Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-05 / 18. szám
Thursday, May 5, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 1 AZ ÉLETSZÍNVONAL nemzetközi összehasonlítása A magyar nép életszínvonala az amerikai magyarok egyik legvitásabb témaköre. Fejlődését élénk érdeklődéssel figyelik. Az alanti cikk számokkal és helyes megközelítéssel tárja fel az igazi helyzetet Az életszínvonal összehasonlítása egy-egy országban is, de különösen az országok között igen sok, egymással eléggé bonyolult, sokrétű összefüggésben álló tényező mérlegelését igényli. Ezért aki csak néhány adat alapján kísérli meg az összehasonlítást, gyakran hamis eredményekre jut. — Legkézenfekvőbbnek látszik két vagy több ország dolgozói életszínvonalának összehasonlításánál a bérek egybevetése- Ezúton közelitik is meg legtöbben a kérdést. Amilyen egyszerűnek látszik ez a módszer, annyira megtévesztő is. Azt nem kell különösebben bizonyítani, hogy ez a módszer már eleve kihagyja az összehasonlításból a nem bérből élők tömegeit. így mindenek előtt az egész parasztságot, az egyéb kisárutermelőket stb. Ezek a kihagyott kategóriák országonként legtöbbször az összlakosság csaknem felét képviselik. Nem szerepel az ilyen összehasonlitásban a munkanélküliek “életszínvonala” sem, márpedig a tőkésországoknál ez sem közömbös. A bérek összehasonlításánál persze szükségképpen olyan “apróságokat” is mellőznek, mint például a bérből levont adók és társadalombiztosítási járulékok, melyek a különböző tőkés országokban a bruttó bérek 15—25 százalékát teszik ki. Mindezeken túlmenően: ahhoz, hogy a bérek egybevetéséből egyáltalán valamiféle következtetés levonható legyen, a különböző pénznemben számított béreket közös nevezőre kell hozni. A különböző pénznemekben, valutákban (dollár, font stb.) különböző országokban kifizetett, illetve statisztikailag kimutatott átlagbéreket tehát az összehasonlíthatóság érdekében először is azonos valutára kell átszámítani. Amikor mondjuk Magyarországon valaki egy-egy levél alapján kapott béradatokból kíván életszínvonalat “összehasonlítani” rendszerint a valuta átszámításoknál véti akaratlanul is a legdurvább hibát. Miről is van itt szó? A valuták árfolyama (a külföldi pénznemek magyar pénzben kifejezett ára) s vásárlóértékük (egy pénzegységért megszerezhető fogyasztási cikkek mennyisége) egymástól lényegesen eltér. Az egyes valuták árfolyama és tényleges vásárlóértékük közti különbségekre vonatkozóan sok tőkésország közgazdászai és statisztikai szervezetei végeztek számításokat. Ezek közül az egyik legszélesebbkörü a nyugat-németországi statisztikai hivatal által — nagy apparátus bevonásával — készített számítás, mely a következő eredményre jutott: Valuta árfolyam Vásárólérték. 1957. év nyugatnémet márkában árfolyam—100 1 angol font 11.73 12.87 109.7 100 osztrák sch. 16.15 20.08 124.3 100 svájci frank 95.85 78.57 82.0 1 USA-dollár 4.23 2.99 71.2 Mit mutat a fenti tábla? Mindenekelőtt azt, hogy a US-dollár és svájci frank tényleges vásárlóértéke lényegesen alacsonyabb mint árfolyamuk. Ezzel szemben az angol font és az osztrák schilling tényleges vásárlóértéke számottevően meghaladja a valuták nyugatnémet márkában kifejezett árfolyamát. Ebből pedig egyebek között az is következik, hogy ha Nyugat-Németor- szágban 1 dollárért 4,28 nyugatnémet márkát kell fizetni, vagy ennyi márkát lehet kapni, de az Egyesült Államokban uyanezért az 1 dollárért csak annyi áru (fogyasztási cikk) vásárolható, mint amennyi Nyugat-Németországban 2.99 márkáért. Minthogy pedig amerikai dolgozók bérüket általában saját hazájukban költik el, az ő életszínvonaluk szempontjából vajmi kevés gyakorlati jelentősége van annak, hogy mennyi nyugatnémet márkát kaphatnának adott esetben dohárukért Nyugat-Németországban. Épen ezért hamis eredményre vezetne, ha