Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-02-18 / 7. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 18, 1960 8 XgwdeJc a smJasztóhö'jL Az ebben a rovatban kifejtett neze- | Olvasóink tek nem szükségszerűen azonosak \ kn-r-,AcvAlnr,b a szerkesztőség álláspontjával j „ közügyekhez AWXWWWWWWWWW Válasz “Az Ember” szerkesztőjének lisztéit Szerkesztőség! Kérem adjanak helyet a Magyar Szóban a következő spraimnak. Köszönöm. — Sz. E. A múlt nyáron Magyarországon létemkor dr. ßinger Ödön nagykanizsai kerületi főrabbit roko- nai.n és ismerőseim által ismertem meg és személyesen győződtem meg arról, hogy kerületében legnagyobb tisztelettel és szeretettel vannak iránta. Egyik beszélgetésünk alkalmával azt mondta nekem: “Én hivatásomnál fogva a hitet, a békét és az emberi megbecsülést tanítom és ezzel vagyok elfoglalva. A politikát végezzék a politikusok, az az ő mesterségük.” Az Egyesült Államokba való visszatértem után leveleztem dr. Singer főrabbival. Egyik levelét amelyben a magyarországi zsidók polgárjogainak eddig sohasem élvezett szabadságáról és törvényes védelméről ir, felvittem dr. Kiár Zoltánhoz, a rewyorki “Az Ember” szerkesztőjéhez, mivel úgy éreztem, hogy az amerikai-magyar barátság érdekében a zsidó olvasó részére a levél hasznos felvilágosítást tartalmaz. Beszélgetve dr. Kiárral, ismertettem vele dr. Singer főrabbi és más magyarországi zsidó kívánságát, ami nem arra szorítkozik, hogy “Az Ember” vagy más ellenzéki újság támogassa a mai magyar kormányrendszert, hanem csak arra, hogy ne rágalmazzanak, hanem Írják meg az igaz ságot és ne terjesszenek hamis, hazug híreket, mert ezzel ártanak a magyar népnek és különösen a magyar zsidóságnak, amely a mai kormányforma alatt életét és jövőjét biztosítva látja. Mr. Kiár hosszas magyarázkodásokba kezdett. Hogy ő a pesti — több mint 50,000 tagot számláló zsidó szövetségnek volt a titkára, hŐgy igen fontos munkát végzett ott és hogy már az apja és nagyapja is elismert nagy emberek voltak. Továbbá azt mondta, hogy olvasta dr. Singernek Izraelben tett látogatásáról szóló jelentését, amiben nem hízelgőén nyilatkozott az izraeli helyzetről. Közbeszóltam, hogy a főrabbi nekem is említette, hogy kritizálni valót talált ottan és hogy különösen elítélte az izraeli kormány fegyverszállítását annak a Nyugat-Németországnak, amely annyi hittestvérét ölte meg. jlO percnyi csűrös-csavaros magyarázkodás után dr. Kiár a magyarországi viszonyokról kezdett beszélni. De miután olyat mondott, ami szerintem nem felel meg a valóságnak, közbeszóltam. “Kiár ur, én csak most jöttem vissza Magyarországról, nekem ne mondjon ilyet! Különben is nem jöttem vitatkozni, vagy politizálni, csupán azért, hogy szíveskedjen leközölni magyarországi hitrestvérei kérését.” Erre Kiár ur elég gorombán kijelentette, hogy ő nem közöl semmit, ő “nem csinál propagandát a kommunistáknak”. Jói van, mondottam, ezt megmondhatta volna mindjárt a levél elolvasása után. “Én először Önhöz jöttem, de most kénytelen vagyok más újsághoz menni, hogy eleget tegyek a kötelességemnek”. Nem igaz tehát az, amit Kiár a dec. 23-iki lapjában ir, hogy én “felháborodottan követeltem” a levél közlését. Kiár ur volt felháborodva, ami érthet) is. Először, mert átlátszó érvei nem hatottak rám, másodszor, mert leleplezve állt előttem, hogy az igazságot saját fajtája érdekében sem hajlandó leközölni. Azonban a legfelelőtlenebbtil handabandázik a legdivatosabb, legkifizetődőbb “bolsi” elnevezéssel. Evvel ugyan hiába próbálja eltakarni érdekeit, inkább csak azt bizonyította be, hogy ő is a népek barátságát és a békés kiegyezést ellenző háborús uszítok gyülölethadának az uszályhordozója. Hiszen több, mint 3 évvel az ’56-os ellenforradalom után, már csak a legelvetemültebb fasiszták írnak ilyen hangon: “. . .a magyar nép, közte.. . az otthoni zsidó intellektuelek, irók, újságírók, tudósok legkiválóbbjaival, felkelt a terrorista szörnyrendszer ellen, s ugv elsöpörte volna, hogy hírmondója sem marad, ha a moszkvai terroristák a betyárbecsület nevében nem jöttek volna a segítségére tankjaik és mongol hadaik mérhetetlen túlerejével, népirtó vérfürdőjükkel.” Ilyet Írni zsidó létére! Meg vagyok győződve, hogy evvel ellentétben Kiár ur tudja az igazi tényt, megmondták neki az idemenekült zsidók, hogy éppen a fasiszta “szabadságharcosok” azonnal életbeléptetett zsidóirtása elől menekültek ki Magyarországból. Nekem Magyarországon minden zsidó, akivel beszéltem azt mondta — és ezt hallotta minden más magyarországi látogató is —, hogv “IIA NEM VERIK LE AZ ELLEN- FORRADALMAT, AKKOR A SZÁLASI-HITI.Eií UTÁN MEGMARADT KEVÉS ZSIDÓ KÖZÜL MÁR EGY SEM VOLNA”. Már pedig eszerint, ha a Kiár ur kívánsága teljesüli volna, a magyar zsidóságnak “hírmondója se maradt volna”. Evvel a kívánsággal Kiár ur akarva, nem akarva a saját hittestvérei pusztulását is kívánta. •Kiár ur talán csak nem a Szálasi-Horthy meglapult banditáit, a börtönökből kiengedett csaló tolvaj, gyilkos elemeket, vagy a kevés számú hazug jelszóval félrevezetett embert és nyájas szájú gyerkőcöket nevezi a “felkelt népnek”? Számottevő zsidó nem akadt köztük, sem munkás, sem intellektuel. Kiár urnák nem tetszik az, amit Singer főrabbi mondott a vallásszabadságról. Kiár ur a “teljes vallásszabadságot”' úgy értelmezi, hogy “A politika, a közélet számos életbevágó kérdéseinél szükség van az egyház magasabb erkölcsi szempontú eligazító útmutatásaira.” De úgy látszik, hogy Kiár ur egy Banga páter, egy Father Coughlin, vagy a szlovák Tiso “magasabb erkölcsére” gondol, mert Horváth Richard, Beresztóczy Miklós katolikus, dr. Péter János, Vető Lajos ref. és Dezsery László evang. egy ház vezetőket, akik a magyar nép érdekében, a szocialista teljesítmények elismerésével és a békéért való kiállásukkal gyakorolják “magasabb szempontú eligazító útmutatásaikat”, “fekete bárányoknak” nevezi Singer főrabbival együtt. itt nincs szükség rá, hogy én ezeket a vezetőket védjem. Nekem nem mesterségem az irás és azért nem is válaszolok dr. Kiár minden kitételére. Különben is ismerik New Yorkban őt is, az újságját is. Mindenféle bölcsesség Tisztelt Szerkesztőség! Mint 1848-ban elhangzott a felhívás: Veszélyben a haza!, úgy a Magyar Szó jan. 21-i számában is elhangzott a felhívás: Veszélyben a Magyar Szó! így tehát küldök tiz dollárt a lap támogatására néhai barátunk, Szebenyei József emlékére. A naptárt én is megkaptam, de átolvasni még nem volt időm, mert más olvasnivalóim vannak. Elolvastam Ják könyvét, majd Szabó Miklós köny vét és most olvasom “The Life and Times of Nikita Khruschov” c. könyvet. Ami a ‘Foglalkozásuk emigráns” c. könyvet illeti, nem is tudok szavakat találni, hogy egyetemet végzett úri emberek ide siily ed jenek? Hát az hazafiság, amit ők kifejtenek? Mikor én katona voltam, esküt kellett tenni, hogy az istent, s a “mindent meggondoltam” királyt és a hazát védjem, mert a legnagyobb bűn a hazaárulás, ami ért még a halál is enyhe büntetés. Hát azok a vezérezredesek, államférfiak, akikről a jelzett könyvben ir a szerző, nem mondták ki ezt az esküt a haza védelmére? Mi lesz velük, ha az “örök bíró” előtt felelni kell a hamis esküért? Ami a lapot illeti, azt javasolom, hogy emeljék fel az árát tiz dollárra. Akinek megér hét dollárt, fog érte tizet is fizetni. Nekem megéri, hiszen csak egy üveg pálinka ára a • különbözet; annyival kevesebbet iszom, de sokkal több lelki táplálékot kapok ellenértékűi. Mert nemcsak kenyérrel él az ember. Kérem, hogy küldjék el az Anne Frank Naplója c. könyvet és a “Régi jó világ” cimüt, ha lesz raktáron. A könyvre Rév. Gross “Hétvégi levele” hivta fel a figyelmemet. A lap január 28-i számában Kovács Erzsi húgom (azért irom igy, mert igy hízelgőbb) kiadta a mérgét, pedig a méreg árt a szépségnek és egy Kovács leány csak szép lehet. Pedig hát vannak olyan emberek, akik úgy gondolkoznak és sajnos van miért mérgelődni. Errefelé szintén van egy férj, aki megköveteli a feleségétől, hogy őt “ma- gázza”. Egyszer láttam, amint egv feleség kipucolta a férj uram cipőjét és azután felhúzta a lábára. No és az óhazában? Városon nem tudom, hogy van, de tudom, hogy falun a nőkkel szemben mi történt. Enyhítő körülmény, hogy a dolog öröklött, de lassan majd csak kifogyunk belőle. S kéri Erzsi húgom annak a bizonyos gödörnek a helyes elnevezését, a living room közepén. Hát ha már lesz olyan ember, akinek ez a bődiilet az ízlése, hát tegyen egy deszkát a gödör fölé. keresztbe, mint az internáló táborokban volt és legyen “doktrína gödör” a neve. Kovács János, Kanada AZ EGYSZERŰ KÉRDÉS Nem újdonság mikor azt mondják a munkásoknak, hogy. már elég nagy fizetésük van, “most már aztán ne követeljenek többet,” mert különben egyszerűen képtelenek a versenyre, más piacokkal szemben. A munkáltatók részéről bizony ez már elég régi fegyver. Mióta egyik ember a másiknak dolgozik, mindig ezt használta a munkáltató. Mielőtt uniók létesültek, a munkás kénytelen volt elfogadni azt. — Ma azonban összetartva megmondhatják együttesen a munkáltatónak, hogy hová menjen. .. A termelés fokozása lehetővé teszi a béremelést anélkül, hogy az árakat is felemeljék ugyanakkor. Évekkel ezelőtt ezt elmondta egyszerűen a szakszervezet lapja, ilyenformán: “Mit mondott most annak az embernek?” “Hát azt mondtam, hogy siessen!” “Mi ad önnek jogot arra, hogy igy siettesse?!” “Hát azért fizetem, hogy siessen!” “Mennyit fizet neki?” “Tizenöt dollárt egy napra!” “Hol veszi ön a pénzét?” “Eladom a termékeket”. “Ki készíti el a termékeket ?” “Hát ő (a munkás) készíti”. “Mennyi cikket termel naponta?” “ötven dollár értékűt”. “Tehát akkor ahelyett, hogy ön fizetne neki, ő fizet önnek 35 dollárt naponta, csak azért, hogy ön szaladgáljon és folytonosan siettesse őt?” “Nos — dehát a gépek az én tulajdonomat képezik”. “Hogy szerezte ön meg a gépeket?” “Eladtam a termékeket és gépeket vettem az árából.” “De hát ki készítette el a termékeket?” “Oh, hallgasson már, még meg találja hallani!” Az aulé közlekedés ára CHICAGO. — A National Safety Council adatai szerint az Egyesült Államok roppant nagy árat fizetett az 1959-es évben az automobil közlekedésért. Ez a borzalmasan nagy ár a következő : Balesetek okozta halottak száma 37,800. Orvosi kezelést igénylő sebesülés 1,400,000. Automobilokban és szállítmányokban okozott kár 5.8 billió dollár. A Safety Council adatai szerint 1959-ben az automobil utazás 659 millió mérföldet tett ki, ami az előző évhez kevesebb mint 5 százalékos emelkedést mutat. Azonban a forgalmi szeren- csét'enség embervesztesége 2 százalékkal emelkedett. HA ÖN RÉGI VAGY UJAMERIKÁS ÉRDEKELNI FOGJA Szabó Miklós volt emigráns érdekfeszitő leleplező könyve “FOGLALKOZÁSUK EMIGRÁNS” amely korlátolt mennyiségben Kiadóhivatalunkban kapható. — Ismerje meg Ön is azok arcképeit, akik idegen pénzért árulják, hazájukat cs népüket RENDELJE MEG MÉG MA! Ára: 1.50 dollár \ _______________________r
