Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-25 / 8. szám

AMERIKAI MAGYAR 'ZA (JolyRrY,"» at cI: 'S cldakúl) és stem Tyzetük i .-3'fere. Négymillió dollátcrt bomba- Ó3 lcc ,ui'»cdásmcn:e3 tágai irodán alyisú- geket ..kar ép.Aecm, a iol 643 állami tisztviselő és 2,200 irodai al/.almauou nyugodtan dolgozhat majd. Igv néz ki a “népi” menh d" A minimális menhely, amit a McHugh-bizottság ajánl, valóban sírhelyet juttat az ember eszébe. Két személy befogadására egy 6 láb hosszú, 5 láb 4 inch széles és 4 láb magas üreget ajánl, amelyben csak ülni, vagy feküdni lehet. Ezt a pince mellé ajánlja építeni, hogy felváltva ott is lehessen tartózkodni. Úgy képzeli, hogy 3 naptól 2 hétre terjedő időt kell majd ott tölteni, azért megfelelő élelmiszerről előre kell gondoskodni. Azt is ajánlja, hogy a törvény az erre költött ösz- szeget tegye adómentessé. Minden iétező lakóház, bérház, hotel vagy más lakóhely legyen köteles 1963 julius 1-ig menhe- lveke't építeni, a “lecsapódás 90 százalékának meggátlására”. A törvény tegye kötelezővé, hogy az 1962 január 1-e után épülő házak menhelyek- kel együtt készüljenek. Ugyanez áll kereskedel­mi vagy ipari célokat szolgáló épületekre is. Megkérdezték Mr. McHugh-tól, hogyan képzeli ennek megoldását New Yorkban, ahol egy magas Eisenhower kimm sas EáiasnerMbaa (Folytatás az első oldalról) Elutazása előtti este Eisenhower 15 perces be­szédet mondott, melyet országosan rádión és te­levízión közvetítettek. A beszéd két célt szolgált. Egyrészről meg akarta cáfolf.i azokat az ameri­kai katonai és politikai erőket, amelyek az utób­bi belekben a kongresszusi költségvetési kihall­gatásokon siralmas képet festettek az Egyesült Államok fegyveres felkészültségéről a Szovjet­unióhoz viszonyítva. Ezzel több pénzt akarnák kicsikarni fegyverkezésre, mint a már felaján­lott 41 billió dollárt. A beszéd másik részében Eisenhower elnök utazásának célkitűzéseit vetí­tette elő és az Egyesült Államok legnemesebb szándékairól biztosította délamerikai hallgatóit. Mire befejezte fegyvernemeink felsorolását és feldicsérését, Eisenhower elnök minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy “rémitő pusztítá­sokra” vagyunk felkészülve. De nemcsak mi, ha­nem a42 ország is, melyek felfegyverzését elő­segítettük, továbbá haderőnk amely világszerte előnyös pozicióban van.” Az elnök “félreértések”-re alapozta a délame- rikaí országok irányunkba megváltozott maga­tartását. Külföldi propaganda akarja elhitetni velük, hogy gyarmati viszonyban vannak az Egyesült Államokkal szemben. “Ez otromba ha­zugság”. mondotta Eisenhower. Felsorolta az amerikai jótéteményeket, mint a 10 billió dollá­ros tőkebefektetéseket és másik egybillió dollárt, amit kölcsönök formájában nyújtunk a délame­rikai országoknak gazdaságaik felépítésére. Jó­szomszédi viszonyunk a be-nem-avatkozás politi­káján nyugszik—mondta az elnök, továbbá, hogy az Egyesült Államok továbbra is fenntartja Ígé­retét Délamerika biztonságának megvédésére. Amerikai német nagygyakorlat VILSECK, Nyugat-Németország. — Az Egye­sült Államok németországi hadserege és az utóbbi 2 év alatt felszerelt nyugatnémet haderő, amely most már 60,000 emberből áll, együttes nagy­gyakorlatot tartottak. A nagy manőverről beszámoló hir szerint a NATO területet megtámadta az “ellenség” Cseh­szlovákiából és Kelet-Németországból, de az ame­rikai és nyugatnémet együttes védelmi erő gyor­san visszaszorította az “ellenséget”, majd átker­gette azt a Dunán. Ezért a nagygyakorlat rend­kívül jól sikerült, — szólt a hivatalos jelentés. Miután ez volt az első eset, hogy az amerikai katonák együtt manővereztek az uj német had­erővel, nyilvánvalóvá lett az is, hogy az a sok katonatiszt, akik már a Hitler náci hadseregében is szolgáltak s most újra tiszti rangot kaptak, nagyon, jól tud alkalmazkodni az uj viszonyok­hoz. Másrészről az is nyilvánossá lett, hogy az amerikai hadvezetőség sem kényesjtermészetü és. nem