Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-12-31 / 53. szám

Thursday, December 31, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 Nincs mit siratnia Tisztelt Szerkesztőség! Köszönet azért, hogy közölték a lapban, amikor a kórházban voltam és köszönet Szén bácsinak is, amiért meglátogatott Los Angelesből. Olvastam a lapból, hogy egyesek siratják a ré­gi, jó időket, amik Magyarországon voltak. Én bizony nem siratom, mert amikor hatéves voltam, apám máris befogott a vasöntödébe dolgozni. Mi hárman kerestünk 100 forintot egy hónap alatt. Nem értem, hogyan írhatta valaki a lapban, hogy egy ember keresett annyit, amikor mi, vagyis apám, bátyám és én együtt kerestünk annyit. Mert 4 órától este 8-ig én is segítettem nekik. Voltak fiatal segédek, akik 25—50 forintot keres­tek havonta. A földmunkás, mint szolgalegény 25 forintot keresett egy évre, valamint egy pár csiz­mát és egy fél deci pálinkát kapott minden va­sárnap. Ez volt az élet abban az időben, 1888-as évek­ben a Gömör megyei Dernő községben és a gróf Andrássy Dénes vasgyárában; amig a grófi hi­vatalnokok meg nem unták a nép sanyargatását és saját rózsás életmódjukat, s bérbeadták a gyá­rat, amit azután meg is bántak. Küldök 5 dollárt a naptárért, többet nem lehet, mert még mindig orvosi kezelés alatt állok. Ha valahogy megjavulok, küldök többet is, hogy meg maradjon a mi lapunk. J. T., Kalifornia Nincs pénz a nyugdíjasok részére mert háborúsdit játszanak Tisztelt Szerkesztőség! Küldöm előfizetésemet és négy naptárt rende­lek, melyekért, valamint saját naptáromért 10 dollárt küldök. Öt dollárt pedig adjanak át a Nők Világának segítés képen. Bár többet tehetnék, de higyjék el, nagy gond volt ezt az összeget is előteremteni a 75 dolláros nyomorúságos nyug­díjból. Az öregekre senki sem gondol, hogy mi­ként tudnak ebből megélni, adót fizetni. Abból a rengeteg pénzből, ami a Social Securityra be­jön, adhatnának többet a szegény népnek; jó lenne, ha nem lenne olyan sok korrupció és nem Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam, köszönöm és itt küldöm érte az öt dollárt, nekem megér annyit, mert lesz mivel eltölteni estéimet. Látom, hogy nagyon sok értékes irás van benne, különösen drága szülő­hazánkról. Tyokánné 9 Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelek két dollárt a nekem küldött nap­tárért. Egy pár dolgot már elolvastam belőle. El­sőnek Geréb József cikkét, ami nagyszerű, vala­mint az Északi sarkról szólót. Sajnos olyan gyen­gék a karjaim, hogy nem tudom a naptárt a ke­zemben tartani. De azért megállapíthatom, hogy ilyen naptár nem két dollárt ér hanem sokkal töbet, de a legjobb tehetségem szerint cseleked­tem. ígérem, hogy ha lapom lejár és még életben leszek, okvetlenül megújítom, de az orvosok nem adtak annyi időt az élethez. Bár tévednének! Kosa Pál California. Szerk. megjegyzése: őszintén reméljük, hogy Kosa Pál munkástársunk orvosai tévedésben vannak és még sokszor alkalma lesz megújítani lapját. Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam, amivel nagyon meg va­gyok elégedve. Egyben kérem, hogy küldjék meg részemre Szabó Miklós és Ják Sándor könyveit, melyekért ide mellékelve küldöm a járulékot. A. B., Cleveland • Tisztelt Szerkesztőség! Tudatom, hogy a naptárt megkaptam. Nagyon érdekfeszitő Írások vannak benne, pl. jelenleg az Északi-sarkvidéki cikket olvasom és bár 76 éves vagyok, ehhez hasonlót nem sokat olvastam még eddig. Nagyon tanulságos és amellett szórakoz­tató. Itt küldök 8 dollárt a naptárért, mert ne­kem annyit ér meg. K. Biró játszanának háborúsdit. Adhatnának többet is, mert jutna belőle. Mit lát az ember? Egyik oldalon a nagy bőség, a Fogyásig terített asztalok, a másik oldalon a sok szegény. Nem látják ezt az urak? Pedig ez itt van körülöttük, de ők messzire néznek, más országokba, s ott látják, hogy mi is lehet. írhatnék erről a végletekig, de elég ennyi is, de lapunk megírta már az élelem-mérgezésről szóló híreket, igy erről nem irok. De hiszen a nép életének nincs értéke, ha beteg, menjen orvos­hoz, az majd jó hasznot húz belőle. Mrs. A. Németh Varga bátyánk megdorgál bennünket JOGOSAN! Kedves Dolgozó Testvéreim! A naptárt megkaptam, s amikor időm kissé megengedte, nekiálltam átnézni. De csak átnéz­tem, mert dolgoznom kellett. Valaki más azonban szintén átnézte és olvasgatni kezdte. Sok mindent el is olvasott és igy meg is tudja kritizálni. íme a kritika: a naptár jó, sok jó hasznos olvasnivaló van benne, de talált egy nagy hibát is és erről meg is mondta a véleményét. Azt mondta az én jó párom, hogy TI, mármint a lap és én is, olya­nok vagyunk, mint a kapitalista kormányunk, akiknek a hatszázmilliós Kina nem létezik; eb­ben a naptárban ő ugyanis nem létezik az az adományozók névsorában, mert csak Varga Károlyt irtatok, holott nem vagyunk elválva, s amikor a lap nevében összejövetelt csinálunk, ő éppen úgy ott van a dolgozók között már 38 éve, mint mások. Nem irigységből és lekicsinylésből mondja, mert azt is tudja, hogy a többi barátok is elég sokat áldoznak a lapért, velünk együtt. Tehát máskor szíveskedjetek a névsor össze állításánál több figyelemmel lenni. Közben a naptárt már el is adtam és most ké­rek egy másikat. Küldök értük öt dollárt. Boldog újévet kívánunk a lap minden dolgozó­jának. Varga Károly és élettársa Szerk. megjegyzése: Nagyon sajnáljuk, hogy ilyen hibát követtünk el és ígérjük, hogy máskor figyelmesebbek leszünk. Tisztelt Szerkesztőség! Megkaptam a naptárt és 5 dollárt küldök érte addig, amig pénzem van, mert, ha tovább halasz­tóm, hát elfogy a pénz és megint egy hónapig kell várni, amig megkapom azt a kis összeget. Bizony hamar elfogy az a néhány dollár, amit mi kiöregedett munkások kapunk. De még ha a dupláját kapnánk is, akkor sem volna túl sok, mert ha az ember egészséges, szeretne a nép kö­zé menni körülnézni, ha meg beteg, akkor száz­szorta rosszabb, mert az orvos és a patika még a gatyáját is lehúzza róla. A naptárról annyit, hogy igen hasznos, tudomá nyos, szórakoztató olvasmány, szebbnél szebb ma­gyarországi képekkel, hogy szinte öröm olvasni. Nem hiszem, hogy egy ember is akadna közöt­tünk, akinek ez a naptár ne tetszene. Hálával tartozom Geréb Józsefnek nagyszerű írásaiért és időszerű meglátásaiért, különösen Kruscsev látogatásával kapcsolatban. Üdvözlöm a szerkesztőséget és mindazokat, akik ma is erős bástyái lapunknak. Vámos, New Jersey 0 Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam, nagyon köszönöm, s itt küldök érte 5 dollárt. Nagyon meg vagyok elé­gedve úgy a naptárral, mint a lappal. A tibeti cikkeket különösen szeretem. Igen becsületes em­ber lehet, aki irta. A lapot már 1912 óta olva­som. New Jersey-i öreg # Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam, mint látom ismét jó vastag, lesz mit olvasni a téli estéken. Hogy őszinte legyek, eddig még csak egy cikket olvas­tam belőle, mivel igen el vagyok foglalva. Ha nem siettetnék annyira az árát, talán kissé késtem volna, de legalább valamit Írhattam volna a tar­talmáról. De mint írják, az árára nagy szükség van. Én megértem, hiszen a munkás sajtó, mióta ismerem, mindig bajban van. Mégis, nem értem, ha szükségben vannak, miért adnak ki ilyen nagy és szép naptárt? Én azt hiszem, mi elolvasnánk és éppúgy értékelnénk, ha silányabb kiadásban lenne is. Kivánok mindnyájuknak kellemes karácsonyt és boldog újévet. R. J.-né, Chicago Tisztelt Szerkesztőség! Miután kézhez kaptam a naptárt, átlapoztam, majd letettem és gondolkozni kezdtem. Újra fel­kaptam és végtelen örömmel olvastam az egészet. Mondhatom, hogy boldogabb perceimet az 1960-as naptár olvasásában találtam. Élőiről, hátulról for­gattam, olvastam, hogy soha el ne felejtsem... A naptár minden betűjét el kell olvasni minden­kinek és széliében, hosszában terjeszteni kell mindenfelé. Ha Geréb József ezt nem is mondta, mégis ezt kell tennie mindenkinek, ha a naptárt elolvasta. No és az ára? Ki hinné azt ma, amikor minden­nek egekig ugrik az ára, hogy csak egyetlen egy dollárocskát kívánnak érte, persze számítva a ma­gamfajta 81 évesek bukszájára; különösen, ha nem számíthat szegény kormányunk istápolására. De semmi, Ma még van egy dollárom, odaadom, ] Majd holnap a gyomromon kipótolom És mint Petőfi mondta: Lesz, aki helyettem is eszik, De a naptárunk ára egy percet sem késhetik. Rudy Wlach : APRÓSÁGOK ► < ► Kovács Erzsi rovata < Válasz Nyugdíjas Pál viszontagságaira Kedves Miszter T. P. Nem tudom a becses nevét és igy nem tudom nevén szólítani. Kollégának nem mondhatom, mert írni jobban tud, mint én, de viszont főzni én jobban tudok, mint maga. Nyugdíjas kollégának se szólíthatom, mert egy az, hogy én még nem kapok nyugdijat (amit a newyorki barátnőim hadisegélynek hívnak) és ha kapnék, se vallanám be, mert ahhoz még nagyon fiatal vagyok, más­részt pedig, a nők sose mennek nyugdíjba. Taka­rítani, főzni, háztartást vezetni, ami az én “szak­mám” életfogytiglan kell csinálni. Ebben a szak­mában nincs nyugalomba vonulás. A nagyon kedvesen megirt cikkét figyelmesen végig olvastam és szeretnék egy kis jótanáccsal hozzájárulni, hogy egy kicsit jobb kosztot egyen. A szendvics nem magyar embernek való. De már a jó, magyarosan elkészített étel is lassan kiment a divatból, amióta szívbaj, magas vérnyomás, cu­korbaj, meg miegymás akad majdnem minden háznál. Bizony a sok jó magyar szakácsnénak meg kellett tanulni zsir nélkül, fűszer nélkül, sőt sokszor még só nélkül is Ízletes ételt főzni. Sok­kal nehezebb az, mind a régi, jó zsírban pocsogó paprikás, borsos főzés. Na, dehát az igazi jó sza­kácsnő még a héjában főtt krumpliból is tud va­lamilyen vacsorát készíteni. Legelőször is azt a tanácsot adom kedves Mis­ter T. P., hogy mindig az a mondás jusson eszé­be, amit valamikor odahaza a szegény emberekre mondtak, hogy “VÍZZEL FŐZ ÉS SÖTÉTBEN ALSZIK”. Ezt kell mindig szem előtt tartani. Persze a sötétben alvás nem fontos, de a vizzel főzés as- igen is ajánlatos. Szóval az én tanácsom az, hogy vásároljon olyan húst, amit szeret, tegye egy e dénvbe. és tegyen rá egy kis paradicsomot, zöld paprikát, egy kis hagymát és VIZET. Semmi mást, Szép lassan főzze puhára. Máskor tegyen, rá egy kis foghagymát, és VIZET. Vagy csak rá egy kis fcghagvmát és VIZET. Semmi a jégszekrénybe amikor kihűlt, még a húsban lé­vő zsir is feljön a tetejére és megfagy, könnyen, leveheti róla. Jóizti, egészséges étel, nem kell hoz­zá sok tudomány. így főzze a főzelékféléket is. Ha közelebbi ismeretségben lennénk, jól össze­szidnám, hogy miért cipel egyszerre grapefruitot, meg krumplit, meg mindent. Egyszerre csak egy nehezet kell vásárolni. Lemehet mindennap a szu­per marketba, még szórakozásból is, oszt aztán a magamfajta fiatal asszonyok majd ellátják jő tanácsokkal. Naptárunkról

Next

/
Oldalképek
Tartalom