Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-21 / 16. szám

Thursday, April 21, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ it MAGAS POLITIKA Mit követelnek az amerikai elnöktől? — A boxolás és a golfozás fontos kvalifikáló tényezők. — Nixon semmit sem ígér Panaszkodik, hogy kevés a nyugdíj, sok az adó, s a gyermekeknek mindenük megvan. Figyelje csak meg drága szülőhazánkat, s a többi testvéri or­szágokat, ott azért dolgoznak, hogy a munkás- osztály részesüljön abból, amit termel és érdem szerint éljen. Az újságban láttam, hogy Texasban egy em­bernek négyszáz millió dollárja van, a mozicsilla­gok 30 ezer dolláros ruhákban járnak. Nekünk arra kell törekednünk, hogy ne legyen egynek annyi, hogy meg sem tudja számolni, mig a mun­kásasszonynak, aki megérdemli, mert megdolgo­zott érte semmije. Nem is kell tehát messzire menni, hogy meg­találja, ki a hibás a magas adókért. A mi újsá­gunk, melyet 1914 óta olvasok, már régen megta­nított engem ezekre a dolgokra. Menjünk tehát előre egy jobb jövőért! M. Tittelbach ,v»vvwwwww*»vw*vw%wvv**wwvvw%vwvvwvww» Amerikai javaslat a genfi alomérfekezleten Kedden, április 12-én ülést tartott Genfben az atomfegyver-kísérletek megszüntetéséről tárgya­ló háromhatalmi értekezlet. Az AP és a Reuter jelentette, hogy a keddi ülésen Wadsworth, az amerikai küldöttség veze­tnie javasolta: Nukleáris és szeizmikus szakem­berekből álló közös kelet—nyugati csoport üljön össze május 11-án és dolgozza ki a föld alatti nukleáris robbantások jobb észleléséhez szüksé­ges kutatási programot. A szovjet megbízottak megegyezésüket fejez­ték ki az amerikai javaslattal szemben. Az értekezlet üléseit bizonytalan időre felfüg­gesztették. HÚSVÉTI TÜNTETÉSEK A húsvéti ünnepek bevezetéseképpen pénteken a tüntetők és piketelők nagy tömege lepte el a Fehér Ház környékét Washingtonban. A hires cseresznye liget virágzását látogató turisták ez­reinek különleges látványban volt részük a Penn­sylvania Avenuen. A hírszolgálat többféle tünte­tésről számol be. Az egyik csoport a new-englandi egyetemek diákjaiból alakult, akik a déli néger diákok tün­tetéseinek támogatása jeléül a polgári egyenlősé­get hirdető és követelő feliratokkal piketeltek. “Kérjük az elnököt, hogy szólaljon fel a polgári jogok érdekében”, volt az egyik felirat. Sajnos az elnök már jóval előb kivette a húsvéti vaká­cióját és Augusta, Georgia meleg éghajlatában golfozott szegregált területen. De az adóhivatal biztosa, Dana Latham sem volt a városban és igy nem fogadhatta azt a cso­portot, amely a háborús célokra fordított adófi­zetés ellen jött tüntetni. Amikor az “adóhivatalt zárva találták, elmentek a Fehér Ház elé piket él­ni. Ez a csoport a Peacemakers szervezet tagjai­ból állott. Egy harmadik piketvonal a Committee for Non-Violent Action nevében tiltakozott a háború ellen és követelte a mérges gázok és háboruscélu baktériumok megsemmisítését. Egy magányos ember feliratával az égitestek magán-bekebelézése ellen tiltakozott. Az idősebbek betegellátása Eisenhower elnök, az adminisztráció és a tör­vényhozók nagy többségének ellenzése egyelőre megakadályozta azt, hogy a Forand-javaslat, amely bizonyos mértékű egészségügyi szolgálatot nyújtana a nyugdíjon levő idősebb polgároknak, a kongresszus elé kerüljön tárgyalás végett. 219 képviselő aláírására volna szükség ahhoz, hogy a javaslatot a Ház elé kényszerítsék. A javaslat népszerűsége egyre nő az ország­ban. A törvényhozók a levelek áradatát kapják szavazóiktól, hogy támogassák a javaslatot. Jo­seph S. Clark demokrata és Hugh Scott republi­kánus szenátorok egymás politikai pártját okoz­zák a kérdés elszabotálásával. A törvényhozók látják a probléma óriási horderejét ebben a vá­lasztási évben és számosán igyekeznek valami­lyen javaslatot benyújtani legalább látszat meg­oldására. Maga Arthur S. Flemming, az admi­nisztráció egészségügyi és jóléti minisztere