Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-25 / 8. szám

10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ^ n tt .TT" ^ .V ii f| y*T r 95. I960 jL *<­í Magyarország s érirkir^r k 'k'kfcir kkriric'kk+'kiricitizir'kit'kir-k'kic'k'k'kicir'kkricirick AMERIKAI SZEMSZÖGBŐL: A MAC; YÁK FALU UJ ARCA EGY HŰBÉRI FALU BELÉP A HUSZADIK SZÁZADBA Irta: Eü^lSl FÉLA Az ellenforradalom leverése után bekövetke­zett ' o > pót. lkai és g :. t asági konszolidáció jobb életet jel ntett a magyar városokban és fal­vakban. A ma"., ar nép jobban megértette ■ az uj eszméket: vagy megszokta, vagy belátta, hogy nincs más-ut a boldogulásra. Ennek egyik leghí­vebb kifejezője a termelőszövetkezeti mozgalom 1953 kora tavaszán bekövetkezett gyors fejlődése. E folyamat Győr-Sopron megyékben kezdődött és rüv th t-: kiterjedt az*ors>á.g több -mine két­harmadára is. Falva’., teljes járások, sőt Győr- ßopronban az egész megye parasztsága a terme­lőszövetkezeti gazdálkodás-Útjára lépett. Még ne­künk amerikai turistáknak is feltűnt ez, mert a falu határán, a falu neve alatti tábla büszkén hirdeti: Termelőszövetkezeti ' Község. Talán a számok nekünk amerikaiaknak nem imponálnak ,mert mi számokban lassanként mil- liárdokhoz (billiókhoz) szoktunk. De mégis érde­mes egy. pillanatra meghallgatni, hogy tavaly ta­vasszal a termelőszövetkezetbe belépő családok száma megközelítette a 300,000-et; a tagok szá­ma több, mint 350,000 és a termelőszövetkezetek kereken 2,400.030 kát. holdon gazdálkodnak. Ka valaki Közülünk nem azért ment haza, hogy a volt gazdag rokonok siránkozását hallgassa, ak­kor hamarosan meglátta. változásokat a falu­ban. És ha többet akart megtudni, akkor pár centért (8 forint=35c) vehetett egy kis köny­vecskét, amely megmagyarázza ezt az uj csodát. 1956 telén, az ellenforradalom után, kb. fele a szövetkezeteknek felbomblott s igv az előbbi 17 százalék paraszt tagok száma 8 százalékra ésett. Azonban két'évre rá még egy olyan kmrervativ megye, mint Győr-Sopron a szövetkezeti gaz­dálkodás mellett döntött. Ez kétségtelenül annak köszönhető, hogy a kormány helyes (nem erő­szakos, hanem meggyőző és rábeszélő) politikát folytatott és lassanként a szövetkezeti eszme (nagyüzemi gazdálkodás) elöntő érv lett. A magyar társadalom azért büszke éppen Győr- Scpron megyére, mert ott — a Kis Alföld termé­keny földjén, intenzív gazdálkodás volt lehetsé­ges és igy- könnyebben lehetett leküzdeni a kez­ded nehézségeket és mintaképül szolgálhat az egész országnak. Mindent átszervezés óriási ne­hézségekbe ütközik. Azelőtt, egy kis csoport egye­sülőre szövetkezetbe, az egész falu életét felboly­gatta. Ha a tagok földjei szét voltak szórva a fa­lu egyik határától a másikig, akkor természetesen nagyüzemi gazdálkodást csak tagosítás utján le­hetett elérni. Minden tagosítás összetűzést, ve­szekedést és elkeseredést okozott. Tagosításnál a földnek nemcsak nagysága és minősége számit, hnnem annak közelsége a legközelebbi, talán örök lőtt földsávhoz, a falu és utak állapota stb. Úgy tudom Dobi István (köztársasági elnöki tanács elnöke) ajánlotta, hogy egy-egy község teljes egészében alakítson szövetkezetei, akkor el lehet kerülni a minden faluban induló: polgárháborút. Természetesen alakuló termelési szövetkezet gyorsabb sikerre számíthat, ha a községben már volt nagyüzemi gazdálkodás (akár állami, akár grófi latifundium forrná-iában.) Pl Kisbér egy­kori állami birtok (Komárom megye) ma virágzó tsz, úgyszintén Hédervár is (Győr megye), amely grófi nagybirtok volt. A felszabadulás előtt ugyanis a községek határában lévő földek nagy része egv nagy uradalom vagy az állam kezén volt és igv a nagyüzemi gazdálkodás megszer­vezése itt viszonylag könnyebben ment. (Meglévő épületek, kedvező szociális rétegeződés stb.) Az ilyen községekben a terménygazdálkodás és állat- tenyésztés kiegészítette egvmást. Állattenyész­tés mellett, fejlett kertészeti ágakat és cukorré­pa termelést is találhattunk. Szeretném bemutatni a magyar faluk régi ké­pét és azok problémáit. Például egy községnél, amely uradalmi község volt, ha felesleg volt munkaerőben, a közeli iparváros nagy vonzóerő volt. így az óbudai textil gyárak és téglaégető üzemek munkásaikat a budai oldalon lévő Duna- menti községekből rekrutálták. .. Győrszemer pedig Győrbe küldte fiataljait. De ily helyen min­dig munkáshiány volt és igy munkaigényes üzem­ágak fejlesztése egyelőre nehézségekbe ütközött. Viszont a győrmegyei Kisbáb községben van elég munkaerő, igy belterjes gazdálkodásra lesz utal­va. Talán a legérdekesebb példát uradalmi község helyzetire Hédervárával tudok ismertetni. Ez a község ,az előző generáció által jól iámért Kuen- Héderváry (miniszterelnök Tisza - István előtt) nagyuradalmi keretébe volt beékelve. A község legnagyobb részét uradalmi cselédek, - napszámo­sok törpe birtokosok képezték. A falu módo­sabb rétegét a középparasztok képviselték, akik a gyengébb földeken gazdálkodtak és birtokuk átlagos kiterjedése alig haladta meg a 10 kát. holdat. Tehát ebben a községben a parasztság egész tömegében szemben állott a nagybirtokos­sal. Ugyanis a nagybirtok (a Horthy-uralom osz­lopa) jelentette a paraszt rétegek gyarapodásának legfőbb akadályát. Majdnem mondhatnám, hogy a Horthy-uralom feudális jellege akadályozta meg a magyar falu elpolgárosodását, vagyis a tőkés Irta: SZENES IMRE A SZERKESZTŐ.MEGJEGYZÉSE: Az ameri­kai haladó szellemű magyarság nem tudta megér­teni, hogy az 1956-os elleniorradalom idején a főiskolai hallgatók között is akadtak olyanok, akik az uj rend ellen fordultak, noha az nagy ál­dozatok árán nevelte és iskoláztatta őket. Erre a nagymérvű hálátlanságra némi világot vet az alábbi cikk, amit a budapesti Népszavából vet­tünk át és egy kevés összevonással közlünk. ® A fiatalok jó részénél tapasztalható a haladó világnézet felülkerekedése, de ennél fontosabb, hogy közösen vallják: a kispolgári családban ne­velkedett diákok többsége megnyerhető a szo­cializmus ügyének. — Természetesen hatottak rám a szilárdabb világnézetű munkás-diákok — mondta. E. P. ne­gyedéves történelemkönyvtárszakos hallgató. — Annál is inkább, mert aki tudományosan igyek­szik gondolkodni, nem is juthat máshová, mint a szocializmus eszméihez ... Egy régi mérnök fia hosszas eszmecserék, vi­ták után belépett a KISZ-be. A mérnök-papa éle­sen ellenezte ezt. Nem mintha ellenséges felfogá­sú lenne, csupán az az életelve: “Fiam. ne avat­kozz a politikába. .Ám a fiú most az apjával folytatott nagy vitákat — és végül sarokba is szorította. . . Kétféle gőg Nem könnyű elérni, hogy az egyetem szellemi és közösségi életében lecsiszolódjanak az innét- onnét hozott, helytelen nézetek, tulajdonságok. Itt van például jó néhányban az “értelmiségi gőg” és ellenpólusa, a “proletár gőg”. Ez utóbbi mögött olykor persze ott rejtőzik némely, tanu­lási nehézségekkel birkózó diák kisebbségi érzé­se is. lennek okait P. O. harmadéves magyar— filozófiai tanárszakos igy látja: — Nekünk sokkal nehezebb az indulás, mint a polgári vagy értelmiségi gyerekeknek. Mert a mi szüléink nekünk nem nyújthatták azt a nevelést, amit ők saját szüleiktől kaphattak. Ezt a problémát több munkás-paraszt fiatal érintette. Pedig tanulmányi eredményeikben né­melyek még túl is szárnyalják az előbbieket — csak sokkal nagyobb erőfeszítéssel. Ilyen körül­mények között a könnyebben és jól tanuló értel­termelésben való részvételét. Ingatlan forgalom úgyszólván nem is volt az ilyen faluban, ami volt, az is inkább csak a föld elaprózódásához ve­zetett. A parasztság a felszabadulás előtt sem ter­mőföldhöz, sem házhelyhez nem juthatott. Talán számok tisztábban világítják meg a helyzetet: Földbirtokos (a