a nyugatnémet és az amerikában élő dolgozók életszínvonalát a 4.28 valutaárfolyamon próbálnánk meg összehasonlítani, hiszen világos, hogy e tekintetben a 2.99-es vásárlóérték az irányadó. Ez persze más országok összefüggésében is igy van. Valamennyi, e tárgyban végzett nemzetközi számítás arra az eredményre vezet, hogy a dollár vásárlóétéke US-ben jóval kisebb (kb. %) a dollár Európában pjegyzett valutaárfolyamánál, így van ez a forint vonatkozásában is. Ha tehát — amint az a gyakorlatban nemegyszer előfordul — úgy próbálják Magyarországon megitélni a TJS-beli rokonok és ismerősök életszínvonalát hogy— az általuk közölt (!) — dollár jövedelmüket valutaárfolyam alkalmazásával számítják át forintra, nemegyszer tekintélyes forintösszeghez jutnak: a papíron, a valójában azonban, ha a valutaátszámitás szempontjából helyesen is járnak el (bár az esetek többségében ez is kétséges), a fent elmondottakból következően az átszámított forintösszeg kb. kétharmada vehető a bérek reális összehasonlításaként figyelembe. Nemegyszer előfordul, hogy a külföldi országokban fizetett béreket olyan cikkek árain keresztül számítják át forintra, amelyek Magyar- országhoz képest az illető országokban igen ala- cson áron kerülnek forgalomba. Az ilyen átszámításokból születnek azután az ezen országok jövedelmét a valóságnál jóval rózsásabb formában feltüntető számadatok. És valóban! Ha néhány déligyümölcsöt, gyarmatárut ragadunk ki, az összes fogyasztási cikkek közül, úgy a kép sajátos arányokat mutat. Az alábiakban a UN statisztikai évkönyvében (Yearbook of Labor Statistics, 1958.) közzétett, az egyes országokra vonatkozó átlagbérek és árak alapján bemutatjuk, hogy egy-egy termékből a különböző országok dolgozói nemzeti pénzegységben kifejezett 1 havi nettó átlagbérükért saját hazájukban mekkora mennyiséget vásárolhatnak. így például: 1957. évben saját hazában vásárolható árumennyiség: egryhavi munkabérből Pörkölt kávé, I. oszt. Magyarország 3.5 kg Ausztria ' 13.0 kg Olaszország 14.0 kg Nyugat-Németország 18.0 kg Hasonló eredményre jutunk, ha a narancsvagy a kakaóárakat hasonlitjuk össze. No de nemcsak narancson, kávén és kakaón él a dolgozó még Nyugat-Európában sem. Sőt! Általában valamennyi országban az alapvető élelmiszerek (kenyér, hús, stb.) jóval fontosabb szerepet töltenek be a dolgozók létfenntartásában, mint a fent felsorolt élvezeti cikkek. És e téren már egészen más a helyzet: 19/77. évben. Saját hazájában vásárolható árumennyiség egy havi munkabérből Kenyér Ausztria 183.— kg Olaszország 275.— kg Nyugat-Németország 362.— kg Magyarország 482.— kg Marhahús Ausztria 29.— kg Franciaország 42.— kg Svájc* 47.— kg Magyarország 54.— kg Sertéshús (csontos) Olaszország 24.— kg Ausztria 36.— kg Magyarország 55.— kg Magyar marhahús Fentiekben nemcsak a kiragadott cikkek alapján történő összehasonlítás képtelensége jut kifejezésre, hanem ezek az adatok arra, az egyébként jólismert tényre is utalnak, hogy a különböző fogyasztási cikkek árarányai számos tényező hatására alakulnak ki. Ezek közül a szocialista országokban egyik legjelentősebb az állam árpolitikája, amellyel a dolgozók számára alapvető fontosságú cikkek árát viszonylag alacsonyan, az összfogyasztás szempontjából nem kiemelkedő fontosságú cikkek árát viszonylag magasabban határozza meg. Megmutatkozik ez az iparcikkek árpolitikájában is, ahol a gyermekkonfekció, gyermekcipő, un. strapacipők (nem divatcipők), egyszerűbb konfekciós cikkek, gyapjuáru, rádió, televízió stb ára Magyarországon más országokhoz képest alacsony, bár az iparcikkek árszínvonala általában nem tekinthető alacsonynak. Még szemléltetőbben jutnak az árpolitikából eredő eltérések kifejezésre,, ha a közszolgáltatások s a lakbér tekintetében végzünk nemzetközi összehasonlítást, igy: 1957. ívben. Saját hazában vásárolható árnmenyiséa egy havi munkabérből Villany* Olaszország 850.— kwo Franciaország 1470.— kwo Svájc 1550.— kwo Nyugat-Németország 1590.— kwo Ausztria 2570.— kwo Magyarország 2890.— kwo Gáz Olaszország 1060 m3 Nyugat-Németország 1110 m> Franciaország 1270 m3 Svájc 1910 m3 Ausztria 1480 m» Magyarország 2080 m3 * A maJtszimum fogyasztás tarifájával számítva ■Egjyhavi Iáit borért ledolgozandó órák száma '— 3 szobás, komfortos lakás havi bére Olaszország 116 Svájc 47 Magyarország 20 2 szobás, konyhás lakás ’ havi bcre Nyugat-Németország 27 Magyarország 12.5 Néhány kiragadott cikk alapulvételével végzett reálbér-átszámítás képtelensége szemléltetően kitűnik, ha az előbbiekben ismertetett adatokat továbbvezetjük. Ha például valaki a Nyugat-Németországban kifizetett reálbéreket a magyar reálbérekkel kívánja összehasonlítani, és az átszámítást kiragadottan egy cikkben, például a pörkölt kávén keresztül végzi, a következő torz eredményt kapja: Nyugatnémetországban egy dolgozó havi béréért 18 kg pörkölt kávét kap. Magyarországon 18 kg pörkölt kávé (kilogrammonként 400 forinttal számolva) 7200 forintnak felel meg. Ugyanakkor 1957. évben Magyarorszá- on a havi átlagbér 1446 forint volt. így tehát — kávéátszámitás alapján — a nyugatnémet átlagbér mintegy ötszöröse a magyar átlagbéreknek. Ha viszont az átszámítást kenyéren keresztül végezzük, akkor az eredmény éppen ellenkező irányban torzít, mert azt mutatja hoy a nyugatnémet átlagbér csupán 70 százaléka a magyar átlagbérnek, mivel Nyugat-Németországban egy dolgozó havi béréért mindössze 362 kg. kenyeret vásárolhat, és ez a mennyiség Magyarországon csupán 1086 forintnak felel meg. Jellegzetes másik fogyatékossága a nem szakszerűen végzett “alkalmi” életszinvonal-összeha- sonlitásoknak az, hogy megfeledkeznek a munkabéreken felüli juttatásokról. Márpedig, különösen ha szocialista ország s tőkésország dolgozói életszínvonalának összehasonlításáról van szó, ez méreteiben is jelentős tényező hiszen köztudomású, hogy a szocialista országokban az ilyen jellegű juttatások mértéke és aránya jóval nagyobb, mint a tőkésországokban. Magyarországon például 1957-ben az állam több mint kétszázfaj táj u ilyen juttatást nyújtott a dolgozóknak (kórház, rendelőintézet, bölcsödé, óvoda, napközi otthon, üzemétkeztetés stb.) Annak illusztrálására, hogy e juttatások mértéke hogyan viszonylik a tőkésországokéhoz, szolgáljanak az alábbi számok: (Forrás: Samordnad Hordisk Statistik Rörande Sociallagstifningen. — Stockholm, 1957. — 41. old. és 44. old.) 1955. évben. Egyfőre cső juttatás költsége a dolgozók által térített összegek levonása után munkaórában (hány óra munkát nemzeti kellene a juttatások pénzegységben összegéért teljesíteni) Norvégia (körona) 380 81 Svédország (korona) • 594 129 Magyarország (Forint) 3333 617 A többi tőkésországban a béren felüli juttatások köre és mértéke az észak-európai országok szociális juttatásainál jóval alacsonyabb. így pl. a munkáltató által fizetett juttatások összege az Egyesült Államokban a munkabér 18.5 százalékát, Svájcban 15.4 százalékát, Angliában 8.6 százalékát teszi ki. Magyarországon az egy keresőre eső összes béren felüli juttatások (nyugdij, táppénz, családi pótlék, óvoda, bölcsőde, kórházi ellátás oktatás, munkaruha, üzemi étkeztetés stb.) az állami vállalatok és az állami költségvetés által fedezett költsége 1958. évben több mint 11 ezer forint volt. E számok beszédes bizonyítékai nemcsak a szocialista állam gondoskodásának, hanem annak is, hogy az életszínvonal nemzetközi összehasonlításánál jócskán téved az, aki erről a kategóriáról megfeledkezik. • A magyar dolgozóknak nincs semmi okuk sem titkolózni sem szégyenkezni, amikor a magyarországi viszonyokat összehasonlítják a tőkés országokéval. MINDEN MAGYAR, AKI HALADÓ. MAGYAR SZÓ OLVASÓ!
