Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-03 / 9. szám

Thursday, March 3, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 NÉGYHETES A NÉGER MÁKNOZGALOM AZ EGYENJOGÚ FELSZOLGÁLÁSÉRT Néger egyetemi diákok által február 2-án Greensboro, North Carolina-ban megindított moz­galom, hogy a fehérekkel egyenjogú kiszolgálást kapjanak vegyes áruházak étkező-pultjánál, még mindig tart és kiterjedt a déli államok számos városára is. Sőt, olyan országos jellegű láncáru­házak, mint a Woolworth, Kress, Belks, McLel- lan, Grants, Liggets, stb. északi városokban levő üzleteit is piketelték a néger egyenjogúsági moz­galom támogatói. New Yorkban, Philadelphiában, Washington D. C.-ben, St. Louuisban, Berkley, Californiában tüntettek az áruházak előtt. Amit a déli fajgyűlölők eleinte csupán diákos csínynek tartottak, az most már az ő szemük­ben is komoly jelleget öltött. Előttük is tagadha­tatlanná vált, hogy a néger nép egy uj rétege, az egyetemi diákság, megunva a néger nép polgár­jogai előrehaladásának lassú menetét, nyíltan a küzdőtérre lépett, hogy ezt a haladást meggyor­sítsa. Ezzel a lépéssel nemcsak a rabszolgakorra emlékeztető faj-elnyomó “életmód”-hoz ragaszko­dó déliek tespedt nyugalmát zavarta meg, hanem ott ütött rajtuk egy nagyot, ahol legjobban fáj, — a zsebükön. Ez már aggodalomra ad okot azoknál, akik szervezkednek ugyan a fehér felsőbbrendűség fenntartására, de elitélik azokat a szervezeteket, amelyek az emberietlen szegregáció megszünte­téséért működnek, mint a NAACP és a CORE (Congress for Racial Equality). Egy déli politi­kus nagyhanguan méltatlankodik, “Mikor fogja a néger megtanulni, hogy nem nyomhatja le a tor­kunkon az egybeolvadást. Egész jól meglennénk itt, ha idegenek magunkra hagynának bennün­ket.” Nem vásárolnak, ahol nem ehetnek Egyes városokban a lakosság nagyobbik fele néger és az üzletek jelentős jövedelmét szállítják. Charlotte, N. C.ban 150 millió dollárt költenek évente, de ha az ügy megkívánja, akkor készek megszakítani üzleti összeköttetéseiket a város­ban. Más panaszuk is van a néger polgároknak, mint az, hogy nem szolgálják ki őket az étkező­pultnál. Ruhaüzletekben nem engedik meg a né­ger vevőknek, hogy felpróbálják a ruhát, mielőtt megveszik. Nem járhatnak egy mosdóba a fehé­rekkel és vizet sem ihatnak ott, ahol fehérek isznak. A gazdasági nyomást, ezt a számukra uj harci módszert, arra is felhasználhatják, hogy alkalmazást követeljenek olyan téren, ahol eddig nem alkalmaztak négereket. A newyorki Harlem­ben egy szombati piketelés az üzleti forgalom 90 %-tól fosztotta meg a Woolworth üzletet. Ez egy nyomós tény, ami gondolkodóba ejti a lánc­áruházak vezetőit és nyilvánvaló, hogy egyelőre csak a legsötétebb déli reakció áll utj h-ban ah­hoz, hogy a néger diákok követeléseit teljesítsék. Az a helyzet is számottevő, hogy a legtöbb né­ger megélhetése a fehér munkáltatóktól függ a déli államokban. Ezért nem tudják még általáno­sítani a gazdasági nyomást minden téren, mert a fehérek könnyen megfoszthatnák őket keresetük­től. Az egyetemek diákjainak meg a tanári kar­nak megélhetése azonban nem függ az adott he­lyiségtől és szabadon használhatják a gazdasági bojkottot fegyverükként. Az egyetemi diákok történelmi hivatottságuk tudatában a legnagyobb nyugalommal folytatják a kampányt. Leülnek a pult elé, amit eddig nem volt szabad megtenniük és órákhosszat várják a kiszolgálást, ami nem jön. De jönnek a fellází­tott fehérek és szóval, néha tettel, sértegetik a négereket. Néha a rendőrségnek kell közbelépni. A legtöbb üzletben lezárták az étkező szakaszt, vagy az egész üzletet. Hampton, Virginiában az egyik üzlet kivételt csinált. A töténelemben először felszolgált ételt a négereknek, de elképesztő áron. Egy csésze kávé 1 dollár, egy virsli 1.45, szendvicsért 1.50-et szá­mított. Richmond, Va.-ban 39 diákot letartóztattak, mert felszólításra nem hagyták el az üzlethelyi­séget. A vád: tiltott területen való tartózkodás (trespassing) 100 dollárig menő büntetéssel jár. Chattanooga, Tenn.