Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-14 / 15. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 14, 1960 í 6 VISSZAFEJLŐDŐ ÁLLÓN 0Z USA TERÜLETÉN Irta: EÖRSI BÉLA Az amerikai nép igen jószivü és bármikor kész romantikusan áldozni szegény bennszülöttekért távoli földeken. Sajnos, az amerikaiak legnagyobb részének fogalma sincs arról, hogy itthon mily nagy területeken uralkodik a nyomor. A szövetséges (federal) kormány kiadványai­ban rámutat arra, hogy egyes vidékeken a farme­rek igen jelentős része 800 dollár évi jövedelem­mel kénytelen beérni és a közepes farmon az évi termés értéke nem haladja meg a 2,500 dollárt. A “jól értesült’’ amerikai talán tudja, hogy délen a négerek és az Ozarki-hegyekben a szegény fe­hérek, a “hillbillyk” nyomorognak, de ennél több információ ritkán jut el a nagyközönségig. Azért lepett meg, hogy a Saturday Evening Post feb. 6-i számában megjelent egy cikk We^t Virgináról, amely e természetes kincsekben oly dús hegyvidéki állam lakóinak nyomorával fog­lalkozik. Ez az állam mintaképe az Egyesült Álla­mok összes problémáinak: az úszómedencék mel­lett heverő dúsgazdagok közelében ott a kínzó nyomor; a kisfarmerek égető kérdései és végül az automatizálás következtében előállott munkanél­küliség, amelyet egyes iparok West Virginiában (pl. ia puhaszén) krízise csak élesebbé s állan­dóbbá tett. W. Virginiának legnagyobb újdonsága (Charles­ton Gazette) is foglalkozott az állam gazdasági, szociális és kulturális viszonyaival és közölt egy pár igen kellemetlen, de letagadhatatlan tényt: 1. Bár az Egyesült Államokban természeti kin­csekben negyedik helyen áll West Vii'ginia, a munkanélküliség a legmagasabb fokon áll: há­romszor akkora, mint a nemzeti átlag. 2. Az analfabéták száma (irás-olvasás tudatlan­ság) hihetetlenül nagy. A műveltség legalacso­nyabb fokán áll az egész USA-ban. 3. Az átlagos farmbevétel ma itt a legalacso­nyabb az egész országban. 4. Itt van a legmagasabb arányszám a fehér “baby”-k törvénytelen származásában. 5. Aki csak képes rá, elhagyja az államot. Amig az egész USA állandó lakosság gyarapodást tud felmutatni (különösen a nyugati és Csendes-óce­áni államokban) addig West Virginia állam lakos­sági veszteséget mutat fel. Ez az újság tehát azt a helyzetet mutatja, hogy West Virginia stagnál, hogy a maroknyi gaz­dag kivételével mindenki nyomorog, olvasni-irni alig tud, stb. Például vegyük szemügyre Charlestont, az ál­lam 100,000 lakosságú, virágzó, modern iparral bíró központját. A folyó partján uj irodák, gyá­rak emelkednek, a bankbetétek állandóan szapo­rodnak. Az emberek uj (autókon ide-oda száguldoz nak. Ez az állam egyik arca. De a másik egyéni­sége pár mérföldnyire innen, egész, más. A lakos­ság 41 százaléka (minden 10 emberből 4) már le­került az állami munkanélküliség listájáról és a szövetségi kormányzat által összevásárolt gabona könyöradományon tengődik. Egy másik jelentés szerint egy középiskolában 117 fiatal tanuló nem jut déli ebédhez, mert nem képes a 25 centet előteremteni, az iskolai ebédlő­ben felszolgált ételért. Egy kórházigazgató a kongresszusi bizottság előtt jelentette, hogy kórházában gyakran éh­ség által okozott gyengeségben szenvedőket kezel­nek, sőt volt haláleset is ebből kifolyólag. West "Virginiában uralkodó nyomor egyik fő­oka a bányák mechanizációjából származó mun­kanélküliség, amely az utolsó 10 évben elhatal­masodott. Csodálatos módon a szakszervezet és a bánya- tulajdonosok megegyeztek a mechanizáció kér­désében. Csak a szociális eredménye oly elszomo­rító: ott ahol valamikor 117,000 munkás dolgo­zott, most alig 40,000-ret foglalkoztatnak és még­is ma több szenet termelnek és ladnak el, mint az­előtt. A szakszervezet büszkén hirdeti, hogy ná-' uk van a legmagasabb ipari munkabér; van olyan munkás, aki 25 dollárt keres naponta. Az eredmény: prosperitás itt-ott és teljes nyo­mor körülötte. Szomorú, elhanyagolt falvak, ahol munkások és családjaik élnek a legnagyobb nél­külözésben és teljes reménytelenségben, hogy va­laha is munkát kapjanak. A következő történet jobban rávilágít a hely­zetre. Egy televízió program foglalkozott ezzel az állapottal, amire egy marylandi középiskola ta­nulói 14 dollárt gyűjtöttek ‘ía, nyomorban lévő helység” számára és elküldték a .Salvation Army egyik tisztjének, aki boldogan vette — még ezt az igen jelentéktelen adományt is. Nemsokára ugyanazt a Salvation Army tisztet éjjel elhívták egy lakásra, ahol egy anyát és tiz gyermeket ta­lált. Az anya influenzában szenvedett és mind a tiz gyermeknek bárányhimlője volt. Gyorsan élel­met, ruhát, gyógyszert kellett előteremteni a kö­zépiskolás gyermekek jószívűségét kifejező 14 dollárért. A bürokratizmus is javában virágzik az Egye­sült Államokban. Egy férfi, egy nő és 6 gyerek jelent meg a Public Assistance (közsegély) iro­dájában. A férfi 50 éves, volt bányász és képte­len bánya vagy más munkát találni. A Public Assistance iroda kénytelen volt elutasitani kéré­sét, mert a törvény értelmében a férfi nem volt munkaképtelen. Másnap az anya s a 6 gyerek apa nélkül jöttek el és az anyja jelentette, hogy férje “hiütlenül elhagyta” és igy a törvény technikai magyarázatának értelmében kaphattak segítsé­get. A legérdekesebb talán az, hogy West Virginia lakossága között aránylag kevés néger vagy ide- genszármazásu van. A legtöbbje bennszülött, an­golszász eredetű; rátarti, udvarias, jómodoru és jószivü. West Virginia súlyos problémáit természetesen nem lehet megoldani iskolásgyermekek 14 dollár­jával. Ehhez más eszközök szükségesek. A kérdés megoldása sok tekintetben igen súlyos nehézségekbe ütközik. Elsősorban West Virginiá­nak nincsenek nagyobb sik területei két folyó­partján kivül s igy mezőgazdasági nagyüzemre nem alkalmas. A kisfarmok ezen a terméketlen hegyes vidéken nem produktívak. Ez megmagya­rázza azt, hogy amig ia nemzeti átlagfarm jöve­delme évenként $2,269, addig West Virginiában csak $897, tehát az átlag gyárimunkás jövedel­mének egy negyedrészét alig éri el. A modern iparra sem igen alkalmas, mert a modern gyáraknak nagy területi igényeik vannak és főként hatalmas parkoló helyre van szükségük és az állam kis, magas hegyektől körülvett völ- gyecskéiben nincs elegendő viz nagy ipari üze­mek számára. Ezekhez a természeti nehézségekhez hozzájárul A fényűző osztály költekezése sohasem észlelt fokra hágott, annak ellenére, hogy a tőzsdeárak az év elején hanyatlást mutattak, (békeirányzat, leszerelési tárgyalás, acéltermelés csökkenése, stb. következtében) jelenti a Wall Street Journal és felemlíti, hogy a nagy részvényeseknek, az ügyes tőzsdespekulánsoknak csak u. n. könyvelési veszteségei voltak. A luxuscikk-kereskedők elégedetten dörzsölik kezeiket. “Vegyük pl. a Tiffany céget, New York ékszer-empóriumát, amelynek neve a fénytizgs fogalmával egyenlő. Az üzleti forgalom ez évben jóval magasabb a tavalyinál. Részvényei ára a ta­valyi 44 dollárról 54-re emelkedett”, mondja a WSJ. De a yacht- kereskedők is elégedettek. A hajóépitkezés fellendült. “A cirkálók iránti ke­reslet (27 lábnál hosszabb luxus yacht) meghá­romszorozódott. Mintha m embereknek több pén­zük volna. Hat drb 50-lábast is eladtunk”, idézi egy kaliforniai cég vezetőjét. Tehát nem hat milliót, vagy 600-at, hanem csak 6-ot. Ugylátszik •nem tömegáru, de azért az “embereknek” több pénzük van! Már akinek! 30,000 dolláros autó Mig a kisemberek számára épített automobilok tízezrei eladatlanul halmozódnak, a Cadillac-ok a Thunderbird-ök, a 4,000 dollárnál drágább ko­csik 7—15 százalékkal jobban fogynak. Akiknek ezek a kocsik sem számítanak luxusnak, azoknak rendelkezésére áll Peter Stengel, hollywoodi jár- mükészitő mester, aki rendelésre végez átalakí­tást. Most éppen egy Rolls-Royce autót szerel fel televízióval, cocktail bar-al, hűtőkészülékkel, 1,000 dollár értékű telefonberendezéssel és különleges magas erejű villamos elemmel, amely az egész be rendezést működtetni fogja. A költség csekély 30 ezer dollár és a kocsi Henry Kari nevű gazdag cipőkereskedő tulajdona. A külföldi luxus-utazások száma is megnőtt. Akik már megjárták Európát, azok most Ázsia és Afrika távoli helyeit látogatják. Valami újat akarnak. A földkörüli kiránduló