Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-07 / 1. szám

_2 A telefon lehallgatás gyakoribb, mint valaha iAz FBI, a rendőrség és az üzleti világ egyaránt megszegi a törvényeket Egy közismert védőügyvéd figyelmezteti a kö- lönséget, hogy a telefonlehallgatás ellen hozott törvények megszegése nagyobb az országban, mint volt valaha a szesztilalomé. Edward Wil­liams, neves ügyvéd, a szenátus alkotmányi jo­gokkal foglalkozó bizottsága előtt úgy nyilatko­zott, hogy a törvénytelen lehallgatások, (wire­tapping) az elektronikus készülékek szimatolásra a j ítiuasZiiálasa egyre jobban terjed. Ä szenátusi in_ot.ság, Thomas C. Hennings Jr. ( uh. Mo.) elnöMete alatt vizsgálatot indított e 1 ■"'.M illetéktelen lehallgatások ügyében. A tanuk k hallgatása a következőket hozta nyilvánosság­ra,: 1934-ben hozott szöv. törvény szerint “senkinek sincs joga titokban mások telefonbeszélgetését ki­hallgatni, elmondani, vagy bármiképpen felhasz- r lni”. Ennek ellenére az FBI és minden valószí­nűség szerint más szövetségi ügynökségek is megteszik ezt titokban. Azzal mentik magukat, hogy nem viszik a “nyilvánosság elé” amit ki­hallgatnak. J. Edgar Hoover, az FBI igazgatója a múlt év tavaszán bevallotta, hogy ügynökei ak­ku- 90 telefont hallgattak ki állandóan. Vagy tíz állam engedélyt ad rendőrségének, 1 lehallgassa a telefonokat annak ellenére, 1 igy ellentétbe kerülnek a szövetségi törvénnyel. I uv Yorkban például legalább 1,000 telefont le- 1 iligát a rendőrség évente. Edward Bennett Williams, ügyvéd azt mondta i bizottság előtt, hogy miután maga a kormány t'Ugkzegi a törvényt, privát szimatolók is felbá- 1 -ódnak és nem veszik azt komolyan. “Különben is, hogy büntethetne meg valakit a szövetségi kormány olyasmiért, amit saját ügynökei is állan­dóan elkövetnek”, mondta. Az üzleti világ sem kivétel 'A telefonlehallgatás igen gyakori az üzleti vi- 1 ujc,.. ci uuiuiY vaiiomasa szerint. 1955-ben ki­robbant New Yorkban egy ilyen skandalum, mi- 1 or kisült, hogy egy “privát detektív főhadiszál- 1 sán 100,000 telefont bármikor kihallgathattak. Egyes nagy üzemek telefonjait kihallgatták, állí­tólag versenytársaik céljaira”. A Business Week folyóirat is megírta, hogy a nagy üzleti cégek állandóan hallgatóznak tele­fonjaikon, igy figyelik alkalmazottaik erkölcseit, becsületességét stb. Minden város telve van de- tektivügynökségekkel, amelyek telefonlehallgatá­sokat és más kivizsgálásokat végeznek az üzleti világ részére. A Newsweek folyóirat szerint “a nemzet vé­delmében dolgozó vállalatok is alkalmazzák az ilyen lehallgató ügynökségeket; ezek a társasá­gok maguk akarják, hogy telefonjaikat lehallgas­sák, mert igy akarnak biztosak lenni afelől, hogy alkalmazottaik nem felforgatok.” Azonkívül pe­dig ugyancsak a Newsweek szerint a “féltékeny férj is lehallgattathatja telefonját, hogy megtud­ja esetleg ki a vetélytársa.” Ez a fajta lehallgatás éHitólag legális is. Azonkívül nincs szövetségi törvény az uj elektronikus készülékek használata ellen sem. Ezek közül egyre több kerül eladásra g használják azokat a telefon vonalába való bekap csolás nélkül. Egész sereg ilyen kis készüléket mutatott egy san-franciscoi detektív Harold Lipset a kong­resszusi bizottság előtt. “Ravasz kis jószágok”, mondta Hennings szenátor a bizottság előtt és megállapította, hogy a kormány ügynökségei ép­pen úgy vásárolják, mint a privát cégek. A tanuk különbözőképpen vélekedtek a “Wire­tapping” és elektronikus készülékek alkalmazá­sáról. Egy volt newyorki ügyész, Paul W. Willi­ams, bevallotta, hogy igen piszkos dolog a tele­fonok lehallgatása, “de New York városában le­hetetlen volna élni, ha a rendőrség nem alkal­mazná”, mondta. Mások viszont azon a véleményen voltak, hogy ilyesmit csak egy rendőrállam engedhet meg ma­gának. í**­Amerikát magyar P7ó 32 ni Ilié amerikai nyonsorbaa él Szakértő kéri a kongresszust, hogy tegyen valamit érdekükben Az egész világ és az amerikai sajtó is úgy tün­teti fel a dolgokat, mintha prosperitás és ragyogó kényelem volna az Egyesült Államok lakosságá­nak osztályrésze. A lakosság egyötöde, azaz 32 millió annál keserűbben kénytelen látni, hogy ré­szére csak nyomor jut a nagy gadagság közepette. Erre a megállapításra jutott a kongresszus köztársasági bizottsága által kinevezett szakértő, - Robert J. Lampman, a Wisconsin-i egyetem köz- gazdasági professzora, aki tanulmányozta a nem­zet kisjövedelmű részének helyzetét. Lampman professzor előzőleg tanulmánya tárgyává tette az ország vagyonának egy egészen kicsi, a “legfel­sőbbek” kezében való koncentrálását. Lampman, a hivatalos körök adatait használva megállapította, hogy 1957-ben az amerikaiak 19 százaléka nyömorban élt, illetve olyan keresettel rendelkezett, mely csak nyomorúságos életszín­vonalat juttatott. E csoportba helyezte azokat, akik 4 tagú családdal $2500 évi jövedelemnél keve sebbel rendelkeztek 1957-ben. Egy kéttagú család részére 1,638 dollár vagy ennél kevesebb évi jöve­delmet vett alapul a megállapításnál. Lampman professzor megállapítása tehát azt mutatja, hogy az amerikai nép egyötöde teljes nyomorban él, egy másik 30 millió szerinte a nyo­mor szélén él, vagyis, képtelen annyit keresni, hogy szerényen, de a szükségleteknek megfelelő életviszonyok között éljen. Ez a minimálisan “szükséges” jövedelem, a hivatalos körök véleménye szerint 4,000 dollár volt egy évre 1957-ben, az akkori árakhoz viszo­nyítva egy négytagú család részére. Lampman professzor úgy találta, hogy Amerika népének 36 százaléka, tehát 62 millió ember nem rendel­kezett ennyi, tehát a legszükségesebb jövedelem­mel. A L 'mpman-jelentés jobb oldalán az állt, hogy 1917—1957 között több millió amerikainak sike­rült felemelkednie a legalacsonyabb szintről, a nyomorúságból. Vagyis, ezelőtt a lakosság 26 százaléka élt nyomorban, de 1957-ben ez 19 száza­lékra esett, Lampman szerint. Véget kellene vetni a nyomorúságnak “Eresebb politika véget vethetne a nyomorú­ságnak egy generáció alatt”, mondta a professzor. “Ennek legfontosabb része a munkanélküliség megszüntetése és az átlagos egyéni termelés fel­emelése”. “Ehhez azonban még külön privát és kormány- program szükséges azok számára, akik nem ve­szik ki részüket közgazdasági haladásunk haszná­ból. Az is helytelen, hogy az ország lakossága 19 százalékának gyermekei ne juthassanak olyan közművelődési programhoz, mint ami az átlagos amerikai részére lehetséges”, mondta Lampman professzor. Lampman végül megjegyezte, hogy: “Már az is ellentmondó, hogy a mai nagy prosperitás idején, a világ leggazdagabb országában előfordulhat, hogy a lakosság egy komoly hányada olyan élet­színvonalon él, amely jóval alacsonyabb, mint az átlagosan elismert AMERIKAI ÉLETSZÍNVO­NAL!” 10,708,000,000 dollár egészségügyi kiadás Az elmúlt évben az Egyesült Államok lakossá­ga 16 billió 700 millió dollárt költött egészségé­nek megóvására, illetve gyógyítására. Ebből 123 millió amerikai 5 billió 900 millió dollárt fizetett 1.200 biztositó társaságnak egészségügyi bizto­sításokra- Ezen társaságok az év folyamán 4 bil­lió 700 millió dollárt fizettek ki a bebiztosítottak kezelési dija fejében. Átlagban 95 dollár kiadás jutott személyenként az országban egészségügyre. Orvosságra, pirulák­ra, porokra, szemüvegre és egészségügyi készü­lékekre a közönség 4 billió 362 millió dollárt köl­tött. mig orvosi szolgálatért 4 billió 300 millió dollár volt a kiadása. Az év folyamán minden 8 egyénből egy kapott kórházi kezelést. Az egy napra eső kórházi kezel­tek számát 451,000-ben állapították meg. 46,900,000 egyénnel történt baleset, akik kö­zül 19 millió a házban sérült meg. A férfiak 10 százalékkal hajlamosabbak a balesetre, mint a nők. A fenti adatokat biztositó társulatok, kormány­ügynökségek, kórházak és orvosi csoportok kimu­tatásai alapján készült brossura tartalmazza. Thursday, January 7, 1960 Ä olgtr nép felkészül a választásra Roy Wilkins, az NA AC? végrehajtó titkára fel­hívta a vezető politikai pártokat és' az 1960-as választásokra készülő jelölteket, hogy adjanak biztosítékot a néger népnek arról, hogy megszün­tetik az ellenük folyó diszkrimináció gyakorlását. “A néger polgár nincs abban a hangulatban, hogy olyan rendszert támogasson, amely meg­fosztja a gyermekeket egy életre szóló tanulási lehetőségiől, elrabolja a szülőktől a munka- és más gazdasági alkalmat és legyilkolja testvéreit”, mondotta Wilkins. Azt is követelte, hogy az állam ügyész és a szövetségi kormány vegye kezébe és tegye lehetővé a néger nép részére a választási jog és minden más polgárjog gyakorlását a déli államokban. A szénbányászat teljesítette samyiségi tervét — Magyarországi riport — A szénbányászat 1959. évi mennyiségi tervét — 24,804,453 tonna szén kitermelését — decem­ber 21-én, tiz nappal a határidő előtt, teljesítette. A felszabadulás óta ez volt a legnagyobb szén- termelési terv, több mint kétszerese az 1949. évi­nek. Jelentősen túlteljesítette az iparág a fekete­szén és a jó minőségű barnaszén termelését, mig a lignittelmelést visszatartotta. A feketeszén-ter­melési terv teljesítése 102.1 százalékos. A kiváló eredményben nagy része van a kong­resszusi versenynek. Nagy figyelmet fordítottak a bányák műszaki színvonalának fejlesztésére, különösen a fejtések acéltámmal való biztosításá­ra. Az év végére az összes frontfejtések 25 szá­zalékát acéltámmal biztosítják. A munka termelékenysége egész évben egyen­letesen emelkedett. Januárban 944 tonna volt az egy telj esi ímény műszakra jutó összteljesitmény, novemberben pedig már 1021 tonnára emelkedett. & Tűm Hsifteg Traktorgyár sikere — Magyarországi riport — A Vörös Csillag Traktorgyár dolgozói kétszer is felemelték kongresszusi felajánlásukat, s vé­gül is az év végéig 205 erőgép s négymillió forint értékű pótalkatrész terven felüli elkészítését vál­lalták. A múlt héten futótűzként terjedt el a hir a gyárban: 210 “plusz” traktor és négy és fél millió forint értékű pótalkatrész készült el! Most, a versenv folytatásával készülnek felsza­badulásuk 15. évfordulójára, az ideinél mintegy 16 százalékkal nagyobb termelési feladatok vég­rehajtására. Spanyol demokraták bírásig előtt Sajtóközlemények szerint a madridi legfelsőbb katonai bíróság megkezdte a “felforgató tevé­kenységgel” vádolt 16 spanyol demokrata ügyé­nek tárgyalását. A madridi bíróság — mint ismeretes — no­vemberben különböző időtartamú börtönre Ítélte a vádlottakat. A hatóságok azonban “túlságosan enyhének” találták és ezért az ügyet átadták a legfelsőbb katonai bíróságnak. Sajtóügynökségek szerint a hatóságok fel­szólították Robert Edwards angol parlamenti kép­viselőt, hagyja el Madridot, ahová azért érkezett, hogy megfigyelőként jelen legyen 16 spanyol de­mokrata perének tárgyalásán. Edwards az angol Munkáspárt spanyol demokraták védelmére lé­tesített bizottságának képviselője. Amerikai Magyar Szó tabseriptian (n C. S. and Canada for one year $7.0*, ’or six months $4.00. Foreign Countries for one year $10.00, for six months $5.00. ttuuumtvvvuvwuwwuwmuwtt ■{•fizetési arak: New York városában, az CSA-ban és Kanadában egy évre $7.00 félévre $4.00. Minden «tás külfö.dl országba egy évre $10.00, félévre $5.00. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: ISO East 16th Street, New York S, N. Y. Telefon: AL 4-0397

Next

/
Oldalképek
Tartalom