Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-14 / 2. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ XíodeJc a smJasxtököx Az ebben a ro latban kifejtett nézetek nem szűk lég szerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez “ A férfi helyzete se jobb” Tisztelt Szerkesztőség! Egyes munkástársak Írják, hogy mennyire értékelik a lapot, meg a naptárt és árát is aszerint küldik be. Én azonban nem tudom megítélni, hogy nekem mennyit ér, tehát tehetségem szerint fizetek érte. Csak azon iparkodom, hogy áron alul ne fizessek érte. Itt küldök tehát 21 dollár 50 centet érte. Most pedig Kovács Erzsi munkástársnő cikkéhez bátorkodom hozzászólni. Amint Írja, a férjes nők nem mehetnek nyugdíjba soha, mert mig él- r~v arötké cüroölniök kell. Főzni, mosni, takarítani, súrolni kell nekik amig élnek, mert a házimunkának soha sincs vége. Ez való igaz, de ug^anatt-Kor szives figyelmébe ajánlom, hogy vannak nők, akik ezt pénzért, azaz fizetésért csinálják, tehát azok mehetnek nyugdíjba, mikor itt az ideje. A férfiak közül is csak azok mehetnek n,v ugdijoa, hkik bérért dolgoztak, de a reájuk háruló munkától, a takarítástól és a főzéstől azért ők sem szabadulnak meg, akár nősek, akár nem, csakúgy mint nőtársaink. Mikor ugyanis megkapják a nyugdijat, nem kapnak hozzá se szakácsnőt, se szobalányt, mosó, vagy takarítónőt vagy férfit sem kényelmükre, vagy áldásukra. A férfinak is meg kell dolgoznia, ha nőtlen, duplán. Igaz, hogy nem muszáj; ha nem akarja, hát nem csinálja! Sok sikert és jó egészséget az uj évben. Paul Borovfskv A munkás mindig rövidjét huzza Tisztelt Szerkesztőség! Megkaptam a naptárt, ami nagyszerű, itt küldöm az árát, ugyancsak előfizetésem és újévi ajándékot a lapnak, egy dollárt minden hónapra. Egyben szeretnék T. J. leveléhez (1959 okt. 22-i szám) hozzászólni. A honfitárs nem buta ember, ha mindjárt olyan levelet is irt, ami nem munkáslapba való. Azt irta, hogy a kapitalisták megfizetik az egy dollár órabért, de tiz dollár értékű munkaerőt hajszolnak ki a munkásból. Amikor egy munkás már annyit tud, az nem buta ember. Továbbá azt Írja, hogy 1952-ig Magyarországon a kommunista rendszerben volt és élt. Ebben a honfitárs nagyon téved, mert kommunista rendszer 1952-ben nem létezett még sehol, de még 1962-ben sem fog szerintem létezni, csak talán valamikor 1972 után lesz lehetséges. A kapitalista államok csak azért nevezik azokat kommunista államoknak, mert ott megszüntették a rablást, államosították a földet, a bányát, a bankot, a gyárat,- de ez még nem elég az üdvösséghez, mert ott még nagyon sokat kell építeni, meg termelni is, amig ahhoz a ponthoz jutnak, hogy megkezdhetik a kommunista rendszert, azaz a pénz- rendszer beszüntetését, amikor az ember mindent kap, amire szüksége van. Láthatjuk,- hogyan dolgozik a pénzrendszer. A munkáltató megszabja a munkásnak, hogy menynyit termeljen, de ugyanakkor megszabja azt is, hogy mennyit fizet érte, mint T. J. honfitárs Írja. egvtized részt, hát a többi hová megy? A többi a profit, amiből jön az osztalék, a nyereség, meg más. A profit az a legcsunyább szó, mert nem más, mint ki nem fizetett, vagyis visszatartott nutjtkabér. A szabadság kedvéért annyit megtesznek a munkásnak, hogy ha nincs megelégedve azzal, amit kap, hát sztrájkolhat, de csak. addig, amig nekik tetszik, vagyis addig, amig megüresedik a raktár. Akkor azután visszatessékelile a munkást, ném erőszakkal, hanem a törvénnyel. Ma már sztrájkkal sem ér sokat a munkás, mert. a profit szabad, nincs korlátozva, mint a munkabér. Ha a munkás megnyeri a sztrájkot, kap javítást, de ők mindjárt annyival, vagy mégegyszer annyival fölemelik az árát annak, amit a munkás termel. Más esetekben pedig meggyorsítják a termelést, igy tehát a gyárosnak több haszna van a. sztrájkból, mint a munkásnak. Ez pedig igy fog menni valameddig, de előbb-utóbb, ha