Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-07-30 / 31. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 30, 1959 10 Tanács, mivel foglalkozzunk inkább | JBsztelt Szerkesztőség: A lap hűen folytatja elődeinek hivatását. Regélem, hogy azok a felesleges írások a vegetá- liánizmusról teljesen elmaradnak, különösen, ha arról felelőtlenül írunk. A haladó lapok olvasótábora elvárja, hogy abban a nehéz pénzen fenntartott lapban olyan cikkeket fog olvasni, amelyekből tanulhat és az ő és gyermekeinek jövőjét szolgálja. Semmi értelmét nem látom annak, sőt inkább kárát, ha a vegetáriánizmusról vitatkozunk és oldalakat szentelünk a “paprikás csirke” — vagy a “prostituált doktorok” magasztalásá- ra. Inkább arról kellene Írni, hogy még a gyümölcsben lévő tápanyag is hiányosan jut a fogyasztóhoz, mert a profit érdekeltségek igy követelik meg. A gyümölcs nem fejlődhet ki a fán és féléretten csomagolják be és teszik fagyasztóka. Hol vannak azok a megbízható orvosok, akik tiltakoznak ezen rákbetegséget is előidéző rendszer ellen. Vagy talán az uton-utfélen található drug-store-ok segítenek a jövő emberiségen? Mert erről is irt az egyik levelező. Balogh, Kanada* örömmel látja... Tisztelt Szerkesztőség: Mintegy két évvel ezelőtt, amikor a magyar disszidensek megjelentek hazánkban, s kezdtünk Velük megismerkedni, nekem is volt néhány kellemetlen tapasztalatom és nagy szomorúság fogott el arra a tudatra, hogy szülőhazánk uj társadalma ilyen embereket is kitermelhetett. Valahogy úgy éreztem, hogy teljesen magukra kell hagyni az ilyenfajta embereket itt, az uj hazában, hogy kóstolják meg ők is azokat a keserves éveket melyeket mi, régi munkások, úgynevezett “zöld” éveknek neveztünk. Az volt a véleményem, hogy az ilyen próba után a menekültek valamilyen része — különösen azok, akik a tudatlanság áldozatai lettek — észhez fog térni és megtalálja majd a kooperatív segítség útját. Azóta ime két év telt el és most jóleső örömmel látom, hogy ez a próbaidő kezd lejárni és a józanabbul gondolkozók már tapogatózni kezdenek azon az utón, melyen haladniok kell. Gratulálok az újonnan alakult bizottságnak, amely az ilyenirányú kezdeményező lépéseket már megtette. Csak természetes, hogy az ilyen vállalkozáshoz minden öntudatos munkás segítő pártolását meg fogják nyerni. Csak előre a göröngyös, de becsületes utón. B. K. Bejárta Magyarországot és sok szépet látott Tisztelt Szerkesztőség: Két hónapig Magyarországon voltam látogatóban és több helyen jártam. Voltam a Margitszigeten, ahol nagyon sokan járnak és mulatnak, de nem rongyosan, hanem szép ruhában. Voltam a Bazilikában is, ahol szintén sok embert láttam. Az emberek általában meg vannak elégedve, kivételt csak az úri szakácsok, szobalányok, inasok, a nagy háziurak, a nagy földbirtokosok és hasonlók képezik. Voltam a Balatonon, kastélyokban, amelyeket most szakszervezeti üdülőknek használnak; láttam a hajógyárat, ahol a munkások igen tiszták voltam a csepeli gyárban is, amelynek éttermében nagyon olcsón étkeznek a munkások, akárcsak a többi gyárakban. Megnéztem az Úttörő vasutat, voltam a Já- noshegyen, a Gellérthegyen, a Hűvösvölgyben, Hjpesten, Óbudán, Kőbányán és azt láttam, hogy a nép mindenütt kedélyes és építi a jövőt. Ru- ka van, van elég ennivaló és munka, s egy orosz nem sok, de annyit sem láttam. A. Hilkó Aki nem feledkezett el rólunk Tisztelt Szerkesztőség! Örömmel tudatom, hogy szerencsésen megérkeztem Budapestibe. Egy hétre a vidékre jöttem. Sajnos az időjárás az elmúlt pár napban nem volt kedvező. Az elmúlt vasárnap délelőtt a Gellérthegyen voltunk, ahonnan szép kilátás nyílik a Dunára és a pesti oldalra. A nagy emlékszobor egyik alapszobra, amit az ’56-os ellenforradalomban ledöntöttek a “szabadságharcosok”, már régen a helyén van és meg van koszoruzva. Találkoztunk ott egy 15—20 tagú orosz turistacsoporttal. Egymás között magyarázták a szép látnivalókat. Délután elmentünk a sport-stadionba, s megnéztük a futball-meccset a svéd és magyar válogatott között. Az eredmény 3:2 volt a magyarok javára. Az idő gyönyörű volt, a közönség pedig több mint 70 ezer. Az autók százával voltak ott, mindenféle gyártmány, német, francia, olasz, orosz, cseh. Eddig még nagyon kevés rozoga autót láttam, többnyire szépek és újak. Az autóbuszok százával hozták a nézőket a stadionba, s ami a legjobban feltűnt az volt, hogy az a sok ezres tömeg a meccs után nagyon gyorsan széjjeloszlott, minden forgalmi akadály nélkül. Mielőtt a vidékre jöttem, kimentünk a Margitszigetre. A gyönyörű sétányokat nagyon tisztán tartják, a rózsakert szép nagy területen van és annak ellenére, hogy junius vége volt, a bokrok tele voltak ezer és ezer rózsával. Az aranyhalastó is tele van halakkal és egy őr vigyáz arra, hogy a közönség ne etesse őket. A Feri-hegyi repülőtéren a vámhatóságok nagyon barátságosak és udvariasak voltak mindenkivel szemben. Budapestről a Balassagyarmaton keresztül vivő autó ut Salgótarjánig jó, a falukban, melyeken keresztülmentünk, mindenütt sok uj lakóházat és középületet láttam. A jövő héten megyek vissza Budapestre. Mindnyájuknak jó egészséget kívánok. • Itt küldöm a további tapasztalataimról jelentésemet. Most jöttünk vissza a Balatonról, egy heti üdülés után. Balatonbogláron a Szövetkezetek Országos Szövetségének üdülőjében töltöttük az időt, nagyon kedves társaságban. Sok külföldi vendég volt, Lengyelországból, a Német Demokratikus Köztársaságból. A napi háromszori étkezés olyan bőséges, hogy egyszer sem tudtam elfogyasztani, amit elém tálaltak. Azonkívül még uzsonna is, kávéval, tejjel és finom barna kenyérrel. Vitorlázás, csónakázás, fürdőzés kora reggeltől késő estig. A rádió hangszóróján a kertben és a strandon késő estig zenét és híradásokat kaptunk. Az étteremben pedig televízió és billiárd asztal ad szórakozást. A büffében mindenféle jó italok, likőr, bor, sör, fekete kávé kapható egész nap. Hajókirándulást tettünk a Balaton másik partján lévő Révfülöpre; felmásztunk egy magasan lévő szőllőbe és ott tánccal, énekkel, s néhány liter jó “zöld szilványi” borral töltöttük a napot. Lengyel barátaink minduntalan koccintottak velünk a lengyel-magyar barátság megőrzésére és fejlesztésére. Visszafelé meguzsonnáztunk a falu fényes és modern “Ibolya” cukrászdájában, ahol jó fagylaltot, málnaszörpöt, kávét, süteményt fogyasztottunk. Már este volt, amikor a hajó visszavitt bennünket Boglámt. A naplemente olyan gyönyörű volt a Balatonon, hogy azt csak lefesteni lehetne. Egy másik nap felmentünk a bogiári fenyves hegycsúcsára, ahonnan látni lehet az egész környéket; a vitorlások tömegét és a hajókat, vízibuszokat. A hegy oldalában, egy sziklaüregben van egy Sziiz Mária oltár, szentképekkel díszítve. A szobor fehér kőből van és este villannyal van kivilágítva. Ez annyira meglepett, hogy megkérdeztem, hol van itt a vallásüldözés, amiről a polgári sajtó annyit beszél? Legközelebb Tihanyról fogok Írni. Sz. F. (Pittsburgh) Egy szemtanú jelentése Tisztelt Szerkesztőség: Bevallom, hogy öregamerikás létemre csakis azt tudom, amit újságokból olvasok. így, évek óta olvasva az ijesztő híreket a kommunista országokról, mindig olyan emberrel szerettem volna beszélni, aki személyesen meggyőződött a helyzetről. Végre megjött az alkalom. Egy régi munkás ismerősöm visszajött magyarországi négyhetes látogatásából. No, földi — mondom — hát mondja csak meg, hogyan néz ki az a kommunizmus? A földi pedig azzal kezdi, hogy bárhová ment Pesten, állandóan az Ibusz vagy a Világszövetség tagjai voltak a segítségére. (No mondom magamban, ebből már nem lesz jó, mert a földi minden lépésére vigyáztak.) Nem úgy a földi, ő előre kitervezte, hdgy mit akar látni és minden szó nélkül odavitték, ahová menni akart. (Puff neki, rendőrállam!) A legjobb előzékenységben részesítették, amihez ő abszolút nem volt hozzászokva 53 évi ittléte alatt. Ez a jólét egy hétig tartott, mert a földi a rokonait is látni akarta egy isten- hátamegetti faluban. Szabadjára eresztették tehát, hadd utazzon, ahová akar. Rokonait a falvakban meglátogatta. Valamennyit jó egészségi és — főleg — jó gazdasági helyzetben találta. Villany, rádió, sőt urambocsá’ még T. V. is volt a faluban! Kérdem tőle, hogy valamit megtudjak, nohát földi, hát hogyan állnak a keresettel? Elmondja erre, hogy úgy a földmivességben, mint a gyárakban és ipari müvekben a teljesitményhez képest javadalmazzák a munkásembereket, sőt mi több (s ez már igazán borzasztó), a bankbetétek után a betevők kamatot kapnak és ugyanúgy kölcsönt is vehetnek fel.szerény kamatfizetés ellenében. Hát kérem mindent vártam, csak ezt nem. De csak ezután jön a java! Elmondja a földi, hogy milyen nagy külkereskedelmet folytatnak idegen országokkal és (oh, megáll az eszem!) portékájukat haszonnal adják el más országoknak. Mi más ez, mint közönséges tőkés, profit-rendszer! Minden tevékenységükből hasznot termelnek. Azonban az én földim szerint most követke-— zik (egyesek számára) a szivhasogató DE, mert a haszon, amit igy szereznek, nem a nagy, vagy kis tőkések kezébe kerül, hanem a nép jólét céljaira, s ami ezen felül marad, azt évenként szétosztják a termelő munkások között, s ez némelykor — különösen agrár termelő szövetkezeteknél — meglehetős nagy összegre rúg. Ennyi volt a földi jelentése. Most már kezdtem gondolkozni, hogy vájjon hol marad a kommunizmus és ha ilyen tőkés rendszerrel állunk szemben, akkor miért van az, hogy a nyugati hatalmak mégis akadályokat gördítenek a szabad kereskedelem elé.. . ? Lehetséges az, hogy csak azért, mert a haszonban az össznépesség részesül, nem pedig egyesek? Nem mindegy az az egyik országnak, hogy a másik országban kik zsebelik be a hasznot? Lehetséges, hogy a demokratikus országokat nem lehet másképpen kizsákmányolni, s ez képezi a fő akadályt? Vagy lehetséges az is, hogy nem hagyják elnyomni magukat örökös rabszolgaságban ? Mindezekből világosan kitűnik ,hogy azoknak, akik az uj demokratikus országokat kommunista országoknak nevezik, fogalmuk sincs a kommunista szó fogalmáról. Kommunizmus a termelő eszközök közös birtoklását jelenti, a termelt javak demokratikus ellenőrzését, azok szabad élvezését és használatát, nem képesség, hanem szükség szerint. Mindennek következménye a bérrendszer eltörlése. Már pedig ezen országokban a bérskálának nagy változata van érvényben, illetve használatban. Ebben a demokratikus rendszerben még mindenki aszerint lesz díjazva, amennyivel hozzájárul (tehetségével, képességével) a termelt javakhoz. Ez kérem még a legmerészebb képzelet-tornával sem nevezhető kommunizmusnak és nem egyéb, mint a szocializmusnak egyik válfaja, amely tekintettel a pénzügyi rendszerre, könnyen megférhet, virágozhat a kapitalista rendszerrel karöltve. Csupán egy előfeltétele van: hagyjuk őket békében. B. K. Emelkedőben a gyermekparalizis Washingtonból jelentik, hogy az idén legmagasabb a poliós megbetegedések száma a Salk oltás felfedezése óta (1955). Tavaly óta megduplázódott a bénultak száma. Júliusban 174 esetet jelentettek, abból 105 megbénult. jQxleJc a swibsztőlöx A y - . V * i* * , WHHHHHHHHHHWUW Az ebben a rovatban kifejtett neze- $ Olvasóink tek nem szükségszerűen azonosak <> <: a szerkesztoseg álláspontjával | a közügyekhez \ vvwwwwwwwwvw *v*ww\w\wwvw*\w»w\vvwwwvvw»wv%www»wv\ww\vw*