családok) 1%-a birja a határ szán­tóföldjének 59%-át. Falu szegényei (a családok) 71%-a birja a határ szántóföldjének 3.6%-át. Középparaszt (a családok) 13%-a birja a határ ■ szántóföldjének 13.4%-át. lyiras, kereskedő, értelmiségi (a családok) 15%-a bírja a határ szántóföldjének 7.7%-át. Ha ezeket a számarányokat egymás mellé állít­juk, kitűnik, hegy egy gróf bírta a határ hatti­zed részét, 180 család éhezett, mert minden 100 holdból csak négy volt az övé, 32 család tengődött a legsoványabb földeken és 100 holdból 13% hold volt osztályrésze; végül volt 38 uradalmi cseléd, kisiparos kis szatócs és a falu intelligenciája (pl. községi orvos), akinek földje csak nagyobb fajta, kert volt. Milyen volt Hédervára a felszabadulás előtt ? Teljesen az ősrégi feudális korabeli zárt jelle­gű település képét adta. Ez abban csúcsosodott ki, hogy a kézmüipárosok közvetlen a hübérur kastélyának »kerítései mentén telepedtek meg, a jobbágyok tágabb körben helyezkedtek el. A ha­tár nagy részén terpeszkedő: földbirtok, uradalmi erdők és ipari üzemek együttesen adták meg a község uradalmi jellegét. A művelési ágak közül a kert, illetve park, a szőlőhegy, erdő és nádas, rétek teljes egészükben, a szántóföldek pedig nagyobb részben az uradal­mat, vagyis a Héderváryakat szolgálta. Ma Hédervár 2,485 holdjából csak 70 ven egyé­ni kézen (kevesebb, mint 3 százalék) a többin már a társadalom közösen gazdálkodik. Ha alkalom nyílik követni fogjuk a község éle­tének további fejlődését. miségi gyerekek néhánya “kiugrik”. Közülük a kiforrottabbak segítenek is társaiknak. Ám akad­nak köztük elkülönülök, csak egymással barát­kozik á munkás-paraszt fiatalokhoz leereszke- dők. Ezek soraiban találhatók azok az egyetemis­ták, akikről a marxizmus szellemi gazdagsága ma még lepereg és legfeljebb szegényes alakoskodást vált ki belőlük. Mert nyiltan nem tudják és meg sem kísérlik cáfolni a szocialista tanítás igazsá­gát. Még kevésbé mernek szembehelyezkedni népi demokráciák rendjével, a párt politikájával. Mind­ezt elsősorban az teszi számukra kockázatossá, hogy ma már a diákok és professzoraik többsé­gével egyaránt szembe kerülnének. “Igyekezz kiemelkedni” Fejjel tehát nem lehet a falnak menni. Olykor viszont más formában csak kiütközik igazi lé­nyük. Ennek pedig jellemzője, hogy tanulásuk fő hajtóereje nem a hivatásra készülődés, nem a nép szolgálata, hanem kizárólag a majdani jobb “po-, zició” és gazdagodás vágya. És sajnos, ilyen irány ban nem kevés a szülői inspiráció sem. Egy vidéki gimnáziumi igazgató atyai levelében például igy biztatta egyetemista gyermekét: “Fi­am, igyekezz kiemelkedni a szürke tömegből...” Az ilyen “kiemelkedési” buzdítás a karrierizmus táplálója. Az egyik jólkereső értelmiségi gyerme­ke például az egyetem utáni életéről, terveiről rendszerint csak' olyanformán beszélt: “Aztán majd az autómból integetek nektek. . — már­mint “szürke” társainak... Az egyetemre járnak vezető beosztású értel­miségek gyermekei is. Többségük szerényen visel­kedik, de akadnak, akik hencegnek szüleik jó anyagi helyeztével, kapcsolataival. Tanulnak, ta­nulnak, de diákéletük egyik fő célja a szórakozás, élvhajhászás. A kispolgári életszemlélet és erkölcs — illetve <az a vékony diákréteg, amely ennek hordozója — nemcsak bírálatot vált ki a munkás- és paraszt­fiatalokból. Különböző formában egy és más rá­juk is átragad, s ez leghamarabb az öltözködés, a viselkedés külsőségeinek átvételében nyilvánul meg. Ennél nagyobb baj, hogy az ilyen hasonu­lással némelyek fokozatosan átveszik a kispolgári gondolkodást is. Kirívó példája volt ennek, ami­kor az Eötvös-kollégiumban való egyik paraszt­fiatalt meglátogatta egyszerű, fejkendős édes­Ki befolyásol kit? A magyarországi egyetemi élet kohójában hogy formálódnak át a diákok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom