Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-12-17 / 51. szám
AMEBIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, December 17, 1959 4.. ■ ■■ ■ Harc a sztrájkolok és sztrájktörők között Sztrájkoló húsfeldolgozó munkások Albert Lea, minnesotai kisvárosban megtámadták a sztrájktörőket, akiket a helyi Wilson Co. húsfeldolgozó üzem toborzott a munka folytatására. A két napig tartó közelharc megszüntetésére Minnesota kormányzója kirendelte az állami rendőrséget. Statáriális állapotot hirdetett a városban, lezáratta a húsüzemet és megtiltotta, hogy a környék kén háromnál több ember, vagy a városban 15-nél többen együtt legyenek. A United Packinghouse Workers 6-os lokálja november 3-án rendelte el a sztrájkot, miután két hónapi egyezkedés után a társulat nemhogy megadta volna az uj szerződést, hanem 9 órai napi munkára akarta kényszeríteni alkalmazottait, ami az előbbi szerződés pontjainak megsértése volt. Ez ismét rámutat arra, hogy nem a béremelés kérdése akadályozta az egyezkedést, hanem a munkáltatók elhatározása, hogy a munkaszabályok feletti kontrolt saját kezükbe kaparintsák. A gyárvezetőség felszólította a munkásokat, hogy azonnal térjenek vissza a munkahelyükre. A sztrájkolok kitartására sztrájktörők alkalmazásával felelt. A Wilson munkások harciassága ezt áz állapotot meg akarta szüntetni. Helyi vezetők közbenjárására megállapodás tör tent a Packinghouse Workers Union és a Wilson üzem vezetősége között, hogy rövidesen folytatják ábérszetzödésért folyó egyezkedést. Az acélbárók nem akarnak egyezkedni Az acélgyárak tulajdonosai visszautasították Mitchell munkaügyi miniszter ajánlatát, hogy az acél-szakszervezettel való egyezkedés kérdését egy egyeztető bizottság vegye a kezébe. David McDonald, az acélmunkások vezetője Eisenhower hez, intézett levelében kérte, hogy a fennakadt tárgyalásokat egy általa kinevezett bizottság vegye át. R. Conrad Cooper, az acéltársulatok szószólója azonban feleslegesnek tartja, hogy “a felelősséget egy harmadik tényezőre hárítsuk.” Az ayélbárók ragaszkodnak a november' 15-én megtett ajánlatukhoz, amit “végső aj áriiát”-kéht tekintetlek. Az ebben foglalt pénzbeli juttatás azonban’ a szakszervezet szerint nem kielégítő. Azonkívül a munkaszabályok megváltoztatása még mindig az acélgyárosok főköveteléseként szerepel benné. i Árdrágítás követi a béremelést Az acélszakszervezet uj békeszerződést kötött az American Can Co.-val az elmúlt héten. A társulat pár nap múlva kijelentette, hogy pmelni íogja termékeinek árát. Ez persze vissza'fog hatni a vásárlóközönségre, mert mincféh kahüfá- zott termékért nagyobb árat fog fízetni áz üzletben. Az American Can Co. profitja pedig érintetlen marad, vagy még tovább fog emelkedni. Az acélszakszervezet 11 heti halasztás után folytatja bérszerződési tárgyalásait áz aluminium- ipar vezető társulataival. Az Alcoaf Kaiser, Reynolds és Olmet társulatok az ipar 57.6%-át képviselik és 30,000 munkást alkalmaznak, akik az acélszakszervezethez tartoznak. A munkások .jelenleg az előző szerződés meghosszabbítása alapj án dolgoznak. Stevenson a sztrájkjogok ellen szói fel Adlai Stevenson, volt kétszeri demokrata elnökjelölt szintén felsorakozott a szakszervezeti szabadság ellenségeinek sorába, mintegy ezzel kérésve lehetőséget az újabb elnökjelöltségre. O^ah törvényt ajánl létrehozni, amely teljhatalmát ad az ország elnökének arra, hogy megakadályozna á sztrájk jogának gyakorlását a szak- szerkezetek részéről. Politikai demagógia a “köz érdeke” félrevezető jelszót .rántja elő, valahányszor a munkásosztály jogait akarja eltiporni. Ilyenkor kizárják a munkásokat, a. “közérdek” keretéből, mintha nem éppen-ők képviselnék a köz többségét. Stevenson az acélsztrájkot állítja be ugv, hogy az a’ közérdeknek ártott és azért lehetetlenné akarja" tenni, hogy ilyen sztrájk mégegyszer előforduljon. Követeli, hogy a kongresszus törvényhozással hatalmazza fel az elnököt az üzemek kormánykezelésbe való vételére, vagy a tárgyalásokba való beavatkozásra, vagy az egyezkedési feltételek megállapítására, ha a szakszervezet és a gyárosok közti egyezkedés akadályba ütközik. Mindegyik esetben megszűnne a szabad kollektiv szerződéskötés lehetősége és az iparbáróknak nyújtana előnyt a munkások felett. “Speedup” a vád a Jones és Laughlin acélüzem ellen Az Acélmunkások azzal vádolják a világ egyik legnagyobb acéltársaságát, a Jones & Laughlin részvénytársaságot, hogy a legnagyobb hidegvérrel, hihetetlen tempóval hajszolja a Taft-Hartley tiltóparancs által 80 napra visszakénvszeritett munkásait. David J. McDonald, az acélunió elnöke Eisenhower elnökhöz küldte a J. & L. parancsának egyik másolatát, amelyben a formánokat arra szólítja, hogy szállítsák le a minimumra a munkások számát, hogy a 116 napi lezárás (sztrájk) alatt elveszített profitjukat igy behozhassák. McDonald e parancsot “szivtelenség”-nek minősiti, “amely a munkások hajszolására és a vásárlók becsapására irányul”. A foremanoknak ugyan is azt az utasítást is adták, hogy használjanak bizonyos “szabadságot” az acél minőségével szem ben és ne dobjanak el semmit, ha nem is elsőrendű minőségű, csupán abban az esetben, tegyék azt, ha “komoly bajt” okozna a vásárló részére. Fizetésemelés a Coa-Edison munkásai részére NEW YORK. — A világ legnagyobb közmüveinek privát tulajdonosa, a' Consolidated Edison Co. két éves szerződést kötött a Közművek szak- szervezetével. A megegyezés 25,000 munkást érint és 40 centes órabéremelést hoz két év lefolyása alatt részükre. Más szóval az első évben 10—17 centes, a második évben 10-—12 és fél centes órabéremelést kapnak a munkások. A többi a különböző jóléti alapokra megy. A Com Edison Amerika egyik leggazdagabb részvénytársasága. Vagyona meghaladja a 2.5 billió dollárt. Az uj szerződés megkötése két hónapos tárgyalás eredménye. Az unió javára döntött a biróság DENVER. — U. S. 10-ik kerületi szövetségi fellebbezési bírósága a sörmunkások szakszervezete javára döntött a másodfokú bojkott kérdésében. A “National Labor Relations Board” Adolph Coors & Co. Golden, coloradói cég panaszára igazságtalan elbánás (unfair labor practice) vádját emelte, a 866-os lokál ellen, még 1957-ben. A sztrájkolok követték a sörkihordó teherautókat és kérték a kereskedőket, hogy ne vegyék át a sört; plakátokat is hordoztak és röpcédulákkal kérték a közönséget a sör bojkottálására. A fellebbezési biróság a sztrájkolok javára döntött, mert a sör kicsinybeni eladásánál dolgozók munkáját nem befolyásolták, tehát csupán információt adtak a közönség részére. A GE 800 munkást elbocsát A General Electric Co. bejelentette, ' hogy az Evandale, O.-i üzeméből rövid időn belül 800 mun kást fog elbocsátani. Az üzemben főleg repülőgép motorokat gyártanak és az elbocsátások okául azt állítják be, hogy a kormány csökkentette lókba jtásos motorokra szóló rendeléseit. Az elbocsátások “a termelés költségeinek leszállítását célozzák, hogy tovább is versenyképesek maradhassunk”, mondotta a társulat egy szószólója, 250 óraszámra dolgozó gyári munkást, 400 irodai személyzeti és 150 mérnök és üzemvezetői al- kalmazottat bocsátanak el. Két héten belül kiküldik az illetőknek az errevonatkozó értesítést. HEIL MEANY! BONN, Nyugat-Németország. — George Meany az AFL-CIO elnöke Nyugat-Németországban tett látogatást. — Mint az amerikai szer- ve7.ett munkásság vezetője, azt hinné az ember, hogy biztosan tiltakozik, amiért a náci generálisok és tengernagyok vezetik Nyugat-Németország haderejét. Vagy legalább szót emelne a németek újra felfegyverzése ellen, miután eddig már kétszer zúdítottak v i 1 á g h áborut a népek nyakára. Esze ágában sincs mindez George Meanynek, kisebb gondja is nagyobb annál. Ke- let-Németországot támadta, mint “puppet” államot. Hosszú beszédet mondott Németország egységesítésének szükségességéről, majd felhívta Kruscsevet, hogy “itt az ideje, hogy szavait tettekkel kövesse!” Walter C. Dowling, U. S. uj Bonn-i követe, mint diplomata finom körülírással beszélt arról, hogy Eisenhower elnök, meg Christian Herter külügyminiszter mennyire szivén viseli Nyugat- Berlin népe jólétét. Nem Mr. Meany, ő megmondja amit gondol, különösen, ha ezzel üthet egyet- egyet a Szovjetunión. Még Kruscsev beszédét is idézte, amit a múlt héten mondott Magyarországon, hogy “a német kérdést csupán a német nép oldhatja meg”. “Miért nem?”, mondta Meany, “szavazzanak szabadon a németek, hogy mit akarnak”. Azt, hogy milyen szabadságra gondolt ezalatt Meany, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a N. Y. Times jelentése szerint “olyan nyelven beszélt, amelyet a nyugat-németek legjobban szeretnek hallani és a végsőkig hinni benne”. Nem is maradt el jutalma: nagy kitüntetés érte. Megkapta a nagy kereszt (másod fokút) érdemrendet a vállszalaggal és csillaggal. Jay Lovestone is Meanyvel volt. Lovestone, aki mint összekötő szolgál az amerikai AFL-CIO és az európai szakszervezetek között, szintén kitüntetést kapott a németektől, de ő már a vállszalag és csillag nélkül kapta a nagy keresztet. Természetesen mindkettőjüket maga Adenauer kancellár tüntette ki. Ahol csapásszerü a munkanélküliség A szenátus egy különbizottsága két hónapi tanulmány után jelentette, hogy az ország egyes területein a munkanélküliség csapásszerü arányokat öltött és “olyan súlyos, mint a ’30-as depresszió idején volt”. “Nagyon félrevezető az, ha országosan tekintjük a munkanélküliség számát”, mondotta Eugene J. McCarthy szenátor (D. Minn.), a bizottság vezetője. “Eszerint az utóbbi két évben, idényszakonként váltakozva 5—7 százalékos volt a munkanélküliség aránya. Jelenleg az összmunkásság 6 százaléka van munka nélkül, ami egy egészséges gazdaságban ói’iási szám”. “Ha legalább egyenlően volna elosztva a gazdaságunkban, még megbirkóznánk vele”, mondotta McCarthy szenátor. “A tény azonban az, hogy egyes helyeken a munkanélküliség tragikus arányokat öltött és egy bizonyos korosztályt, faji és müveltse'gi réteget különösen súlyosan érintett”. A Labor Department novemberben 32 olyan területet sorolt fel, ahol a munkanélküliség a 6 százaléknál jóval magasabban állott. A szenátusi bizottság a kongresszustól pénzkiutalást akar kér ni ezen területek gazdasági felépítésére. Az elmúlt ülésszakon egy hasonló javaslatot a kongresszus elvetett. A gazdagság átka LONDON. — Kilenc orvosból álló bizottság megállapította, hogy a nagy vagyonnal rendelkező emberek, akik az üzletvilág és az iparok vezetői, állandóan nagy szellemi feszültség közepette élnek, mert üzleteikben tőlük várják a fontos határozatokat, döntéseket. Ennek következtében az ilyen embereknek nemcsak rövidebb napokat kell dolgozni, de gyakran van szükségük vakációkra is. Az orvosok meghízottja 700 “business executives” néven említett gazdag ember előtt számolt be a vizsgálatok eredményéről. Az orvosok ajánlata szerint a nagy felelősséggel biró üzletirányi- tók ne dolgozzanak többet napi öt óránál, heti 5 napon át, de még akkor is legalább minden három hónapban vegyenek hosszabb, —- mondjuk — 2—3 hetes vakációt. Az érdekelt “íizletirányitók”, akik az orvosi vizsgálat költségeit fedezték, általános megelégedéssel vették tudomásul a jelentést. j Munkásmozgalom-*• -a. a a. a. ^ -éi 4 Ai i> A A ^ ^ ^ ^ *i ►