meg akar-, ják tartani a profitrendszert, kénytelenek lesznek korlátozni a profitot, ha akarják, ha nem, mert csak ez az egy mentheti meg a kapitalizmust. J. Chizmadia Hozzászólás lapunk szerkesztéséhez Tisztelt Szerkesztőség! Az “Aknamező c. regényhez szeretnék hozzászólni. Szeretek olvasni, igy ezt is elkezdtem olvasni, s annyira megtetszett, hogy ha akkor lehetett volna kapni könyvalakban, azonnal megvettem volna. Mestermü ez a regény, érdekes, valami uj, látszik, hogy az írója átélte, amit irt. Olvasás közben szinte átéli az ember az egész regényt. Zalka Miklós öntudatos iró, a regény öntudatos munkásoknak íródott. Nem találtam benne felesleges részt eddig, a második rész pedig olyan érdekes, hogy valahogy hozzá ne nyúljanak és eszükbe ne jusson azt lerövidíteni. Az aknamezővel tulajdonképpen csak a regény elején foglalkozik az iró, utána bemutatja, hogy milyen hatást váltott ki a huszadik kongresszus, Kruscsev beszéde és hogy az 1956 okt. 23-as ellenforradalomig fejlődött a dolog. Ajánlanám, hogy minden öntudatos proletár vagy aki annak vallja magát, olvassa el ezt a húsból, vérből való megrázó regényt. Akiknek eddig nem tetszett, vegyenek fáradtságot, időt és türelmet és meglátják, hogy mit veszítettek eddig, hogy abbahagyták az olvasását, vagy el sem kezdték. Száz szónak is egy a vége: Csak közöljék a regényt! A regény halad, akinek nem tetszik, az lemarad. Most pedig egy pár szót azokról, akik nem szeretnek regényt olvasni. Van, aki azt mondja: nem szeret folytatásos regényt olvasni. Van, aki elkezdi és 2—9 folytatás után türelmetlen lesz és azt mondja, hogy nem jó a regény. Van, aki türelmesen várja a folytatást minden héten, mint pl. én, de nem nyilvánítja véleményét sem pro, sem kontra. Vannak azután, akik szépen megírják, hogy olvassák. Ezek a legjobb, legöntudato- sabb olvasók. , Nem ez az első eset, hogy egy regény nem tetszik. Emlékszem a 30-as években Jaroslav Ha- sek: Schweik, a jó katona c. regény ment az Uj Előrében és olyan sokan nyilvánították nem-tetszésüket, hogy be is szüntették a közlését. Azután olyan tiltakozás, gyülésezés ment végbe, hogy a Schweik győzött és újból megkezdték a közlését. A legutóbb pedig Móricz Zsigmond: A betyár c. regénye se tetszett többeknek, holott ez is elsőrendű regény. Én kétszer is olvastam és hacsak meg lehet kapni könyv alakjában, megveszem. Nem hiszem, hogy újat mondok: van úgy, tisztelt Szerkesztőség, hogy nem a regény bukik meg, hanem az olvasó. Mivel írásnál vagyok, rátérek Geréb József “Relax” c. Írására, Azt irta, hogy nem találta meg a magyar kifejezést. Magyarul a Relax kikapcsolódni, vagy kikapcsolódást jelent. Ha a tolmácskönyvben nem is volt meg, de ezt a kifejezést használják. Zalka Miklós: Aknamező c. regényében 1959 okt. 22, Második könyv, Első fejezet, a harmadik hasáb 30-ik sorában igy áll: . . . “Reggeltől estig úgy kifáradtam, hogy időnként szükségem volt kikapcsolódásra”. Most pedig T. J. aláirásával az okt. 22-iki lapban megjelent levélről annyit, hogy az olyan 1956 okt. 23-as szájizü írásoknak ne adjanak helyet, öntudatos munkások nem kiváncsiak ilyen köpködésre. De ha már közlik, akkor Írják ki a nevét és teljes címét, hogy tudjuk, ki is az illető. Szabó Miklós: Foglalkozásuk emigráns” c. könyve valami elsőrendű, aki csak teheti, olvassa el. Horváth: Régi jó világ c. könyvéből tartsanak fenn nekem egy példányt. Szeretném olvasni Gár- dos Miklós: Két ősz között c. könyvét is, ha már kapni lehet, majd megveszem. A Magyar Szó a mai helyzetben igen jól megszerkesztett újság. V. B., Bridgeport, Conn. Thursday, January 14, 1960 Dicséret és ráolvasás Tisztelt Szerkesztőség! Megkaptam a naptárt és nem mulaszthatom el, hogy meg ne Írjam a véleményemet. Nahát, önök most megint kitettek magukért! Remek munka, ez nemcsak naptár, hanem emlékkönyvnek is meg felel. A magyarországi cikkek, képekkel illusztrálva, igazán remekek. A versek kitűnőek. Az Írógárda cikkei nagyszerűek. Különösen az én régi, jó kollegám, Geréb József öt oldalas cikke (A haldokló kapitalizmus) kitűnő. Remekül kifejti, hogy a rendszer nem volt mindig ilyen és nem is fog igy maradni örökre. Kár, hogy nem tudjuk röplap formájában kiadni és azoknak az indifferens tömegeknek a nyakába szórni, amikor mennek a lelki mannáért, hogy lássák ők is, nem volt mindig igy és nem is lesz igy örökké. Mert ők még mindig meghunyászkodva azt fújják, hogy hát ők az urak és ez igy volt mindig, s igy is marad, mi pedig, előbbrehaladott egyének, hiába lármázunk, nincs értelme és jobban tesszük, ha befogjuk a szánkat. Az “Aknamező” c. regény nem tartozik a ponyvaregények sorába és csak közöljék sorozatosan, mert kitűnő. Továbbá gratulálok Szabónénak és a K. R. aláírással megjelent cikkhez. Száz százalékosan azonosítom vele magamat. T. J. olvasó hiába állítja hogy ő a lap olvasója és tudja, mit ir, ez mese a holdban. Többek között azt irta, hogy Mr. K. bort iszik és vizet prédikál, mert a karhatalmat nem vonja ki arról a területről, ahol megálltak a náci hordák leverése után. Legyen nyugodt az a honfitárs, ha majd az angolok, amerikaiak és franciák kivonulnak, akkor Mr. K. is kivonja haderejét Európából, de addig nem. Ezt a jogot a tehe- ráni szerződés biztosítja neki és ha a cikk írója ennyit sem tud, az már baj. Most pedig én kérdezem. hogy az amerikai haderő mit keres Koreában, Német, vagy Franciaországban? Én, mint egyszerű kis haladó lapolvasó, tiltakozom, hogy lapunkat lefoglaljuk olyan cikkekkel, mint az okt. 23-iki lapszámban megjelent, még akkor is, ha az illető előfizetője a lapnak, mert hiszen a polgári lapok sem közlik le az olyan Írást, ami a lap irányvonalával nem egyezik. Példa erre az én esetem. Megtörtént a múltban, hogy amikor egy fir-. kász mosakodott (persze papíron), hogy az a hős magyar haderő azért nem szállt szembe a betolakodó náci hordákkal, mert nem akart vért ontani, mint a szerbek és a görögök tették, tiltakoztam, hogy ez rosszakaratú beállítás (mint régi olvasó, de most már nem vagyok az). A rideg valóság ugyanis az volt, hogy a Horthy-rezsim eladta szülőhazánkat, népével együtt a bestia náci bandának. S kérdeztem a szerkesztőségtől, hogy ha nem akartak az akkori vezetők vért ontani, akkor az a 270;000 állig felfegyverzett fiatalember, akik végiggázolták Oroszországot, egészen Moszkváig, vajon mit csinált? Talán piknikezett? Nem, mil- liószor nem, hanem azt csinálták, amit a katonák háború alkalmával szoktak tenni és végül Moszkva alatt otthagyták a fogukat, a hazaáruló Hor- thy-banda. dicsőségére. Ez csak rideg valóság és nem közölték le a lapban, s még a kéziratomat sem küldték vissza. Ugyanaz a lap hatalmas fejeimmel hozta 1945 augusztusában, hogy a diadalmas vörös hadsereg kiverte a náci bestiának a belét. S most, alig 15 évre rá, ugyanaz a nép és vezetőik vajon olyan rosszak lettek, hogy kigyót-békát kiabálnak reájuk az itt élősködő firkászok? Reméljük, hogy az ilyen élősdik belátják, hogy aljas munkájuk céltalan és tisztességes munkával fogják megkeresni ezentúl a kenyerüket. (Minél hamarább, annál jobb.) Pál Lajos Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam, s igen meg vagyok vele elégedve. Megértettem, hogy nem a legjobb anyagi helyzetben van lapunk, sok a kiadás és kevés a bevétel. Mivel én is betöltöttem a 65. évet, megkaptam az első nyugdíjas csekket, igy hát itt küldök 30 dollárt lapomra, amely csak április 4-én jár le. De már most megújítom egy évre és a naptárt is megfizetem. Két könyvet is rendelek. J. L., Pennsylvania Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam, amiért fogadják hálás köszönetemet, csak annyit mondhatok, hogy ennél jobb nem lehetett volna. Mindenben kitűnő és itt küldök érte két dollárt. M. Balogh, Fia.