is be­vallotta a televízió adásában, hogy a probléma súlyos. A kormány a magánérdekü Orvosszövet­séget és más inézmánveket támogatva, nem haj­landó közszolgálattal megoldani a problémát, in­kább magánbiztosítással szeretné az ügyet elin­tézni. A pénzhiányban szenvedő nyugdíjasok ép­pen erre nem képesek. Irta: GERÉB JÓZSEF Minél közelebb jutunk a választások idejéhez, az amerikai sajtó annál több teret szentel a kor­teskodásra, hogy a nép érdeklődését valamennyi­re felverje. Ez bizony nem valami könnyű dolog, mert a két nagy politikai párt között valójában nagyon kevés különbség van, — mindkettő a fegyverkezésen alapuló “prosperitás” fenntartá­sát hangoztatja s igy ha az emberiség legégetőbb problémájáról, a BÉKÉRŐL álszenteskedő han­gon beszélnek is, tetteik az ellenkezőt bizonyít­ják. Azért a liberális és haladó szellemű polgárok között igen sok azt mondja, hogy “átok legyen mindkettőnek házán” (Plague on both your houses), ami a magyar “egyik kutya, másik eb” közmondásnak felel meg, miért is nem érdemes velük foglalkozni. Én nem vagyok hive ennek a felfogásnak. Vég­re is itt élünk s nem dughatjuk fejünket strucc- madár módjára a homokba. Ha mindenki a kor­teskodásokról beszél, nekünk is kell azzal vala­mennyit foglalkozni, ha mindjárt nem is tömjük tele a lapot vele. Ttt van például most az a nagy kérdés, hogy mi a Jő elnök kvalifikációja. Másszóval mit kel! tudni annak az embernek, aki elnök akar lenni? Igaz, az amerikai alkotmány szerint minden született (vagyis nem polgárosodott) amerikai polgár lehet elnök. Ezt a demokrácia olyan dicső­ségének tartják, hogy minden gyereket potenciá­lis (leendőbéli) elnöknek mondanak. Kivételek De ime, most mégis hangoztatják, hogy a ka­tolikus polgár NEM LEHET elnök. Nem az al­kotmány tiltja, hanem a katolikusok ellen irá­nyuló ellenszenv. De ugyanígy ZSIDÓ SEM LE­HET, az is bizonyos. És nem lehet NÉGER sem. Ezek azonban már annyira messze esnek a lehe­tőség határától, hogy szóba sem kerülnek. De ez még mindig nem felelet arra, hogy mik az elnök kívánatos kvalifikációi? Szerencsére a napilapok apró híreiben találunk határozottabb válaszokat is. Nézzük csak ezt: WASHINGTON. — Április 10-én meghalt a 94 éves William McKinley Mooney, aki Theo­dore Roosevelt elnököt (T. R.) boxolásra ta­nította. Mooney olyan komolyan vette szerepét, hogy gyakorlatozás közben egyszer teljesen le­ütötte a sportkedvelő elnököt. Mooney egész életén át dicsekedett azzal, hogy ő volt Teddy Roosevelt boxoló mestere. Nyilvánvaló, hogy abban az időben az elnöki tisztség megkívánta a boxoló képességet s általá­ban a sportok kedvelését. Ez mind a mai napig megmaradt, mert az elnök egyik legfontosabb te­endője baseball szezon kezdetén kihajítani az el­ső labdát. Szinte el sem tudjuk képzelni hogyan lehetne valaki elnök a labda kidobásának tudása nélkül. Természetesen nem ez az egyedüli kvalifikáció. Harry Truman például úgy gondolta, hogy az Egyesült Államok elnökének a baseball labda ki­dobásán kívül még goromba leveleket is kell írni. Többször is bemutatta, hogy jól érti azt a dolgot. A golfozás is fontos Ugvlátszik, hogy Eisenhower is visszatolta egy fokkal a labda kidobást, mert nála a golfozás a legfontosabb kvalifikáció. Fel is használ minden alkalmat a golfozás gyakorlására és tani'ó part­nerei is mindig a legfrisebb professzionális golfo­zók. íme ez a kis hirecske, ami a napokban jelent meg a lapokban: AUGUSTA, Ga. — Eisenhower elnök és a “First Lady” 10 napi tavaszi vakációra Geor­giába utaztak. Az elnök azonnal az “Augusta National Golf Club” golfpályára ha Hatott, mi­helyt sport-inget és nadrágot öltött magára. A golfpályán már várt reá Arnold Palmer, mes- ter-champion golfozó. Majd évek múlva ez a Palmer meg pár más hí­res professzionális golfozó is azzal fog dicsekedni, hogv ö volt lka tanítómestere és igy járult hoz­zá, hogy az országnak szakképzett elnöke legyen. Szerencsés fickó Akármennyire vizsgáljuk is a közelmúlt elnö­keit, mindegyikre vonatkozólag csak a labdado­bás követelményét találjuk. Valószínű, hogy a demokrata aspiránsok is belejönnek abba, ha szükség lesz rá. Egyelőre egymást kritizálva s önmagukat dicsérgetve igyekszenek megállapí­tani, hogy a szavazattöbbségen kívül mi teszi az elnökjelöltét JÓ elnökké. Richard Nixonnak azonban ebben a tekintetben nagy szerencséje van. Nincs ellenfele s azért a magyar Nagyidai Cigány módjára azt mondja: ‘♦Ki legyen az elnök? ÉN-e vagy ÉN?” Igaz, a labda kidobását máris megtanulta, mutatva, hogy képes lesz az elnöki tisztség betöltésére. A napok­ban tisztán csak a labda kidobás kedvéért 'Wash­ingtonból Kaliforniába repült s bemutatta képes­ségét. De van más képessége is. Azt Drew Pearson washingtoni rovatiró a “pink sheet” (rózsaszínű papírlap) név alatt említi. Ennek lényege az, hogy az ellenfeleire ráfogja, hogy azok nem elég erélyesek a vörösökkel szemben, vagyis maguk is “rózsaszínűek”, ami a Nixonék szótárában a vö­rösökkel Való rokonszenvezést jelenti. Ez pedig rettenetes nagy bűn a politikából élő fékerek és az elbolonditott, tudatlan népek szemében. Nixon a “pink sheet” módszerrel került a kong­resszusba, amikor Jerry Voorhis képviselő ellen “sugdosó” kampányt folytatott, azt állítva, hogy ellenfele kommunista érzelmű. így lett kép­viselő 1946-ban. Ezt megismételte 1950-ben, ami­kor szenátor lett azzal a cselfogással, hogy az utolsó napokban a kommunistákkal való összeját­szással vádolta meg ellenfelét. És végre, mint em­lékezetes, ugyancsak a kommunisták elleni harc hangoztatásával mentette meg a bőrét az 1952-eß választásnál, amikor nyilvánosságra került, hogy' mint szenátor egy csoport gazdag embertől 18,000 dollárt fogadott el s arról soha el nem számolt. Nincs semmi programja Noha Nixon az egyetlen jelölt a republikánusok részéről, nincs semmi programja, vagy ha van, azt titokban tartja. A labda kidobása után San Franciscoba ment, ahol a Stamford University diákjai és tantestülete előtt tartott igazi Nixon beszédet, — vagyis olyat, aminek semmi értelme vagy pedig am:Y a hallgatók ugv értelmeznek,, amint éppen akarják. Az Associated Press jelen­tése szerint a san-franciscoi beszéd legfontosabb része igy hangzott: “...Az oroszokkal folytatott küzdelmünk­ben elmaradtunk, mert átugorjuk a történel­met. Lám az oroszok már 25 évvel ezelőtt meg­látták Kínát és 14 évvel ezelőtt Afrikát is, mi meg csak most vesszük ezeket észre, mutatva, hogy történelmileg milyen rövidlátók vagyunk. Mi csak egy évvel nézünk előre. Azért nem tu­dunk segíteni iparosítással ott, ahol az írás­tudatlanság magas fokú.” Csak nem akarja Nixon elhitetni velünk, hogy csak az előző (Truman) adminisztráció nem LÁT­TA MEG KÍNÁT? Hát ők már hét év óta miért nem lát fák meg? Miért nem ismerték el, hogy a Kina 600 millió népe nam Chiang Kai-shek, ha­nem a Kínai Népköztársaság kormánya mögött soi'akozott fel. Baj van Nixon úgy tartja és azt akarja elhitetni, hogy ő csak a jó dolgokért felelős, a rossz dolgokat mind a többi tanácsadók szugerálták az elnöknek. Ugvlátszik, hogy Ike maga is megunta ezt a tak­tikát, mert mint James Reston, a N. Y. Times politikai írója rámutatott, Ike ezt a kijelentést tette: “Nixon alel lök ‘ostoba’ lenne, ha a válasz­tási kampányban csak a Eisenhower-adminisztrá- dó rekordjára támaszkodna. Messzebb kell men­nie, hogy mi az ő programja”. Ezzel az elnök a szó szoros értelmében a vízbe taszította Nixont, mondván: “Most már ússzál a sajád erődből!” De akárhogy figyelik is az újságírók, Nixon eddig még egyetlen olyan érthető mondatot sem hallatott, ami elárulná, hogv mit is fog ő csinál­ni, ha esetleg mégis megválasztanák elnöknek. Lehet, hogy ő is csak golfozni fog; Írják a ri­porterek, hogy már szorgalmasan tanulja. A MAGYAR SZÓI , SZEREZZEN EGY UJ OLVASÓT!

Next

/
Oldalképek
Tartalom