Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-24 / 12. szám

Thursday, March 24, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 Amiről a sajtó elhallgatott A Kefauver szenátusi vizsgáló bizottság fel­színre hozta a gyógyszergyártók embertelenségét, amennyiben hihetetlen profittöbbletet sajtolnak ki a betegekből és öregekből szívtelen árdrágítá­saikkal. A vegyipar kijárói (lobby) most igye­keznek Washingtonban elhallgattatni a szenátusi bizottságot és lehetetlenné tenni a pénzforrást a további kihallgatásokra. Erre a bizottság egyik tagját, Everett McKinley Dirkson szenátort nagy­szerűen felhasználhatják, hiszen eddig is az ő szekerüket tolta és kidobott pénznek nyilvání­totta azt az összeget, amellyel a Kefauver szená­tusi bizottságot működésben tartják. Szerencsé­re nem olyan könnyű a dolguk, mert a kongresz- szus tagjait levelekkel árasztják el ebben a kér­désben. Ha a levélírás folytatódik, ez garancia arra, hogy a kivizsgálást nem hagyják abba. A múlt év vége felé pár napig hatalmas, első- oldalas cikkekben olvastunk a gyógyszergyárak profitharácsolásáról. Az ünnepek alatt beszüntet­ték ugyan a kihallgatásokat, de már januárban újra kezdték és a mai napig is folyamatban van­nak. Rengeteg visszaélés került eddig napvilágra. Ennek ellenére a sajtó már alig foglalkozik a kérdéssel és ha mégis említést tesz róla, az vala­hol a 47-ik oldalon két kis paragrafusban foglal helyet, amit a legtöbb olvasó észre sem vesz. Ter­mészetesen vannak, akik a sajtó munkáját, vagy ez esetben hallgatását különféleképpen magya­rázzák. Egyesek szerint tavaly azért hozták “front page”-en, mert miután a kongresszus még nem ült össze, örültek, hogy akadt valami szenzáció. Miután a gyógyszergyárosok nem tartoznak a r.agy hirdetők közé, a szerkesztők nem féltek at­tól, hogy elvesztik busás jövedelmüket. Az olva­sókat pedig nagyon érdekelte a gyógyszergyárak visszaélése. Mi történt azóta? A gyógyszergyárosok most sem hirdetnek az újságokban. A közönséget pe­dig éppen úgy érdekli a szenátusi bizottság ki­hallgatása, mint eddig. Miért a nagy hallgatás? Egyesek azt állítják, hogy most már rengeteg más irnivalójuk akadt az újságíróknak. A kong­resszus is összeült. Folyik a politika. A riporterek inkább a missilek (távlövegek) elégtelenségét játsszák fel. A hidegháborút nem igen akarják feladni a nagyipar muníciót gyártó érdekeltségei, tehát azt mindig felszínen kell tartani. Volt elég hely a “payola” feljátszására is, ’amely olyan fontos dolgokat tárt fel mint, hogy melyik “rock-and-roll” lemezt játszották többször és mennyi megvesztegetést fizettek ezért a “disc- jockeyk”-nak? Amikor az egyik TV programve­zető otthagyta állását, azt napokon át az újságok első oldalát foglalta el, mint eget-földet megrázó esemény. Mi került napvilágra a kihallgatáson? Rájöttek arra, hogy a Carter Rt. minden költ­séget leszámítva, csupán a Milltown nevű ideg- csillapitón 55 százalékos profitot keresett. (Ar­iéi nemrégen beszámoltunk, hogy mi mindent leszámíthatnak költségképpen a nagy üzemek. Csupán annyi profitot mutatnak ki, amit lehetet­len már letagadni. Tehát az 55 százalékos profit a valóságban rendesen több mint kétszeresét je­lenti.) Mike Gorman, a “National Committee Against Mental Illness” igazgatója, arcátlan profithará- csolással (arrogant profiteering) vádolta a gyógy szergyárosokat. Több pénzt és szélesebbkörü fel­hatalmazást kért a “Food and Drug Administra­tion” részére, hogy megvizsgálhassa a gyárosok állításait. Követelte az igazságügyminisztérium­tól, hogy tiltsa be ezeket a törvénytelen ármeg­állapításokat és szabadalmi jogokat. Monopólium a gyárosok, “payola” az orvosok részére Gorman azzal vádolta a gyógyszergyárosokat, hogy nemzetközileg összejátszanak, hogy mono­póliummal biztosítsák hatalmukat; azonkívül mindenféle mulatságokkal, szórakozásokkal meg­vesztegetik az orvosokat, hogy árucikkeiket Ír­ják elő betegeiknek. Gorman kijelentette, hogy azon összegek, amelyeket “orvosi kutatások” kiadásaiként tün­tetnek fel, mindössze arra szolgálnak, hogy elha­tározzák, vajon a pirulákat kékre, vagy pirosra fessék-e. A legtöbb u. n. “csoda orvosságot” más országokban fedezték fel és az amerikai cégek csak “ellopták” azokat, mondotta. Az idegcsillapitókra vonatkozólag Gorman igy nyilatkozott : “Az egész gyógyszeripart vádolom azzal, hogy az elmebetegek ezreit juttatják vissza a kórhá­zakba lelketlenségükkel, az idegcsiliapitókérl szá­mított rendkívül magas áraikkal”. A Panray Corp., (Englewood, N. J.) egyik tisztviselője azt vallotta, hogy cége Serpanray név alatt 22 dollár 65 centért árulja idegcsillapi- tóját ezrenként nagyban. A viszont elárusítók 39 dollár 50 centért árusítják a gyógyszertárak ré­szére. A fogyasztó már 65 dollár 83 centet fizet érte a gyógyszertárnak. “Nem történt semmi, ami arra engedne követ­keztetni bennünket, hogy a gyógyszergyárosok változtatnának az általuk is elismert, rendkívül drága ismertetési módszereikben”, jelentette a Wall Street Journal, a kihallgatások tartama alatt. Egyes cégek orvosi “payolát” (megvesztegetés) alkalmaznak, hogy az orvosok az ő termékeiket rendeljék a betegnek. A Wall Street Journal je­lentése szerint az egyik cég úgy ismertette meg vegyszereit az orvosokkal, hogy golf versenyeket vadászatokat és más mulatságokat rendezett az orvosi kar részére. A kalamazooi (Mich.) Upjohn Co. például min­den költséget fedező week-endeket ajánl fel or­vosok és családjaik részére, ha meglátogatják az Upjohn gyárat. NE1W YORKBAN az amerikai és magyar nem­zeti színekkel, Kossuth és Petőfi hatalmas ké­peivel feldíszített színpad és helyiség köszöntöt­te a szépszámú közönséget a Bronxi Magyar Ház­ban március 20-án. Az ünnepélyt a gyönyörű hangú Sugár Vilma munkástársnőnk az amerikai és magyar himnusz eléneklésével nyitotta meg Brown Lajos munkás­társ tárogató kísérete mellett. Péter István mun­kástársunk volt az ünnepi műsor vezetője. Szép és érdekes üdvözlő beszédével megadta a 112 éves évforduló ünnepi jellegét. Utána Csorba Pál Ady Endre “Hadak útja” c. versét szavalta el érzés­sel, tehetséggel. Fodor Erzsi második generációs magyar, remek beszéddel ismertette a nők szerepét az 1848-as harcokban. Beszédét lapunk másik részén teljes egészében közöljük. Mihályi Gyula gyönyörű régi magyar dalokkal szórakoztatta a közönséget, mely alig akarta a színpadról leengedni. Reich Arthur Ady Endre “Nagyra nőtt Krisz­tusok” cimü versét szavalta el. Nagyon szépen, mély megértéssel adta vissza Ady minden egyes gondolatát. Rev. Gross László repülőgéppel jött New York­ba, hogy az ünnepi szónoki tisztséget elvégezze. Rev. Gross ismertetőt adott az 1848-as esemé­nyekről. Kihangsúlyozta Kossuth történelmi sze­repét, kifejtette Petőfi szerepét, aki mint költő és forradalmár nemcsak kora szellemének volt igaz megtestesítője, de tisztábban képviselte a nép érdekeit, mint hires költőtársai, akik szin­tén részt vettek a 48-as forradalomban. Rév. Gross aztán Magyarország mai helyzetéről be­szélt, rámutatva, hogy a márciusi eszmék végre valóm váltak, a magyar nép földhöz jutott és sa­ját részére termel. Sokat Írhatnánk Rev, Gross szép beszédéről, de helyszűke miatt ennyivel kell megelégednünk. Kérelmére a jelenlevők egykettő­re összeadtak $421.50-t lapunk megsegítésére. Brown Lajos munkástárs tárogatója zárta be az ünnepséget; a szép Kossuth-nótákat és más magyar dalokat a közönség is énekelte. Milwaukee is ünnepelt Milwaukee-i barátaink összejöttek és szép vacsora keretében ünnepelték meg március idu­sát. Ügyvezetőnk Rosner Sándor is jelen volt. Az összejött jóbarátok csoportja 77 dollár 50 centet küldött lapja megsegítésére. Ruhigék bucsuebédje Chicagóban rég nem látott jóbarátok tömege jött össze részben, hogy megünnepelje Március Idusát, részben azért, különösen más egyletekbe tartozó barátok — hpgy a kedves Ruhig-házas- párt, Bélát és Rózát, akik Los Angelesbe költöz­nek elbucsuztassák. Schwartz Zita remekelt a műsorvezető szemé­Az idegcsillapitó piacot három gyár kontrollál­ja az országban, a Carter, az American Hornt Products és a Smith Kline and French. E három cég profitja szökött legmagasabbra az összes ipari részvénytársaságok között. A Thorazine nevű idegcsillapitót SK & J. árulja bár egy francia cég fedezte fel. Franciaország­ban 77 centért árulnak 50 darabot, nálunk ugyan­azért 5.05 dollárt számitanak. Ha valaki 1948-ban 10,000 dollárt a Home Pro­ducts cég részvényeibe fektetett volna, ma ne­gyedmilliót érne részvénye amellett, hogy 20,000 dollár osztalékot is kapott volna a 12 év alatt. A Carter Product cég elnöke, (aránylag kis cég) 2 millió dollár tiszta profitot zsebelt be há­rom év alatt ilyen részvény üzérkedésen. Kefauver szenátor nyilatkozata szerint a meg­kérdezettek 65 százaléka az utóbbi időkben úgy véli, hogy a “kormány kötelessége volna a gyógy­szer árait meghatározni, illetve korlátozni”. John A. Blatnik (D. Minn.) képviselő azt állí­totta a bizottság előtt, hogy az American Medical Association már 1958-ban mindenáron arra töre­kedett, hogy elgáncsolja az idegcsillapitckkal kapcsolatos félrevezető és hamis hirdetések ki­vizsgálását. Persze az AMA tagadja a vádat. A kihallgatás folyik tovább, de a profithará- csolás sem szünetel. Az emberi fájdalmakból, be­tegségekből és nyomorúságból élősködők tovább élősködnek, mert a kormány, mint a szabadkeres­kedelem hive, nem tesz semmit sem az árdrágí­tók és profitharácsolók megzabolázására. lyében. A Sauser leányok gyönyörű táncokat, majd harmonika számokat adtak elő. A közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta őket. Az ünnepelt Ruhig Bélát gyönyörű arcképfest­ménnyel ajándékozta meg egy jóbarátja. A Magyar Szó részéről Rosner Sándor méltatta lapunk e két régi jóbarátját. Távozásuk azért nem töltötte el szomorúsággal, mert bár Chicago veszített, de Los Angeles nyert velük két jó harcost. A szép ünnepségen felszólalt a Ruhig-házaspár fia és unokája is, rámutatva a három generáció egymás iránti szeretetére és tiszteletére. Mély szomorúsággal veszik a szülők, illetve nagyszü­lők költözését, mert megbontja az eggyéforrasz- tott szép családot. Nagyszerű ebéd várta a közönséget ; chicagói asszonyaink most is kitettek magukért. Az első rövid jelentés szerint lapunknak több mint 400 dollár jut e remekül sikerült bucsudélutánból. A\V*»VW»W\VW»VVW*»WWWWV»VWW\%WW\\W\W*4 Az amerikai követ visszatért Kubába Az Egyesült Államok kormánya visszaküldte Philip W. Bonsal követet Havanába. Bonsalt ja­nuár 22-én rendelték haza, miután a kiutasított spanyol követtel való barátságát Kubában meg­kritizálták. Egyes szenátorok “borzalmas téve­désnek” nevezték Bonsal visszaküldését, de a jó­zanabbak szükséges politikai lépésnek tekintették, még akkor is, ha erkölcsi győzelmet jelentett Ku­ba részére. Hiba volt hazahívni, Írja James Res­ten, a N. Y. Times rovatirója, “fontos, hogy ott legyen, ahol bajokra vap kilátásunk”. Kínának az Egyesült Nemzetekben a helye Robert B. Meyner, New Jersey kormányzója a közeljövő döntő kérdésének nem azt tartja, hogy miként kell a Kínai Népköztársaságot távol tarta­ni az Egyesült Nemzetekből, hanem hogyan le­hetne megakadályozni a kivülmaradását. Meyner egy demokrata párti ebéd résztvevői előtt fejte­gette az Egyesült Nemzetek szerepét, hogy csak úgy válhat jelentős erővé a béke megteremtése és fenntartása érdekében, ha minden ország tag­jává válik. “Ha Kina is atomhatalom lesz, az az amerikai külpolitika legnagyobb veszteségét je­lenti Pearl Harbor óta”, mondotta. Ennél fon­tosabb megokolás az, hogy a világbékét csak min­den ország részvételével lőhet megteremteni. >w»\wv»vwv»\wvvwvvw»vv^wwwvvv»vvwwwv^vw MINDEN MAGYAR, AKI HALADÓ, MAGYAR SZÓ OLVASÓ! Március Idusának ünneplése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom