Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-07-16 / 29. szám
Thursday, July 16, 1959. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 Magyarországi jegyzetek A nagyszámban Magyarországra érkező külföldiek meglepve járják Budapest utcáit, tereit és meglepetésük csak nő, amikor ellátogatnak a vidékre: mindenütt, a legkisebb faluban is, építkezés fogadja őket. Uj házakat építenek, a régieket tatarozzák, mindenütt serényen folyik a munka. A nyugati rádiók és a nyugati lapok egyrésze minduntalan a magyarországi sivárságról, a gazdasági nehézségekről ir, mert úgy látszik vallják azt a göbbelsi felfogást: nagyot kell hazudni, akkor valamit elhisznek belőle. Ezért érik meglepetések a külföldről érkezőket, akik akarva-nem akarva (mert ilyen is akad) kénytelenek hinni szemüknek, annak, amit látnak. Mit látnak Budapesten? Nincs a fővárosnak olyan része, ahol ne építkezzenek; szinte napok alatt nőnek ki a modernebbnél modernebb paloták. Egy uj szó került a hétköznapi beszédbe: “sortatarozás”. Ezt azt jelenti, hogy egy-egy utca házait mind rendbehozzák. Ugyanilyen arányú a vidéki építkezés is. Az idei lakásépítkezés programja szerint ez évben mintegy 38,000 uj lakás épül fel. Ebből 14,000 lakás állami támogatással épül. A magánépitke- zésekhez az Országos Takarék Pénztár nyújt köl-' csont és pedig harmincéves visszafizetésre. Budapesten sok úgynevezett öröklakás, vidéken pedig inkább családi ház épül. Az öröklakások 15 évig adómentesek, szabadkézből eladhatók és megépítésükhöz előnyös, hosszúlejáratú bankkölcsönt nyújtanak. A sok és gyors lakásépítkezés jelenleg még nem oldja meg a nagyvárosokra jellemző lakáshiányt, de jelentősen csökkenti és ha az építkezések ilyen tempóban folynak, a következő években a lakás- probléma megoldódik. • Természetesen nemcsak lakóházak épülnek. Budapesten, tekintettel a növekvő idegenforgalomra, szállodahiány van. Ennek enyhítésére meggyorsítják a Gellért- és Royal-szállók újjáépítését. A iGellért-szálló nagy része már most is lakható, jövő évben teljesen átadják a rendeltetésének a Royal-szállóval együtt. Még ebben az évben megkezdik a dunaparti szállodák felépítését és 1962—63-ban be is fejezik. Iskolák is bőven épülnek. Budapesten 500 ágyas kórházat létesítenek és számos uj, szociális intézményt (bölcsőde, stb.) hoznak belátható időn belül tető alá. • Az üzemi építkezések közül ki kell emelnem a tiszapalkonyai “Tiszavidéki Vegyikombinát” létesítményét. Tiszapalkonva néhány év alatt várossá fejlődik. A Vegyikombinát legjelentősebb részlege. a műtrágyagyár földmunkálatai már befejezéshez közelednek. Jövő évre száz millió forintot biztosítottak a műtrágyagyár megépítésére. Több, mint ötezer munkás dolgozik majd itt. A Vegyikombináttal együtt gondoskodnak a lakásépítkezésekről is; mintegy 1,200 uj lakás épül Tiszapalkonyán. • A nagyarányú építkezésekkel kapcsolatban rá kell mutatnom arra, hogy az építőiparban százezerrel többen dolgoznak, mint néhány évvel ez- ‘előtt. Ugyanakkor előregyártott elemekkel, korszerű módszerekkel gyorsítják és tökéletesítik az építkezést. De van még más, nagyon is figyelemreméltó dolog. Nincs olyan^ kapitalista ország, ahol a lakáshiány ne járná együtt a lakásuzsorával. Az uj építkezések magával hozzák a drágább lakás árakat ;s ezt természetesnek is tartják. Magyarországon 'iszont egészen mást tartanak természetesnek. A Magyar Szó már irt arról, hogy Magyarországon egy család keresetének 5—8 százalékát te- ^zi ki egy komfortos (fürdőszobás) lakás bére. Az uj lakások bére is pontosan ennyi! • Az építkezések mellett a lakosság öltözködése is meglepetés a külföldiek számára. Még néhány évvel ezelőtt nagy cikk volt “csomagból öltözködni.” Ez azt jelentette, hogy a külföldi, különösen az amerikai rokonok által küldött használt ruhákat a megajándékozottak forgalomba hozták és bizony sokan ebből öltözködtek. Különösen a női ruhákat vásárolták sziveden. Ma a helyzet alapvetően megváltozott. Az emberek már nem a csomagokból öltözködnek, hanem az áruházakból, a szaküzletekből. A magyar konfekció ipar rohamosan kifejlődött, nemcsak jó, hanem divatos ruhákat is bőven gyárt a vásárlók részére. Hogy ezt elérhessék és még jobb eredményeket érjenek el, ahhoz a magyar textilipar gyors felfejlesztésére volt és van szükség. Ennek érdekében 1965-ig 1.4 milliárd forintnyi beruházást irányoztak elő a textil- és konfekció iparban. Ez több, mint az egész könnyűipar első ötéves tervének összes beruházása volt. Ez teszi lehetővé, hogy a textilipar teljes termelését 33 százalékkal növeljék, a konfekció iparban pedig 60 százalékkal. Jelentős százalékban leszállították a konfekcionált ruhák árait. Ma egy dolgozó nő igen csinos, divatos nyári ruhát két napi keresetéből is megvásárolhat. Mindez lehetővé tette, hogy a nők mind Budapesten mind a vidéken tetszetősen öltözködjenek. • A külföldiek már eleve úgy indulnak el hazájukból Magyarországra, hogy élvezni fogják a világhírű magyar konyhát. így az éttermek, az ételek nem okoznak meglepetést a külföldieknek, mert ezt várták. Annál kellemesebb meglepetést jelentenek számukra az árak. Ezek jóval alacsonyabbak, mint amire számítottak. Persze ismerniük kell a vendéglői rendszerünket és tudpiok kell, hogy hová mennek. Magyarországon a vendéglőket osztályokba sorozták. A legdrágábbak az osztályonfelüli éttermek, ahol az árak bizony borsosak, az I. osztályúak már olcsóbbak, a II. és III. osztályúak árai pedig alacsonyak. Meg kell mondanom, hogy igen gyakran az osztályon felüli és a II. osztályú étterem ételeinek minősége és meny nyisége között úgyszólván nincs más különbség, mint a választék bősége. De egy II. osztályú étteremben is például 10—15 féle nusételben válogathat a vendég. Az éttermi kiszolgálást és árakat azonban nemcsak a külföldiek szempontjából kell ma néznünk. A vendéglátóipar azon igyekszik, hogy a lakosságot hozzászoktassa kényelmesebb éttermi érkeztetéshez. Ma már nemcsak ebédeket, hanem vacsorákat is házhoz szállítanak előfizetéses étkeztetési rendszerben. A családok ma Ízletes vendéglői ellátásban részesülhetnek, amellett olyan áron, hogy abból otthon a legügyesebb háziasz- szony sem tudna hasonló menüt összeállítani. • Ahhoz, hogy az ország épül és az emberek jobban élnek, hozzájárul a megelégedettség, a nyugalmas élet. A Népszabadságban riportsorozat jelent meg arról, hogyan Írnak Magyarországról, a lakosság életéről egyes nyugati lapok. Sokan bosszankodtak, sokan mulattak az ismertetett “szenzációkon”. Az emberek saját és környezetük életén át lemérik a dolgokat. Lehet, hogy a valótlanságoktól hemzsegő cikkek jól szolgálják a nyugati propagandát; de magyarországi hatásuk sem marad el; s ez nem más, mint: megvetés. • Hogy ez a kis beszámoló megfelel a valóságnak, arról az itt járó külföldiek és köztük sok hazalátogató amerikai magyar tanúskodhat. Kérdezzék meg őket! Ják Sándor A Magyar Tudományos Akadémia elkészíti Pannónia térképét Az Akadémiák Nemzetközi Uniója nemrégiben tartotta 33. közgyűlését a hollandiai Nordwick an Zee-ben. A Magyar Tudományos Akadémiát Tren- csényi Waldapfel Imre akadémikus képviselte, aki tapasztalatairól nyilatkozott. Elmondotta, hogy nagy jelentőségű tudományos kérdéseket dolgoznak fel nemzetközi összefogással és értékes kiadványokat tesznek közzé. Ebből a munkából a Magyar Tudományos Akadémia tevékenyen kiveszi a részét. Antik vázafestészet anyagát adják nemsokára közzé, ebben szerepel majd a Szépművészeti Múzeumban őrzött gazdag vázaanyag is. Kiadják az ókori római birodalom legújabb kutatásokon alapuló térképét: Pannónia térképét készítik el, a volt római településeken végzett kutatások felhasználásával. Olyan középkori latin szótár elkészítésén is munkálkodnak ottan, amelyben a latin nyelvű okleveleket, egyéb levéltári anyagokat, irodalmat dolgozzák fel. Beszélgetés Darvas Lilivel és Gombaszögi Irénnel — Magyarországi riport — Hármasban ülünk a margitszigeti Nagyszálló halijában. A két vendég New Yorkból érkezett párnapos rokoni látogatásra. Darvas Lili — világhírű írónk, Molnár Ferenc özvegye — annak idején a budapesti és bécsi színházak egyik legismertebb sztárja volt; Gombaszögi Irénre — Gombaszögi Frida húgára — még ma is emlékezik a főváros régebbi színházlátogató közönsége. Mindketten 1937-ben távoztak végleg Magyarországról; Darvas Lili 22 éve, Gombaszögi Irén 10 éve látta utoljára Budapestet, akkor már csak mint futó látogató. Kiejtésükön nyoma sincs a tartós idegen környezet hatásának. Mint egykor a színpadról, most is kristálytisztán cseng szép magyar szavuk. Pedig Darvas Lili azóta is angolul játszik. — Több mint száz televíziós játék nagy szerepe áll mögöttem — mondja. — Színház? Sűrűn játszom Molnár-darabokban, könnyű amerikai vígjátékokban. De állandó társulat, szerződés, nyugdíjas állás — nincs. A producerek egy-egy darabhoz verbuválják a színészeket; ha siker van, játsszák évekig, országos turnéra mennek. Ha nem, harmadnap szélnek eresztik a művészeket. Gombaszögi Irén odakünn szakított a pályával: férjének, az ugyancsak innen elszármazott neves bőrgyógyásznak laboratóriumát vezeti. — Pompás a Sziget, s olyan jól esik hallani, hogy most már mindenkié — mondja Darvas Lili. — Alig győztem csodálni az Uttörővasutat és kis gazdáit, a felnőtt komolyságu iskolásokat! Megleptek a kirakatok, a választékos s olcsó modellek, konfekciók, különösen a cipők, szandálok ízléses kivitele. — Tíz év óta is szembetűnően épült, csinosodott a város — fűzi hozzá Gombaszögi Irén. — Figyelem a zsúfolt szórakozóhelyeket, a lüktető életet, a mosolygós arcokat; a fiatalokat, akik munka után esténként itt táncolnak, vacsoráznak a szálló kertjében. Nagyon csodálkozom egyes lapjaink beszámolóin, amikor most saját szememmel látom a budapesti dolgozók kedélyét, hangulatát, életkedvét! Megtudjuk, hogy ízlik a Terv-cigaretta, a pesti fekete és főleg: a hazai koszt! — Álomszerű és “végzetes” — mondja Darvas Lili, utóbbi jelzőnél vonalaira célozva. — Nem is hinné, ki az egyik leggyakoribb vendégem — mondja Gombaszögi Irén. — Legjobb kinti barátnőm: Greta Garbo. Tiz év óta tartózkodik minden nyilvános szerepléstől, teljes visszavonultságban, zárkózottan él pazarul berendezett otthonában. De él-hal a magyaros vacsoráimért. . . Ezzel aztán végleg a színházra fordul a szó. Darvas Lili a Madách Kamarában, a “Harmadik csengetés” előadásán látta viszont régi művész- társait: Tolnai Klárit, Urayt. Nem, nem beszélt velük, szigorú inkognitóban nézte végig az előadást. Az újak közül főként Ladányi játéka tetszett. Feltétlenül meglátogatja több volt kollégáját, Ráday Imrééket és másokat — notesa már megtelt címekkel. Gombaszögi Irén Gömöri Vilmának, s az Odry-szinészotthonnak meglátogatására készül — ilyesmi sincs náluk Amerikában! Mennyi kedves emléket ébresztett már eddig találkozása Lázár Máriával, Füzes Annával! S milyen szivszoritó az elhunytakra, Bajor Gizire, Csortosra. Törzs Jenőre való közös emlékezés. Múlik az idő, a két művésznő a Pygmalion előadására készül a Katona József Színházba. Minél többet szeretnének még látni, megismerni a mai magyar szinházkulturát. Végül is ők kérdezősködnek: mit érdemes még megnézni, mi látható Pesten ilyenkor a szezon végén. Elhatározzák, hogy feltétlenül megtekintik Aljosin Egyedül-jét; a mü körül zajló érdekes vitáról már ők is hallottak. —A viszontlátásra legközelebb Budapesten! — búcsúzunk, és ők örömmel, egyetértőén bólintanak. G. Sz. L. WWVWWWWWWWWVWWWWMWMMWM MINTEGY SZÁZFÉLE MŰANYAG közszükségleti cikket vásárolhat a magyar közönség. A vidéki lakosság jogos és visszatérő panasza az, hogy ottan jóval később kerülnek forgalomba ezek az olcsó és praktikus cikkek, mint a fővárosban. A kereskedelem vezetői most az ország összes üveg- és porcelánboltjait utasították, hogy a kedvelt müanyagcikkeket mindenütt beszerezzék. .
