Amerikai Magyar Szó, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-07 / 1. szám

BSERKOWER B JÉ¥I KÖSZÖNTŐJE

Miután sikeresen felépítette BÉKESZERETŐ hii'nevét, Eisenhower elnök éppoly sikeresen megbotránkoztatta a BÉKÉS MEGEGYEZÉSBEN bizó emberiséget, amikor december 30-án kijelentette, hogy nem újítja meg az Egyesült Államok által az atomrobbantások beszüntetésére, határidőre megtett fogadalmat. A határidő 1959 december 30-án lejárt.

Eisenhower szerint az Egyesült Államok most már sza- ! badon, tetszése szerinti időben megújíthatja az atomrobbantásokat. Most már nem köti az adott szava és nyilvánvaló, hogy az amerikai nép egészségügyi jóléte és a világ népeinek hő békevágya, valamint existenciájának biztosítása szintén nem éredkli.

Az Egyesült Államok politikusai refrénszerüen egy jajkiáltást hallatnak az utóbbi időkben: “Pozitív külpolitikára van szükségünk, ismét nekünk kell irányt adni a világeseményeknek”. Ez az irányítás valahogy kicsúszott a kezünkből és átkerült a Szovjetunió kezébe. Az atomrobbantások beszüntetését is a Szovjetunió kezdeményezte és nekünk követnünk kellett a példamutatást, amely a világ közvéleményének adott hangot.

Genfben az atomhatalmak megbizottai több mint egy éve tárgyalnak, hogy megegyezzenek az atomrobbantások ellenőrzésének módszerei felett. A szovjet és amerikai tudósok egymást vádolják az egyezkedés lassú menetéért. Washingtoni vélemények ugv állítják be az elnök megdöbbentő kijelentését, mintha ezzel a szovjet tudósokra akarna hatni és az egyezkedés gyorsabb menetét biztositani.

Ez azonban nem felel meg a valóságnak. A valóság az, hogy a megegyezésnek nem volna akadálya, ha az egyezkedő felek mindegyike komolyan óhajtaná az atomrobban{,á- sok végleges beszüntetését. A valóság az, hogy a Pentagon minden körülmények között szeretné az atomfegyver kísérleteket megújítani ás hogy a közelmúltban számos errevo- natkozó kijelentés történt haderőink vezetői részéről. A valóság az, hogy Clinton P. Anderson szenátor, a Kongresszusi Közös Atomenergia Bizottság elnöke, már Eisenhower kijelentése utáni napon azt követelte, hogy kezdjük meg az, atomrobhantások folytatását, ha ia Szovjetunió nem mutat hajlandóságot a gyors megegyezésre az ellenőrzés tudományos problémái felett.

A valóság az, hogy washingtoni szakértők véleménye szerint John A. McCone, az Atomenergia Bizottság elnökének befolyása érezhető Eisenhower kijelentésében. Úgy Mc Cone, mint Anderson abban látják az atomenergiával kapcsolatos működésük célkitűzését, hogy állandóan ellensúlyozni és megsemmisíteni igyekeznek az érdeknélküli atomtudó- isoknak a nukleáris lecsapódások veszélyességéről kiadott figyelmeztetéseit. Már most is készen álltak egy jelentéssel, amely szerint az eddigi atomrobbantásokból származó lecsapódások nem képeznek komoly veszélyt.

Ám ugyanaz a tanácsadói bizottság, amely a múlt lecsapódásokra vonatkozó adatokkal szolgált, vonakodott eleget tenni az AEC kérésének, hogy a jövő atomrobbantásokból eredő problémákat kiértékelje.

E tények éles fényt vetnek az amerikai háborús uszitók és fegyverérd ekelts égek leolezetlen céljaira, valamint arra, hogy kik gáncsolják a genfi tárgyalások gyors eredményre jutását.

A sajnálatos tény az, hogy Eisenhower a kardcsörtetök politikájának eszközeként az Egyesült Államokat a világ közvéleménye előtt nem mint a béke bajnokát, hanem mint a békés megegyezés hátráltatóját tüntette fel. Sem Anglia, sem a Szovjetunió egyáltalán nem óhajtja a próbarobbantások folytatását. Nem az a fontos, hogy a genfi egyezség egy bizonyos határidőre létrejöjjön, hanem az, hogy a pró- barobbzntások ideiglenes beszüntetését véglegesítsék, bár- msnnvi időt vesz is igénybe a tárgyalások menete.

Eisenhower elnöktől más újévi köszöntőt várt az emberiség, amelv reménytelten követte nemrégi fárasztó kőrútján. A békéért folytatott küzdelem ujult erővel folytatja majd törekvéseit az uj évben, hogy országok vezetői ne forduljanak vissza a megkezdett útról, hanem legyenek következetesek Ígéreteik teljesítésében és minden igyekezetükkel keressék a tartós békéhez vezető megoldást.

Vol. IX. No. 1. Thursday, January 7, 1960

NEW YORK, N. T.

Az acéliparban létrejött a megegyezés

A félmillió acélmunkásnak 1959 július 15-én sztrájkkal megindított küzdelme egy | újabb bérszerződésért 1960 i január 4-én ért véget, amikor az acélszakszervezet és 11 legnagyobb acéltársulat között megegyezés jött létre a munkások követeléseire vonatkozóan.

Az utolsó hetek tárgyalásaiban Nixon alelnök és James P. Mitchell munkaügyi miniszter is résztvett. A napi sajtó nem mulasztotta el ezt a tényt feljátszani és, kihangsúlyozni azt, hogy Nixon elnökjelöltsége szempontjából ennek fontos hatása lesz, -öt szó van arról, hogy a re- oublikáuus párt Nixon mellé Mitchellt jelölné alelnöknek. Tiiünik tehát, hogy az acél- munkások és családjuk 6 hó-, aani szenvedése politikai labda szerepét játszotta, különben semmi ok nem volt arra, hogy az uj szerződést ezzel az eredménnyel hónapokkal előbb meg ne kössek. Demokrata politikusok is kifejtették ezt a rájuk nézve fájó tényt. Ez nem egyéb, mint a kiszol- : gáltatott munkásság rut kihasználása.

i Január 26-án ért volna vé- ! get az a 80 napos kényszer- munka, amelyre Eisenhower j elnök a Taft-Hartley munkás- I ellenes törvény alánján visz- szarendelte az acélmunkáso- i kát az üzemekbe. A kormány 1 a törvény rendelkezése szerint az acélmunkások referendumszavazására bocsátotta az ! acélbárók “végső felajánlá- I sát”. A referendum szavazás 1 isnuár 11—13-án volt esedé- I kés és nem volt kétség aziránt, hogy az acélmunkások egyhangúlag visszautasították volna az acéltársulatok feltételeit. Január 26-ika után

IBSBSSSafüaSRBKBISBBISBSRSEUSSBaBBBBBBBnBflBBBBBflSIBaB

^ÉiiETJELT M0

A német fasiszta provokációk más országokra is kiterjedtek

Karácsony éjszakáján Nyugat-Németországban, a kölni zsinagóga falára horogkereszteket és antiszemita feliratokat mázoltak, a kölni városi parkban pedig meggyalázták a hit- lerizmus áldozatainak emlékművét. Adenauer kormánya nagy bocsánatkérések és magyarázkodások kíséretében letartóztatott két fiatalembert, akik a Német Birodalmi Párt. fasiszta színezetű szervezetnek tagjai és úgy állította be a fasiszta provokációkat, hogy azokért csupán ez a szervezet felelős, sőt, alkotmányos jogot keresett ahhoz, hogy a szervezet működését betiltsa. (A német kommunista párt betiltásához már régen megtalálta az alkotmányos jogot.) A fasiszta merényletek azonban folytatódtak Nyugat-Németora sztrájk ujrafelvétele telje-' sen törvényszerű lett volna. ;

Az uj szerződés főbb pontjai

A megegyezés szerint az | acél társulatok a “végső fel- ajánlás”-uknál valamivel több engedményt adtak az acél- munkásoknak. Az uj munkaiszerződés 30 hónapra szól, azaz 1960 január 1-től 1982 julius 1-ig érvényes.

A társulatok megegyeztek abban, hogy ezentúl Jiem vonják le többé a munkások fizetéséből a biztosítási és nyugdij járulékokat. Ez 6 centtől 9 centig növeli az órabért.

7 cent érabéremelés lép életbe 1960 december 1 -én és másik 7 cent 1961 október 1 -én.

Ennek ellenében a társulatok mentesítve lesznek attól, hogy a munkásoknak a megélhetési árak emelkedésével áránvosan automatikus béremelést, vagyis drágasági pótlékot adjanak. Mialatt az acélmunkásök a Taft-H-irtley kényszermunkát végezték, a régi szerződésük érvényessége alatt’ esedékes volt számukra egy 4 cen les órabér- emelés a megélhetési árak emelkedése következtében. Az uj munkaszerződés kimondja, hogy drágasági pótlékról addig nem lesz szó, amig a megélhetési árak emelkedése túl nem haladja a megadott 7 centes órabáremelés határát. Azután sem haladhatja még a 6 centet a szerződés lejártáig. Eszerint a lépcsőzetesen emelkedő órabér-engedmény nem egyéb, mint más néven nevezett drágasági pótlék. i Az uj szerződés szerint a nyugalomba vonult munkások nyugdijukat egy összegben fogják megkapni, ami 1,400 —1,500 dollár között lesz, a

RBEBaEHBHBIIBBBBBaHBBBBBERaSBBlíEffiBSHBBESÉKaEESBSRSE

szagban és kiterjedtek az ország más vidékeire is. Berlinben a St. Ludgerus templom perselyeit feltörték és kirabólták. Braunschweigban a második világháborús hősi "mié'-'miire s közelében levő padokra horogkereszteket mázoltak. Gelzen- kirchenben és Würzburgban katolikus és evangélikus templomokat gvaláztak meg. Nürnbergben egy biró ági épület falára festettek horogkereszteket és antiszemita jelszavakat. Anisbachban egy katolikus templom és zsidó lakosok házainak falait mázolták tele horogkeresztekkel. Hasonló provokációkat jelentettek Bajorország különböző városaiból és fal- vaiból, Alsó-Szászország és a Rajna-vidék területéről és Hannover közeléből.

TERJEDNEK A MERÉNYLETEK

A német példán felbátorodva más országokban rejtőző fasiszta elemek is munkába léptek. Angliában, Skótországban, Bécsben, Ausztráliában, Olaszországban, Görögországban, Dél-Afrikában garázdálkodtak a horogkereszttel és fasiszta jelszavakkal. Londonban a Labor Party parlamenti tagjai kaptak fenyegető leveleket.

A fasiszta erőmegnyilvánulások hazánkat sem kerülték ki. New Yorkban zsidó templomok, zsidó háborús veteránok épülete és iskolák falain kivirágoztak a horogkeresztek. A rendőrfőnök detekiivekkel és rendőrökkel őriztet olyan épületeket, ahol hasonló merényletek elkövetését várják.

szolgálatban eltöltött időtől függően.

A társulatok nem nyertek szabad rendelkezési jogot az üzemekben eddig érvényben levő munkaviszonyok önkényes megváltoztatására. Változtatás megengedhető abban az esetben, ha változás történik az alap munkamódszerben, pl. mechanizáció által. Semleges vezető alatt álló közös bizottság fogja megvizsgálni az üzemekben a munkaviszonyokat és 1960 nov. 30-ig megteszi jelentését és ajánlatait. Csak egyhangú ajánlat fogadható el.

A szakszervezet kivívta azt, hogy munkanélküli biztosítás pótlására összegyűlt sokmillió dolláros alapot a társulatok alárendelik az uj szerződés hatáskörének. Ezt az alapot a társulatok pénzelik, de kiadásaikat az acélmunkások munkanélküliségi aránya szabályozza.

95 acáltársulat közül az uj szerződés csak 11 társulat munkásaira vonatkozik. Ha a szakszervezet a többiekkel nem jön hamarosan egyezségre, esetleg szükséges lesz a referendum szavazatot meg tartani az illető társulatok munkásai között.

Az acélbárók jó üzletet várnak

Az acélbárók egyelőre azt mondják, hogy nem emelik fel az acél árát, de nem zárják ki ezt a lehetőséget későbbi időre. Azt állítják, hogy az uj szerződés engedményei az iparnak 1 billió dollárjába kerülnek. Ezzel szemben az

500,000 acélmunkás 1 billió 600 millió dollár bérvesztes- séget szenvedett a 116 napos sztrájk alatt. Azonkívül másik 500,000 munkás vesztett munkabért, mert acélhiány miatt nem alkalmazták őket rendesen. Az acélgyárosok az üzleti forgalom erőteljes fellendülését várják ebben az évben és kétségtelenül busásan behozzák azt a morzsát, amit munkásaiknak nagylelkűen engedélyeztek.

Az acélmunkások politikai tisztánlátását tükrözi vissza az a jelenet, ami Buffalóban történt. Eredetileg tiltakozó tömeggyülésre jöttek össze,

■ amit McDonald szakszervezeti elnök megjelenése, az uj szerződés bejelentésével győzelmi gyűléssé változtatott. McDonald politikai szolgálatra vállalkozott és dicsérően emlékezett meg Nixon és Mitchell szerepéről az egyezség létrehozásában. A gyűlésen levő 5,000 munkás a kormánypolitikusok neveinek hallatára egyhangú “boo”-olásban tört ki, magyarul kifütyülték őket.

Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P O. of N. Y., N. Y,