hajó, Coronia, az idén 500 utassal indult februárban 95 napi útjára, 150-el többen jelentkeztek, mint tavaly. Az uti­a politikai adottsága is, amely az adózásban feje­ződik ki legjobban. Az adózásból eredő jövedelemben West Virgi­nia az '50 állam között a 47-ik helyen áll. Ennek egyi oka, hogy West Virginia gazdasági kincsei­nek tulajdonosai az államon kivül laknak. Az ál­lam politikai szerveit (törvényhozást) viszont ők uralják. Vagyis West Virginia nemcsak szenet, fát és természetes földgázt szállít ki a területei­ből, hanem ai vállalatok profitja sem marad az ál­lamon belül. Az adókulcs igen alacsony. Próbáltak a természetes ásványkincsekre adót kivetni, de a törvény nem ment keresztül. Nincs állami jöve­delmi adó sem. így majdnem minden adó fogyasz­tási, vagy forgalmi adó, amely tudvalevőleg a sze­gény embert sújtja legjobban. Ház (ingatlan) adókulcs igen alacsony (pl. egy 11,000 dolláros uj ház évi adója 36 dollár). Ennek következménye: rossz utak, igen rosz- szul fenntartott kórházak és iskolák és alacsony szociális segítség. Hogyan lehetne ezen segíteni? Elsősorban a természeti kincsek jobb kihasználását tudomá­nyos kutató munkának kellene megelőzni. Néz­zük megtörténik-e ez? A kémiai ipar egy év alatt 361,000,000 dollárt költött tudományos kutatásokra, a szénipar csak 17 milliót. Pedig mi mindent tudnának a puha­szénből még előteremteni! Az útépítéshez kötő­anyag készítését ajánlották a szakértők: 2,200 tonna anyag kell egy mérföldnyi országutra. — Mily hatalmas piac nyílna meg csak ezen a téren. Mások ajánlották, hogy aluminium ipart, mely­nél nem kell nagy terület vagy sok viz, telepítse­nek West Virginiába. (Olyan fajta, mint a Kai- ser-gyár az Ohio folyó mellett.) Ez is csökkente­né a munkanélküliséget. Van olyan, aki azt mond­ja; ha mi a farmereket támogatjuk, miért nem támogatjuk a puhaszénbányákat is, hisz éppoly szükség van rájuk. E sorok nem akarnak tanácsokat adni bölcs kormányzatunknak, csak rámutatunk arra, hogy billiókat küldünk szegény visszamaradt népek életnívójának felemelésére (és a kommunizmus­tól való “megmentésére”), amig itthon is virágzik a nyomor. A jótékonyság helyett jó lenne vala­milyen gazdasági átszervezésről gondoskodni. költség 2,875 dollárnál kezdődik és felmegy 28,000 dollárra. A legtöbb utas 5,000—6,500 dollár érté­kű kiszolgálásért fizet. Ékszerek, drága otthonok és a nélkülözők Miközben a gazdagok jobban gazdagodnak fel­merül az a probléma, hogy mivel lehet ellátni azokat, “akiknek már mindenük van”. Uj piac fejlődik ki a legszokatlanabb és legbizarrabb áru­cikkekre, tekintet nélkül az árra. Egy chicagói cég pl. arról jelent, hogy először van kereslet nagyon drága gyémánt, vagy zafír kövü férfigyürükre 1,500—3,000 dollár árvonalon. A női ékszerkereslet is az egzotikus téren mo­zog. Mink (nyest) szvettereket vásárolnak 385 dollárért darabját. A 65,000 dollárnál kezdődő otthonokra is van kereslet. Sokat költenek az ilyen házak külső szé­pítésére, japán és keleti növényzetekkel való di- szitésére. Úszómedence is elmaradhatatlan tarto­zéka az ilyen tipusu otthonoknak. Pénz, az van elég, mondják a kereskedők, akik ezt az osztályt szolgálják ki. “Csak az elosztás­ban van a hiba” teszi hozzá “Labor”, a vasutas szakszervezetek lapja, amely egy tanulmány ered­ményeként jelentette, hogy 32 millió amerikai él szegénységben évi 2,500 dollár és azon aluli ke­reset mellett. “A nemzetekre nézve egészségesebb volna és a társadalmi igazságot is jobban szolgálná az, ha inkább a kiskeresetű családok életstandardját emelnék, semmint még többet juttassanak a bő­ségesek ölébe”. Morén kezdi JAMESTOWN, N. D. — Gutzwiller sheriff állí­tása szerint egy itteni 10 éves gyerek több csekk­lapot kitöltött s azokból négy darabot, összesen 50 dollár értékben be is váltott. A pénz egy ré­szét cukorkákra költötte. A csekkhamisitó gye­rek azt mondja, hogy a hamisítást a televízión látta és csupán azt utánozta. .w*wwv»\wv»ww*wvwvv»w»\vvvvwv**www*vvw MINDEN MAGYAR, AKI HALADÓ, MAGYAR SZÓ OLYASÓ! A fényűzés tetőfoka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom