Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-04-28 / 17. szám
Thursday, April 28, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A mm»ft PARASZTSÁG HELYZETE Franciaországban1 néhány hónap óta nagy arányokban kibontakozó paraszttüntetések világosan mutatják, hogy a falusi lakosság mélységesen elégedetlen. Elégedetlenségének alapja elsősorban az. hogy a szegényparaszti és közápparaszti tömegek gazdasági helyzete nagyon megromlott — mégpedig a jövedelmek csökkenése és a sok parasztot suj Ló- eladósodás következtében. Ennek az állapotnak legfőbb okai a következők : 1. Tovább fokozódik az aránytalanság egyfelől a mezőgazdaságnak szükséges ipari termékek ára, másfelől a mezőgazdasági termelői árak között. 1959-ben az előbbiek 10.6 százalékkal emelkedtek, az utóbbiak viszont átlagosan 6 százalékkal síily- lyedtek. 2. Az egyéni kisgazdaságok technikailag mindinkább elmaradnak a kapitalista mezőgazdasági nagyüzemek mögött; e gépesített nagyüzemek termelési költségei a kis parasztgazdaságokéinál sokkal alacsonyabbak. 1929 és 1956 közt több mint 800,000 kisgazdaság szűnt meg: felőrlődtek a nagyüzemekkel folytatott reménytelen versenyben. 3. Folytonosan növekszik a különbség a mező- gazdasági termelői árak és á fogyasztói árak között; az agrártermékeket ugyanis mind súlyosabb adók és illetékek terhelik — ezenfelül a közvetítő nagykereskedelem is zsebre vágja a maga hasznát. Mindezeknek a — szegény- s középparaszti tömegeket sújtó — körülményeknek mélyebb oka magában a kapitalista rendszerben van. A helyzet súlyosbodásához döntő mértékben hozzájárult a DeGaulle—Pinay kormányzat 1958 óta követett gazdaságpolitikája. Tény, hogy 1958 végén és 1959 elején, a frank leértékelésével kapcsolatosan — ami az ipari árak emelkedését idézte elő — a degaulleista kormányzat többféle, a parasztság ellen irányuló intézkedést tett. így eltörölték az árindexet, amely a mezőgazdasági és az ipari árak között állandó arányt biztositott; felemelték a mezőgazdasági munkaeszközök árát, valamint a műtrágyára és -más, 'mezőgazdáságnak szükséges termékekre kivetett állami illetéteket; emelték a bor és termékek adóját, ugyancsak a földbérleti dijakat is; csökkentették a mezőgazdasági s általában falusi beruházásokra szánt hiteleket — s igv tovább. Mindezekhez járul még a hat nyugat-európai ország közös piacának életbeléptetése, amely elősegíti a külföldi mezőgazdasági termékek behozatalát Franciaországba — a francia termelők kárára. Ilyen, egymással összefüggő intézkedések eredményezték az ipari árak és a mezőgazdasági árak fokozott aránytalanságát, amiből csak a kapitalista ipari nagymonopóliumok, a nagykereskedelem és a bankok húznak hasznot. A kormányzat e kapitalista nagymonopóliumok érdekeinek megfelelő politikát folytat. Milyenek a parasztság politikai szervezetei? Politikai tekintetben a francia parasztság mindig nagyon szétforgácsolt volt és ma is az. Bár különböző mértékben, de valamennyi politikai pártnak vannak vidéki támogatói, a szélsőjobbtól és a jobboldaltól kezdve — a Radikális Párton és a Szocialista Párton át — a Francia Kommunista Pártig. A reakciós pártok — mint az úgynevezett “függetlenek és parasztok pártja” és a degaulleista “UNR” — elsősorban a gazdagparasztokra támaszkodnak, de széles középparaszti rétegeket is befolyásolnak, sőt, egyes vidékeken hatásuk van a szegényparasztságra is. A Francia Kommunista Párt a szegényparasztok és a mezőgazdasági munkások széles rétegeire gyakorol hatást, bizonyos megyékben pedig a középparasztokra is. A legerősebb érdekképviseleti szervezet “a mezőgazdasági termelők érdekképviseleteinek nemzeti szövetsége”. Az e szervezethez csatlakozott érdekképviseletek elvileg a mezőgazdasági termelők minden rétegét magukban foglalják, tehát a gazdag, a szegény- és a középparasztokat egyaránt. De az egyes szervezetek összetétele és politikai iránya vidékenként különböző: Franciaország egyes területein ugyanis túlsúlyban vannak a kapitalista mezőgazdasági nagyüzemek, más vidékeken pedig ma is sok a családi jellegű kis- és középgazdaság. A vezetők .politikai iránya s á megyei szervezetekés helyi érdekképviseletek politikai beállítottsága tehát — az egyes vidékek körülményeinek megfelelően — igen különféle. Rá kell mutatnunk mégis arra, hogy a reakciós gazdag parasztoknak az országos vezetőségben sheer ült túlsúlyra jutniuk. Természetesen arra törekszenek, hogy a saját céljaiknak — tehát elsősorban a gazdag paraszti érdekeknek — megfelelő általános politikai irányzatot szabjanak meg. Megállapítható azonban, hogy a szegényparász- tok és képviselőik ezzel az irányzattal szemben ellenzéki állásponton vannak. Ez az ellenzéki mozgalom jelentkezik magukban “a mezőgazda- sági termelők érdekképviseleteinek szövetségé”- hez csatlakozott szervezetekben is —- ezenkívül pedig a szegény- és középparasztok védelmét célzó független csoportok megalakításában nyilvánul meg. A kormány intézkedései A. kormányzat abban reménykedik, hogy a saját politikájával előidézett paraszti elégedetlenséget megbékítheti; ezért-valcban bejelentett néhány-» mezőgazdásági javaslatot, amelyeket tető alá kell hozni. Az első ismert intézkedések nem biztosítják a parasztkövetelések teljesítését. Például a mezőgazdasági árak rögzítéséről szóló rendelet —- amelyet a kormány mostanában tett közzé —- nem kielégítő; valójában ugyanis — a parasztság hátrányára — szentesíti az ipari és a mezőgazdasági árak közti aránytalanságot. Egyébként a kormány különféle javaslatai között szerepelnek olyan intézkedések, amelyek su, , 80ík lyosan es közvetlenül fenyegetik a szegényparase- tok százezreinek puszta megélhetését is. • l| Téhy, hogy a kormánynak szándéka a kivetkező évtizedben 800,000 családi kisgazdaság fejszámolása azáltal, hogy megfosztja ezeket minden segítségtől, s velük szemben a kapitálisig típusú nagyüzemeket támogatja. Tervezi pedig ezt a kormány annak örve alatt, hogy ösztönözni kell a mezőgazdaság “modernizálását”, és meg kell szabadulni a_ túlságosan kicsiny, nem kifizetődő üzemektől. Valóban a degaulleista kormányzat egész politikája — amelynek sugalmazói az ipari nagymo- nopóliumok — arra irányul, hogy meggyorsítsák a ki nem fizetődőnek tartott egyéni kisgazdaságok eltűnését —- a kisszámú kapitalista nagyüzem hasznára. A báj az, hogy — ellentétben a szocialista rendszer szövetkezeti mozgalmának eredményeivel — ez a megoldás a paraszti tömegek elszegényedését és tönkremenését idézi elő, a nagyüzemeket birtokló kizsákmányolok maroknyi Csoportjának előnyére. A Francia Kommunista Párt és parlamenti, törvényhatósági képviselői a szegényparasztok érdekében követelik a kielégítő árakat, a mező- gazdaság számára szükséges ipari termékek árának leszállítását, beruházási hitelek folyósítását alacsony kamattal, a mezőgazdasági szövetkezetek minden fajtájának támogatását, a földbérleti dijak leszállítását a bérlők érdekében, magasabb béreket és jobb munkafeltételeket a mezőgazda- sági munkások számára, az agrártermékek fogyasztói árához csapott súlyos állami illetékek csökkentését, szociális védelmi intézkedéseket a betegek és az öregek érdekében stb. HÁtOH fTOOTSEW FIZETÉSE 2,776,*60 83! UI A General Electric Co. munkásai, akiknek leülősen munkabérszerződések megújítása idején azt duruzsolják a fülükbe a munkáltatók, hogy magas fizetések és béremelések ártalmasak, mert az inflációt segítik elő, csodálkozhatnak azon, hogy ezt a nagyban hirdetett törvényszerűséget miért nem alkalmazzák saját magukra a főnök urak. Ellenkezőleg, minden lehető alkalmat megragadnak arra, hogy a társulat hatalmas profitjából minél nagyobb részt csúsztassanak saját zsebükbe. A GE kiadott egy brosúrát, nem a nagyközönség vagy a munkásai felvilágosítására, hanem csak a részvényesei meggyőzésére. Ebben az egyik szakasz igv szól: “Abból a célból, hogy megfelelő számú és kvalitású kulcsemberre tegyen szert, a társulatnak olyan ösztönző ajánlatot kell tennie, amely jelentősen megmozgatja és megjutalmazza ezeket az egyéneket”. . Ezek az “egyének” nem mások, mint a GE tulajdonosai. A kijelentésre azért volt szükség, hogy megelőzzék vele a közeledő közgyűlésen a részvényesek várható tiltakozását az igazgató- sági tagok kötvényekkel való jutalmazása ellen. (Stock option payment.) Hogy ne tűnjön olyan óriásinak és hogy adófizetés alól is mentesítsék egy nagy részét, az igazgatósági tagok különböző jogcímen kapják fizetésüket. Igv pl. a GE elnöke, Ralph Cordiner 639,062 dollár évi jövedelme igv oszlik meg: fizetés és szolgálati illetmények fejében 279.974 dollár. Kezdeményezői jutalék fejében 120,025, részvény jutalom 239,062 dollár. Hasonló felosztásban Robert Paxton igazgató 771,813 dollárt kapott 1959-ben. Philip D. Reed, a pénzügyi bizottság tavaly nyugalomba vonult elnöke, a végkielégítésként kapott 387,167 dollárral együtt 1,359,131 dollár fizetéssel mondott búcsút dúsan gyümölcsöző GE állásának. Az “ösztönzési” és “jutalmazási” fizetésformát a vezetőség másod- és harmadrendű tagjainál is alkalmazzák. Igv a 2-ik kategóriában egy alel- nök 414,654 dollárral gyarapodott 1959-ben. Mig a 3-ik kategóriában levő kb. 50 tisztviselő összesen 11,822,983 fizetést kapott, átlagban egyénenként 236,459 dollárt. Az ilyen fizetésfonnának még az az riönye, hogy a részvény jutalomként elkönyvelt összeg nem esik megadóztatás alá (a gazdagokat előnyben részesítő adótörvény valamelyik kibúvója alapján), így a társulatnak alkalma nyílik hazafias kötelességét fitogtatni azzal, hogy a munkásainak ad tanácsod a kormány “védelmi intézkedéseit” elősegíteni.jobban megfeszített munkával és az adók pontos fizetésével. 1957-ben a General Electric a heti munkaidő 20 százalékkal, való felemelését ajánlotta, és azt, hogy vonják be a munkások feleségét is a haditermelésbe, azokba a gyárakba, amelyeknek a kormánnyal van szerződésük fegyverek készítésére. A General Electric urai igy képzelik el azt, hogy ki miként teljesítse polgári kötelességét a hazával szemben. Ez lenne igazán kifizetődő — az ő részükre. Orvosok abbahagyták a dohányzást Dr. Daniel Horn, az American Cancer Society- tól egy Trenton, N. J.-ben tartott egészségügyi konferencián kijelentette, hogy az utóbbi öt év alatt minden négy orvos közül egy abbahagyta a dohányzást, a dohány tüdőrák okozó hatása miatt. Arról is beszélt, hogy az Egyesült Államokban naponta 100 tüdőrákos elhalálozás történik. Próbapernek tekintik azt a bírósági eljárást, amit Otto E. Prichard 61 éves pittsburghi asztalos indított a Ligett & Myers Tobacco Co. ellen. Pritchard egy és- egynegyed millió dollár kártérítésre perelte a cigaretta társulatot, hamis hirdetéssel és garancia megszegéssel vádolva. Ugyan is a társulatot tartja felelősnek azért, hogy tüdőrákot kapott ,és fél tüdejét ennek következtében elvesztette. 30 évig szívta a Chesterfield cigarettát, miután rádión, TV-n, újsághirdetésen keresztül a társulat őt félrevezette, sőt orvosi szakértőkkel bizonyítgatta, hogy a cigarettázás ártalmatlan. A tárgyalás eredményét sokan érdeklődéssel várják. ALKALMAZOTTAK... . (Folytatás a 12-ik oldalról) : rendszer arra kárhoztatja, hogy képességeit parlagon hevertesse és tudásának gyarapítása helyett jogait, jövőjét betemesse, vagy a Családi ház kényelmeibe, vagy lóversenyek, sportmérkőzések figyelésébe, esetleg a fogadásokba vagy ami még rosszabb, buját baját a sarki söntésben, italba fojtsa, a szivünk fáj tőle, mert emiatt fog késni, hogy az amerikai alkalmazottak befolyással bírjanak, drága szép hazánk ügyeinek vitelére, a béke és virágzás biztosítására. Addig is azonban gondoljunk arra, hogy Krus- csev miniszterelnök látogatása Párizsban, nem azt jelenti, hogy valami hatalmas orosz kénvur vizitelt a francia köztársaság elnökénél, hanem azt, hogy a régimódi kormányférfiaknál egy uj vezető osztály mutatkozik be, a friss, a hatalmas, a modern, a békeszere tő és békét csináló volt alkalmazottak képviselői. És a tudással, ügyességgel, tapasztalatokkal bíró alkalmazottak nélkül —- ugy- . látszik — nem lehet többé igazgatni sem az or- . szagokat, sem a világ állandó békéjét.