-ben fehér fiatalok megtá­madták a békésen üldögélő néger diákokat. Vere­kedést provokáltak, mire a diákok kivonultak. A rendőrség hét fehér ifjút letartóztatott. Winston Salem, N. C.-ban fehér egyetemisták a négerekkel együtt ültek le a Woolworth üzlet­ben. Valamennyit letartóztatták, amikor nem vol­tak hajlandók távozni a pult elől. A kongresszusban közben kínos vajúdás folyik a polgárjogi törvényjavaslatok körül, amelyek különböző megoldást keresnek arra, hogy a déli államokban a néger polgárok élhessenek alkot­mányadta szavazati jogukkal. A déli szenátorok, akik tagadhatatlanul az alkotmány megszegésén keresztül kerültek a fontos pozícióba, erős ellen­állásra készülnek. A “nyugati szabadság” eme nagyhangú apostolai csak “kivitelre” ajánlat­ják és világszerte prédikálják a szabad válasz­tást”, szerintük a déli államok nagyon jól meg­vannak nélküle is. ők félnek a néger népnek sza­vazati jógot adni, mert tudják, hogy azzal a mód­szerrel gyorsabb változáson menne keresztül az “Szabadítsuk fel együtt az országot” Az algér nép függetlenségi mozgalmának veze­tője, Ferhat Abbas, az ideiglenes kormány nevé­ben felszólítást intézett Algéria fehér (francia) lakóihoz, hogy csatlakozzanak a függetlenségi mozgalomhoz és működjenek együtt országuk fel­szabadítása érdekében. “Algéria mindnyájunk szülőföldje. Ti nemze­dékeken keresztül algéroknak neveztétek maga­tokat. Ki tagadja ezt? De azzal, hogy a ti hazá­tok lett, Algéria nem szűnt meg a mienk is len­ni”, mondotta Abbas. Hozzátette, hogy Algéria függetlensége elkerülhetetlen, mint ahogy Ma­rokkó és Tunisz is független lett. Abbas béketárgyalásra készül felszólítani De Gaullet, akinek bejelentett terve Algéria önren­delkezésére kizárta a felkelők képviselőivel való tárgyalást, kivéve abban az esetben, ha az felté­telnélküli fegyverletételre vonatkozik. Kik propagandáznak az Air Force-nál? A Légi Erők vezetősége elrendelte egy kézi­könyv azonnali visszavonását, amely utasításo­kat tartalmazott a rezervisták részére. A kézi­könyv számos kommunistaellenes rágalmai kö­zött az egyik azt állítja, hogy “kommunisták, kommunista társutasok és szimpatizálók beszi­várogtak egyházainkba.” A kézikönyv szerzője a National Council of Churches intézményt sze­melte ki vádaskodásai központjául. A biblia módo- isitásával vádolja és hogy az ebben a munkában felhasznált 95 személy közül 30-nak kommunista összeköttetései voltak. Th. S. Gates jr., a Védelmi Osztály titkára bo­csánatot kért James W. Wine, a National Coun­cil társtitkárjától és vizsgálatot rendelt el annak megállapítására, hogy ki felelős a kézikönyv meg­szerkesztéséért és forgalombahozataláért. A kézikönyv azt is “nevetségesnek” állította be, hogy az amerikai népnek joga van tudni min­denről, ami végbe megy. Védelmére kelt A Church League of America, Wheaton, 111.- ban működő felekezetnélkiili szervezet titkára sürgönyileg értesítette a Légierő és Védelmi tit­kárságot, hogy a kézikönyv tartalmát támogat­ja és “bármikor rendelkezésre bocsátja terjedel­mes irattárát a vallásos szervezetek kommunista beszivárgására vonatkozólag.” Úgy néz ki, hogy nem kell messzire menni a tettesek kinyomozá­sára. Ez nem az első kézikönyv, amely zavart okoz a Légierőnél. Decemberben találtak egyet, amely a legénységet arra szólította fel, hogy kémked­jenek egymás ellen. Néhány héttel ezelőtt az egyik utasítás arra tanította a besorozott legény séget, hogyan legyenek jó háziszolgák, megadva a gazdáik kutyájának helyes gondozását is. A WALL STREET ÉS A NÉPNEVELÉS A Wall Street Journal megrója a National Edu­cation Associationt, amiért az iskolák építésére és tanítók fizetésének emelésére 1 billiótól 4 billió dollárig menő kormánykiutalást kér. Igazán nem szép az N.E.A.-től, hogy a mai gyerekek jövőjét újabb kölcsönök visszafizetését szolgáló magas adókkal akarja megterhelni, mondja a WSJ, hi­szen már úgyis 290 billió dollár nemzeti adóssá­gunk van, amelyre kb. 10 billió dollár kamatot fi­zetünk évente é& az adóink is elég magasak. idejemúlt “déli életmód”, amelyért az Egyesült Államok egész népének szégyenkeznie kell a vi­lág előtt'.' Az “NAACP” bírósági győzelme A Legfelsőbb Bíróság egységesen úgy döntött, hogy Little Rock, Ark. városnak nincs joga azt követelni a “National Association for the Ad­vancement of Colored People” szervezettől, hogy tagjainak névsorát hozza nyilvánosságra. Mrs. Daisy Bates, a helyi NAACP szervezőjét, az is­kola beolvadási harcból eredő ügyben a város 25 dollár pénzbírságra Ítélte. A bírósági döntés fon­tos elvi győzelem is az NAACP részére. Duke Ellington diszkrimináció áldozata Baltimoreban, egy “csak fehéreknek” étkezdé­ből kiutasították Duke Ellington országos hirü néger zenészt, miután jólsikerült koncertet adott egy iskola előadótermében. Nem a kölcsön fáj a bankárok újságjának, ha­nem, hogy mire költik azt. A 290 billiós nemzeti adósságot az évi’ől-évre emelkedő fegyverkezési kiadásaink halmozták fel. A kamat, amit a ban­károk kapnak érte, könnyen jött kereset. A profit, amit a fegyvergyártás hoz, szintén nem megve­tendő falat a bankárok részére, akik financiroz- zák a fegyveripart. De iskolákra, népművelésre kiadott dollárok az kidobott pénz. Abban nincs haszon. Sőt, azzal maguk alatt vágnák a fát. A tanult ifjúságban nem lehet megbízni, gondolják ők. Sose lehet tudni, hogy tudásszomjuk hol áll meg, ha egyszer megindult. A titkolódzás célja WASHINGTON — Edward P. Morgan rádió kommentátor, aki az AFL-CIO védnöksége alatt a hét első öt napján a szervezett munkásság szem pontjából nézve analizálja a napi eseményeket, a napokban rámutatott arra a nagy veszedelemre, amit az Eisenhower-adminisztráció örökös nagy titkolódzása hoz az amerikai népre. Morgan elmondotta, hogy az Eisenhower-kor- mány a biztonsági (security) okot hangoztatva titokban intézi az ország ügyeit és még a sajtó­nak is megtagadja az információk adását. Az in­formációk ily visszatartása miatt már a kong­resszus számos tagja is panaszkodott As a John E. Moss (D. Oal.) képviselő meg Thomas C. Hen­nings szenátor (D. Mo.) vezetése alatt működő albizottság már kihallgatásokat is tartott ebben az ügyben, de sajnos teljesen eredménytelenül A kormány ma éppen olyan titkolódzó, mint az­előtt volt. Hennings szenátor szerint ez ellenkezik az ame­rikai alkotmánnyal, mert ha a kormány mindent titokban cselekszik, akkor az már nem a NÉPÉRT ÉS A NÉP ÁLTAL VALÓ KORMÁNYZAT. Ugy- látszik, hogy az Eisenhower-adminisztráció azzal mitsem törődik. Ilyen tipikus titokban folyó esetek voltak pl. a Dixon-Yates szerződések, amikor magánkézre akarták átjátszani a közpénzeken épített több száz millió dollár értékű áramfejlesztő telepeket. A dolog idejében nyilvánosságra került és elej­tették, de a részleteket az amerikai nép még ma sem ismeri. És hogvan intézhette az ország ügyeit mint “az elnök legfőbb tanácsadója” olyan ember, mint Sherman Adams, akit csak a Goldfine szőrme- kereskedő csalásainak és vesztegetéseinek nap­fényre hozatala kergetett ki állásából? A titkolódzás központjában a Pentagon (mili­taristák központja) áll, ahol most újabb jelszava­kat találtak ki az amerikai nép megrémitésére. “Elmaradtunk az irányítható lövegekkel”; “Nincs elég elhárító erőnk”, — hangoztatják azért, hogy a kongresszus újabb meg újabb billiókat szavaz­zon meg nekik. Az Eisenhower-adminisztráció titkolódzásának igazi értelme a nép megrémitése, hogy a milila- rizmusra még többet költsön. »WMWVWHWWHVVHVWWHVtWWWVVW RÉV. MARTIN L. KING-et a néger nép egyik legismertebb vezetőjét letartóztatták Atlanta, 'Georgiában, az alabamai hatóságok kérésére, me­lyek hamis adóbevallással vádolják. 2,000 dollár óvadék ellenében szabadon bocsátották. Dr. King a néger egyenjogúsági mozgalomban való rész­vételéért, személye ellen folytatott üldözésnek bélyegezte az eljárást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom