Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-03-03 / 9. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 3, I960 EISENHOWER DÉL-AMERIKÁBAN (Folytatás az első oldalról) A délamerikai országok az Egyesült Államok gazdaságának egyik jelentős tényezője. Nyersanyag készletük kiaknázása főleg amerikai tőke- befektetők kezében van. Az évente kitermelt nyersanyag nagyobbik fele az Egyesült Államokba kerül és az Egyesült Államok készáru kivitelének 20 százalékát ezekben az országokban adják el. Az amerikai tőke minden ország export termékét egy, legfeljebb két cikkre szorította le, ami az országok ipari fejlődését megakadályozta. A gazdaságilag visszamaradt országok több pénzt költenek amerikai iparcikkek megvásárlására, mint amennyit az exportért kapnak. Népük állandó nyomornak, szegénységnek és tudatlanságnak van kitéve. A délamerikai népek sorsuk ellen időnként kitörő lázongását az Amerika által pénzelt diktátorok elnyomták és ahol szükség volt rá, az amerikai tengerész csapatok mindig kéznél voltak. De rossz idők járnak most a diktátorokra és az idegen beavatkozókra is. A kubai forradalom uj lehetőségeket nyitott a kenyeret követelő délamerikai népek előtt. Tengerészek helyett kormányfői látogatásokkal, szépszóval és Ígéretekkel igyekeznek megakadályozni őket abban, hogy a kubai példát kövessék. Tettek helyett Ígéretek A beszédek és nyilatkozatok, amelyeket Eisenhower és a vendégfogadó kormányfők mondottak a népek jólétének emeléséről, szabadságáról, kulturális felemelkedéséről, hangzatos, de elcsépelt kijelentések voltak, amennyiben a vezetők semmi újszerű megállapodást nem kötöttek és intézkedéseket nem tettek, amelyek a helyzet gyökeres változását hoznák létre. A nyilvánosságra nem hozott magánbeszélgetések állítólag az amerikai befektetések kiterjesztésére és kölcsönösszegek felajánlására terjedtek ki. Az Egyesült Államoknak a Monroe Doktrínában még 1823-ban kifejezésre juttatott külpolitikája — amely szerint a nyugati féltekén (az amerikai kontinens jelzője) semmiféle idegen beavatkozást nem tűrnek meg — Eisenhower beszédeiben egészen 7uj, korszerű megvilágítást kapott. Az amerikai sajtó az elnök azon kijelentését találta legérdekesebbnek és többszöri említésre méltónak, amit a brazíliai parlament előtti beszédében kifejtett, t. i., hogy ellenezni fogjuk a kommunizmus terjedését ezekben az országokban. A N. Y. Times feb. 25-iki vezércikkében egész őszintén bevallja, hogy az Egyesült Államok ezt már be is bizonyitotta, “legutóbb 1954-ben, amikor beavatkoztunk Guatemalában :i kommunistabarát Arbenz-kormány megdöntésére”. Pedig ez a kormány demokratikus választás utján került hatalomra. Eisenhower egészen másra gondolt, amikor kijelentette: “Az amerikai államok belügyeibe való beavatkozásnak tartjuk, ha bármely hatalom akár megszállással, kényszerrel vagy felforgatással meggátolja a nép szabad választását bármely testvér-köztársaságunkban”. A N. Y. Times magyarázatképpen megjegyzi, hogy “a kommunizmus csak megszállással, erőszakkal vagy felforga- tással győzhet” ezekben az országokban. Éppen illik a kubai helyzetre, — volt. egyes kommentátorok véleménye. Braziljai, Argentina, Chile és Uruguay — a meglátogatott országok és a többiek — népét nem igen fogják kielégíteni Eisenhower elnök kommunista-ellenes kijelentései. Többet vártak tőle, mert különben nekik is voltak enyhe figyelmeztetéseik, melyeket falakra Írtak és táblákon hordoztak körül — “Yanky go home”. A délamerikai népek is, mint mindenütt, kenyeret, megélhetést. lakást, egészséget, iskolát és békét akarnak. Ha az Egyesült Államok nem segít ezek megszerzésében, akkor azt akarják, hogy hagyja őket szabadon, hogy maguk gondoskodjanak jobb jövőjükről. NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN egy könyvkiadó börtönbe került, mert az állami könyvtárból /nagyértékű, ritka könyveket lopkodott össze. A könyvek értéke $4,761,840-et tett ki. A könyv- gyűjtő úriember kissé túlzásba vitte a finom irodalom iránti szeretetét. Figyelembe kell vennünk, hogy nyugaton, a szabad vállalkozás rendszerében tette ezt. Ha a keleti részben élt volna, ott kedvére kiolvashatta volna magát anélkül, hogy cl kellett volna lopni a könyveket. • RENDEN 10 amerikai közül 7 túl fiatal ahhoz, hogy az első világháborúra emlékezhessen. RÖVIDEN HENRY WINSTON a börtönvezetőség hanyagsága következtében megvakult, megbénult és súlyos operációra szorult néger vezető szabadlábra- helyezési kérelmét a Board of Parole megtagadta azzal, hogy “jelenleg” nem hajlandó megváltoztatni egy évvel ezelőtti visszautasítását. A beteg munkásvezér érdekében megindított kampány azonban tovább folyik. A Henry Winston Bizottság a demokratikus amerikaiak segítségét kéri, hogy írjanak levelet a Board of Parole-hoz Washington, D. C.-be Henry Winston gyógykezelési szabadlábrahelyezése (medical parole) érdekében. • CARIL W. CHESSR1AN a 12 évvel ezelőtt rablásért, egy nő elrablásáért és meggyalázásáért halálra ítélt san-quentini fogoly kivégzését — most már kilencedszer — újra elhalasztották 60 napra. Miután minden bíróság elutasitotta 15-ik fellebbezését, ez alkalommal Roy R. Rubbottom jr. segéd-államtitkár az Amerikaközi Ügyek intézője sürgönyözött Kalifornia kormányzójának és Eisenhower elnök küszöbön levő délamerikai kőrútjára való tekintettel kérte a halasztást. Tartanak attól, hogy a kivégzést a latinamerikai néptömegek Eisenhower elleni tüntetésre fogják kihasználni,^. • DAVID BECK-et, a Teamsters Union volt vezetőjét egy szövetségi biró felmentette az alól a vád alól, hogy 200,000 dollár “kölcsönt” fogadott el munkáltatóktól. A kormány a Taft- Hartley- törvény alapján emelt vádat, melynek egy sza- klaisza tiltja az ilyen pénzügyi műveletet. A felmentés alapja: a Taft-Hartley-törvény még nem volt érvényben a tett elkövetése idején. • EISENHOWER elnök rendel-etet adott ki illegális exportálásra szánt fegyverek azonnali elkobzására, Riporterek azon kérdésére, hogy a rendelet Kuba ellen irányul-e, Anne Wheaton sajtótitkár helyettes azt felelte: “Feltételezem, hogy a lépés ezt az irányt szolgálja”. A rendelet egy 1917-es törvényre van alapozva és az államügyész az FBI-t bízta meg az elkobzás végrehajtásával. • MONTANA államban a rézbányászok 181 napos sztrájkja végétért, amikor az Anaconda társulat és a Mine, Mill and Smelter Workers Union megegyezett az uj szerződésre vonatkozóan. 5,000 munkás tért vissza dolgozni 15 centtől 35 centig terjedő órabéremelés mellett. Még 8 centet kaptak óránként más juttatások fejében. • A JEWISH LABOR COMMITTEE által New Yorkban rendezett gyűlésre 500-an jöttek el tüntetni a fasiszta és antiszemita provokációk ellen. Nagy megbotránkozásukra Adenauer dicséretét és dr. Hans Globke, Hitler volt jogi tanácsosa, az antiszemita törvények magyarázója, jelenleg Adenauer jobbkeze fehérremosását kellett végig- hallgatniok. A gyűlés rendezői dr. George N. Shustert, a Hunter College nyugalomba vonuló igazgatóját hívták meg főszónoknak, holott Shuster Adenauer-barát érzelmei ismeretesek. Ezek után nem volt meglepetés az, hogy a többi szónokok is enyhe hangon beszéltek a fasiszta provokációkról és hogy egyesek a Szovjetunióra hárították a hidegháború és az abból származó antiszemitizmusért a felelősséget. A közönség nagyon kiábrándultán távozott. • HAT NAPOT ÉS ÉJJELT töltött a bánya mélyén 127 angol szénbányász Betteshanger, Kent tartományban, tiltakozó sztrájkban 140 bányász elbocsátása ellen. Összesen 152 órát töltöttek 2,100 láb mélységben. • 12 VILLAMOSSÁGI felszerelést gyártó cég ellen 'indítottak eljárást a trösztellenes törvény alapján. Vagyis, hogy egymással szövetkezve egységes árat állapítottak meg a gyártmányaiknak és kizárták a szabad versenyt a piacról. A cégek között van a General Electric, a Westinghouse és néhány pennsylvaniai, ahioi és illinoisi társulat, A vevők, akiknek magas áron adták el gyártmányaikat kormányügynökségek, u. m. Tennessee Valley Administration, a belügyminisztérium, kereskedelemügyi minisztérium, a hadsereg mérnöki osztálya, az Army, Navy, Air Force, Marine Corps, Coast Guard és General Service Administration. A kormány által meginditott