Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-03-24 / 12. szám
Thursday, March 24, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Ahogyan én látom... írja: EHN “Régi jó (?) férfi szokások” Január végén Kovács Erzsi egy kis leckében részesítette lapunk egyik olvasóját, aki előzőleg ‘megkritizálta a nőket”. Ha Kovács Erzsi leírás helyett valahol elmondta volna a megérdemelt leckét, azt én élvezettel hallgattam volna és lettem volna az, aki a legerősebb tapssal jeleztem volna, hogy igaza van! így csak gondolatban tapsoltam és sürgősebb irnivalók elvégzése után, csak most jutok hozzá, hogy érzéseimnek és gondolataimnak kifejezést adjak. A “nők megkritizálása” nem lepett meg, mert hiszen a férfiaknak nőkről és főként feleségekről táplált véleménye nem ismeretlen előttem. Olvasóink előtt sem ismeretlen, — amit Kovács Erzsi “jó magyar szokásnak” bélyegzett, — hogy “az ember ment elől... az asszony meg batyuval a hátán kullogott utána”. Körülbelül abban az időben, amikor a fenti Írások megjelentek, meglátogattam egy házaspárt. A féri az ebédlőben az asztalnál újságot olvasott, szemben vele az asszony szorgalmasan subickolta a — férje cipőjét. A megdöbbentő és szomorú az volt, hogy ebben a szerintem lealázó munkában az én jelenlétem az asszonyt nem zavarta: a cipőket vigan kefélte tovább, mintha egészen természetes lenne, hogy az erős, egészséges, fiatal férj az újságolvasás nehéz munkájával legyen elfoglalva, mialatt az asszony az ő cipői pucolásá- val szórakozik. Ismertem egy asszonyt, akinek kötelességei közé tartozott nemcsak az, hogy a férje után mindig tisztára mossa a kádat, hanem ugyanezt tőle az asszony velük lakó, fiatalabb fivére is elvárta. És velem együtt hány olvasónk tud olyan esetekről, amikor fél órával vacsora idő előtt a férj egy vagy két cimborájával érkezik haza és akkor jelenti az asszonynak, hogy “vendégeket hoztam vacsorára.” A figyelmes férj ilyenkor elvárja, hogy elegendő és megfelelő ennivaló legyen, a terítés és letakaritás menjen, mint a karikacsapás és vacsora után az asszony elmosogasson, mialatt ő a két cimborával a TV'-t nézi, vagy arról beszélget, hogy milyen nehéz a férfiak sora ... Pár héttel ezelőtt vacsora utáni látogatásra hívtak meg barátaink. A férj nappal saját üzletét vezeti, az asszony varró-műhelyben dolgozik. A napi munka után az asszony elkészitette a vacsorát, utána elmosogatott, — nem tudom, hogy a férj segitett-e az edények eltörülgetésében, — és éppen a konyha rendbehozásával foglalatoskodott, amikor a megállapított időben megérkeztünk. Először a férjjel beszélgettünk, később — munkája befejezése után — az asszony is csatlakozott hozzánk. Úgy másfél óra múlva az asszony kiment a szobából és mint később kiderült, újra megtérített négyünk számára az ebédlőben és süteményeket, gyümölcsöt tett az asztalra. Hárman Az alábbi Magyarországról importált könyvek kaphatók; (8X10 Inches, 209 oldal) Patkó-Rév: TIBET (kötve) ...................$5.25 Hanselka-Zikmund: A KORDILLERÁKON ÁT (kötve) ...............................$5.75 (914X7 inch nagyságban, 381 oldal) Rév: A NAGY FÁKTÓL A CSENDES ÓCEÁNIG (kötve) .............................$6.00 (8%X11!4 inches, 223 oldal) A. Gide: A VATIKÁN TITKA (kve). .$1.50 E. Hemingway: AZ ÖREG HALÁSZ ÉS A TENGER (kötve) .......................90c Gratzer György: ELMESPORT EGY ESZTENDŐRE (kötve) .....................$2.00 ANNE FRANK NAPLÓJA (kötve) ..$1.75 “HUNGARY” (ismertető angolul, kve) $2.75 A fenti árakhoz kötetenként 25 cent portó- és csomagolási költség adandó Rendelje Meg a Magyar Szó Kiadójában! már az asztalnál ültünk, amikor az asszony még mindig a kiszolgálással foglalatoskodott. Tudvalevő, hogy ezt minden gondos háziasszony igy csinálja. Közben a férj észrevette, hogy asztalkendő nem volt az asztalon és kiszólt a feleségének, hogy “elfelejtettél asztalkendőket adni”. A feleség pótolta a mulasztást és leült hármunk társaságába. Ekkor vette észre a férj, hogy nincsen cukor az asztalon, amire némi ingerültséggel mondotta: “Nem tudom, mi van veled ma, de mindent elfelejtesz. ..” Persze az asszony zavartan felugrott, amire én nem tudtam tovább szótlanul megállni és ismert őszinteségemmel kérdeztem a férjtől: “Az erre-arra- mindenségit a négyszögletes fejednek: megártana neked, ha kimennél a konyhába és behoznád, ami hiányzik, ahelyett, hogy folyton a feleségedet kergeted?!” Az asszony hálásan megköszönte a kis leckéz- tetést, de a férjnek szemmel láthatólag nem tetszett a jóindulatú baráti megjegyzés. Ilyen és hasonló viselkedések valóban nem amerikai és nem magyar szokások, hanem régi ROSSZ szokások. Nekünk, magyar származásúaknak talán kevésbé volna szabad feleségekkel szemben ilyen viselkedést tanúsítani. Valószínű, hogy a feleségeket a “teremtés koronája” szoktatta arra, hogy ne a “férjről”, hanem az “uramról” beszéljenek, viszont a férjek nem “szolgámnak” nevezik az életpárjukat. Mert évszázadokkal azelőtt, hogy California államban törvényerőre emelték a “Community property” fogalmát, aminek alapján a hitestársak között egyenlő arányban megoszlik minden, ami a tulajdonukat képezi, — a magyar nyelv a női hitestársnak a “feleség” nevet adta. A szép magyar nyelvben ez a szó a legszebb szavak egyike, mert a nőt, a hitvest egyenrangúvá tette a férfivel, a férjjel sokkal azelőtt, hogy a nő szavazati jogot nyert és úgy a politikában, mint a tudományban, a művészetben és a gazdaságban elfoglalta az őt megillető, méltó helyet. Kovács Erzsi nagyon helyénvaló kis leckéjének elolvasása óta állandóan úgy éreztem, hogy hozzá kell szólnom ehhez a tárgyhoz, MERT férfi és férj vagyok. Mindig úgy éreztem, hogy amikor a négerek szabadságküzdelméről van szó; amikor a zsidók védelméről van szó a sötét antiszemita támadások ellen: a FEHÉREKNEK a négerek mellett és a NEM-ZSIDÓKNAK iá zsidók mellett kell felszólalni ahhoz, hogy a felszólalás hatásos legyen. Ugyanígy illő, hogy FÉRFIAK emeljenek szót minden alkalommal, amikor a nők jogainak védelmezéséről van szó és mindenütt, ahol a nőket bizonyos korlátok közé próbálják szorítani férfitársaink. Tapasztalatból tudom, hogy nem árt, ha a férj a házimunkában segít a feleségnek; ha rájön, hogy a feleség nem kiszolgálója a férjnek és a körme sem ázik le az ujjairól, ha például kimossa a saját harisnyáit, ahelyett, hogy annak elvégzését is a feleség kötelességévé tenné. Méltó lenne, ha a férfiak, a férjek egyszer és mindenkorra elismernék, hogy az asszonyok, a feleségek munkája nem könnyebb, sőt gyakran nehezebb annál a munkánál, amit nekünk, férfiaknak kell elvégeznünk. Méltó, hogy az asszonyokat munkájukban segítsük ott, ahol lehet, mert nagyon sok asszony segít ott, ahol kell. Mindenesetre illő, hogy az asszonyokkal szemben elismerésünket fejezzük ki háztartási munkájuk elvégzéséért, a gyermekek neveléséért és az egész család ellátásáért. Ne felejtsük el, hogy nem a férfi a “teremtés koronája”, hanem a férfi és a nő együttese. Az utóbbi időben sok szó esik a népek cs nemzetek közötti békés együttélésről. Az ésszerűség és becsületesség megkívánja, hogy a békés és baráti, megértő együttélést otthon kezdjék a hitestársak és ezzel adják bizonyítékát annak, hogy az otthonon kívüli együttélés fontosságát megértik és annak sikeréért dolgozni, áldozni készek. Ezt az írást befejezem egy sírfelirattal, amelyet Angliában lakó húgom küldött és amelyet nagyon humorosnak és jellemzőnek találtam. Kérem az olvasó elnézését a gyenge fordításért, de bevallom: én versiró soha nem voltam és a jelek szerint, nem is leszek. Az eredeti jó angol helyett mégis jobbnak vélem a gyenge magyar fordítás közlését. . . íme a sírfelirat: Egy örökké fáradt, szegény asszony nyugszik itt, Ki segítséget sose kapott, bár abban szentül hitt. így búcsúzott a világtól: Távozom szivesen Oda, ahol főzés, mosás, vasalás nincsen. Ami ott van, minden Ízlésem szerint való, Mert ott nem esznek és nem leszek mosogató. Ott leszek, ahol mindig hozsannát énekelnek. De hangtalanul és nem bántcn füleimnek. Ne gyászoljatok, sose sirassatok engem, Ahová én megyek, pihen testem-lelkem! HTNALKKTH MtUM TÁKSZFC=BT5KM — Londoni tudósítás — Amikor majd Strauss bonni hadügyminiszter, a NATO-tagállamok hadügyminisztereinek értekezletén hivatalosan is engedélyt kér, hogy a nyugatnémet hadsereg angol rakétatámaszpontokat használhasson, biztos, hogy kérésének eleget fognak tenni. Néhány napi csend után, amely az angol nép megdöbbenését követte, a hadügyminisztérium szóvivője bejelentette, hogy a dolog igy áll. A hadügyminisztérium bejelentette, hogy a Hebrida-szigetcsoport Dél-Uist szigetén, a skót partok közelében van egy olyan támaszpont, amelyet Nagy-Britannia hajlandó megosztani a NAT'O-tagállamokkal. Amennyiben tehát Strauss ilyen irányú kéréssel fog a tanácskozáshoz fordulni, “kérését kedvezően fogják elintézni” — mondotta a szóvivő. Jelenleg negyvenkét főnyi, főleg tisztekből álló, jelképes csoportot képeznek ki az angol hadsereg légihaderő- és haditengerészeti egységeinél. Lossiemuth-ban, a skóciai haditengerészeti támaszponton befejezéshez közeledik háromszáz nyugatnémet tengerész kiképzése. Az első német egységet, amely Dél-Uistra érkezik, majd az amerikaiak által épített “Honest John” rakétatámaszponton képezik ki, később feltehetően a hosszabb távú, ugyancsak amerikai gyártmányú “Mace”-rakéta kezelését is megtanulják. Valószínűnek tartják, hogy a nyugatnémetek kérni fogják, hogy kiképezzék őket a hosz- szutávu rakéta kezelésében is, amely Walesben, Aberporth mellett van elhelyezve. Ha a nyugatnémet kérést “kedvezően intézik el”, akkor Harold Watkinson hadügyminiszter nem nyeri el az angol nép többségének helyeslését. Máris elhangzott az a javaslat, hogy a kedvezőtlen fogadtatás elkerülésére a nyugatnémet katonák ne viseljenek egyenruhát, hanem öltözzenek polgári ruhába. De ez nem teszi majd őket jobban elviselhetővé. A sziget lakossága hosszú harcot folytatott az ellen, hogy rakétatámaszpontot építsenek oda, s nyilván harcolni fog a nyugatnémetek megjelenése ellen is. A hangulat máris nagyon elkeseredett. Jchn Morrison, a helyi római katolikus egyház plébánosa kijelentette: “A sziget lakosai közül sokan voltak nemet hadifogságban. Amikor a rakétakilövőpályát itt megépítették, azt mondták nekünk, hogy ez kizárólagosan az angolok használatára épül. Aztán jöttek az amerikaiak, s mo3t jönnek németek is. Nem kétséges, hogy a lakosság tenni fog valamit az ellen.” A skót bányászok szakszervezetének végrehajtó bizottsága felhívást intézett a kormányhoz, s kérte, utasítsa vissza a németek kérését, s inkább dolgozzék a csúcstalálkozó sikeres előkészi- tésen. A bányászok tiltakoztak az ellen is, hogy s nyugatnémet hadsereg katonai támaszpontokat kaphasson Spanyolországban. Nagy-Britannia és Franco-Spanyolország viszonyával kapcsolatban heves jelene ek zajlottak le az alsóházban, ahol a munkáspárti képviselők támadták Selwyn Lloyd külügyminisztert. Lloyd bejelentette az alsóházban, hogy meghívta Angliába Fernando Castiella spanyol külügyminisztert. Castiella annak idején vaskeresztet kapott, mert a hitleri hadseregben harcolt a Szovjetunió ellen. Reméli — mondotta Selwyn Lloyd —, hogy Castiella még ebben az évben elfogadja a meghívást. Robert Edwards munkáspárti képviselő erre felugrott és azt kérdezte a külügyminisztertől: “Vajon egyetért-e velem, hogy Castiellát. háborús bűnösként a, bíróság elé állították volna, ha Spanyolország nem maradt volna technikailag semleges ?” A munkáspárti képviselők felháborodása közepette mondotta a külügyminiszter következő válaszát: “Olyan dolgokat emleget, amelyek réges- rég elmúltak Bele kell nyugodnunk, hogy a világ olvan, amilyen”. F. G. MINDEN MAGYAR, AKI HALADÓ, EGY MAGYAR SZÓ OLVASÓ! _______7
