Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-07 / 1. szám
Thursday, January 7, 1960 AHoGrA« ÉN LAtOm írja: ehn Látogatás a “Halál Völgyi-ben Lapunk május 21-iki számában jelent meg a mexikói “Rancho La Puerta”-n eltöltött látogatás beszámolójának befejező közleménye. Ugyanakkor említést tettem arról, hogy akinek egészsége helyreállítása, vagy üdülés szempontjából pihenésre van szüksége, nem kell Mexikóba utaznia, mert van itt Californiában egy fürdőhely, ahol olcsón és jól lehet egy hetet, vagy egy 'hónapot eltölteni. Erről a fürdőhelyről a helyi napilapokban elhelyezett hirdetések révén vettem tudomást. Részletes információt egy szállodában nyertem, ahol a fürdőhely orvosa tart előadást minden csütörtökön este és színes képeket mutat be a környék szépségeiről. A cikk megjelenése után többen érdeklődtek, de óvatosságból nem neveztem meg a helyet, mert személyes tapasztalat nélkül nem mertem azt másnak ajánlani. Szeptember hónap közepén 10 dollár lefizetéssel a feleségem és a magam számára karácsony és újév közötti tiz napra helyet rezerváltam és december 24-én, szakadó esőben nekivágtunk a 200 mérföldes útnak. Délután fél háromkor érkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a Las Vegas felé vezető kitűnő útról le kellett térnünk és négy mérföldnyi sáros utón elérkeztünk a hangzatosain bemutatott “fürdőhelyhez”, ahol a sártenger közepén egy nő, két nagy kutya, egy lúd, egy hattyú és néhány tucat vadkacsa fogadott bennünket. A nő megmutatta az éttermet és a szobát, amely 10 napon át a lakásunk lett volna. Nem kellett sem a szobát, sem a fürdőt, sem az ágyakat, sem az éttermet alaposan szemügyre venni, mert felületes áttekintéssel is perceken belül megállapítottuk, hogy ezen a “fürdőhelyen” a tisztaságot csak hírből ismerik, de lehet, hogy még a hirét sem hallották. Ezért a nőtől szívélyesen elbúcsúztunk, a két kutya fejét barátságosan megveregettük és 15 perc múlva már megint a sáros utón hajtottunk — ellenkező irányban, a kitűnő autó-ut felé. December 24-ike délután három, óra volt és ott álltunk a sivatag közepén lakás nélkül. Két órán OLVASÁS mm írja: Márky István Ne felejtsük el az árulókat Fogadott hazánk atyja, Washington György által vezetett felszabadító mozgalomnak is meg voltak az árulói, akik kisebb-nagyobb koncért képesek voltak áruba bocsájtani azt a magasztos és szent célt, amelynek révén ennek az országnak népe jogosan remélte az angol zsarnokság alóli szabadulását. Ezek között legismertebb Benedict Arnold, new-heaveni gyógyszerész, aki becstelen árulásával megörökítette nevét Amerika történelmében. Január 14-én született 1741-ben és 34 éves volt, amikor kardot kötött, otthagyván feleségét és három kisfiát, hogy aktiv részvevője lehessen a Washington által elindított nagy szabadságharcnak. Soha nem volt meggyőződéses ember és elhatározását inkább az adott körülmények befolyásolták, mint a felszabadulás szent ügyével összeforrott hite. Büszke, akaratos egyéniség volt, akire még fanatikusan vallásos édesanyja sem tudott befolyást gyakorolni. Iskolázottságánál fogva a Connecticut állami katonaság egyik századának lett a parancsnoka és már 1775 áprilisában csatába vitte katonáit. Egy hónapon belül Ethen Allen segítségé vei elfoglalta a Ticonderoga erődöt, majd a következő hónapban >a Szent John erődítményt. Ezen aktivitása révén egyik legelső hőse lett a forradalmi háborúnak. így szerzett népszerűsége ellenére is három hónap eltelte után lemondott a további működésről, leszerelt és visszatért new-heaveni gyógyszertárába. Hazatérve megtudta, hogy felesége időközben meghalt; a gyógyszertár tönk szélén állt és még a kongresszus is vizsgálatot indított ellene, amit AMERIKAI MAGYAR SZÓ belül szállást kellett találnunk, ha nem akartuk a szent karácsony estét az autóban és hidegben eltölteni. Las Vegastól 92, a “Halál Völgy”-től (Death Valley) 135 mérföldnyire voltunk. A közeli kis városban érdeklődésünkre arról igyekeztek meggyőzni, hogy a fő-szezon derekán semmi kilátás nincsen arra, hogy ott szobát kapjunk, — mégis az utóbbit választottuk. Szerencsénk volt: a három napos, szokatlan eső néhány embert elriasztott a helytől és négy napra rendes szobát kaptunk. Évek óta készülődtünk ennek a nemzeti parknak a meglátogatására és a kényszerítő körülmény folytán végre ott voltunk a “Halál Völgy” közepén, a “Temetés Hegy”, (Funeral Mountain) árnyékában... A sok nemzeti park közül, amelyet eddig láttunk, talán egy sincs, amelyet lelkesebben ajánlanék mindazok figyelmébe, akiknek módjukban lesz azt megtekinteni, — ha eddig még nem látták. A völgy egész éven át nyitva van, de nyáron csak azok keressék fel, akik nem félnek a szokatlanul magas hőségtől, elegendő élelmiszert és főként vizet tudnak magukkal vinni és akiknek feltétlenül megbízható autójuk van. Ily előrelátás és óvatosság érthetővé válik, ha figyelembe vesszük, hogy ebben a völgyben a legnagyobb hőfok, amelyet árnyékban regisztráltak, 134 fok volt, — világrekord 1922-ig, amikor a líbiai El Azizia-ban 136 és fél fok volt a hőség. Napsütésben 178 fokos hőség sem szokatlan a nyári hónapok folyamán. Viszont a téli hónapok alatt az éjszakák hidegek, a nappali hőfok 65 és 75 között váltakozik. A levegő víztartalma (humidity) 0 és 1 fok között váltakozik és ezért a kiima ideális azok számára, akiket asztma, reuma és artritis gyötör. A 150 mérföld hosszú és 6-tól 20 mérföld széles völgyben a fehér bevándorlók előtt a Shoshone indiánok laktak, akik a területet “tomesha” néven ismerték, ami az ő nyelvükön nagyon jellemzően “égő földet” jelent. Ezek az őslakók ehető növényeken és vadász zsákmányokon tengődtek. Jelenleg a völgyben a sokfajta madár mellett csak kenguru-patkányok, mókusok, nyulak, sivatagi rókák és farkasok, továbbá vadmacskák és a hegyormokon a nagy-szarvu kosok élnek, de valamikor mammutok, tevék, vad lovak és hatalmas ős-macskák veszélyeztették az őslakók életét, de egyúttal táplálták is őket. A “Halál Völgy” 1933-ban lett nemzeti park és 3,000 négvzetmérföldön terül el, amelyből 500 négyzetmérföld a tenger színe alatt fekszik. Legmélyebb pont “Badwater”, 282 lábnvira a tenger színe alatt és közvetlenül mellette, nyugatra emelkedik a Telescope hegycsúcs 11,045 láb magasságban. Valamikor, még a Jégkorszak idején a “Halál Völgyben” 100 mérföld hosszú és 600 láb mély tó volt, amelynek vizét a feltolakodó hegyek kiszorították és később a forró nap végleg felszári tóttá. Csak a borax és só maradt meg, amely egyes pontokon több, mint 1,000 láb vastag réteget képez. A “Halál Völgy” nevét 100 éve kapta, amikor a Jayhawker-Manley pioneerok Salt Lake Ci- ty-ből “rövid utón” próbálták a kaliforniai arany bányák közelébe jutni, — de eltévedtek és hónapokon át tartó vándorlás, szenvedés és éhség után csontig lefogyva és számban megfogyatkozva vánszorogtak ki a völgyből. Később is sokan pusztultak el a 'Temetés Hegy” árnyékában, akiket ott ért a nyár, lovukat vagy szamarukat elveszítették és egyik forrástól a másikig nem tudtak idejében eljutni... Az egykori katasztrófákat a “Halál Völgyben” ma már pezsgő élet és télen nyaralók szórakozása, vigsága váltotta fel. A völgyben eltöltött négy nap alatt többek között meglátogattuk a “Dante Kilátót”, az “Arany Canyont” s az északi ponton elterülő valóban csodás kastélyt, amelyet Walter Scott, — közismerten: Death Valley Scotty, — építtetett több millió dollár költséggel aranybányáinak hasz nából. A legérdekesebb látványosságok közé tartozik az “Ubehebe” (Shoshone indián nyelven: “Nagy Kosár” kráter, amely kb. 3,000 évvel ezelőtt működő tűzhányó volt és a környéket négy mérföldnyi körzetben lávával, hamuval és forró kövekkel árasztotta el. A 800 láb mély s fél mérföld átmérőjű kráterben volt valami vonzó, aminek nem tudtunk ellentáll- ni és kíváncsiságból lementünk az aljára, ahol szélvédett helyen, ideális csöndben, kristálytiszta levegőben, kellemes meleg napon jó fél órát töltöttünk. Emlékezetes élmény volt, de ezt a kirándulást csak olyanoknak ajánlom, akiknek szive teljesen rendben van s a bokájukkal sincsen baj, mert a sikamlós, süppedős lávában és hamuban a kráter meredek falán nagyon nehéz volt a fel- kapaszkodás. Négy nap után sajnálkozva és nehéz szívvel hagytuk el a csodálatosan színes, minden tekintetben érdekes völgyet, annak 600 különböző növényét és a dús, zöld oázisokat. Egy napra Las Vegásban álltunk meg, de erről a sivatagi csodavárosról majd egyik közeli cikkemben lesz szó. ___________ 11 azonban elejtettek. Ebből a kilátástalannak látszó helyzetből azután kiragadta egy Washingtonból jövő ajánlat, amely ezredessé léptette elő nyolcszáz dolláros jövedelemmel. Erre ismét kardot kötött és visszaállt Washington hadseregébe. A különböző hírek és értesülések nyomán Washington igen megszerette újdonsült ezredesét, aki a harcok során nagy bátorságot mutatott, nem egyszer szembeszállva az angol túlerővel és hihetetlen körülmények között is csatát nyert. Egy alkalommal már kilenc lövéstől vérzett a lova, mire kiesett alóla és ő gyalogszerrel harcolt tovább, embereivel együtt. 1776-ban tábornokká léptették elő és most már egy hadsereg élén indult el Kanadába az angolok ellen, rettenetesen kemény télben; a szélviharok, a jég és az éhség borzalmas pusztítást okozott a katonák között. Mindennek ellenére a megtizedelt zászlóaljakkal megérkezett Quebec alá. Az angolok pihent serege megverte, de mivel féltek is tőle, elővigyázatosságból olyan gyengén harcoltak ellene, hogy nem tudták egész hadseregét tönkreverni. A vereséget követően 1776 nyarán Benedict Arnold apró hajókat építtetett, s ezeken folytatta tovább a harcot az angolok ellen a Champlain tavon. Ez a hősiesség meghátrálásra kény- szeritette az angol túlerőt, s emiatt Carlton generálisnak egész haditervét át kellett dolgoznia, hogy egyesülhessen Howe és Burgoyne csapataival, akik New York elfoglalását tervezték. 1777 februárjában a kongresszus öt rangidősebb tisztet tábornaggyá léptetett elő, s emiatt Benedict Arnold rendkívül megsértődött és otthagyta a hadsereget. Washington szintén bosz- szusággal vette tudomásul a kongresszus eme döntését, azonban nem téhetett semmit, mert az akkori törvények szerint ilyen rangú tiszt csupán kettő lehetett minden államból és Connecticutnak már meg volt a kinevezettje. Washington kérésére azonban Benedict Arnold ismét visszatért a hadsereghez és két nagy csatában való rész vétel után kinevezték Philadelphia körzetparancsnokának. Itt ismerkedett meg Shippen Margittal, a hires flörttel, aki szerelmese volt az uniformisnak és szeretett nagylábon élni. Feleségül vette, katonai fizetéséből azonban nem tellett a sok dőzsölésre, adósságot adósságra halmozott és 1779 decemberében már hadbíróság elé-került azon vád alapján, hogy megbízatását saját anyagi előnyeire használta fel. A hadbíróság ezért csupán megdor- gálásban részesítette, persze nem tudván azt, hogy a vádlott már hónapokkal ezelőtt titokban levelezett az angolokat képviselő Sir Henry Clintonnal, akitől pénzt kért, valamint elismerést és tiszti rangot az angol hadseregben, ezért cserébe minden levelében árulta valamiképpen a kolónia szent ügyét, információkat adott a hadsereg állapotáról, municiókészletéről, utánpótlásról, sőt még a Franciaország által segítségül indított flotta erősségét is elárulta. Washington György, aki bízott benne, a következő nyáron West Point parancsnokává nevezte ki az árulót, aki nyomban értesítette Sir Clintont, százezer dollárt kérve tőle azonnal az erődítmény átadása fejében; sikertelenség esetén pedig ötven ezer dollárt, valamint tiszti rangot az angol hadseregben. Miután megegyezésre jutottak, John Andre őrnagyot álruhába öltöztetve, a harisnyájába rejtett erődítmény-tervvel nyomban útnak indította, akit azonban Dobbs Ferry-nél elfogtak a szabadságharc katonái és 24 órán belül felakasztottak. Ennek hirét véve, Benedict Arnold átszökött az angolokhoz és az ő oldalukon harcolva saját népe ellen, fölgyujtotta és földig hamvasztotta New Londont. 1781-ben azonban már feleségével együtt egy angol hajóról vethettek utolsó pillantást szülőföldjükre és az ellenség által megszállt New Yorkra. Következő állomásuk Anglia volt. Persze, mint minden áruló, ő is nagy ünnepelte- tésre számított uj gazdái körében és hogy mint nagy hőst zárják majd karjaikba. Ehelyett azonban a kikötő dokkmunkásainak gúnyos mosolyával és megvető lenézésével találkoztak és ez a fagyos megvetés mindenütt kisérte őket Angliában. Az angol kormány látván boldogtalanságukat, 31,375 dollár készpénzzel és valami földbirtok ígéretével eltanácsolta Benedict Arnoldot Kanadába, ahol 60 éves korában utolérte a halál. 7 k