válogatja meg a szövetségeseit. Sőt, eldicsek-1 szik azzal, hogy volt náci tisztekkel “sikeres” ma­nővert tartottak. iMHSgtOiESMHrM 1 bérház vágy irodaépület kicsiny pincehelyiséggel, de többsziz lakóval rendelkezik. Ezek számára a biztos ur az épületen belül összeállított menhe- lyet is elégségesnek tartotta. Arra nem gondolt, hogy akár itt, akár a föld alatt, hogyan jutnak az ember k lecsapódás-mentes levegőhöz. Még az a praktikus mentőötlete is támadt, hogy azo mák, kiket atombombatámadás munka­helyükön ár, de ez nem esik közvetlenül a robba­nás területére, legalább egy órányi idő áll rendel­kezésükre, hogy hazaérjenek, mielőct a gyilkos lecsapódá s a földreszáll és mindent eláraszt. A háború őrültjei Az amerikai nép nyilvánvalóan nem reagál a sorozatos háborús ijesztgetésre és még kevésbé az utóbbi időben, amióta komolyabb lehetőséget lát a béke megteremtésére. Rockefeller valószínű­leg ezért tartja szükségesnek törvényhozással rá­erőszakolni elképzeléseit New York állam lakóira. N m volnánk meglepve, ha a háztulajdonosok va­lami megegyezés-félét sejtenének épiíőérdekelt- cégckkel, akiknek szép kis haszon jutna a másfél billió dolláros földalatti építkezésekből. A komoly, de nőm politikamentes N. Y. Times vezércikkben akarja rábeszélni olvasóit, nem élhetünk köny- nyelmü eiőkészületlenségben. “Hát nem ér meg egy emberélet ICO dollárt?” kérdi, de hiányzik hangjában az a meggyőződés, amely más cikkeit jellemzi. Nem csoda. A McHugh-terv annyira lo- gilcátálan, félrevezető, gyakorlatban kivihetetlen, hogy ha komoly, létező veszedelem elhárítására volna szánva, akkor egyenesen kriminálisnak ne­vezhetnénk. A N. Y. Times egy olvasója azonban csak fan­tasztikusnak nevezi, agyrémnek, ami magában is eléggé megbélyegző. A N. Y. Times vezércikkét azonban “megütközéssel” vette. A levéliró, Fred­erick L. Shuman, a Williams College történelmi professzora, a Woodrow Wilson tanszék tanára, azt írja, hogy “a jelentés és az önök vezércikke szerint az atomháború eljötté után —- amit az ilyen ‘okfejtés’ segít ‘elkerülhetetlenné’ tenni — a newyorkiak, vagyis akik elkerülik az elhamvasz­tást, majd visszatérnek a normális élethez. Vajon mit használnak élelmiszernek, vagy ivóvíznek, amikor minden készlet meg lesz mérgezve?” Shuman professzor “kollektiv őrületnek” nevezi az ilyenfajta tervezgetést. Teljesen igazát adunk neki, de ebben az esetben a “kollektiv” elnevezés tisztázásra szorul. Még pedig azzal, hogy Rocke­feller ahhoz az “őrült kollektívához” tartozik, amely hatalmát féltve, saját országa népének életét is kész feláldozni önző érdekeinek. Néger tanár megjelöli az uj ösvényeket A Temple-Emanu-El szószékéről Rév. Dr. Mor- decai W. Johnson, a washingtoni Howard Univer­sity néger elnöke mondott ünnepi szónoklatot a Race Relations Day (faji viszonyok napja) alkal­mából. Dr. Johnson szülei még a rabszolgák életét élték. Dr. Johnson a Szovjetunióval való békés kap­csolatokban látja az Egyesült Államok jövő fej­lődését. “Segítenünk kell a kommunizmus embe- ries céljait, hogy legyőzzük rossz tulajdonságait”, mondotta “különben országunkat nemsokára a visszamaradt országok soraiban fogjuk látni”. Arra figyelmeztette a nyugati civilizációt, hogy szerényen, őszintén és a tények alapján értékelje a két rendszer célkitűzéseit, különben készítheti saját halotti beszédét. “Az oroszok tudják, hogy erősek és hogy mi képtelenek vagyunk megdönteni őket. Békét aján­lanak, mert nem látják a háború szükségét. Ha továbbra is ellenségünkként bélyegezzük őket és ragaszkodunk a ‘hidegháborúhoz’, mint az egye­düli megközelítési módszerhez, akkor a nyugati civilizáció a biztos kudarc ösvényét járja”. Ami a “szabad világ népei” jelzővel való di­csekvésünket illeti, ennek valódiságát dr. Johnson megcáfolta azzal a ténnyel, hogy “Ázsia és Afri­ka népeivel szemben ez nem állja meg a helyét, miután 500 évigjagresszorok voltunk velük szem­ben”. “Kizsákmányoltuk természeti kincseiket..., gyakran elkülönítettük és megaláztuk őket atyá­ik földjén. “A jelenben saját nemzetünk egy kisebbségét nyomjuk el mérhetetlen kegyetlenséggel. “El kell vetnünk a régi rendszert és arra az útra kell térnünk, amelyen felszabadíthatjuk az elnyomottakat attól a szegénységtől és nyomor­tól, amit mi segítettünk a vállaikra rakni.” Néhány s~ó néha köteteket testéi. Az angliai “New Statesman” hetilap, amely nagyjából jelle­mezve politikailag bal.