nemze­tek előtt ajánlottuk. Még egyszer leszögezzük, a leszerelés a legjobb ut a béke fenntartásához és ilyen helyzetben egy országunk sem lesz alkalma fegyverkezésre és mások megtámadására. “A szovjet kormány ismételten felhívja az Egyesült Államok kormányát, hogy vessen véget a hidegháborúnak. Minden országnak békés szán­dékkal kell intézkednie, hogy nyugalom, béke és barátság érvényesülhessen.” További fejlemények Nagy megrökönyödést, zavart és piruló orcá­kat okozott Washingtonban Kruscsev szovjet mi­niszterelnök két nappal későbben a Legfelsőbb Tanács előtt megtett jelentése az elfogott ameri­kai repülőgépről. Bejelentette, hogy a pilóta, Francis Gary Powers 30 éves repülőhadnagy él és jó egészségben van Moszkvában. Powers beval­lotta, hogy mint a Central Intelligence Agency (az Egyesült Államok kémszervezete) alkalma­zottja, megbizatása volt arra, hogy a repülőgép­Amerikai Magyar Sző Subscription tn U. S. and Canada for one year $7.©« (or six months $4.00. Foreign Countries for one yea* $10.00, for six months $5.00. * 84 ■/•fizetési árak: New Fork városában, az CSA-baa én Kanadában egy évre $7.00 félévre $4.00. Minden más külföldi országba egy évre $10.00, félévre $5.00 Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 13$ East 16th Street, New York 3, N. Y. Telefon: AL 4-«3»7 84 ről kémszolgálatot végezzen, hogy fényképfelvé­teleket készítsen a Szovjetunió területén levő ka­tonai és ipari létesítményekről. Powers vallomása szerint 1956-ban otthagyta az Air Force-t, ahol 700 dollár havi fizetése volt és átment a Central Intelligence Agency-hez havi 2.500 dollár fizetéssel. Hogy ápr. 27-én egy török- országi támaszpontról Pakisztánba, a Peshawar repülőtérre repült és onnan 3 nap múlva indult el küldetésére a Szovjetunióba, hogy Murmansz- kon és Archangelszen keresztül Norvégiában- szálljon le egy haditámaszponton. A térképen jel­zett pontokon működésbe hozta a fényképező ké­szüléket. A felvételek célja az volt, hogy a szov­jet irányított távlöveg és radar állomásokról sze­rezzenek felvilágosítást. Az amerikai repülőt a szovjet határ átlépése után a védelmi intézmények azonnal felfe­dezték és szemmel tartották, mialatt érintkezés­be léptek a kormánnyal a további eljárásra vo­natkozóan. Már 1,400 mérföldre volt az ország­ban, amikor Sverdlovsk felett rakéta találattal megbénították. Powers, életét mentve, repülőer­nyőn leszállt és egy falu lakóinak foglyává vált. A szakértők a “Lockheed U-2” repülőgép fel­szereléséből megállapították, hogy az felderítő szolgálatra van felszerelve. Kruscsev bemutatta a filmekről előhívott felvételeket, amelyek szov­jet repülőtereket a rajtuk levő repülőgépekkel, egyesek olajtároló telepeket továbbá ipari intéz­ményeket mutattak. Szalagfelvételek szovjet ra­darállomások jelzéseit örökítették meg. A “U-2” robbanóanyaggal is fel volt szerelve, a pilóta pe­dig méregoltással ellátva azért, hogy felfedezés esetén egyik se kerüljön az “ellenség” kezébe. Powers azonban az életet választotta. A pilótánál találtak egy hangtalan pisztolyt, a saját óráján kívül még két aranyórát, 7 női aranygyűrűt, 7.500 rubelt szovjet pénznemben, francia arany frankot, azonkívül német, olasz és más pénzne­met. “Ez mind a meteorológiai vizsgálatokhoz volt szükséges?” tette fel a kérdést Kruscsev. “Tetten értük azokat, akik felelősek azért, hogy röviddel a kormányfők párizsi találkozása előtt, röviddel Eisenhower látogatása előtt a Szovjet­unióba, megsértették árterületünket. Ez rossz előkészület a nemzetközi feszültség komoly meg­beszéléséhez.” Washington bevallja Két napi meglepett hallgatás és zavar után a State Department sajtófőnöke, Lincoln White, — állítólag Eisenhower által jóváhagyott — nyilat­kozatban kijelentette, hogy bár semmilyen wash­ingtoni hivatal nem adott rá meghatalmazást, “mindamellett a jelek szerint egy fegyvertelen U-2 repülő a Szovjetunió területe feletti repülés­re vállalkozott, hogy a vasfüggöny mögött eltit­kolt információkhoz próbáljon jutni.” A. nyilatkozat hivatkozik arra, hogy a “világ jelenlegi helyzetében minden ország folytat kém­kedési tevékenységet. . . ebben a Szovjetunió sem marad hátra”. Hogy a “meglepetésszerü táma­dás” elleni védelem késztette az Egyesült Álla­mokat arra, hogy még 1955-ben a “nvilt ég” (open sky) ajánlatot megtegye, amit a Szovjet­unió nem fogadott el. Ennek a veszélynek jegyé­ben U-2 tipusu repülőgépek már négy éve folytat­nak repülő tevékenységet a “szabad” világ hatá­rain. Az európai fővárosokban “zavart, aggodalmat és rémületet” okozott a kémkedési tevékenység leleplezése, Írja Thomas P. Ronan, a N. Y. Times tudósítója Londonból. Ezt a kormányhivatalok mély hallgatása bizonyítja. A napilapok szenzá­ciós fejcimekkel kritizálják az Egyesült Államo­kat. “Ki akarja tönkretenni a csúcskonferenciát még mielőtt megkezdődik?” kérdi a londoni Daily Hefald. Svéd, francia, nyugatnémet lapok is amerikai “felelőtlenségről” és “megalázottság”.- ról írnak. Úgy az angol, mint a francia és német kormány tartózkodik a hivatalos kommentár­tól. Nem hivatalosan azt a véleményt fejezik ki egyes hivatalnokok, hogy a leleplezés árthat a csúcskonferenciának és hogy az eset Kruscsevnek nagy propaganda előnyt biztosit. Törökország és Afganisztán kormányai tagad­ták azt, hogy tudomásuk volt a repülő kémtevé­kenységeiről. Mohammed Ikramullah, afgán kül­ügyminiszter kijelentette, hogy tiltakozni fog az Egyesült Államoknál, ha a vizsgálat megállapítja, hogy a repülő Peshwarból indult a Szovjet­unióba. A kongresszus egyes tagjai haragosan követel­tek vizsgálatot az ország kémkedési tevékenysé­géről. Styles Bridges szenátor (rep. N. H.) azt mondta: Sajnálatos, hogy felelősséget vállaltunk a repülőgépért, de ha már megtettük, az ügy ma­gyarázatra szorul a különböző hivatalok részé­ről”. Mike Mansfield szenátor (dem. Mont.) azt akarja tudni, hogy miért nem tudatják Eisen­hower! ilyen tevékenységről, “ami veszélyezteti az elnök politikáját”? Mansfield évek óta* kong­resszusi vizsgálatot követel a Central Intelligence Agency kémügynökség ellen. Clifford P. Case (rep. N. J.) és Alexander Wiley (rep. Wis.) sze­nátorok az ország biztonsága” szempontjából szükségesnek tartják a kémtevékenységet. Humphrey szenátor egy elnökjelölti kampány- beszédében azt mondta, hogy “Kruscsev propa­ganda győzelmet aratott felettünk, “és megmon­dom miért, — mert mi nem mondtuk meg az iga­zat . (Ezzel nyilván a National Aeronautics and space Administration nyilatkozatára célzott, mely körülményesen körülírta a U-2 időjárási kutatá­sait, az ehhez használt felszereléseit és a pilóta oxigén hiányát, amit Kruscsev teljes hazugság­ként leleplezett.) A pilóta “bűne” Hanson Baldwin, a N. Y. Times katonai kom- mentátorja szerint “egy ember élniakarása” so­dort bennünket ebbe a kellemetlen helyzetbe. Most majd megindulnak a vizsgálatok a “bűnös” kikutatására. Az első gyanú persze a katonai tisztviselőkre irányul. Figyelemreméltónak tartja, hogy a U-2-őt, amely igen magas légkörben való repülésre alkalmas, nem repülőgép, hanem raké­ta tette alkalmatlanná. Feltételezi, hogy miután a kormány bevallása szerint ezt a tipusu repülőgé­pet már 4 eve használják külföldi támaszpontja­ink “ez volt a történelem eddigi legsikeresebb kémfelderitője. Ez a szakasz hirtelen végétért május elsején, amikor Mr. Powers úgy határo­zott, hogy élni akar.” Baldwin kétségbevonja, hogy egyetlen wa­shingtoni hivatal sem tudott a repülőről. Az ő következtetése szerint a Central Intelligence Agency irányította a U-2 működéseit. Arra is következtet, hogy az ügynökség megkívánta vol­na Powerstől, hogy úgy saját magát, mint a re­pülőgépet elpusztítsa, “mert a U-2 program leg­főbb célja és értéke a létfenntartás — nem Francis Power létfenntartása, hanem a nemzet létfenntartása.” Ez Mr. Baldwin acélhideg véle­ménye­Washingtonban a leleplezés felett érzett harag és szégyenpir hevében egyesek azt tanácsolták, hogy Eisenhower ne menjen el a csúcskonfe­renciára. De az elnök egyelőre ellenkező vélemé­nyen van. ICíüföidi seglly megszavazását kéri Eisenhower elnök Eisenhower elnök országos rádióbeszédben igyekezeti az ország népét meggyőzni arról, hogy “külföldi segély” kiadásokra okvetlenül szükség van mind a 4,175,000 dollárra, amit költségveté­sében erre a célra kijelölt. Fél attól, hogy a Kong­resszusban, ahol az ügyet e héten tárgyalják, egyesek 25 százalékkal akarják az összeget levág­ni, hivatkozva arra, hogy a segélyküldemények adminisztrációja körül nagyon sok visszaélés tör­tént. Ezzel szemben elnökünk felemlítette azt a ve­szélyt, amely előállna, ha megszakadna a “sza­bad” országok részére eddig adott “kölcsönös se­gély program”. Először is “ez a szabad világ nagy veresége volna a kommunista imperializ­mussal folytatott küzdelmében”. Másodszor “uj és súlyos nemzetközi feszültséget és poblémá- kat idézne elő”. Tekintve az utóbbi hetekben felmerült feszült­séget és problémákat a “szabad” Dél-Koreában és “szabad” Törökországban, melyeket az eddigi se­gélyprogram sem tudott megakadályozni, feltéte­lezzük, hogy a kis nemzeti diktátorok további pénzelése segíteni fog fenntartani azokat az álla­potokat, amelyek alapját képezték ezeknek a né­pi lázadásoknak. Meg vagyunk győződve, hogy amig a visszama­radt országoknak adott segély nem a népek élet­viszonyainak megjavítását, hanem az elszegé­nyedett országok militarizálását szolgálja, addig nem “a hiten és igazságon alapuló szabadságot” építi Eisenhower, hanem az elnyomást és a né­pek jogainak uraik által való elrablását segíti elő, amint azt a lefolyt események olyan élénken bebizonyították. A fegyvereknek meg van az a szokásuk, hogy visszafelé sülnek el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom