Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-12-24 / 52. szám
KARÁCSONYI GONDOLATOK A karácsonyi szezon itt korán kezdődik. Azt tapasztaltuk, hogy az idén egy-két héttel korábban gyultak ki az üzleti negyedekben az ünnepi diszlámpák és kerültek az üzletek kirakataiba a felszalagozott fenyőkoszoruk. Az ünnepi bevásárlások lebonyolítására több időt adtak a népnek. Ennek megkönnyítésére szeretet et árasztó ! karácsonyi dalok szólnak mindenütt, | még a földalatti vasút állomásai kijáratánál is, ahol árusító bódék foglalják el a helyet és nehezítik meg a személyforgalmat. Tagadhatatlan, hogy az üzleti érdekek ki hangsúlyozása ellenére a szeretet ! szelleme járja át az embereket. Ugv készülnek az ünnepre, hogy mindenkinek, rokonnak és ismerősnek egyaránt, juttatnak egy kis helyet a szivükben, a gondolataikban. Ha nem vesznek ajándékot, akkor üdvözlő kártyával adják tudtukra egymásnak érzelmeiket és küldik el legjobb kívánságaikat. “BékeutjáróP’ hazaérkezett elnökünket is megkülönböztetett tisztelettel és lelkesedéssel várta vissza az amerikai nép abban a hitben és reményben, hogy a karácsony szellemét, “Békét a Földön és Jóakaratot Embertársaid Iránt” sikerült megerősíteni és tartós értékűvé tenni amerre csak járt és hogy karácsony után is folytatni fogja nemes célkitűzését. A szeretet és béke szólamai uralják a földet. Az ember szívesen átadja magát e boldogító érzelmeknek és kívánja, hogy bár mindig ezt hallhatná. Szószékekről egyházi vezetők legszebb prédikációjukat nyújtják hitsorsosaiknak. A téma kimeríthetetlen, világot felölelő. Visszanyúl a múltba és előretör a jövőbe. Magyar testvéreink nem jöttek el mindig kibékült szívvel a templomi prédikációkról. Sok haragos megjegyzést és ellenségeskedést kellett végighallgatniok szülőföldjüket illetően az utóbbi években és azt nem szerették. És nagyon furcsán néznének papjukra, ha most, 1959-ben a szeretet ünnepén ismét a gyűlölködést és a testvér-testvérelleni harcot hirdetné a szószékről. A nyáj az igazságot várja lelki vezetőjétől, annak az igazságnak a visszhangját, amiről már időközben más utón is tudomást szerzett. Egy lelkipásztor sem mondhatja már a nyájának, hogy Magyarországon rabszolgamódra kizsákmányolják a népet, hogy éheznek-fáznak, félnek még beszélni is és, hogy várják felszabadítóikat. Ilyesmi öt évvel, tiz évvel ezelőtt sem volt igaz. de a jámbor hívőnek nem volt alkalma meggyőződni az igazságról. Ma már azonban 1001 módja van megtudni az igazságot. Ezer módot az ezerszámra Magyarországba látogatóba ment és visszatért amerikai-magyar nyújt, az ezeregyedik pedig az, hogy ma már ő maga is elmehet megnézni régen vágyott szülőföldjét. De miért is hirdetnék a magyar papok a magyar nép külföldi ellenségeinek és külföldre menekült ellenségeinek gyűlöletét, háborút és testvérharcot szító hazugságait? Nem tölti el örömmel a magyar papot az, hogy a magyar nép felszabadult évezredes külföldi járma alól, hogy magyar munkások és parasztok kormányozzák az országot, hogy eltűnt a 3 millió koldus Magyarországról, hogy mindenki dolgozhat, hogy a volt földnélküli paraszt, a munkanélküliségtől nyomorgó munkás soha nem élvezett jólétet teremtett meg magának és építi állandóan jobbá, hogy az egykor visszamaradt irásfudatlan nép gyermekei előtt megnyíltak a tudás iskoláinak kapui? Nem maradt vajon egy csöpp hely magyar szivében, amely boldogan dagad ilyen változások hallatára? . . A papságot hivatása kötelezi arra. hogy az emberi jóságot váltsa ki embertársaiban. Ma a világ békéjéért felelős minden ember. Százszor súlyosabban hárul ez a felelősség a papokra. A magyar papok a béke útját egyengetik, amikor az igazságot tárják fel Magyarországról, a háborús uszitó- kat segítik, ha ezt nem teszik. Semmi sem állja útjukat, hogy szemétyesen győződjenek meg a helyzet valódiságáról. Legkevésbé a magyar hatóságok. Az amerikai látogatók tanúskodhatnak arról a barátságos vendégszeretetről, amely úgy a hatóságok, mint a nép részéről megnyilvánult minden külföldivel szemben. Nyitva van minden ajtó, megtudhatnak mindent, amire kiváncsiak. A papság kötelessége, hogy az alkalmat felhasználja az igazság kikutatására. A szeretet ünnepén jól fog esni a szószékről is szerete- tet, megértést és barátságot sugárzó üzenetet hallani szülőföldünk felé. »w\wwvwvwwvv»»vvv»vwvwwvvv»vvwww»w\vvw»vvv\vw»vv Vol. VIII. No. 52. Thursday, December 24, 1959 /g'r ' \ NEW YORK, N. Y »■■■■»■ni . »mm . .....................m«.n »m m i . r.mm. . in Látogatás három világrészben Nehrutól—Francoig, a politika minden árnyalata szívesen fogadta Eisenhower elnök befejezte hosszú utazását. Ez az Egye- j sült Államok történetében az első eset, hogy az elnök ilyen , sok országot átfogó utazást végzett és olyan országokat látogatott, ahol amerikai elnök még sohasem járt. Eddig a diplomácia más eszközökkel dolgozott, de a nemzetközi viszonyok az utóbbi időkben nagyot változtak. A nagy felszabadulási mozgalmak a legkisebb országnak is jelen- tőséget biztosítottak és a világbéke felé vezető utón mind egyiknek jelentős szerepe van. Eisenhower azt mondta, hogy utazásának célja “olyan módszerek megállapítása, melyek az igazságos békét fogják biztosítani a világon mindenkinek”. Egyelőre még nincsenek bizonyítékok arra, hogy a különböző országok vezetőivel történt megbeszélések során megállapodtak volna a megfelelő módszerben. Gyakran történt azonban, hogy elnökünk eltért a kitűzött céljától és olyan kijelentéseket tett, amelyek egyáltalán ném szolgálhatnak a világbéke helyes megközelítésének eszközeként. Segítséget ígérni olyan országok felfegyverzésére, ahol az éhező lakosság tízezrei rongyosan és mezítláb jöttek a hatalmas Egyesült Államok elnökét üdvözölni, nem elégíthették-ki ezen országok népei- (Folytatás a 6-ik oldalon) Mr. Meany tiltakozik Megindul az amerikai-szov jet szakszervezeti kapcsolat Kitűzték a csúcskonferencia idejét A nyugati nagyhatalmak párisi értekezletén végül megegyeztek abban, hogy a Kruscsev szovjet miniszterelnök által ajánlott csúcskonferenciát megtartják. Macmillan angol miniszterelnök álláspontja győzött, aki hónapok óta sürgeti nyugati szövetségeseit, hogy adják beleegyezésüket a Kruscsev- Y«i való közös tárgyalás megtartásához. A találko- 'ás idejét I960 április 27-re illapitották meg. Úgy Eisenhower elnök, mint Macmillan ás De Gaulle levelet intézett Kruscsevhez, amelyben értesítették elhatározásukról és, hogy a csúcskonferencia helyéül Párist választották. Remélik, hogy Kruscsev a feltételeket elfogadhatóknak találj aNovember 21-én, ünnepélyes keretek között, külföldi újságírók jelenlétében az Egyesült Államok és a Szovjet uj csereegyezményt irt alá. Az egyezmény kiszélesíti a két ország között jelenleg fennálló kulturális kapcsolatokat. A két évre szóló program nagyobb arányú amerikai-szovjet látó gatásokról gondoskodik és kiterjed a két ország társadalmának minden rétegére. Mindenki előtt ismeretes, hogy az eddigi látogatáspk milyen hatalmas sikereket értek el mindkét országban. Stokovskyt, Bernsteint, vagy Van Cliburnt éppen olyan szeretettel fogadták az oroszok, mint amilyen lelkesedéssel fogadták itt Emil Gilelst, a Rolsoj vagy a Moisejev táncosokat. Ez vonatkozik a New Yorkban és a Moszkvában megrendezett kiállításokra is. Hasonló barátsággal fogadták az orvosi, a tudományos vagy a farmer delegációkat mindkét országban. Mi sem természetesebb, mint fejleszteni és szélesebb alapokon folytatni ezeket a látogatásokat. Nagy fontossággal bir az a i tény is, hogy 1959-ben több mint 10,000 amerikai turista látogatta meg a Szovjetuniót élő bizonyságául annak, hogy úgy az amerikai nép, mint a szovjet nép békében akar élni egymás mellett. Kruscsev ! amerikai látogatása hatásosan dramatizálta a két nép békevágyát. Ma mindenki el- ; ismeri (egynéhány száz hábo rus uszító kivételével), hogy ! ez a látogatás nagyban előse- ! gitette a hidegháború jegének lassú olvadását. I Ezért dühöng Meany A fentieket figyelembe véve, az uj egyezmény utal arra, hogy a jövőben bátorítani kell a munkásság szervezeteinek kölcsönös látogatását a két országba. Másszóval, lehetőséget ad arra, hogy a baráti látogatásokat terjesszék ki a szakszervezetekre is. Ettől szisszent fel Mr. Meany! Be kell tekintenünk a do log hátterébe, hogy könnyebben megértsük Meany müfel- háborodását. Az amerikai BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET! Százával halmozódnak a karácsonyi kártyák asztalunkon. Tudjuk, hogy az lenne helyes, ha mindegyesre kulön-külön válaszolnánk. Sajnos, ezt nincs módunk- ban megtenni. Tehát megmaradunk a szokásos forma mellett és lapunk hasábjait használjuk fel arra, hogy az üdvözlet-küldőknek és minden egyes olvasónknak, kivétel nélkül a legkellemesebb ünnepeket kívánjuk és hogy a béke derülő napja fényesítse be a jövő esztendőnket ! A MAGYAR SZÓ SZERKESZTŐSÉGI. KI ADÓHIVATALI ÉS NYOMDAI SZEMÉLYZETE % % s z a k s z ervezetek fővezére Brüsszelben és Németországban járt az utóbbi hetekben. Németországban Adenauer ur kitüntette Mr. Meanyt politikai tanácsadójával, a renegát Mr. Lovestone-al együtt azért a “jó munkáért”, amit Adenauer ur nagy megelégedésére végeznek. Brüsszelben Mr. Meany, egy amerikai delegáció élen, résztvett a Szabad Szakszervezeti Világszövetség kongresszusán. Ez a Szakszervezeti Világszövetség kiszakadt az 1954-ben alakult Szakszervezeti Világszövetségből, amelynek jelenleg 100 millió tagja van és hatalmas szerepet játszik úgy a világbéke harcában, mint minden nemzetközi mozgalomban a világ munkássága érdekében. Brüsszelben a kongresszus éppen olyan “egységes” volt, mint a jelenleg Párizsban ülésező NATO konferencia. Éles ellentétek jöttek felszínre egyrészről az angol és más európai, másrészről az amerikai szakszervezetek vezetői között. Ezeknek az ellentéteknek mélyenszántó okai vannak, amelyekkel majd külön cikk keretében fogunk foglalkozni. Itt szükséges megjegyezni azt, hogy a kongresz- szuson résztvett delegátusok nagyrésze barátságos látogatásokat tett úgy a Szovjetunióba, mint Kínába és a népi demokratikus államokba. Hasonlóképpen szakszervezeti delegátusok a szocialista államokból átlátogattak hozzájuk. Meany ék próbálták ezt a múltban megakadályozni, de nem sikerült. Az ausztráliai, az angol, vagy a skandináv szakszervezetek nem Hajlandók Mr. Meany tanácsát elfogadni. Itt Amerikában, tekintettel az AFL-CIO szervezni formájára, eddig sikerült Meanyéknek hivatalosan visszatartani amerikai szakszervezeti vezetőket a Szovjetunióba való látogatástól. Természetesen a State Department segített ebben. (Folytatás a 4-ik oldalon)
