Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-12-17 / 51. szám

“DARUMAOÁR SZÁLÚ...” ! DL HOVÁ? Egy szívhez szóló magyar dal szavaival indítja meg tag­szerzési kampányát a WILLIAM PENN Fraternális Egyesü­let. Igaza van. Amikor magyar emberhez magyar szóval szó­lunk, nemcsak az értelméhez, hanem — annál mélyebben — érzéseihez is szólunk. Már pedig jó munkát könnyebben vég­zünk el, ha abban benne van az eszünk és a szivünk is. De mit.ajánl a WILLIAM PENN a verseny győztesei­nek? Egy szépnek Ígérkező két hetes európai társasutazást, amelynek keretén belül meglátogatják RÓMA, PARIS, MÜN­CHEN és BÉCS városokat. A “Darumadár szállj. . .” jelszó­tól felhevült magyar szív kétkedve keres tovább. Hát BUDA­PEST, amely ott ékeskedik a kék Duna partján, oda nem mehetünk? Hát akkor mi értelme van az egésznek? Egy magyar egylet saját magyar tagjainak idegen or­szágok városainak meglátogatását ajánlja? Elvinné őket kö­zel Budapesthez, anélkül, hogy alkalmat nyújtana arra, hogy oda is bekukkantsanak? Megfosztaná őket egy olyan élvezet­től, amelynek számukra a legtöbb értelme van? Nincs olyan város, amit nem érdemes megtekinteni, bármely országban is van az. De van olyan magyarszárma- zásu amerikai, aki — ha módjában volna választani — nem cserélné fel az összes fentnevezett városokat EGY BUDA­PESTI LÁTOGATÁSSAL? Elbirja-e azt egy magyar-amerikai, hogy ott legyen Euró­pában, átszelje a hatalmas óceánt és visszajöjjön azzal a kongó érzéssel, hogy ami után évtizedek alatt legjobban só­várgott; hogy még egyszer lába alatt érezze szülőhazája földjét, szívja a magyar levegőt, beszéljen honfitársaival és rokonaival, megnézze az óhaza szépségeit, lássa saját szemé­vel, hogy mivé fejlődött az ország, megnézze faluját, a világ­szerte szépségesnek elismert Budapestet, szóval, hogy ami után szive legjobban vágyott, az a kívánsága nem teljesült? Elbírja azt? A WILLIAM PENN Egyesület az egész tagszerzési ver­seny sikerét kockáztat ja azzal, hogy a versenydijból kihagy­ja BUDAPESTET. “AKIK VISSZAEMLÉKEZNEK AZ EGYESÜLET 1938-BAN RENDEZETT TAGSZERZÉSI VERSENYÉRE ÉS TÁRSASUTAZÁSÁRA, NAGYON JÓL TUDJÁK, HOGY AZ 50 NYERTESHEZ 150 TÁRSAS UTAS CSAT­LAKOZOTT, AKIK SZINTE DIADALMENETBEN TET­TÉK MEG AZ UTAT NEW YORKTÓL BUDAPESTIG ÉS ONNAN VISSZA”. (Am. Magyar Népszava, d •. 2.) Várható hasonló lelkesedés a mostani társasutaz shoz? Igv nem! A már minden magvarszármazásu amerika nagy többsége deres hajjal, uj érdeklődéssel fordul szül öld je felé. Még egyszer látni szeretné! Hiszen az elmúlt nvá >n az ellenpropaganda és az útlevél-nehézség mellett is le ilább 867 amerikai magyar ment látogatóba Magyaron ágra. Szolgáljon ez útmutatóul a WILLIAM PENN igazgat >ágá- nak. Lássa be, hogy egy BUDAPESTI TÁRSASUT iZÁS felmérhetetlenül jobban fogja ösztökélni magyar táj ait a tagszerzési verseny sikerre vitelére, mint bármi más A WILLIAM PENN tagsága pedig forduljon gáti nél­kül az IGAZGATÓSÁGHOZ és adja tudtára, hogy mi . sziv- béli kívánsága, hogy a társasutazás elsősorban BUDA EST­RE irányuljon, hogy igv az arra felhasznált egyesül i ki- j adás szerezzen igazi boldogságot és szivbéli örömet ver­seny győzteseinek. Az igazgatóság ily módon tehet ig zi jó szolgálatot ugv az EGYESÜLETNEK, mint a TA( SÁG­NAK, valamint a SZÜLŐHAZA NÉPÉNEK. I Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N. Y., N. Y, Ybl. VIII. No. 51. Thursday, December 17, 1959 NEW YORK, N. Y. at* ■ ¥¥’■ i ■ ■' I mi ■ ■ ■■"■¥¥ ■■■■■■■■■■ Imi !■■■■■» ■¥!'■ ■■■■■■■■ aVi ■ ■ ■ i ■I7! P Aranybányái! betegek szelik eclése A piac monopolizálása határtalan profitlehetőséget nyújt Befejeződött a kihallgatás, amit a szenátus trösztellenes albizottsága folytatott annak b e b izonyitására, hogy az arthritis betegségeknél hasz­nált orvosságok terjesztése terén a gyógyszergyárosok számos kihágást követtek el. Ke fan ver szenátor vezetésé- { vei működő bizottság megál­lapította. hogy a gyógyszer- ipar az utóbbi három év alatt minden iparnál magasabb profitra tett szert. Két évi vizsgálat alatt a bizottság adatokat szerzett arravonat- j kozólag, hogy a szenvedő be­tegek évente 250 millió dől- | lárt költenek teljesen érték-; télén orvosságokra, “melyek } közül egyesek ártalmasak is lehetnek.” Kb. 11 millió arth­ritisben szenvedő ember van az Egyesült Államokban. 1958-ban az orvosságpiac forgalma 2 billió dollár volt, majdnem 4 és félszerese a második világháború utáni 500 millió dollár forgalomnak. Ezt azzal érték el, hogy uj meg uj orvosságokkal árasz­tották el a piacot, amelyek tartalmilag hasonlóak voltak ugyan, de ezt az egészségüket kereső betegek nem tudták és reménykedve cserélték az or­vosságokat. Az arthritis ellenes hor­mon-gyógyszer piacot négy nagy cég monopóliumszerűén dominálja. Laboratóriumokat tartanak fenn a “gyógyszer­tudomány fejlesztésére”, a felfedezett orvosságot saját cégnevük alatt bocsájtják pi-1 acra és az orvosokat Madison Avenue-szerüen hirdetési ügy nökökkel árasztják el, akik rábeszélik őket, hogy csak cé­gük orvosságát írják elő be­tegüknek. Különös dolog, hogy a négy hatalmas cég egyforma ma­gas árat számított gyártmá­nyaiért mig kisebb, függet­len cégek orvosságait olcsób­ban lehetett vásárolni. De a betegek az orvos receptjéhez voltak kötve. A Parke Davis & Co. megvonta egy szétosz­tó cégtől a gyártmányát, mi­vel az olcsóbban adta tovább az orvosságot, mint azt ez a hatalmas detroiti cég meg­állapította. A szétosztó cég egy nyugdíjasokból álló szö­vetkezetnek szállította olcsób­ban az orvosságot, akik pont e célból szervezkedtek meg. Dr. Louis Lasagna, a John Hopkins orvosi egyetem I gyógyklinika vezetője a ki­hallgatáson azzal .vádolt? , Merck & Co. new-jersev' j gyógyszergyárat, hogy valót-! lan adatokat hirdetett az 1 újabb, Decadron nevű hor-! mon orvosság gyógyhatásá- j ról. És, hogy sorozatos uj gyógyszerükkel az előbbieket hatálytalanítják. . A Schering Corporation ki­hallgatásánál megállapított több mint 1,000 százalékos profitot jóval felülmúlta az | Upjohn Company vállalkozó szelleme. A bizottság egy ki­vizsgálója szerint, ez a cég 14 cent értékű nyersanyagot használ egy adag női hormon elkészítéséhez, amit aztán 15 dollárért árusít. “Szerintünk ez 10,000 százalékos különb­ség”, mondotta Rand Dixon, a bizottság ügyésze. Dr. Up­john, a cég feje tiltakozott, hogy a nyersanyagon kívül más kiadás is fennáll, mire Dixon kisebb társulatok 2—■ 2.98 dolláros árát állította szembe az Upjohn cég 15 dol­láros árával. A szenátusi albizottság az­zal zárta le a kihallgatást, hogy t örv ényhozást fog ajánlani a visszaélések meg­szüntetésére. Nem hallottunk olyan kijelentést, amely a gyógyszergyárak eddigi élj á- id.sa.it törvényszegésként jel­lemezte volna. Az albizottság további ki­hallgatásokat tervez az anti- biotikus orvosságok és a csil- lapitószerek térj esztésével kapcsolatban. MÉRGEZETT TEJ A Food and Drug Administra­tion jelentése szerint az élelel- mezésre szánt tej legalább 2.5 %-a meg van fertőzve DDT, chlordane és más veszedelmes anyaggal, melyek a fü evése és más táplálékon keresztül jutnak a tehén szervezetébe. Az igy megfertőzött tej, máj és vese megbetegedést okoz - az embe­rekben. A tej 3.7%-ában a kor­mányvizsgálat penicillint talált, ami veszélyesen ártalmas aller- gikus egyéneknél. Msokban im­munitást okoz, mely betegség esetén hatástalan marad. AMI MÁR TIZENÖT ÉV ÓTA ESEDÉ ÍES: "TISZTA VIZET A POHÁRBA ” Révész Kálmán a William Penn elnöki kiáll az amerikai-magyar jóvi­szonyok mellett. — Kikutatja az igazsc rot a rémhírekről. — A William Penn tagszerzési kampánya tűzze ki dl jul Budapest látogatását. “A WILLIAM PENN” (az egyesült Verhovav- ak Lapja és a Rákóczi Szemle) havi közlönye november 4-iki számában Révész Kálmán, a lap szerkesztője s a William Penn biztosítási intézet elnöke “TISZTA VIZET A POHÁRBA” c. cikké­ben foglalkozott Ed Sullivan, a hires amerikai televíziós programvezető hidegháborús uszításá­val. Ed Sullivan, miként azt Révész Kálmán el­mondja cikkében, arra szólította fel televiziós programja milliós közönségét, hogy tiltakozó le­velekkel és táviratokkal árasszák el Kruscsevet 150 magyar “szabadságharcos” diák Magyaror­szágon állítólag tervbevett kivégzése ügyében. Tisztelet és becsület Révész Kálmánnak azért, hogy ezúttal nem vette készpénznek a hideghábo­rú és az atomháborúval '^ncM-kodó sötót, pnív bo­szorkánykonyhájában kifőzött és onnan szétkül­dött közvéleménymérgező propagandát, hanem azt a logikus, és egyetlen becsületes ember áltál sen kifogásolható lépést tette, hogy az Egyesült Áll nők külügyminisztériumához fordult e hir hit essége ügyében. Tekintve, hogy a külügvmi- nis ériumunk élén ma már nem Dulles áll, Mr. Ré' -sz kérdésére választ is adott: “Ha Ed Sullivan tudott erről az emberte- I í emberirtási tervről — irta Révész Kálmán í nkkében —, akkor elsősorban kell, hogy tud- j i arról az Egyesült Államok budapesti kő­it tsége. . Érdeklődésünkre illetékes helyről s t a választ kaptuk, hogy TUDOMÁSUK SZE- I NT ILYEN. TERVEZETT TöMEGKIVÉG- > SFÖL NEM TUDNAK ÉS FEL SEM ME- í K TÉTELEZNI A KÁDÁR KORMÁNYRÓL, t KJY EZT MEGTENNÉK MERT HISZEN AZ J : EGÉSZ VILÁG FELHÁBORODÁSÁT ÉS G fÜLŐLETÉT VÁLTANÁ KI”. R vész Kálmán, hogy teljesen biztos legyen dol­gában még Magyarország itteni Egyesült Nemze- tekbeli fődelegátusát, Péter Jánost is felkereste az Ed Sullivan-féle híresztelés ügyében, akitől a következő választ kapta: “Az ön kérdésére válaszolva közölhetem, hogy semmiféle olyan eljárás, amiről ön be­szélt, nem volt és nincs folyamatban Magyar- országon, de megmondhatom, hogv nem is lesz. AZ EGYIK ITTENI TV-ÁLLOMÁS ÁLTAL INDÍTOTT AKCIÓ AZT AZ EMBERTELEN CÉLT SZOLGÁLJA, HOGY A JAVULÓ NEM­ZETKÖZI LÉGKÖRT MÉRGEZZE. AKIK EB­BEN, A HAZUG AKCIÓBAN RÉSZTVESZ- NEK, A HIDEGHÁBORÚ SZITÁSÁT TÁMO­GATJÁK”. A fentiek figyelembevételével Révész Kálmán a következő becsületes konklúzióra jutott: “E sorok Írója nem képes magát elhatározni arra, hogy Ed Sullivan kérésének akár Egye­sületünk, akár a maga nevében eleget tegyen, mert ugv érzi és ugv tudja, hogy ezzel nem szolgálná és nem segítené elő azt a célt, hogy (Folytatás az utolsó oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom