Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-17 / 11. szám

Thursday, March 17, I960 Amióta azt a hidegháborús kacsát légberöpi- tették a közvélemény megmérgezésére, hogy Ma­gyarországon 150 kiskorú “szabadságharcost” ki­végeztek, több helyről elhangzott már az a látszó­lagosan jóakarata megjegyzés, hogy Magyaror­szág könnyen tisztázhatja magát, csupán azt te­gye, hogy ezt vagy azt a kivizsgáló bizottságot engedje be az országba, hogy az helyszíni szem­lével kikutassa az igazságot. Legutóbb ezt a jó­tanácsot a “Munkás Híradó” nevű, emigrációs szociáldemokrata közlöny oldalainak egyikén ol­vastuk egy cikkben, amelynek “Igaz, vagy nem igaz?” a cime. A cikk nem is egy, hanem két jótanáccsal szol­gál Magyarországnak arra a célra, hogy bebizo­nyíthassa “necsak jelszavakban, hanem cselekede teiben is”, hogy a nemzetközi feszültség enyhü­lésére törekszik. Az égjük az, hogy engedje be a Nemzetközi Vöröskereszt megbízottait, “hogy azok a helyszínen lefolytatandó vizsgálat során tisztázhassák, hogy a fiatalkorúak kivégzéséről terjesztett hírek megfelelnek-e a valóságnak, vagy nem?” A másik, hogy “adjon amnesztiát a politikai foglyoknak”. A tények beszélnek 'A mi olvasóink részére szeretnénk megvilágí­tani az efféle megközelítést úgy, ahogyan mi lát­juk, abban a feltevésben, hogy ők mindennapi kapcsolataik folyamán esetleg szembekerülnek az ilyen beállítással. Emlékeztetésképpen rá akarunk mutatni arra, hogy hetekkel ezelőtt, mindjárt a vád nyilvános­ságra hozatala után, amerikai-magyar közéleti vezetők, saját megnyugtatásuk érdekében illeté­kes magyar hatósághoz fordultak ezen kérdéssel és onnan hivatalosan megcáfoló nyilatkozatot kaptak, melynek vétele után nem dőltek be a vad híreszteléseknek többé. A magyar kormányszerv cáfolatát a polgári lapok is nyilvánosságra hoz­ták, sőt a State Department nyilatkozatát is, melyszerint a szemfüles amerikai követségnek Budapesten nincs tudomása semmiféle kivégzés­ről. Ezzel szemben köztudomású, hogy a hamis vád magyar nyilas-fasiszta forrásból eredt, amelyet addig, amig még fennáll, semmi cáfolat, semmi bizonyíték nem fog kielégíteni és nem fog elhall­gattatni. A hamis vádaskodás, a hidegháborús cselszövés a kenyerük, ebből élnek és hazugság­készletük kiapadhatatlan. Véleményünk szerint tehát, ha valaki ilyen tényállások mellett, hetekkel a gonosz indulatu hazug híresztelések és az ezt követő hiteles meg­cáfolások után még mindig azt követeli, hogy Magyarország “tisztázza” magát, abban az igaz­ságos mérlegelési képesség és emberi jóakarat hiányát állapítjuk meg. A “Munkás Híradó” második követelését sem látjuk tárgyilagosnak. Milyen alapon követeli, hogy Magyarország amnesztiát osztogasson ? Elő­ször is az adatok szerint a magyar kormány az 1956-os politikai bűnösök nagy részének megbo­csátott, köztük több, mint 42,000 hazatért “sza­badságharcosnak”. Ezek ott folytatják munkáju­kat a rendes megélhetésért, ahol abbahagyták és úgy élvezik társadalmi juttatásaikat, mint a ma­gyar munkásság minden más becsületes tagja. A börtönbe került politikai foglyok nagy részének — az elkövetett bűne és a magyar munkás-pa­raszt társadalommal szembeni megértése és meg­becsülése arányában—a magyar kormány a nép nevében szintén megbocsátott és megadta a lehe­tőséget arra, hogy építő, tagja lehessen annak a társadalomnak. Akik még benn vannak, azokra is vagy rákerül a sor, vagy leülik a magyar törvé­nyek alapján igazságosan kimért büntetésüket. Ezeknek, nagyobb pártfogója a magyar haza, mint a külföldön élő emigráció, mert mig az utób­bi magyarellenes propagandára használja fel sze­mélyüket, Magyarország a magyar nép békés és termelő tagjává szeretné átnevelni őket, ha arra hajlamosak. Az emigráció jobban tenné, ha nem a magyar nép “felszabadítását” tűzné ki életcéljául. Azt a magyar nép elérte már az emigráció segítsége nélkül, vagy a “segítsége” ellenére is. Inkább nézzenek körül e hontalanok abban az országban, ahová kerültek, vessenek számot ezen országok munkásainak küzdelmével és jöjjenek az ő segít­ségükre, ha tudnak. Politikai foglyokat is talál­nak elég szép számban, akiknek kiszabadításában közreműködhetnek. Vagy talán az Un-American Committee számos áldozata nem ártatlanul ül börtönben? Papok .tanárok, tudósok — és nem is kommunisták, csak éppen nem besúgók. Mor­ton Sobell is ártatlanul szenved. Nos, és a kom­munisták, talán bűntetten érték őket? Nem és mégis 3, 5 és 8 éves börtönbüntetést szenvedtek és szenvednek el. A “Munkás Hiradó”-nak volna kit felelősségre vonni azért, hogy egy Henry Winston, bátor néger és kommunista vezető meg­vakult és megbénult a börtönben a hatóságok fajgyűlölő és bosszúálló magatartása miatt. Sok jó amerikai társaságában találná magát a “Munkás Híradó”, ha szót emelne az ellen, hogy a megnyomorodott Henry Winstont ne vigyék vissza a börtönbe, büntetésének kitöltésére, ha­nem az ő számára kérne amnesztiát. Chrysler adója leszállítását követeli William C. Newburg, a Chrysler részvénytár­saság alelnöke ugy^ nyilatkozott, hogy Michigan állam ipari jövője a Chrj’sler üzem adóleszálli- tásától függ. Megfenyegette az államot, ha nem szállítja le adóját, úgy más államba költözteti üzemeit. Ez tipikus példája a nagy üzemek zsarolásának. Williams kormányzó mindjárt meg is jegyezte, hogy ha Chryslerék támogatták volna a múlt év­ben adójavaslatait, ez több milliós megtakarítást jelentett volna. 1959 májusában ennek éppen az ellenkezőjét mondta a kormányzó. Akkor a mun­kásság részére próbált adóprogramot elfogadtat­ni azzal, hogy a michigani munkásoknak ezzel mennyit takarít majd meg. Nyilvánvaló, hogy pénz nélkül egy állam sem vezetheti háztartását. Az is bizonyos, hogy ha leszállítják a nagy részvénytársaságok adóit, ezt ismét a munkások és kisháztulajdonosok fizetik meg. Égjük a másikra hárítja a felelősséget Detroit polgármestere, Miriani hallván Chrys­lerék panaszát a nagy állami és helyi adók miatt, azonnal összeült a Chrysler üzem elnökével, Col- berttal a helyzet tisztázására. A polgármester a törvényhozókat okolja, hogy nem törődnek a vá­ros helyzetével. Joe Kowalsky, az állami képviselőház vezetője (Dem.) Miriami polgármesterre hárítja a fele­lősséget, hogy a város semmiféle adóprogramot sem terjesztett elő. Érdekes, hogy a “ször­nyen megadóztatott” Chrysler Rt. hatalmas osz­talékot adott részvényeseinek minden évben. Pro­fitja rekordmagasságot ért el a múlt évben, an­nak ellenére, hogy áz acélhiány miatt lezárták a gyárat. Harvej- E. Brazer, a Michigan-i egyetem adó­specialistája úgy nyilatkozott, hogy “Chrysler adópanaszai erősen túlzottak”. Rámutatott, hogy Chrysler mindössze 10 cent adót fizet minden munkaóra után, ami eltörpül amellett, hogy meny nyi hasznot húz minden egyes munkaórából. Chrysler együtt dolgozik a reakciós Goldwater kongreszusi klikkel, amely állandóan támadja az ország szakszervezeteit. Az engedmények sem segítenek Norm Matthews, az autómunkások üzemi meg­bízottja, rámutatott, hogy Chrysler ürügyül hasz­nálja az adók magasságát. Ha neki úgy tetszik, bármilyen engedményt kap, elviszi üzemét más államba. Példának hozta fel Evansville, Ind.-t, ahol az adóihelyzet igenis kedvező volt reá mégis St. Louis, Missouriba vitte el üzemét, mert az központi piac. Azonkívül evansvillei üzeme már elavult és emiatt levonást eszközöltetett szövet­ségi adójából. St.-louisi üzemét igy Amerika adó­Ügyvezetőnk sikeres körútja Detroit túlteljesítette kvótáját. Lelkes fogadtatás mindenütt Rosner Sándor részére Pittsburgh, Cleveland, Akron és Detroit öröm­mel üdvözölte lapunk ügyvezetőjét és amerre csak járt, biztosították őt lapunk iránti szerete- tükről, iránta való ragaszkodásukról. Detroitban gyönyörű program keretében ünne­pelték egyúttal Március {dúsát. A szépszámú kö­zönség soraiban sok uj arc volt látható, a régi jó barátok mellett. Az ünnepélyen Imry munkástárs elnökölt. Papp Amália nagyon szépen szavalt. Yoó Mihály éne­kelt és szavalt is a közönség nagy megelégedésé­re. Tatár Tamás mondta el az ünnepi beszédet, még pedig olyan szépen, hogy lapunk legközelebbi számában leközöljük. Rosner Sándor politikai be­szédében ismertette a világhelyzetet, valamint la­GENF, Svájc. — Ha Európa országait a kultú­ra szinvonala és a polgárok szabadságjogai szem­pontjából hasonlítjuk össze, akkor általános véle­mény szerint Svájc foglalja el a vezető helyet. És mégis ebben az országban a nőknek a múlt évig nem volt szavazati joguk. A 6 millió lakossal biró Svájc 22 “kanton” (te­rület) szövetsége. A szavazati jog a “kanton” hatáskörébe tartozik. Mint minden más országban, úgy Svájcban is már igen régen megindult a nők szavazati jogá­ért folyó harc, amit azonban állandóan leszavaz­tak minden kantonban, állítólag a nők többségé­nek a kívánságára. Végre a múlt évben az első kanton (Vaud) megadta a nőknek a szavazati jogot. Vaud kantont követte Neuchatel és most a vezető kanton, Geneva is csatlakozott, ameny­fizetői pénzéből állíthatta fel. Jó lesz tehát, ha a michigani polgárok nem fog­ják eltűrni politikusaik kétszínűségét és azt, hogy Chryslerék zsarolására több engedményt adjanak nekik a michigani polgárok nehezen keresett pénzéből. ►VWV*WV*VWWWWW\V*VWW\*WWWVVWVWWVWVVV BÁRKI RÉSZÉRE a legértékesebb ajándék: ELŐFIZETÉS A MAGYAR SZÓRA! punk problémáit. A lelkes közönségtől nem is kel­lett pénzt kérnie, mikor befejezte mondanivalóját, valósággal felsorakoztak és úgy vitték ki adomá­nyaikat, amely több, mint 400 dollárt tett ki. Megértik az uj idők szavát Amerre ügyvezetőnk járt, azt tapasztalta, hogy az emberek érzik az idők változását. Az amerikai magyarokat érdekli Magjrarország sorsa és tisztá­ban vannak azzal, hogy mennyivel javult a ma­gyar nép helyzete az utóbbi évek folyamán. Egyre többen és többen óhajtják saját szemükkel látni az óhazában végbemenő változásokat. Rosner ígéretet kapott arra, hogy mindenütt betöltik kvótájukat. Egyes helyeken, megkezdték az uj előfizetők szerzését is. E tekintetben is jó példával jár elő Detroit. A szép programon kívül nagyszerű vacsorával is fogadták a vendégeket, amelyért külön köszö­nyiben 18,152 szavazattal 14,593 ellenében fel­vette a nőket a szavazók sorába. A vezető kantont Valószinüleg hamarosan a többiek is követni fogják s igy a legmagasabb kultúrájú állam ugjTanakkor nem lesz a legelma­radottabb is. AMÍG a mai ember érdeklődve figyeli a divat változását a ruházatban, cipőben, kalapban, stb., addig alig fordít figyelmet arra, hogy milyen nagy mértékben változik maga az ember, még hozzá gondolkodásban, életmódban, stb. A pokol és mennyország eltűntek, az istent mind keveseb­ben és mind nehezebben próbálják elképzelni, a régi rendszer eltűnik, az uj ember mindjobban felismeri, hogy csak magában bizhat és csak az összefogás erejével lesz képes életét fenntartani és a békéért küzdeni, hogy az emberiség a vég­pusztulástól megmeneküljön. Kampányunk hírei net és elismerés jár a Petőfi Kör női tagjainak. A szabadság földjén A hont védő emigráció

Next

/
Oldalképek
Tartalom