tröszt- ellenes perek az utóbbi időben a vádlottak győzelmével végződtek. Franco és Adenauer - uj szövetségesek Nyugaton előszeretettel vádolják a Szovjetuniót azzal, hogy a NATO szétrombolására törekszik. A jelek szerint azonban belső viszály fogja megszüntetni ezt a hidegháború szülte fegyverszövetséget. Nagyon is nyilvánvalóvá vált, hogy a NATO magábanhordja a háború lehetőségét, különösen amióta Nyugat-Németországot tagjai sorába emelte és ezzel megindította a volt fasiszta politikusokkal és katonatisztekkel vezetett ország gátlásnélküli felfegyverzését. Ezzel felrúgtak minden egyezményt, amit a 2-ik világháború után a szövetségesek megkötöttek a fasizmus eltüntetésére. Ezt elsősorban Nyugat-Németország ipari és íegyverépitési hatalmának gyengítésével célozták elérni. A Nyugat és elsősorban az Egyesült Államok, kígyót melengetett a keblén. Minden anyagi és erkölcsi támogatást megadott Adenauernek és segített felépíteni az uj Frankensteint, Az most beleharapott jótevőjébe. C. L. Sulzberger, a N. Y. Times tudósítója ki- pattantotta a titkot — amiről azonban a washingtoni és londoni kormánynak tudomása volt —, hogy Nyugat-Németország Francoval folytatott titkos tárgyalást, hogy Spanyolországban képezhessenek ki nyugatnémet pilótákat rakétafegyverek használatára. Bonn az önálló fegyverkezés útját keresi. A többi NATO-államok tiltakoztak. Spanyol- országot ma is a fasizmus fellegvárának tartják. Nyugat-Németországban meglapuló fasiszta veszedelem megerősödését látják a Francoval való lepaktálásban. Nyugat-Németország a párizsi szerződést akarja megkerülni, amely tiltja, hogy “saját területén” előállíthasson bizonyos fegyverfajtákat, Spanyolország nem “saját terület” és ott nincs kitéve szövetségesei ellenőrzésének sem. Ott szabadon halmozhatná fel a rakétákat és bombavető gépeket. F. J. Strauss német védelmi miniszter joggal mutathat rá arra, hogy semmi rosszat nem volt szándékában elkövetni, hiszen az Egyesült Államoknak is van kapcsolata és katonai támaszpontja Spanyolországban. A vezető NATO-hatalmaknak néni is volna kifogásuk Adenauer és Franco bárátkozása és együttműködése ellen, amig az az ő ellenőrzésük mellett folyna. Ezt Sulzberger egy későbbi cikkében ki is fejtette. De abban sejtenek magukra vonatkoztatható veszedelmet, hogy Adenauer nem kérte ki a tanácsukat. Ez az önállóság a NATO összetartását veszélyezteti. A német militarizmus elég erősnek kezdi magát -érezni, hogy maholnap visszautasítsa “jóakaróinak” ellenőrzését. Terjed az őrület MINNEAPOLIS, Minn. — Szép verőfényes szombat délután, amikor Minneapolis belvárosában a vásárlók nagy tömege járta az utcákat, a Hennepin Avenuen, egyszer csak közöttük termett a 36 éves, sovány, de magas Kenneth A. Johnson, mindkét kezében egy-egy hosszú kést tartva és minden figyelmeztető szó nélkül mellbe, hátba, vagy oldalba szúrta a neki nemtetsző egyé neket. A sérültek ijedt felkiáltására a közelben lévők futni kezdtek. Szerencsére néhány rendőr is csak pár lépésnyire volt a merénylőtől, gyorsan rávetették magukat, elszedték a késeket és megláncolva a rendőrségre vitték. A rendőrségen Johnson azt vallotta, hogy azokat szúrta le, AKIKBEN FELISMERTE AZ OROSZOKAT. Kiderült, hogy ez az -ember már egy ideig az elmegyógyintézet lakója volt, de onnan, mint “nem veszélyest” kiengedték. És talán nem is lett volna veszélyes, ha a televízión át nem hallotta volna napról-napra az oroszokra hányt gyalázkodást, rágalmakat és hazugságokat, amiket a gyönge elméjű ember készpénznek vett és elhatározta, hogy kiirtja azokat. íme, a televízió agymosásának ilyen eredményei is vannak és lesznek, ha tovább is igy folytatják. VWWWVmmWWWVVWMMHWMWMM« DENVER, Colo. — Öt és fél hónapi sztrájk után a Magna Copper gyár munkásai ismét munkába álltak Superior, Arizonában, miután uj szerződést kötöttek. A sztrájkolok 22.5 centes béremelést nyertek a Mine, Mill and Smelter Workers Union jelentése szerint. A sztrájk még augusztusban kezdődött a rézipar öt nagy telepén. Kettő közülük ma is sztrájkol, az Anaconda Copper és Phelps Dodge rézbányák.
