Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-07-23 / 30. szám

Thursday, July 23, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. KUBA - AZ ANTILLÁK GYÖNGYE Sejtelmem sincs, hogy Fidel Castro kommunis­ta, szociálista, társutas vagy pedig burzsoa — s nem is vagyok rá túlságosan kiváncsi... De azt tudom, hogy a fiatalember rajongva szereti ha­záját: Kubát és annak sokatszenvedett, kizsarolt népét. És azt is tudom, hogy ennek a népnek a túlnyomó többsége szinte bálványozó szeretettel és ragaszkodással veszi körül ezt a fiatal forra­dalmárt, mert benne látja a szebb és jobb jövő letéteményesét. Ha Castro nem volna valóban dedikált, igaz barátja és bajnoka a kubai népnek és ha a nép nagytöbbsége nem sorakozott volna fel szivvel- lélekkel Castro mögött, hát a “Julius 26” mozga­lom, amely oly hihetetlenül szerény — szinte a komikum határán mozgó — eszközökkel indult meg alig egypár évvel ezelőtt, nem érhetett volna el ilyen kolosszális sikert ilyen rövid idő alatt. Tömegbázis nélkül a Castro-féle megmozdulás még a megszületése előtt abortált volna. Az sem vitás, hogy egy forradalmi vezér, aki a kezdeti nehézségek és kudarcok ellenére — minden pok­lokon keresztül — ilyen tántorithatatlanul kitar­tott, anélkül, hogy végső győzelembe vetett hi­tét egy perere is elvesztette volna, csak olyan ember lehet, aki a lelke gyökeréig át van itatva igaz meggyőződéssel és minden áldozatra kész odaadással. (És amikor ezeket a bókokat szórom Castro felé, ne mondja senki: “Hát hiszen ugyanezeket a megállapításokat Hitlerre és Mussolinire is le­hetne alkalmazni; ők is szerény eszközökkel kezd­ték ; ők is lángoló hazaszeretetről szónakoltak; ők is joggal hivatkozhattak tömegbázisra — hát akkor mi a különbség a bátor Fidel Cast­ro és ezek között?” E pillanatban elégségesnek tartom, ha csupán egyetlenegy különbségre hí­vom fel az olvasó figyelmét: Hitler és Mussolini az uralkodó osztály hathatós és bőkezű segítsé­gével érték el “sikerüket”, Castronak viszont az uralkodó-osztály minden koncentrált erejével kel­lett megküzdenie, mielőtt célhoz ért — ez magá­ban véve is olyan óriási különbség, amely bár­mely fasiszta diktátorral való összehasonlítást kizárttá tesz. . .) Fidel Castroban bizonyára sokkal több az ideá­lista rajongó lelkesedése, mint a gyakorlati poli­tikai ismeret és tapasztalat. Tanácsadói, közvet­len munkatársai jobbadán hozzá hasonló korú fiatalemberek közül kerültek ki, akik többet ér­tenek a guerilla-harc mesterségéhez, mint a bél­és külpolitikai fondorlatok tudományához. De ami engem illet (és úgy látszik: a kubai nép is hasonlóképen gondolkodik), én szívesebben látom egy nép sorsát olyan politikailag tapasztalatlan fiatalemberek kezében, akik életüket és vérüket voltak készek feláldozni népük nyomorúságának a megszüntetése érdekében, mint olyan tapasz­talt, minden hájjal megkent politikusok kezében, akik csak a nép nyomorúsága árán — és fegy­veres erőszak révén — tudták megtartani hatal­mi pozíciójukat ée mesébe illő jövedelmüket. Fidel Castro és társai tehát — mint meglehe­tősen tapasztalatlan, kezdő politikusok — elein­te csetleni-botlani fognak; itt-ott egy kis ütő- dést-zuzódást is el kell majd viselniük; csetlés- botlás közben jó néhány érzékeny tyúkszemre is rá fognak hágni (mint ahogy az már megtörtént az amerikai gamblerek és mammut-földbirtoko- sok esetében), anélkül, hogy a megsérült tyúk­szemek tulajdonosaitól udvariasan bocsánatot kérnének; de egy fontos körülményt ne felejt­sünk el: Kuba történetében ez az első eset, hogy egy valóban népi megmozdulás sikerrel járt és ig.v a kormányzáshoz nem szokott (vagy a kor­mányzástól elszokott) népnek joga van kisebb nagyobb tévedéseket is elkövetni, miközben lázas sietséggel igyekszik a sötét kolóniális és diktató­rikus múlt bűneit kiküszöbölni. Pldel Castronak és társainak talán nincs elég tapasztalatuk a kormányzás művészetében, de van szemük a látásra és ha azt nyitva tartják, nincs okunk attól tartani, hogy súlyos és tartós hibákba esnek. Mert hiszen ha alaposan körül­néznek és ha a világtörténelemnek csupán azzal a rövid periódusával ismerősek, amelynek ők ma­guk szemtanúi lehettek, világosan láthatják, me­MILITARISTÁK JÖVŐJE WASHINGTON. — Miután nyilvánosságra került, hogy a nyugalomba menő magasrangu katonatiszteket a fegyvergyártó és hadirendelé­seket szállítók igen nagy fizetések mellett al­kalmazzák rendelések kijárására, a kongresszus egyik albizottsága F. Edward Herbert (D. La.) képviselő elnöklete alatt vizsgálatot indított eb­ben az ügyben. Az első kihallgatott tanú Thomas Gates, helyettes honvédelmi miniszter volt, aki az alábbi adatokat mondotta: A kongresszusi bizottság kérésére a Navy 4,200 kérdőivet küldött ki volt navy tisztek ré­szére, amelyben megkérdezték őket, hogy jelen­leg mivel foglalkoznak s nyugdijakon kívül mi­lyen jövedelmet húznak. A 4,200 kérdőívre 3,400- an válaszoltak. Gates szerint ezekből csak mint­egy 300 olyan volt, aki valószínűleg a kifogásolt módon nyert alkalmazást. Herbert képviselő szerint ez a “kifogásos fog­lalkozás” az hogy a volt admirálisok és generá- sok meglátogatják a még mindig szolgálatban lévő tisztfársaikal és azokat befolyásolják a ha­direndelések kiadásánál. A hadirendelésekért ugyanis nagy harc folyik és az a cég, amelyiknek igen nagy befolyású magasrangu katonatiszt a “kijárója”, kaparintja meg a sok millió profitot hozó rendeléseket. Ebből aztán persze jut a ki­járó “nyugalmazott” nagyságnak is. Ez a határtalan nagy jövedelem, ami igy a volt katonatiszteknek jut, a militaristák jövőjét egé­szen megváltoztatta. Azelőtt féltek a nyugalomba menéstől, mert az nemcsak a karrierjüknek ve­tett véget, hanem a nagy költekezésnek is. Most azonban éppen a nyugalomba vonulással nyílik meg számukra a nagy kereset lehetősége. Herbert szerint az iparokban alkalmazott tar­talékos tisztek befolyása gyakran olyan erősza­kos, hogy azért Hyman Rickover admirális már meg is haragudott s ha neki valaki a régi tiszt­társai közül rendelésekről kezd beszélni, nem ha­bozik kijelenteni, hogy az bosszantja őt. A kapitalista, kapitalista... Sosnoviec, Lengyelországból jelentik, hogy Kruscsev úgy nyilatkozott, hogy semmi különb­séget nem lát Harriman és Rockefeller között. A kapitalista, nézete szerint mindenhogyan kapita­lista. A szovjet miniszterelnök a lengyel bányászok kongresszusán beszélt a kapitalistákkal való ta­pasztalatairól. “A feledés homályába söpri őket a történelem”, mondta. Különös tekintettel volt azonban a kapitalisták new yorki példányaira. Említette Harrimannal New York állam volt kormányzójával való beszélgetését, “ön Amerika egyik legnagyobb kapitalistája, én pedig kommu­nista vagyok. Most ellenfele nyert a választáso­kon, ami érthetetlen előttem. Mi a különbség az amerikai munkások részére Rockefeller és Ön kö­zött? Én semmi különbséget nem látok.” Jó orvosság KNOXVILLE, Tenn. — Két itteni orvos a “fun­gus” betegségek gyógyítására egy uj, állítólag igen hatásos orvosságot fedezett fel, amit Ten­nessee állam tiszteletére a “Tenecetin” néven hoz­nak forgalomba. A két orvos, dr. Frank Holtman, a Tennessee Egyetem tanára és egyik tanítványa, James Burns az uj gyógyszert átadták New Orleans, Cincinnati, Baltimore, Philadelphia, Wilmington és San Francisco gyógyközpontok kipróbálására s miután azok is jóváhagyták, hozzák forgalom­ba. Ez a megszokott módja az orvosságok forga­lomba hozatalának. Az uj orvossággal a sömör (ringworm,) az “athlete’s foot” és hasonló “fungus” azaz gom­ba paraziták által terjesztett betegségeket gyó­gyítanak. Az ily betegségek nem veszélyesek, de nagyon elterjedtek s noha igen sok szert árulnak a gyógyításukra, azok a legtöbb esetben hatás­talanok maradnak. v\v\vwvwvwwv*\*vv\*w%vwvvvw\wvvwwwwww, lyik ut vezet a romlás és melyik a boldogulás fe­lé. .. Nem lesz könnyű a feladatuk, mert a “jó- akaratu szomszédok” mindent elkövetnek, hogy a választást megnehezítsék vagy lehetetlenné te­gyék és éppen ezért, Castroék csak lassú és óva­tos léptekkel fognak közeledni a választott ös­vény felé, de erősen hiszem, hogy a kezdeti ne­hézségek leküzdése után olyan népi demokrácia fog kialakulni Kubában, amely valóban az “An­tillák gyöngyévé” teszi ezt a romantikus orszá­got ... Az utazás szabadsága WASHINGTON. — Az “American Civil Li­berties Union” kérésére Hubert H. Humphrey (D. Min.) szenátor törvényjavaslatot nyújtott be a kongresszushoz, amely javaslat, ha elfogad­ják, kihangsúlyozza, hogy minden amerikai pol­gárnak alkotmányos joga az utazás szabadsága,, — úgy a belföldi, mint a külföldre utazáshoz. A külügyi hivatal az utóbbi években korlátoz­ni akarta az utazás szabadságát. Az elhalt John Foster Dulles véleménye ugyanis az volt, hogy az utazás nem jog, hanem “kiváltság”, amiben az állam csak azokat részesíti, akiket arra érde­mesnek talál. Ezen felfogás értelmében számos amerikai polgártól tagadták meg a külföldi útle­vél kiadását, közöttük számos igen nagyhírű tu­dóstól is. A Humphrey javaslat célja eltiltani a külügyi hivatalt ezen alkotmányellenes gyakorlattól. A javaslat pontosan előírja azon különleges esete­ket, amikor a State Department valakinek meg­tilthatja a külföldi utazását. Többet ésszel, mint erővel... LONG BEACH, Cal. — A napokban, — mint egész Délkaliforniában — úgy Long Beach kör­nyékén is nagy melegek jártak. A 31 éves Jack Fredrickson övig levetkőzve a kényelmes széken végigdőlve egy pohár hideg frissítővel próbálta enyhíteni a nagy meleg hozta kellemetlen érzést. Részben sikerült volna is neki, ha egy átkozott szúnyog békében hagyta volna, de a gonosz te­remtés hol a jobb, hol meg a balkezére, majd a vállára és mellére szállt, bizonyára próbafúrások végzésére. Jack egy nagy tükör előtt ült és abba nézve élénk figyelemmel kisérhette a szemtelen szú­nyog minden mozdulatát. Azért, amikor az a bal­kezére szállt, rögtön rácsapott a jobb tenyerével. A gonosz sátán azonban egy pillanattal gyor­sabb volt, levegőbe emelkedett s vígan zöngedez- ve újabb felületet szemelt ki. Jack hol a jobb, hol a balkezével mért halálos csapást a kárté­kony bestiára, — de sajnos, mindig eredményte­lenül. De tudjuk, hogy addig jár a korsó a kútra —, vagyis egyszer a szúnyog is megfelelő helyre ke­rült, Jack mellére telepedett. “Most nem mene­külsz, te bitang!” — gondolta magában Jack és öklével alaposat vágott a szúnyogra, — jobban mondva annak a tükörképére. Nagy csörrenés követte a merész támadást és a kórházban 11 öl­tés után ráeszmélt, hogy ha gonosz ellenséggel van dolgod, akkor jól teszed, ha alkalmazkodol a “többet ésszel, mint erővel” régi közmondáshoz. Kelet bölcse MONTREAL, Canada. — A Montreal városban látogatást tévő Ahman Irshad, Pakistani előkelő “sheik”-et megkérdezték az ujságirók, hogy miért maradt agglegénynek, holott a Pakistani törvények értelmében ott a “sheik” (nemes) 4 feleségre jogosult. Irshand a kérdést feltevő új­ságíróknak valóban keleti bölcsességet eláruló feleletet adott . “Még nem döntöttem a nősülés kérdésében. Azt tudom, hogy egy feleségre minden férfinak szüksége van. Azonban a második feleség már fényűzés, a harmadik pazarlás, a negyedik pedig büntetés.” Vámpir-jáfék LONDON. — Hogy a rémes, ijesztő tárgyú fil­mek milyen nagy hatást gyakorolnak a gyerme­kekre, arról a Reuters hirszolgáló vállalat rövid távirata ezt mondja; Angliában egy idő óta olyan filmeket mutat­nak, amelyeken vámpírok kiszívják az áldozatnak kiszemelt emberek vérét. A kisebb gyermekek nemhogy elijedtek volna ettől a szörnyűségtől, hanem éppen ellenkezőleg, annyira tetszik nekik, hogy mindenféle vámpír klubbokat alakítanak s vámpir-játékot játszanak. Ez abból áll, hogy egymás karjaiból, vagy nyakukból vért szívnak ki. Előbb a csókot utánozva megharapják a ki­választott testfelületet s azután addig szívják, amig vért éreznek a szájukban. A vámpir-őrület következtében az ilyen filmek megtekintésére nem engednek be kis gyermekeket. A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB JÖVŐ ÉPÍTŐJE!

Next

/
Oldalképek
Tartalom