-.özép labor-pártinak felel meg, pár hete cikket közolt Kelet-Németország- íól. Crossman, a c.kk Írója a-ri akarta látni, hogy mi a különbség kelet s nyugat Németországai kö­zött, de nem a fényűző kirakatokban és üzletek­ben, nagyszeré, szállodákban és mulatóhelyekben, hanem a nácizmusban. Kelet-Németországban nem tak.lt egykori (?) nácikat fő politikai és ka­tonai állásokban, az magától értetődő dolog. De mindennél többet beszélt a különbségről találko­zása egy fiatalemberrel. Crossman meglátogatott egy határállomást, ahol nyugatról jövő és Kelet-Németországban le­telepedni óhajtó embereket fogadtak. Leépített ruhr-v déki szénbányászok, munkát kereső mér­nök és hasonlók társaságában ott ült egy fiatal- emver, aki elmondta, hogy hamburgi kereskedő gyermeke, gimnáziumi érettségivel rendeklezik, de csak nehéz rakodőmunkási állást tudott kapni, azért ment át Keletre. De a mellette ülő másik fiatal odasugott neki: “Mondd meg az igazat, te bolond”. Erre az kibökte a cikk írójának: “Az igazság az, hogy odaát mindenki zsidónak nézett, ezért jöttem ide”. Kivár, ez külön magyarázatot? A OOP s'glnesolja a minimális bér megsiavaifsát Tihanyban Február 9-én, 90 percig tartó heves vita folyt az állami törvényhozó testületben a Rosetti-Moss- berg törvényjavaslat körül, amely az 1.25 centes minimális órabér törvényesitését ajánlja New York államban mindenki részére. A republikánu­sok elgáncsolták Rosetti minden igyekezetét, hogy a törvényjavaslatot illőképpen megtárgyalják. A szavazás 71 :63 volt. Hat republikánus és 57 demokrata szavazott arra, hogy a törvényjavaslat tárgyalásra kerüljön. A republikánusok többsége ellene szavazott. Hiába Ígérgette Rockefeller a minimális órabértörvényt mielőtt kormányzó lett. Rosetti statisztikai adatokkal bizonyította, hogy milyen nagy szükség volna a minimális óra­bértörvényre. Elmondotta, hogy a New York ál­lamban segélyen élő 224,499 család közül 102,259 család feje olyan alacsony fizetésért dolgozik, hogy segélyre szorul, hogy a legszükségesebbeket képes legyen megvásárolni családja részére. Csak New York városában 64,222 dolgozó család szo­rul segélyre az alacsony munkabérek miatt. Ro­setti elmondta, hogy 700,000 munkást érintene a minimális munkabér törvény. A babona áldozata WOODLAND PARK, Calif. — A Canoga Park­ban lakó Thomas W. Hood és felesége nem en­gedték meg &z itteni “Community Hospital” or­vosainak, hogy 4 éves gyermeküknek vért adja­nak, mert azt “tiltja a szentirás.” Mikor az orvo­sok látták, hogy vérátömlesztés nélkül a gyermek meg fog halni, a bírósághoz fordultak s Donald A. Odell biró a gyereket gyámság alá rendelte és utasította az orvosokat, hogy tegyenek meg min­dent a kisgyermek megmentésére. Ez az eljárás azonban annyi időt vett igénybe, hogy közben a gyermek elvérzet s meghalt. A szülők, akik a papjukat is elhozták a kórházba, sóhajtva mondották; “Bele kell nyugodnunk isten akaratába. A vérátömlesztés sokkal nagyobb bűn lett volna.” A pap is hasonló módon nyilatkozott. Amerikai Magyar Szó labserlption ln C. S. and Canada for one year |7.M, for six months $4.00. Foreign Countries for one year $10.00, for six months $5.00. mwHwwvwvwwuwwwHumwHmw előfizetési árak: New York városában, az CSA-ban ée Kanadában egy évre $7.00 félévre $4.00. Minden oiás külfö»dl országba egy évre $10.00, félévre $5.00. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1M Kast lCth Street, Néw York X, I». Y. ) Telefon: AL 4-0597 <^*>84

Next

/
Oldalképek
Tartalom