Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-12-24 / 52. szám
J4— AMERIKAI MAGYAR SZÓ .................. - ■ - Thursday, December 24, 1959 A fekete hajó Az első világháború utáni hírhedt Palmer razziák 40-ik évfordulójára Irta: GERÉB JÓZSEF Négy évtizeddel ezelőtt, — egész pontosan: 1919 december 19-én, kora hajnalban New York kikötőjéből útnak indult a “Buford” nevű hajó, hogy az Egyesült Államok kormányának parancsára Oroszországba szállítson sebtében összefogott 249 szovjet polgárt, AKIKET MINDEN BÍRÓI ELJÁRÁS NÉLKÜL DEPORTÁLTAK IN- JNEN. A deportálást megelőzőleg az amerikai sajtó rendkívül lázitó agitációt folytatott az “istentelen, bombavető bolsevikok és anarkisták ellen. Aki ezeket a lapokat olvasta azt hitte, hogy az Egyesült Államok napjai meg vannak számlálva ; a bolsevikok, az anarkisták és más bombavető vérengző emberek pár napon belül megdön- tik a kormányt. Azért A. Mitchell Palmer igazságügyminiszter, akinek irodájából a rémhírek kiindultak, sebtében elrendelte több ezer ember -összefogását, akiket minden vád nélkül börtönbe vetettek, megkinoztak és deportáltak bírósági ítélet nélkül. Ezek voltak az amerikai történelem legsötétebb korszakára mutató gyalázatos ‘Palmer raid’- •ek, amelyeknél az alapelv az volt, hogy MINDENKI BŰNÖS, aki nem tudja bizonyítani ártatlanságát. Annyi tény, hogy minden itt tartózkodó idegent bűnösnek tartottak. — bűnösnek azért, hogy itt volt, bűnösnek azért, hogy élt. Palmer kiadta a sokáig emlékeztetes parancsát: “Obey the law and keep vour mouth shut!” (Engedelmeskedj a törvénynek s tartsd a szád csukva!.) A sok véletlen Ez a dolog Wodrow Wilson adminisztrációja alatt történt, midőn az elnök már szellemileg teljesén öszeroppant és nem tudta, hogy mitörténik körülötte. Ezt az alkalmat használta fel a lelki- ismeretlen politikusok egy raja, lakik a szokásos módon, “nagy veszélyben a haza!” kiabálással terelték el a nép figyelmét saját piszkos üzelmeik ről, amelyek végre a Teapot-Dome skandalummal napfényre kerültek. Abban az időben a bevándorlás, polgárosodás és deportálás a Department of Labor hatáskörébe tartozott. Sajnálatos véletlen folytán azonban a munkaiügyi miniszter William B. Wilson, aki elég liberális ember volt, szintén betegeskedett és a minisztérium vezetése a csak pár héttel előbb odakerült John W. Abercomby ügyész kezébe került, aki mikor ráeszmélt, hogy az igazságügyi hatóságok milyen gálád törvényellenességet követelnek el, gyorsan lemondott s elhagyta a munkaügyi minisztériumot. A Department of Labor vezetése akkor került az időközben helyettes munkaügyi miniszterré kinevezett Louis F. Post kezébe, aki lelkiismeretesen átvizsgálván a letartóztatottak iratait, ezerszámra rendelte el azoknak azonnali szabadon- becsájtását és az ellenük indított hajsza beszüntetését. Később, 1923-ban L. F. Post “a Deportations Delirium” cimü könyvében megírta a szinte hihetetlenül .kegyetlen, gonosz és törvénytipró Palmer,. razziák történetét. Az itt felsorolt adatokat ebből *a könyvből merítjük, noha e sorok Írója, valamint - az olvasók közül is igen sokan még élénken émlékszenek vissza az 1919-20-as rémnapokra. v~ A törvények őrei •Mint minden háborúban, ugv az • élkő 'világháború alatt is a mindenféle rendőrközegek a “biztonság” (security) égisze alatt túlzóan nagy hatalomhoz jutottak. A háborús érdekeltségek mindenfelé kémeket, árulókat keresnek s mert áZ' ily “business” nemcsak jövedelmező, -hanem még nagy tekintélyt is hoz, találnak is elég áldozatot. Sok ezer meg ezer ember vagyonával; szabadságával és életével fizet azért, hogy a security közegeknek legyen mivel eldigsekedni, . legyen» bemutatni valójuk, hogy mily ébren Őrködnek a nemzeti biztonság fölött. Ennek a túlzó-hazafias vagy túlzóan gonosz csoportnak volt a képviselője Palmer igazságügyi miniszter, aki a titkosrendőrség vezetésére az ország legelvetemültebb sztrájktörő ügynökség tulajdonosát, William J. Flynn, “privát” detektívet nevezte ki, aMt Palmer a felbőszített sajtóban a világ legelső “anarchista szakértőjének” mondott. Flynn parancsnoksága alatt aztán megindították áz egész. országra kiterjedő rémuralmat, amely az Egyesült Államok történetének minden időkre egyik legfeketébb lapja marad. Az igazságügyiminiszteriumnak nem volt any- nvi embere, mint amennyi kellett ily nagyszabású razziákhoz. Flynn ügyesen megoldotta ezt a csiklandós kérdést: kinevezett ‘auxiliary’, — vagyis ideiglenesen segítő detektiveket a saját és más sztrájktörő ügynökségek alkalmazottaiból. Ezek fogdosták össze az ártatlan emberek nagy tömegeit és követelték a Labor Departmenttől, hogy azonnal deportálja azokat. Előbb a Labor Departmentben is akadt elég tisztviselő, akiket a vadul rikoltó sajtó megtévesztett s igy hajlandók voltak kooperálni a Palmer-Flvnn ügynökökkel. A nagy gonoszságot csak az iratoknak hónapokon át tartó gondos tanulmányozása derítette ki és még akkor is árulóknak bélyegezték azt, aki az elfogott ártatlan embereket védeni merte. A kongresszus tagjai között például mozgalom keletkezett Post elmozdítására (impeach), mert elrendelte az agyon gyötört emberek szabadlábra helyezését. A szovjet-bárka A Palmer rémuralom az Egyesült Államokban lakó orosz alattvalók vagy orosz származású polgárok százainak összefogásával kezdődött. Ösz- szefogdosták őket ott. ahol éppen érték: mulatságokon, gyűléseken, tanfolyamokon, lakodalmakon és az otthonaikban, rendesen az éj közepén, amikor hirtelenében semmi védelmet sem kaphattak. Azokat, akik igazolni tudták, hogy amerikai polgárok, szabadon engedték, a többieket pedig vitték Ellis Islandra s közülök 249-t a Buford nevű hajóra raktak és útnak indították őket Oroszország felé. A deportáltaknak csak pár órával előbb mondták meg, hogy elviszik őket s igy azok még családjaikkal sem érintkezhettek. A Labor Departmentnek persze nem volt hajója, az igazságügyminiszter közbenjárására azonban a Navy kölcsön adott egy öreg, már régen kimustrált hajót, amit még a spanyol-amerikai háborúban használtak szállításra. A Buford- ról, amit a sajtó a “szovjet-bárka” néven említett, gúnyosan Írták, hogy már nem megbízható hoszabb tengeri útra. I)e ha elsülyed. nem lesz valami nagy kár, — szugerálták az újságok, hiszen azon csak az istentelen bolsevikokat viszik. A hajót egy cirkáló csatahajó kisérte azon esetre,- hogy baj esetén kimenthessék a Buford személyzetét. De a gyászos hajót egy másik veszély is fenyegette. Az Egyesült Államok ugyanis nem ismerte el az uj szovjet Uniont, oda tehát nem is deportálhatott embereket. De mert a Szovjetunió akkor háborúban állt Finnországgal, Palmerék kitalálták azt a már szinte hihetetlenül hangzó gonosz tervet, hogy a deportáltakat elviszik Finn- országba, ahol a finnek, — a sok segítségért, amit innen kaptak. — elviszik a harcvonalra és ott fehér zászlók alatt áthajtják őket a oroszokhoz.-Ezt a tervet keresztül is vitték. Azonban ehhez át kellett hajózni a Kiel csatornán és a' Balti tengeren, amelyek még mindig tele voltak ellenséges hajókat váró aknákkal. Attól is kellett tartani, hogy a Bufordot is levegőbe röpíti egy ilyen akna. Ez esetben is a cirkáló készenállt a személyzetnek a kimentésére. És mindezeket gu-. nvosan Írták a lapok, hogy a deportáltak itt maradt családtagjai minél többet szenvedjenek. A deportáltak A Bufőrd hajó utasainak nagyobb része nem is tudta, hogy miért deportálják. Az utasok között csak két ismert egyén volt: Emma Goldman és Alexaínder Berkman, az amerikai anarkistá mozgalom elismert vezetői. Azonban ezekre sem tudtak rábizonyítani semmiféle terrorisztikus dolgokat, csak. azt, hogy ellenezték a háborút, ami akkor is olyan nagy bűn volt, mint a második világháború idején és közvetlen utána. Ebbe a kategóriába lehetett még sorolni 47 más utast is. Az utasok közül 184 az “Orosz Munkások Szövetsége” szervezethez tartozott, amely még 1914-ben, az orosz cári éra társadalmi rendszerét ellenző emberekből került ki. Ez leginkább csak szórakoztató egyesület volt, amely csak azt kívánta a tagjaitól* hogy “munkás érzelműek” legyenek, ami az orosz cári uralomra gondolva csak enyhe liberalizmusnak felelt meg. Az első razziákat november 7-én tartották. Flynn magán detektivjei a helyi rendőrök segítségével megrohanták az Orosz Munkás Szövetség helyiségeit: nagy zajt csaptak, fegyverekkel, botokkal hadonáztak s aki kérdezni merte, hogy mit akarnak, annak néhány ütéssel válaszoltak. A New York Times igy irta le a new-yorki “Peoples House”-ban tartott razziát, ahol az orosz munkások éppen az angol nyelvet oktató tanfolyamon vettek részt: “A második emelet egyik termében éppen angol nyelvi tanfolyam volt folyamatban. A rendőrök berontottak. “Mindenki ki a folyosóra!” __ ordították harsány hangon. Az asszonyok némelyike méltatlankodott. “Fogod be a szádat mindjárt’ ! — ordítottak rájuk a rendőrök és kezdték lökdösni őket botjaikkal.” “Az elfogottak közül többen erős sérülésekről panaszkodtak, noha arra állítólag semmi okot sem szolgáltattak. Az erősebben sérültek között volt az angol tanfolyam tanítója, egy igen szelíd természetű amerikai fiatalember, aki meg akarta magyarázni a rendőröknek, hogy abban a telemben csupán csak angolul tanultak az ott lévők.” Mindenfelé A Bunford “sikerein” felbuzdulva a Palmer- Flynn együttes tovább folytatta és fejlesztette a rémuralmat. A következő év januárjában nagy razziákat tartottak New Yorkon kívül New Jersey, Maryland, Pennsylvania, Ohio, Indiana, Missouri, Florida, Michigan, Illinois, Wisconsin, Iowa, Nebraska, Colorado, Minnesota, Kansas, California, Oregon, Washington és egyéb államokban is. A letartóztatottak száma meghaladta a három ezret. Ezen razziákkal egyidőben úgy a helyi, mint a nagy lapok igyekeztek felizgatni a közönséget. Az ily hírek anyagát a Department of Justice szolgáltatta és az Associated Press terjesztette szét az országban. Ezek az Írások igyekeztek igazolni a rendőrközegek brutális eljárásait, mint amikre igen nagy szükség volt, miután “ve- szerelmes” embereket szedtek össze s tettek ártal inatlanná, holott egyetlen egy esetben sem találtak az elfogottak tulajdonában semmiféle fejíy-^ véreket, sőt robbanó szereket sem. Lánc a politikai foglyokon Az elfogatásokra a legtöbb esetben semmi ok sem volt, hacsak nem az, hogy a nekibőszült “fink haderőnek” — igy nevezték Flynn privát ügynökeit, — mutatni kellett, hogy nem hiába húzzák a nagy fizetéseket. Miután az elfogatások ily nagy számára a helyi • rendőrközegek sehol sem voltak elkészülve, hering módra zsúfolták össze az elfogottakat és tartották — nőket és férfiakat együtt, — minden higénikus helyiség nélkül napokig. Az elfogatásnál azonnal láncra tették őket- Amikor ezt a dolgot a Labor Deparment egyik tisztviselője jelentette a bostoni razzia után, Louis F. Post csodálkozva kérdezte: “Láncra vertek politikai foglyokat?” “De mennyire”, —■ felelte az ügynök, — “amikor a szűkös börtönben leszedték róluk a láncokat az ekkora halmot tett ki”! — és vagy három láb magasságot mutatott a kezével. A Palmer-Flynn sikereket egyes vái'osi és állami szervezetek megirigyelték és siettek kivenni részüket a nagy honmentésből, amig az kifizető volt. Ezek között legnagyobb hírhedtségre tett szert a newyorki Lusk Committee, amely annak idején az Előre napilap szerkesztőségét és kiadód hivatalát is megrongálta s a szerkesztőség két tagját letartóztatta, persze ugyancsak teljesen törvényellenesen. Ennek a rémkorszaknak szorosabban 72 magyar származású egyén őrzi emlékét, akiket elfogtak, meggyötörtek, vagy megkinoztak, de egy kivételével később mind kiszabadult. Egyet, mint szellemi fogyatékosság miatt nemkívánatos idegent deportáltak. Ez a gyászos korszak végétért a Harding- érával együtt. Azt hittük akkor, hogy soha olyasmi többé itt, az Egyesült Államokban meg nem ismétlődhetik.. Ugylátszik tévedtünk. A második világháború után megismétlődött, habár bizonyos tekintetben kicsit másformában., A tanulság ebből az, hogy a szabadságjogokra minden időkben éberen kell vigyázni.” Ellentmondás :-y Egy hátralékos előfizető!
